2 Sámuel 22
1 És elmondta Dávid az Örökkévalónak ez ének szavait, amely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből meg Sául kezéből.
Dawuda ya rera wannan waƙa ga Ubangiji, sa’ad da Ubangiji ya cece shi daga hannun dukan abokan gābansa, da kuma daga hannun Shawulu.
2 Mondta: Oh Örökkévaló, szirtem és váram és megszabadítóm nekem.
Ya ce, “Ubangiji shi ne dutsena, kagarata da kuma mai cetona;
3 Isten, sziklám, kihez menekülök; pajzsom, üdvöm szaruja, mentsváram és menedékem, segítőm, erőszaktól megsegítesz.
Allahna shi ne dutsena. A gare shi nake samun kāriya shi ne garkuwata da kuma ƙahon cetona. Shi ne mafakata, maɓuyata, da mai cetona. Daga mutane masu fitina, ka cece ni.
4 A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem.
“Na kira ga Ubangiji, wanda ya cancanci yabo, na kuwa tsira daga abokan gābana.
5 Mert körülfogtak halálnak hullámai, vésznek árjai ijesztettek;
Raƙumar ruwan mutuwa sun kewaye ni; raƙumar ruwan hallaka suna cin ƙarfina.
Igiyoyin mutuwa sun nannaɗe ni; tarkuna kuma suka auka mini. (Sheol h7585)
7 Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez kiáltok: hallotta templomából szavamat, fohászom eljutott füleibe.
“A cikin wahalata na yi kira ga Ubangiji; na yi kira ga Allahna. Daga cikin haikalinsa ya saurare muryata; kukata ta zo kunnensa.
8 Megingott, megrezgett a föld, az ég alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.
Ƙasa ta yi rawa ta kuma girgiza, harsashan sararin sama sun jijjigu; suka yi makyarkyata saboda yana fushi.
9 Füst szállott föl orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.
Hayaƙi ya taso daga kafaffen hancinsa; harshen wuta mai cinyewa daga bakinsa, garwashi mai ƙuna daga bakinsa.
10 Meghajtotta az eget és leszállt, ködhomály lábai alatt.
Ya buɗe sararin sama, ya sauko ƙasa, girgije mai duhu suna ƙarƙashin ƙafafunsa.
11 Kérubra ült és repült, megjelent szélnek szárnyain.
Ya hau kerubobi, ya tashi sama; ya yi firiya a fikafikan iska.
12 Sötétséget tett maga köré sátorrá, vizek tömegét, fellegek sűrűjét.
Ya mai da duhu abin rufuwarsa gizagizai masu kauri cike da ruwa suka kewaye shi.
13 A fényből őelőtte tűzparazsak izzottak.
Daga cikin hasken gabansa garwashi wuta mai ci ya yi walƙiya.
14 Égből dörög az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja a hangját.
Ubangiji ya yi tsawa daga sararin sama; aka ji muryar Mafi Ɗaukaka.
15 Küldött nyilakat és szétszórta őket, villámot és megzavarta.
Ya harbe kibiyoyi, ya wartsar da abokan gāba, da walƙiya kuma ya sa suka gudu.
16 Meglátszottak tengernek medrei, feltárultak a világ alapjai, dorgálásától az Örökkévalónak, orra fuvallatának leheletétől.
Aka bayyana kwarin teku, tushen duniya suka tonu. A tsawatawar Ubangiji, da numfashinsa mai ƙarfi daga hancinsa.
17 Lenyúl magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.
“Daga sama ya miƙo hannu ya ɗauke ni, ya tsamo ni daga zurfafa ruwaye.
18 Megment hatalmas ellenemtől, gyűlölőimtől, mert erősebbek nálam.
Ya kuɓutar da ni daga hannun abokin gāba mai iko, daga maƙiyina da suka fi ƙarfina.
19 Elémtörtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.
Suka auka mini cikin ranar masifata, amma Ubangiji ya kiyaye ni.
20 Kivezetett engem tágas térre, kiragadt; mert kedvelt engem.
Ya fito da ni, ya kai ni wuri mafi fāɗi; ya kuɓutar da ni gama yana jin daɗina.
21 Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.
“Ubangiji ya sāka mini bisa ga adalcina; bisa ga tsabtar hannuwana ya sāka mini.
22 Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszul Istenemtől;
Gama na kiyaye hanyoyin Ubangiji; ban yi wani mugun abu da zai juyar da ni daga Allahna ba.
23 mert ítéletei mind előttem vannak és törvényei – nem térek el tőlük.
Dukan dokokinsa suna a gabana; ban ƙi ko ɗaya daga umarnansa ba.
24 Gáncstalan voltam előtte: őrizkedtem bűnömtől.
Ba ni da laifi a gabansa na kiyaye kaina daga yin zunubi.
25 S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, tisztaságom szerint, mely szemei előtt volt.
Ubangiji ya sāka mini bisa ga adalcina bisa ga tsarkina a gabansa.
