2 Sámuel 22
1 És elmondta Dávid az Örökkévalónak ez ének szavait, amely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből meg Sául kezéből.
Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.
2 Mondta: Oh Örökkévaló, szirtem és váram és megszabadítóm nekem.
És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.
3 Isten, sziklám, kihez menekülök; pajzsom, üdvöm szaruja, mentsváram és menedékem, segítőm, erőszaktól megsegítesz.
Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.
4 A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem.
Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.
5 Mert körülfogtak halálnak hullámai, vésznek árjai ijesztettek;
Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem;
A pokol kötelei vettek körül, S a halál tőrei estek reám. (Sheol h7585)
7 Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez kiáltok: hallotta templomából szavamat, fohászom eljutott füleibe.
Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.
8 Megingott, megrezgett a föld, az ég alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.
Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő.
9 Füst szállott föl orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.
Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle.
10 Meghajtotta az eget és leszállt, ködhomály lábai alatt.
Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt.
11 Kérubra ült és repült, megjelent szélnek szárnyain.
A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.
12 Sötétséget tett maga köré sátorrá, vizek tömegét, fellegek sűrűjét.
Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket.
13 A fényből őelőtte tűzparazsak izzottak.
Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének.
14 Égből dörög az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja a hangját.
És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott.
15 Küldött nyilakat és szétszórta őket, villámot és megzavarta.
Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.
16 Meglátszottak tengernek medrei, feltárultak a világ alapjai, dorgálásától az Örökkévalónak, orra fuvallatának leheletétől.
És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.
17 Lenyúl magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.
Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem.
18 Megment hatalmas ellenemtől, gyűlölőimtől, mert erősebbek nálam.
Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.
19 Elémtörtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.
Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem.
20 Kivezetett engem tágas térre, kiragadt; mert kedvelt engem.
Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem.
21 Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.
Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.
22 Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszul Istenemtől;
Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.
23 mert ítéletei mind előttem vannak és törvényei – nem térek el tőlük.
Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el.
24 Gáncstalan voltam előtte: őrizkedtem bűnömtől.
Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.
25 S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, tisztaságom szerint, mely szemei előtt volt.
Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint.
26 Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan vitézzel gáncstalanul;
Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.
27 megtisztulttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.
A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.
28 S a szegény népet megsegíted, szemeid a büszkék ellen, hogy lealázzad.
Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.
29 Mert te vagy mécsesem, Örökkévaló, s az Örökkévaló fénnyé teszi sötétségemet.
Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.
30 Mert veled rohanok meg csapatot, Istenemmel ugrok föl falra.
Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.
31 Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, pajzsa ő mind a hozzá menekülőknek.
Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.
32 Mert ki Isten az Örökkévalón kívül, és ki a szikla Istenünkön kívül?
Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
33 Az Isten az én váram, erőm, fölszabadította akadálytól utamat.
Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját.
34 Olyanná teszi lábaimat mint az őzök, állnom enged magaslataimon.
Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.
35 Harcra tanítja kezeimet, hogy ércíjat fogjanak karjaim.
Kezeimet harczra tanítja, Hogy az érczív karjaim által törik el.
36 Adtad nekem üdvödnek pajzsát, naggyá tesz a nyájasságod.
Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem.
37 Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.
Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak.
38 Üldözöm ellenségeimet és megsemmisítem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.
Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.
39 Elpusztítottam, szétzúztam, hogy föl nem kelnek, elhulltak lábaim alatt.
Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el.
40 Felöveztél erővel a harcra, legörnyeszted támadóimat alattam.
Mert te erővel öveztél fel engem a harczra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.
41 Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy kiirtsam.
Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én,
42 Felnéznek, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.
Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik.
43 Szétmorzsolom őket, mint földnek porát, mint utcák sarát, letaposom, ellapítom.
Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket.
44 Megszabadítottál népek küzdelmeitől, megtartasz nemzetek fejének, nem ismertem nép szolgál engem.
Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, Oly nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.
45 Külföldnek fiai hízelegnek énnekem, fülhallásra engednek nekem.
Idegen fiak hizelkednek nékem, S egy hallásra engedelmeskednek,
46 Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.
Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő.
47 Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék Isten, üdvöm sziklája;
Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.
48 az Isten, ki nekem megtorlást enged és népeket ledönt alattam,
Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.
49 kiszabadít ellenségeim közül, és támadóim közül fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.
Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
50 Azért dicsőítlek, Örökkévaló, a nemzetek között és dallok a nevednek.
Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek.
51 Segítség tornya a királyának és kegyet mivel fölkentjével Dáviddal, meg magzatjával örökké.
Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!
