Ámos 5
1 Halljátok ezt az igét, melyet hangoztatok gyászdal képen fölöttetek, Izraél háza!
[Audite verbum istud, quod ego levo super vos planctum: domus Israël cecidit, et non adjiciet ut resurgat.
2 Elesett, nem fog többé fölkelni Izraél hajadona: elterült a földjén, nincs ki föltámasztja!
Virgo Israël projecta est in terram suam, non est qui suscitet eam.
3 Mert, így; szól az Úr az Örökkévaló: A város, mely ezrével vonul ki, hátrahagy százat, és a mely kivonul százával, hátrahagy tizet Izraél háza számára.
Quia hæc dicit Dominus Deus: Urbs de qua egrediebantur mille, relinquentur in ea centum; et de qua egrediebantur centum, relinquentur in ea decem in domo Israël.
4 Mert így szól az Örökkévaló Izraél házának: Keressetek engem, hogy éljetek!
Quia hæc dicit Dominus domui Israël: Quærite me, et vivetis.
5 S ne keressétek Bét-Élt, és Gilgálba ne jöjjetek, Beérsébába pedig ne vonuljatok; mert Gilgál számkivetésbe fog menni és Bét-Él semmissé lesz.
Et nolite quærere Bethel, et in Galgalam nolite intrare, et in Bersabee non transibitis, quia Galgala captiva ducetur, et Bethel erit inutilis.
6 Keressétek az Örökkévalót, hogy éljetek, nehogy lecsapjon mint a tűz József házára és az emészti, és nincs ki oltaná Bét-Élt
Quærite Dominum, et vivite (ne forte comburatur ut ignis domus Joseph, et devorabit, et non erit qui extinguat Bethel:
7 a kik ürömmé változtatják a jogot s az igazságot földre terítik.
qui convertitis in absinthium judicium, et justitiam in terra relinquitis):
8 A ki a fiastyúknak és Óriónnak teremtője, s a ki reggellé változtatja a homályt, a nappalt éjjellé sötétítette, a ki szólította a tenger vizeit és kiöntötte a föld színére: Örökkévaló az ő neve:
facientem Arcturum et Orionem, et convertentem in mane tenebras, et diem in noctem mutantem; qui vocat aquas maris, et effundit eas super faciem terræ; Dominus nomen est ejus:
9 aki erőssé teszi a pusztítást a hatalmas fölött, úgy hogy pusztítás jön az erős várra.
qui subridet vastitatem super robustum, et depopulationem super potentem affert.
10 Gyűlölik a kapuban intőt, és az őszintén beszélőt megutálják.
Odio habuerunt corripientem in porta, et loquentem perfecte abominati sunt.
11 Azért mivel letapossátok a szegényt, és gabona-ajándékot vesztek tőle: faragottkő-házakat építettetek, de nem fogtok bennök lakni, gyönyörű szőlőket ültettetek, de nem fogjátok inni borukat.
Idcirco, pro eo quod diripiebatis pauperem, et prædam electam tollebatis ab eo, domos quadro lapide ædificabitis, et non habitabitis in eis; vineas plantabis amantissimas, et non bibetis vinum earum.
12 Mert tudom, sok a bűnötök, és számos a vétketek, az igaznak szorongatói ti, váltságdíj elfogadói, a kik a szűkölködőket elhajlították a kapuban.
Quia cognovi multa scelera vestra, et fortia peccata vestra: hostes justi, accipientes munus, et pauperes deprimentes in porta.
13 Azért aki eszes, abban az időben hallgatni fog, mert gonosz idő az.
Ideo prudens in tempore illo tacebit, quia tempus malum est.
14 Keressétek a jót, s ne a rosszat, azért hogy éljetek; és legyen úgy az Örökkévaló, a seregek Istene veletek, miként mondtátok.
Quærite bonum, et non malum, ut vivatis; et erit Dominus Deus exercituum vobiscum, sicut dixistis.
15 Gyűlöljétek a rosszat és szeressétek a jót, és állítsátok föl a kapuban a jogot: talán megkönyörül az Örökkévaló, a seregek Istene, Józsefnek maradékán.
Odite malum et diligite bonum, et constituite in porta judicium: si forte misereatur Dominus Deus exercituum reliquiis Joseph.
16 Azért így szól az Örökkévaló, a seregek Istene, az Úr: Mind a téreken gyászolás s mind az utczákon azt mondják jaj, jaj; – gyászra szólítják a földmívest és gyászolásra a siralomhoz értőket;
Propterea hæc dicit Dominus Deus exercituum, dominator: In omnibus plateis planctus; et in cunctis quæ foris sunt, dicetur: Væ, væ! et vocabunt agricolam ad luctum, et ad planctum eos qui sciunt plangere.
17 s mind a szőlőkön gyászolás, midőn végigvonulok közepetted, mondja az Örökkévaló.
Et in omnibus vineis erit planctus, quia pertransibo in medio tui, dicit Dominus.]
18 Oh azok, kik óhajtják az Örökkévaló napját: minek is nektek az Örökkévaló napja? Sötétség az és nem világosság!
[Væ desiderantibus diem Domini! ad quid eam vobis? Dies Domini ista, tenebræ, et non lux.
19 Amint futamodik valaki az oroszlán elől és rátalál a medve, aztán bejön a házba és oda támasztja kezét a falhoz, és megmarja a kígyó!
Quomodo si fugiat vir a facie leonis, et occurrat ei ursus; et ingrediatur domum, et innitatur manu sua super parietem, et mordeat eum coluber.
20 Nemde sötétség az Örökkévaló napja, és nincs világosság, homályos és nincs számára fény!
Numquid non tenebræ dies Domini, et non lux; et caligo, et non splendor in ea?
21 Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket; nem tűrhetem gyülekezéseiteket.
Odi, et projeci festivitates vestras, et non capiam odorem cœtuum vestrorum.
22 Mert ha bemutattok nekem égőáldozatokat meg lisztáldozataitokat, nem kedvelem: békeáldozatot hízó barmaitokból nem nézek.
Quod si obtuleritis mihi holocautomata, et munera vestra, non suscipiam; et vota pinguium vestrorum non respiciam.
23 Távolíts el tőlem énekeidnek zúgását, s lantjaidnak zenéjét! nem hallhatom!
Aufer a me tumultum carminum tuorum; et cantica lyræ tuæ non audiam.
24 Hadd hömpölyögjön mint a víz a jog s az igazság, mint a tartós patak!
Et revelabitur quasi aqua judicium, et justitia quasi torrens fortis.
25 Vajon vágóáldozatokat és lisztáldozatot hoztatok-e nekem a pusztában negyven esztendőn át, Izraél háza?
Numquid hostias et sacrificium obtulistis mihi in deserto quadraginta annis, domus Israël?
26 Majd viszitek Szikkútot, a ti királytokat, és Kijjúnt, a ti képeteket, istenteknek csillagját, melyeket készítettetek magatoknak.
et portastis tabernaculum Moloch vestro, et imaginem idolorum vestrorum, sidus dei vestri, quæ fecistis vobis.
27 Számkivetlek benneteket Damaszkuson messze túl, mondja az Örökkévaló, a seregek Istene az ő neve!
Et migrare vos faciam trans Damascum, dicit Dominus: Deus exercituum nomen ejus.]
