2 Sámuel 23
1 És ezek Dávid utolsó szavai. Úgymond Dávid, Jisáj fia, úgymond a magasra emelt férfiú, fölkentje Jákób Istenének, kedves dalosa Izraelnek.
Un šie ir Dāvida pēdīgie vārdi. Dāvida, Isajus dēla, vārdi: tā saka tas vīrs, kas apstiprināts par Jēkaba Dieva svaidīto, un kas mīlīgs Israēla dziesmās:
2 Az Örökkévaló szelleme szólt bennem, s az ő szava nyelvemen van.
Tā Kunga Gars caur mani runā, un Viņa vārds ir uz manas mēles.
3 Mondta Izrael Istene, nekem szólt Izrael sziklája: Aki embereken uralkodik igazként, aki uralkodik istenfélelemmel,
Israēla Dievs saka, Israēla patvērums uz mani runā: valdītājs pār cilvēkiem, kas taisns, valdītājs dievbijāšanā,
4 mint reggelnek virradása, midőn felsüt a nap, mint reggel felhők nélkül, midőn fénytől, esőtől pázsit kel a földből.
Tas ir kā rīta gaisma, kad saule uzlec, kā rīts bez mākoņiem, kā kad no spožuma un lietus zaļums zeļ no zemes.
5 Nem olyan-e az én házam Isten előtt? Bizony örök szövetséget szerzett velem, mindenestől rendezettet és őrzöttet; mert minden üdvömet és minden kívánságot, nemde ő sarjasztja?
Vai tāds nav mans nams ar to stipro Dievu? Jo Viņš man uzcēlis mūžīgu derību, kas visādi labi nolikta un pasargāta. Jo visai manai pestīšanai un visam labam prātam, vai Viņš tam neliks plaukt?
6 De az alávalók mint ellökött tüske, mindannyian, mert azt kézzel nem foghatják.
Bet tie netiklie, tie visi ir kā nomesti ērkšķi, ko rokā neņem.
7 Ember, ki hozzájuk nyúl, teljesen fegyverkezik vassal és dárdanyéllel; tűzben kell azokat elégetni azon helyen.
Bet ikviens, kas tos grib aizskart, ņem dzelzs ieroci jeb šķēpa kātu rokā; un tos sadedzina ar uguni tai vietā, kur tie auguši. -
8 Ezek Dávid vitézeinek nevei: Az ülésben elölülő, Tachkemóni, a harcosok feje ő, az ecni Adínó, nyolczszáz elesett mellett állt egyszerre.
Šie ir to varoņu vārdi, kas Dāvidam bijuši: Jazabeams, Akmona dēls, tas augstākais starp tiem virsniekiem. Viņš cilāja savu šķēpu un pārvarēja astoņsimt un tos nokāva vienā reizē.
9 Utána Eleázár, Dódó fia, Achóchi fia; a három vitéz közül volt Dáviddal, mikor elszántan küzdöttek a filiszteusok ellen, kik odagyűltek harcra és elhúzódtak Izrael emberei:
Un pēc tā bija Eleazars, Dodus dēls, Aoka dēla dēls, šis bija starp tiem trim varoņiem ar Dāvidu, kad tie Fīlistus kaunā lika, kas tur bija sapulcējušies uz karu, un Israēla vīri (pret tiem) cēlās.
10 ő fölkelt és verte a filiszteusokat, míg keze ki nem fáradt és keze hozzá nem ragadt a kardhoz; és szerzett az Örökkévaló ama napon nagy győzelmet, a nép pedig visszament utána, csak kifosztásra.
Šis cēlās un kāva Fīlistus, tiekams viņa roka piekusa un viņa roka pie zobena pielipa, un Tas Kungs deva tai dienā lielu pestīšanu, ka tie ļaudis atgriezās viņam pakaļ, tikai laupīt.
11 Utána Samma, Ágé fia, a Hárárbeli; összegyűltek a filiszteusok csapatba, és volt ott egy telek mező tele lencsével, és a nép megfutamodott a filiszteusok elől.
Pēc viņa bija Šammus, Agas dēls, tas Arariets. Kad Fīlisti bija sapulcējušies vienā ciemā, un tur bija tīrums ar lēcām, un tie ļaudis bēga priekš Fīlistiem,
12 Odaállt a telek közepére, megmentette azt és megverte a filiszteusokat; és szerzett az Örökkévaló nagy győzelmet.
Tad viņš apstājās paša tīruma vidū un to aizstāvēja, un kāva Fīlistus, un Tas Kungs deva lielu pestīšanu.
13 Lementek egyszer hárman a harminc főbb vitéz közül és elérkeztek aratáskor Dávidhoz Adullám barlangjába; a filiszteusok csapatja pedig táborozott Refáim völgyében,
Un šie trīs virsnieki starp trīsdesmit vareniem vīriem nogāja un nāca pļaujamā laikā pie Dāvida, Adulama alā, un Fīlistu pulki bija apmetušies Refaīm ielejā.
14 Dávid akkor a hegyvárban volt, a filiszteusok őrse pedig akkor Bét-Léchemben volt.
Bet Dāvids to brīdi bija pilskalnā, un Fīlisti bija ielikuši Bētlemē karavīrus.
15 És kívánkozott Dávid és mondta: Ki ad nekem vizet innom Bét-Léchem kútjából, mely a kapuban van?
Un Dāvidam iegribējās un viņš sacīja: kas man dos ūdeni dzert no tās akas pie Bētlemes vārtiem?
16 Erre áttört a három vitéz a filiszteusok táborán és vizet merítettek Bét-Léchem kútjából, mely a kapuban van, vették és elhozták Dávidhoz; de nem akarta meginni, hanem kiöntötte azt az Örökkévalónak.
