2 Sámuel 22
1 És elmondta Dávid az Örökkévalónak ez ének szavait, amely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből meg Sául kezéből.
Och David talade till HERREN denna sångs ord, när HERREN hade räddat honom från alla hans fienders hand och från Sauls hand.
2 Mondta: Oh Örökkévaló, szirtem és váram és megszabadítóm nekem.
Han sade: HERRE, du mitt bergfäste, min borg och min räddare,
3 Isten, sziklám, kihez menekülök; pajzsom, üdvöm szaruja, mentsváram és menedékem, segítőm, erőszaktól megsegítesz.
Gud, du min klippa, till vilken jag tager min tillflykt, min sköld och min frälsnings horn, mitt värn och min tillflykt, min frälsare, du som frälsar mig från våldet!
4 A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem.
HERREN, den högtlovade, åkallar jag, och från mina fiender bliver jag frälst.
5 Mert körülfogtak halálnak hullámai, vésznek árjai ijesztettek;
Ty dödens bränningar omvärvde mig, fördärvets strömmar förskräckte mig,
dödsrikets band omslöto mig, dödens snaror föllo över mig. (Sheol h7585)
7 Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez kiáltok: hallotta templomából szavamat, fohászom eljutott füleibe.
Men jag åkallade HERREN i min nöd, ja, jag gick med min åkallan till min Gud. Och han hörde från sin himmelska boning min röst, och mitt rop kom till hans öron.
8 Megingott, megrezgett a föld, az ég alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.
Då skalv jorden och bävade, himmelens grundvalar darrade; de skakades, ty hans vrede var upptänd.
9 Füst szállott föl orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.
Rök steg upp från hans näsa och förtärande eld från hans mun, eldsglöd ljungade från honom.
10 Meghajtotta az eget és leszállt, ködhomály lábai alatt.
Och han sänkte himmelen och for ned och töcken var under hans fötter.
11 Kérubra ült és repült, megjelent szélnek szárnyain.
Han for på keruben och flög, han sågs komma på vindens vingar
12 Sötétséget tett maga köré sátorrá, vizek tömegét, fellegek sűrűjét.
Och han gjorde mörker till en hydda som omslöt honom: vattenhopar, tjocka moln.
13 A fényből őelőtte tűzparazsak izzottak.
Ur glansen framför honom ljungade eldsglöd.
14 Égből dörög az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja a hangját.
HERREN dundrade från himmelen den Högste lät höra sin röst.
15 Küldött nyilakat és szétszórta őket, villámot és megzavarta.
Han sköt pilar och förskingrade dem, ljungeld och förvirrade dem.
16 Meglátszottak tengernek medrei, feltárultak a világ alapjai, dorgálásától az Örökkévalónak, orra fuvallatának leheletétől.
Havets bäddar kommo i dagen, jordens grundvalar blottades, för HERRENS näpst, för hans vredes stormvind.
17 Lenyúl magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.
Han räckte ut sin hand från höjden och fattade mig, han drog mig upp ur de stora vattnen.
18 Megment hatalmas ellenemtől, gyűlölőimtől, mert erősebbek nálam.
Han räddade mig från min starke fiende, från mina ovänner, ty de voro mig övermäktiga.
19 Elémtörtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.
De överföllo mig på min olyckas dag, men HERREN blev mitt stöd.
20 Kivezetett engem tágas térre, kiragadt; mert kedvelt engem.
Han förde mig ut på rymlig plats han räddade mig, ty han hade behag till mig.
21 Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.
HERREN lönar mig efter min rättfärdighet; efter mina händers renhet vedergäller han mig.
22 Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszul Istenemtől;
Ty jag höll mig på HERRENS vägar och avföll icke från min Gud i ogudaktighet;
23 mert ítéletei mind előttem vannak és törvényei – nem térek el tőlük.
nej, alla hans rätter hade jag för ögonen, och från hans stadgar vek jag icke av.
24 Gáncstalan voltam előtte: őrizkedtem bűnömtől.
Så var jag ostrafflig för honom och tog mig till vara för missgärning.
25 S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, tisztaságom szerint, mely szemei előtt volt.
Därför vedergällde mig HERREN efter min rättfärdighet, efter min renhet inför hans ögon.
26 Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan vitézzel gáncstalanul;
Mot den fromme bevisar du dig from, mot en ostrafflig hjälte bevisar du dig ostrafflig.
