< 2 Sámuel 22 >
1 És elmondta Dávid az Örökkévalónak ez ének szavait, amely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből meg Sául kezéből.
2 Mondta: Oh Örökkévaló, szirtem és váram és megszabadítóm nekem.
3 Isten, sziklám, kihez menekülök; pajzsom, üdvöm szaruja, mentsváram és menedékem, segítőm, erőszaktól megsegítesz.
4 A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem.
5 Mert körülfogtak halálnak hullámai, vésznek árjai ijesztettek;
6 alvilágnak kötelei környékeztek, elémkerültek halálnak tőrei. (Sheol )
7 Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez kiáltok: hallotta templomából szavamat, fohászom eljutott füleibe.
8 Megingott, megrezgett a föld, az ég alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.
9 Füst szállott föl orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.
10 Meghajtotta az eget és leszállt, ködhomály lábai alatt.
11 Kérubra ült és repült, megjelent szélnek szárnyain.
12 Sötétséget tett maga köré sátorrá, vizek tömegét, fellegek sűrűjét.
13 A fényből őelőtte tűzparazsak izzottak.
14 Égből dörög az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja a hangját.
15 Küldött nyilakat és szétszórta őket, villámot és megzavarta.
16 Meglátszottak tengernek medrei, feltárultak a világ alapjai, dorgálásától az Örökkévalónak, orra fuvallatának leheletétől.
17 Lenyúl magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.
18 Megment hatalmas ellenemtől, gyűlölőimtől, mert erősebbek nálam.
19 Elémtörtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.
20 Kivezetett engem tágas térre, kiragadt; mert kedvelt engem.
21 Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.
22 Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszul Istenemtől;
23 mert ítéletei mind előttem vannak és törvényei – nem térek el tőlük.
24 Gáncstalan voltam előtte: őrizkedtem bűnömtől.
25 S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, tisztaságom szerint, mely szemei előtt volt.
26 Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan vitézzel gáncstalanul;
27 megtisztulttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.
28 S a szegény népet megsegíted, szemeid a büszkék ellen, hogy lealázzad.
29 Mert te vagy mécsesem, Örökkévaló, s az Örökkévaló fénnyé teszi sötétségemet.
30 Mert veled rohanok meg csapatot, Istenemmel ugrok föl falra.
31 Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, pajzsa ő mind a hozzá menekülőknek.
32 Mert ki Isten az Örökkévalón kívül, és ki a szikla Istenünkön kívül?
33 Az Isten az én váram, erőm, fölszabadította akadálytól utamat.
34 Olyanná teszi lábaimat mint az őzök, állnom enged magaslataimon.
35 Harcra tanítja kezeimet, hogy ércíjat fogjanak karjaim.
36 Adtad nekem üdvödnek pajzsát, naggyá tesz a nyájasságod.
37 Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.
38 Üldözöm ellenségeimet és megsemmisítem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.
39 Elpusztítottam, szétzúztam, hogy föl nem kelnek, elhulltak lábaim alatt.
40 Felöveztél erővel a harcra, legörnyeszted támadóimat alattam.
41 Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy kiirtsam.
42 Felnéznek, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.
43 Szétmorzsolom őket, mint földnek porát, mint utcák sarát, letaposom, ellapítom.
44 Megszabadítottál népek küzdelmeitől, megtartasz nemzetek fejének, nem ismertem nép szolgál engem.
45 Külföldnek fiai hízelegnek énnekem, fülhallásra engednek nekem.
46 Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.
47 Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék Isten, üdvöm sziklája;
48 az Isten, ki nekem megtorlást enged és népeket ledönt alattam,
49 kiszabadít ellenségeim közül, és támadóim közül fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.
50 Azért dicsőítlek, Örökkévaló, a nemzetek között és dallok a nevednek.
51 Segítség tornya a királyának és kegyet mivel fölkentjével Dáviddal, meg magzatjával örökké.