26 Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan vitézzel gáncstalanul;
“Ga masu aminci, kakan nuna kanka mai aminci, ga marasa laifi, kakan nuna kanka marar laifi,
27 megtisztulttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.
ga masu tsarki, kakan nuna musu tsarki. Amma ga masu karkataccen hali, kakan nuna kanka mai wayo.
28 S a szegény népet megsegíted, szemeid a büszkék ellen, hogy lealázzad.
Kakan ceci mai tawali’u, amma idanunka suna a kan masu girman kai don ka ƙasƙantar da su.
29 Mert te vagy mécsesem, Örökkévaló, s az Örökkévaló fénnyé teszi sötétségemet.
Ya Ubangiji kai ne fitilata; Ubangiji ya mai da duhuna haske.
30 Mert veled rohanok meg csapatot, Istenemmel ugrok föl falra.
Da taimakonka zan iya auka wa rundunar sojoji; tare da Allahna zan iya hawan katanga.
31 Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, pajzsa ő mind a hozzá menekülőknek.
“Ga Allah dai, hanyarsa cikakkiya ce; maganar Ubangiji babu kuskure. Shi garkuwa ce ga waɗanda suka nemi mafaka a gare shi.
32 Mert ki Isten az Örökkévalón kívül, és ki a szikla Istenünkön kívül?
Gama wane ne Allah, in ba Ubangiji ba? Wane ne dutse kuma in ba Allahnmu ba?
33 Az Isten az én váram, erőm, fölszabadította akadálytól utamat.
Allah ne ya ba ni ƙarfi, ya kuma mai da hanyata cikakkiya.
34 Olyanná teszi lábaimat mint az őzök, állnom enged magaslataimon.
Ya sa ƙafafuna kamar ƙafafun barewa; ya sa na iya tsayawa a kan duwatsu.
35 Harcra tanítja kezeimet, hogy ércíjat fogjanak karjaim.
Ya hori hannuwana don yaƙi, hannuwana za su iya tanƙware bakan tagulla.
36 Adtad nekem üdvödnek pajzsát, naggyá tesz a nyájasságod.
Ka ba ni garkuwar nasararka; ka sauko don ka sa in sami girma.
37 Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.
Ka fadada hanya a ƙarƙashina domin kada idon ƙafana yă juya.
38 Üldözöm ellenségeimet és megsemmisítem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.
“Na fafari abokan gābana, na murƙushe su; ban kuwa juya ba sai da na hallaka su.
39 Elpusztítottam, szétzúztam, hogy föl nem kelnek, elhulltak lábaim alatt.
Na hallaka su ƙaƙaf, ba kuwa za su ƙara tashi ba, sun fāɗi a ƙarƙashin sawuna.
40 Felöveztél erővel a harcra, legörnyeszted támadóimat alattam.
Ka ba ni ƙarfi don yaƙi; ka sa maƙiyina suka rusuna a ƙafafuna.
41 Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy kiirtsam.
Ka sa abokan gābana suka juya a guje, na kuwa hallaka maƙiyina.
42 Felnéznek, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.
Suka nemi taimako, amma babu wanda zai cece su, suka yi kira ga Ubangiji, amma ba a amsa musu ba.
43 Szétmorzsolom őket, mint földnek porát, mint utcák sarát, letaposom, ellapítom.
Na murƙushe su, suka yi laushi kamar ƙura; na daka na kuma tattake su kamar caɓi a kan tituna.
44 Megszabadítottál népek küzdelmeitől, megtartasz nemzetek fejének, nem ismertem nép szolgál engem.
“Ka kuɓutar da ni daga harin mutanena; ka kiyaye ni kamar shugaban al’ummai. Mutanen da ban sansu ba za su kasance a ƙarƙashina,
45 Külföldnek fiai hízelegnek énnekem, fülhallásra engednek nekem.
baƙi kuma su na zuwa don su yi mini fadanci; da zarar sun ji ni, sukan yi mini biyayya.
46 Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.
Zukatansu ta karaya; suka fito da rawan jiki daga kagararsu.
47 Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék Isten, üdvöm sziklája;
“Ubangiji yana a raye! Yabo ta tabbata ga Dutsena! Ɗaukaka ga Allah, Dutse, Mai Cetona!
48 az Isten, ki nekem megtorlást enged és népeket ledönt alattam,
Shi ne Allahn da yake rama mini, wanda ya sa al’ummai a ƙarƙashina,
49 kiszabadít ellenségeim közül, és támadóim közül fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.
wanda ya kuɓutar da ni daga maƙiyina. Ka ɗaukaka ni bisa maƙiyina; ka kiyaye ni daga hannun mugayen mutane.
50 Azért dicsőítlek, Örökkévaló, a nemzetek között és dallok a nevednek.
Saboda haka, zan yabe ka, ya Ubangiji cikin dukan al’ummai; Zan rera waƙoƙin yabo ga sunanka.
51 Segítség tornya a királyának és kegyet mivel fölkentjével Dáviddal, meg magzatjával örökké.
“Ya ba wa sarkinsa kyakkyawan nasara; ya nuna madawwamiyar ƙauna ga shafaffensa, ga Dawuda da zuriyarsa har abada.”