27 megtisztulttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.
Mot den rene bevisar du dig ren, men mot den vrånge bevisar du dig avog.
28 S a szegény népet megsegíted, szemeid a büszkék ellen, hogy lealázzad.
och du frälsar ett betryckt folk, men dina ögon äro emot de stolta, till att ödmjuka dem.
29 Mert te vagy mécsesem, Örökkévaló, s az Örökkévaló fénnyé teszi sötétségemet.
Ja, du, HERRE, är min lampa; ty HERREN gör mitt mörker ljust.
30 Mert veled rohanok meg csapatot, Istenemmel ugrok föl falra.
Ja, med dig kan jag nedslå härskaror, med min Gud stormar jag murar.
31 Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, pajzsa ő mind a hozzá menekülőknek.
Guds väg är ostrafflig, HERRENS tal är luttrat. En sköld är han för alla som taga sin tillflykt till honom.
32 Mert ki Isten az Örökkévalón kívül, és ki a szikla Istenünkön kívül?
Ty vem är Gud förutom HERREN, och vem är en klippa förutom vår Gud?
33 Az Isten az én váram, erőm, fölszabadította akadálytól utamat.
Gud, du som var mitt starka värn och ledde den ostrafflige på hans väg,
34 Olyanná teszi lábaimat mint az őzök, állnom enged magaslataimon.
du som gjorde hans fötter såsom hindens och ställde mig på mina höjder,
35 Harcra tanítja kezeimet, hogy ércíjat fogjanak karjaim.
du som lärde mina händer att strida och mina armar att spänna kopparbågen!
36 Adtad nekem üdvödnek pajzsát, naggyá tesz a nyájasságod.
Du gav mig din frälsnings sköld och din bönhörelse gjorde mig stor,
37 Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.
du skaffade rum för mina steg, där jag gick, och mina fötter vacklade icke.
38 Üldözöm ellenségeimet és megsemmisítem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.
Jag förföljde mina fiender och förgjorde dem; jag vände icke tillbaka, förrän jag hade gjort ände på dem.
39 Elpusztítottam, szétzúztam, hogy föl nem kelnek, elhulltak lábaim alatt.
Ja, jag gjorde ände på dem och slog dem, så att de icke mer reste sig; de föllo under mina fötter.
40 Felöveztél erővel a harcra, legörnyeszted támadóimat alattam.
Du omgjordade mig med kraft till striden, du böjde mina motståndare under mig.
41 Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy kiirtsam.
Mina fiender drev du på flykten för mig, dem som hatade mig förgjorde jag.
42 Felnéznek, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.
De sågo sig omkring, men det fanns ingen som frälste; efter HERREN, men han svarade dem icke.
43 Szétmorzsolom őket, mint földnek porát, mint utcák sarát, letaposom, ellapítom.
Och jag stötte dem sönder till stoft på jorden, jag krossade och förtrampade dem såsom orenlighet på gatan.
44 Megszabadítottál népek küzdelmeitől, megtartasz nemzetek fejének, nem ismertem nép szolgál engem.
Du räddade mig ur mitt folks strider, du bevarade mig till ett huvud över hedningar; folkslag som jag ej kände blevo mina tjänare.
45 Külföldnek fiai hízelegnek énnekem, fülhallásra engednek nekem.
Främlingar visade mig underdånighet; vid blotta ryktet hörsammade de mig.
46 Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.
Ja, främlingarnas mod vissnade bort; de omgjordade sig och övergåvo sina borgar.
47 Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék Isten, üdvöm sziklája;
HERREN lever! Lovad vare min klippa, upphöjd vare Gud, min frälsnings klippa!
48 az Isten, ki nekem megtorlást enged és népeket ledönt alattam,
Gud, som har givit mig hämnd och lagt folken under mig;
49 kiszabadít ellenségeim közül, és támadóim közül fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.
du som har fört mig ut från mina fiender och upphöjt mig över mina motståndare, räddat mig från våldets man!
50 Azért dicsőítlek, Örökkévaló, a nemzetek között és dallok a nevednek.
Fördenskull vill jag tacka dig, HERRE, bland hedningarna, och lovsjunga ditt namn.
51 Segítség tornya a királyának és kegyet mivel fölkentjével Dáviddal, meg magzatjával örökké.
Ty du giver din konung stor seger och gör nåd mot din smorde, mot David och hans säd till evig tid.
