Ámos 6
1 Oh a gondatlanok Cziónban és az elbizakodók Sómrón hegyén, a nemzetek elsejének jelesei és a kikhez eljönnek az Izraél házabeliek!
Ohe ada nahiuve, Jerusalem khopia nomsatah’a chengho, chuleh Samaria khopia lungmong tah’a khosa ho! Namtin vaipi lah’a naminthang lheh’un, chuleh mihon napanpina ngaichan nakom a ahung jiuve.
2 Kelljetek át Kalnéba és lássátok, és menjetek onnan a nagy Chamátba, és szálljatok le a filiszteus Gátba: vajon, jobbak-e eme királyságoknál, avagy nagyobb-e határuk a ti határotoknál?
Amavang Calneh lhang galkaijun vetem un, chuteng Hamath khopilen a chun chepaijun, chuleh Philistine khopi Gath a jong chesuh un, nangho amaho sang’a phajo nahideh pouve, vetem un, amaho iti manthah hitauvem!
3 Akik tova toljátok a veszedelem napját, de közel hoztátok az erőszak ülését.
Nanghon nachung uva hamsetna hunglhung vahlou dingin nagel’un, ahinlah, pumhat’a nathilbol’u chun thutanna nikho chu nakiloilut loijiuve.
4 Kik ott feküsznek elefántcsont ágyakon és elnyújtóznak nyoszolyáikon, és esznek juhokat a nyájból, meg borjakat a hizlalóból.
Ohe ada nahiuve, saiha-a kisem jalkhun’a kijamlea, chuleh nomtah’a kijaole ho, Kelngoinou lah’a adei dei kitha-a neho, chuleh bonghon lah’a athao adei lailai kitha-a neho,
5 Akik danolnak hárfaszó mellett; mint Dávid, kigondoltak maguknak hangszereket.
Nanghon selangdah tum ging toh thon lakoila pou nasa uvin, chuleh kithepsah tah in David umchan na tho uvin, tumging thei manchah nakisem thu’uve.
6 A kik bort isznak tálakból, és az olajok legjavával kenik magukat, mert nem volt fájdalmuk József romlása miatt.
Nanghon khon dim dim in lengpitwi nadon’un, chuleh thao namtwi pen nakinu uvin, Na nampiu manthah chu lunggim nan nanei pouve.
7 Azért most számkivetésbe mennek a számkivetettek élén és véget ér az elnyújtózók rivalgása.
Hijeh’a chu, nangho gal-hing’a sohchang masapen’a napan diu, chutah leh nomtah’a khosaho chu, anopsahnau abon’a beisoh hel ding ahi.
8 Megesküdött az Úr az Örökkévaló önmagára, úgymond az Örökkévaló, a seregek Istene, utálom én Jákób gőgjét és kastélyait gyűlölöm és kiszolgáltatom majd a várost és teljességét.
Hatchungnung Pakai chu, amatah min in akihahsel in, chuleh Pakai van Pathen ahina chun hitin aseiye, “Israel mite louchalna kaho in, chuleh akulpi sem’u jong ka kidah’e. Hijeh chun, hiche khopi leh asunga um chengse abon’a, amelmateu kapehdoh ding ahi,’’ ati.
9 És lészen, ha hátramarad tíz ember egy házban, meghalnak.
Ijemtia insung khat’a ahingdoh mison khat aum nahlai leh, amaho jong chu abonchauva thisoh hel diu ahi.
10 S ha fölveszi rokona, s a ki eltakarítja, hogy a csontokat kivigye a házból s azt mondja annak, ki a ház hátulján van: van-e még valaki nálad? – és azt mondja: nincsen! – akkor így szól: csitt, mert nem kell említeni az Örökkévaló nevét!
Insung mikhattou, amopohna dung jui'a asopu thisaho govam ding kigo-a, insunga kon’a lhilongho ahinputdoh phatleh, insungmi ahingdoh pen kom’a chu, midang jong um nalaijem? tia adoh khah leh, ama chun kihahsel’a “Aum poi, pao poh hih in! Pakai chu amin jeng jong iphah pohlou hel diu ahibouve,’’ ati ding, apho ding ahi.
11 Mert íme, az Örökkévaló parancsolja és szétüti a nagy házat darabokká s a kicsi házat roncsokká.
Ajeh chu vetan, in loupitah tah hojong ahalsi sia kisugep ding, chuleh in neocha cha hojong kivo goisoh hel ding ahiuve,’’ tin Pakaiyin thupeh anei tai.
12 Vajon sziklán szaladhatnak-e lovak, avagy szánt-e valaki marhákkal? – hogy méreggé változtattátok a jogot, és az igazság gyümölcsét ürömmé?
Songpi chunga khu sakolte chomle le thei mong’a, hiche lah chu bongchal in loukaina-a akaithei mong ding ham? Hitobang chun, nanghon ngolhoi tah in, thu adih’a kitan chu thina gu-twi na sosah uvin, chuleh adihtah’a hung ga doh twitah chu nehmohel khacheh-chuh na sodoh gam tauvin ahi.
13 Akik a semminek örülnek, akik mondják: nemde a mi erőnkkel szereztünk magunknak hatalmat!
Chuleh nanghon Lo-debar chunga nagaljonau chu nakithang-at piuvin, kiletsahtah in, eihon eiho thahat’a karnaim chu ilah’u hilou ham? na kitiuve.
14 Mert, íme, én támasztok ellenetek, Izraél háza, úgymond az Örökkévaló, a seregek Istene, egy nemzetet; majd szorítanak benneteket, Chamnát felől egészen a sivatag patakjáig.
“Vo Israel mite, nangho douding melma namkhat katildoh ding ahi,’’ tin Pakai van Pathen chun aseiye. ‘’Amahon nangho nagamsung uva nasuh genthei diu, sahlam’a Leb-hamath apat noilam’a Arabah phaicham geija nasuh genthei diu ahi,’’ati.
