Ámos 8

1 Így láttatta velem az Úr az Örökkévaló: íme egy kosár gyümölcs.

‌ʻOku pehē hono fakahā mai kiate au ʻe he ʻEiki ko e ʻOtua: pea vakai, ko e kato fuaʻi ʻakau ʻoe faʻahitaʻu mafana.

2 És mondta: Mit látsz Ámósz? Mondtam: Egy kosár gyümölcsöt. Erre szólt hozzám az Örökkévaló: Eljött a vég, népemre Izraélre, többé már nem fogok megbocsátani neki.

Pea naʻa ne pehē, “ʻAmosi, Ko e hā ʻoku ke mamata ai?” Pea u pehē, “Ko e kato fuaʻi ʻakau ʻoe faʻahitaʻu mafana.” Pea naʻe pehē ʻe Sihova kiate au, “Kuo hoko hono ngataʻanga ki hoku kakai ko ʻIsileli; ʻe ʻikai te u toe laka ʻiate kinautolu.”

3 Jajgatássá lesznek a palota énekei azon a napon, úgymond az Úr az Örökkévaló: sok a hulla, minden helyen eldobják hallgatag!

‌ʻOku pehē ʻe Sihova ko e ʻOtua, “ʻE hoko ʻae ngaahi hiva ʻoe fale tapu, ko e tangi fakalōloa ʻi he ʻaho ko ia: ʻe lahi ʻae ʻangaʻanga ʻi he potu kotoa pē; ʻe lī ʻakinautolu kituʻa ʻi he fakalongo pē.

4 Halljátok ezt ti, kik áhítoztok a szűkölködőre, és arra, hogy eltüntessétek az ország szegényeit,

Fanongo eni, ʻakimoutolu ʻoku folo hifo ʻae paea, ʻio, ke fakaʻosi ʻae kakai masiva mei he fonua,

5 mondván: mikor múlik el az újhold, hogy eladhassunk gabonát, s a szombat, hogy kibocsáthassuk a búzát, megkisebbítve éfát és megnagyobbítva a sékelt és meggörbítve a csalárd mérleget,

‌ʻO pehē, ‘ʻE ʻosi ʻafē ʻae māhina foʻou, ka tau fakatau koane? Pea mo e ʻaho tapu, ka tau vakili ʻae uite, ʻo fakasiʻisiʻi ʻae efa, pea fakalahi ʻae sikeli, pea fakakehe ʻae meʻa fua tautau ʻi he kākā?

6 hogy pénzen vegyünk szegényeket és szűkölködőt egy pár sarúért, és a búzának hulladékát eladjuk.

Pea ke tau fakatau ʻae kakai masiva ʻaki ʻae siliva, pea mo e paea ʻaki ha topuvaʻe: pea ke fakatau ʻae uite kovi?’”

7 Megesküdött az Örökkévaló Jákób büszkeségére: Nem felejtem el örökké mind az ő tetteiket.

Kuo fuakava ʻaki ʻe Sihova ʻae lelei ʻo Sēkope, “Ko e moʻoni ʻe ʻikai ngalo ʻiate au ʻenau ngaahi ngāue ʻo lauikuonga.

8 Vajon emiatt ne reszkessen-e meg a föld, hogy gyászba borul minden rajta lakó, s fölemelkedik mint a folyam egészen, fölkavarodik és lecsillapodik, mint Egyiptomnak a folyama?

‌ʻIkai ʻe tetetete ʻae fonua koeʻuhi ko eni, pea taki taha tangi ʻaia ʻoku nofo ʻi ai? Pea ʻe tupu kātoa ia ʻo hangē ko e lōmaki; pea ʻe lī ia kituʻa ʻo melemo, hangē ko e malofa ʻi ʻIsipite.

9 És lészen ama napon, úgymond az Úr az Örökkévaló, lenyugtatom a napot délben, és elsötétítem a földet világos nappal.

‌ʻOku pehē ʻe Sihova ko e ʻOtua, “ʻe hoko ʻi he ʻaho ko ia, te u pule ke tō ʻae laʻā ʻi he hoʻatāmālie, pea te u fakapoʻuliʻi ʻa māmani ʻi he kei ʻaho ʻaupito:

10 Átváltoztatom ünnepeiteket gyásszá és mind az énekeiteket gyászdallá és juttatok minden derékra zsákot és minden fejre kopaszságot s teszem olylyá, min ő a gyász az egyetlenért és végét olyanná, mint. a keserű nap.

Pea te u liliu hoʻomou ngaahi kātoanga ko e tangi, pea mo hoʻomou hiva kotoa pē ki he tangilāulau; pea te u ʻomi ʻae tauangaʻa ki homou kongaloto kotoa pē, pea ʻe tekefua ʻae ʻulu kotoa pē; pea te u ngaohi ia ke hangē ko e tangi koeʻuhi ko e pele pe taha, pea ko hono ngataʻanga ke hangē ko e ʻaho ʻoe mamahi kona.

11 Íme napok jönnek, úgymond az Úr az Örökkévaló, és éhséget bocsátok az országra, nem éhséget kenyérre, s nem szomjúságot vízre, hanem arra, hogy hallják az Örökkévalónak igéit.

Vakai, ʻoku hoko ʻae ngaahi ʻaho,” ʻoku pehē ʻe Sihova ko e ʻOtua, “ʻAia te u fekau ʻae honge ki he fonua, kae ʻikai ko e honge mā, pe ko e fieinu vai, ka ko e fanongo ki he ngaahi folofola ʻa Sihova:

12 S majd bolyongnak tengertől tengerig és északtól egészen keletig, kóborolnak, hogy keressék; az Örökkévalónak igéjét, de nem találják.

Pea te nau ʻāuhē mei he tahi ki he tahi, pea mei he tokelau ki hahake, te nau lele fano pe ke kumi ʻae folofola ʻa Sihova, ka ʻe ʻikai te nau ʻilo ia.

13 Azon a napon ájuldoznak majd a szép hajadonok, meg az ifjak a szomjúság miatt.

‌ʻI he ʻaho ko ia ʻe pongia ʻae kau taʻahine hoihoifua, mo e kau talavou ʻi he fieinu.

14 A kik esküsznek Sómrón bűnére, és mondogatják: él az istened, Dán, meg: él a Beérsébába vivő út! – elesnek és föl nem kelnek többé.

Ko kinautolu ʻoku fuakava ki he angahala ʻa Samēlia, pea lea pehē, ‘ʻOku moʻui ho ʻotua, ʻe Tani;’ pea ‘Ko e anga ʻo Peasipa ʻoku moʻui;’ te nau tō, pea ʻe ʻikai te nau toetuʻu ʻo lauikuonga.”