Tad šie trīs varoņi izlauzās caur Fīlistu lēģeri un smēla ūdeni no Bētlemes akas, kas bija pie vārtiem, un ņēma un atnesa to pie Dāvida. Bet viņš to negribēja dzert, bet to izlēja Tam Kungam,
17 Így szólt: Távol legyen tőlem, Örökkévaló, hogy ezt cselekedjem; azon férfiaknak vérét igyam-e, kik életük veszélyével mentek? És nem akarta meginni. Ezeket tette a három vitéz.
Un sacīja: lai Tas Kungs mani pasargā, ka es to nedaru. Vai tās nav to vīru asinis, kas nogājuši, savu dzīvību netaupīdami? Un viņš to negribēja dzert. To šie trīs varoņi darīja.
18 Abisáj pedig, Jóábnak, Czerúja fiának, a testvére – ő a harmincoknak feje, és ő forgatta dárdáját háromszáz elesett fölött; s neki neve volt a harmincok közt.
Un Abizajus, Joaba brālis, Cerujas dēls, bija arīdzan par virsnieku starp trim. Tas pacēla savu šķēpu pret trīs simtiem un tos nokāva, un viņš bija arīdzan slavēts starp trim.
19 A harmincoknál bizony kiválóbb volt és vezérük lett, de a hárommal föl nem ért.
No šiem trim viņš bija tas augstākais, tāpēc viņš tiem bija par virsnieku, bet viņš tos trīs (pirmos) nepanāca.
20 Benájáhú, Jehójádá fia, derék ember, tettekben nagy, Kabczeélból; ő verte meg Móáb két hősét és ugyanő ment le és verte meg az oroszlánt a veremben a hóesés napján.
Vēl bija Benajus, Jojadas dēls, stipra vīra dēls, kas lielus darbus darījis, no Kabceēles; šis kāva divus stiprus Moabiešu lauvas, viņš arī nogāja un alā kāva vienu lauvu sniega laikā.
21 Ugyanő vert meg egy feltünő termetű egyiptomi embert, az egyiptominak kezében dárda volt, ő meg lement hozzá pálcával; kiragadta a dárdát az egyiptominak kezéből és megölte őt saját dárdájával.
Viņš arī kāva vienu briesmīgu Ēģiptieti, un tā ēģiptieša rokā bija šķēps, bet viņš nogāja pie tā ar zizli un izrāva to šķēpu no tā ēģiptieša rokas un to nokāva ar viņa paša šķēpu.
22 Ezeket tette Benájáhú, Jehójádá fia; neki neve volt a vitézek, a harmincok közt.
To Benajus, Jojadas dēls, darīja un viņš bija slavēts starp tiem trim varoņiem.
23 A harmincoknál kiválóbb, de a hárommal föl nem ért; és tette őt Dávid a szolgálatához.
Viņš bija tas augstākais starp tiem trīsdesmit, bet tos trīs pirmos viņš nepanāca. Un Dāvids viņu iecēla pār saviem pils karavīriem.
24 Aszáél, Jóáb testvére a harminc közt; Elchánán, Dódó fia, Bét-Léchemből.
Azaēls, Joaba brālis, bija starp tiem trīsdesmit; Elanans, Dodus dēls, no Bētlemes;
25 A Charódbeli Samma; a Charódbeli Elíká.
Šammus no Arodas; Elikus no Arodas;
26 A Péletbeli Chélecz; a Tekóabeli Íra, Ikkés fia.
Elecs, Palta dēls, Irus, Ikeša dēls, no Tekoas;
27 Az Anátótbeli Abíézer; a Chúsabeli Mebunnáj.
Abiēsers no Anatotas; Mebunājus, Uzata dēls,
28 Az Achóachbeli Czalmón; a Netófabeli Máharáj.
Calmons, Aoka dēls, Maārajus no Netofas;
29 A Netófabeli Chéleb, Báana fia; Ittaj, Ríbaj fia, a Benjáminbéli Gibeából.
Elebs, Baēnus dēls, no Netofas; Itajus, Ribaja dēls, no Benjaminiešu Ģibejas;
30 A Pirátonbeli Benájaíhú; Chiddáj, Gáas völgyeiből.
Benajus no Pirgatonas; Idajus no Gaāša upēm;
31 Az Arábabeli Abí-Albón; a Barchúmbeli Azmávet.
Abialbons no Arbas; Asmavets no Barumas;
32 A Sáalbónbeli Eljáchba; Jásén fiai: Jónátán.
Elaēba no Zaālbonas; Jazena un Jonatāna bērni;
33 Harárbeli Samma; az Arárbeli Achíám, Sárár fia.
Šammus no Araras; Ajams, Zarara dēls, no Araras;
34 A Máakhabeli Elífélet Achaszbáj fia; a Gílóbeli Eliám Aehítófel fia.
Elivelets, Aāsbaja dēls, Maāhataja dēla dēls. Elijams, Ahitofela dēls, no Ģilonas;
35 A Karmelbeli Checzráj; az Érebbeli Páaráj.
Ecrajus no Karmeļa; Paērajus no Arbas;
36 Jigeál, Nátán fia, Czóbából; a Gádbeli Báni.
Jeģeals, Nātana dēls, no Cobas; Banus no Gada;
37 Az ammóni Czélek; a Beérótbeli Nácharáj, Jóábnak Czerúja fiának fegyverhordója.
Celegs no Amona; Naārajus no Beērotes, Joaba, Cerujas dēla, bruņu nesējs;
38 A Jéterbeli Íra; a Jéterbeli Gáréb.
Īrus, Jetrus dēls, Gārebs, Jetrus dēls,
39 A chittita Úrija. Mindössze harminchét.
Ūrija, tas Etietis. Tie ir pavisam trīsdesmit un septiņi.
