2 Sámuel 22
1 És elmondta Dávid az Örökkévalónak ez ének szavait, amely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből meg Sául kezéből.
David adressa à l’Éternel les paroles de ce cantique, lorsque l’Éternel l’eut délivré de la main de tous ses ennemis et de la main de Saül.
2 Mondta: Oh Örökkévaló, szirtem és váram és megszabadítóm nekem.
Il dit: L’Éternel est mon rocher, ma forteresse, mon libérateur.
3 Isten, sziklám, kihez menekülök; pajzsom, üdvöm szaruja, mentsváram és menedékem, segítőm, erőszaktól megsegítesz.
Dieu est mon rocher, où je trouve un abri, Mon bouclier et la force qui me sauve, Ma haute retraite et mon refuge. O mon Sauveur! Tu me garantis de la violence.
4 A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem.
Je m’écrie: Loué soit l’Éternel! Et je suis délivré de mes ennemis.
5 Mert körülfogtak halálnak hullámai, vésznek árjai ijesztettek;
Car les flots de la mort m’avaient environné, Les torrents de la destruction m’avaient épouvanté;
Les liens du sépulcre m’avaient entouré, Les filets de la mort m’avaient surpris. (Sheol h7585)
7 Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez kiáltok: hallotta templomából szavamat, fohászom eljutott füleibe.
Dans ma détresse, j’ai invoqué l’Éternel, J’ai invoqué mon Dieu; De son palais, il a entendu ma voix, Et mon cri est parvenu à ses oreilles.
8 Megingott, megrezgett a föld, az ég alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.
La terre fut ébranlée et trembla, Les fondements des cieux frémirent, Et ils furent ébranlés, parce qu’il était irrité.
9 Füst szállott föl orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.
Il s’élevait de la fumée dans ses narines, Et un feu dévorant sortait de sa bouche: Il en jaillissait des charbons embrasés.
10 Meghajtotta az eget és leszállt, ködhomály lábai alatt.
Il abaissa les cieux, et il descendit: Il y avait une épaisse nuée sous ses pieds.
11 Kérubra ült és repült, megjelent szélnek szárnyain.
Il était monté sur un chérubin, et il volait, Il paraissait sur les ailes du vent.
12 Sötétséget tett maga köré sátorrá, vizek tömegét, fellegek sűrűjét.
Il faisait des ténèbres une tente autour de lui, Il était enveloppé d’amas d’eaux et de sombres nuages.
13 A fényből őelőtte tűzparazsak izzottak.
De la splendeur qui le précédait S’élançaient des charbons de feu.
14 Égből dörög az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja a hangját.
L’Éternel tonna des cieux, Le Très-Haut fit retentir sa voix;
15 Küldött nyilakat és szétszórta őket, villámot és megzavarta.
Il lança des flèches et dispersa mes ennemis, La foudre, et les mit en déroute.
16 Meglátszottak tengernek medrei, feltárultak a világ alapjai, dorgálásától az Örökkévalónak, orra fuvallatának leheletétől.
Le lit de la mer apparut, Les fondements du monde furent découverts, Par la menace de l’Éternel, Par le bruit du souffle de ses narines.
17 Lenyúl magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.
Il étendit sa main d’en haut, il me saisit, Il me retira des grandes eaux;
18 Megment hatalmas ellenemtől, gyűlölőimtől, mert erősebbek nálam.
Il me délivra de mon adversaire puissant, De mes ennemis qui étaient plus forts que moi.
19 Elémtörtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.
Ils m’avaient surpris au jour de ma détresse, Mais l’Éternel fut mon appui.
20 Kivezetett engem tágas térre, kiragadt; mert kedvelt engem.
Il m’a mis au large, Il m’a sauvé, parce qu’il m’aime.
21 Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.
L’Éternel m’a traité selon ma droiture, Il m’a rendu selon la pureté de mes mains;
22 Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszul Istenemtől;
Car j’ai observé les voies de l’Éternel, Et je n’ai point été coupable envers mon Dieu.
23 mert ítéletei mind előttem vannak és törvényei – nem térek el tőlük.
Toutes ses ordonnances ont été devant moi, Et je ne me suis point écarté de ses lois.
24 Gáncstalan voltam előtte: őrizkedtem bűnömtől.
J’ai été sans reproche envers lui, Et je me suis tenu en garde contre mon iniquité.
25 S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, tisztaságom szerint, mely szemei előtt volt.
Aussi l’Éternel m’a rendu selon ma droiture, Selon ma pureté devant ses yeux.
26 Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan vitézzel gáncstalanul;
Avec celui qui est bon tu te montres bon, Avec l’homme droit tu agis selon la droiture,
27 megtisztulttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.
Avec celui qui est pur tu te montres pur, Et avec le pervers tu agis selon sa perversité.
28 S a szegény népet megsegíted, szemeid a büszkék ellen, hogy lealázzad.
Tu sauves le peuple qui s’humilie, Et de ton regard, tu abaisses les orgueilleux.
29 Mert te vagy mécsesem, Örökkévaló, s az Örökkévaló fénnyé teszi sötétségemet.
Oui, tu es ma lumière, ô Éternel! L’Éternel éclaire mes ténèbres.
30 Mert veled rohanok meg csapatot, Istenemmel ugrok föl falra.
Avec toi je me précipite sur une troupe en armes, Avec mon Dieu je franchis une muraille.
31 Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, pajzsa ő mind a hozzá menekülőknek.
Les voies de Dieu sont parfaites, La parole de l’Éternel est éprouvée; Il est un bouclier pour tous ceux qui se confient en lui.
32 Mert ki Isten az Örökkévalón kívül, és ki a szikla Istenünkön kívül?
Car qui est Dieu, si ce n’est l’Éternel? Et qui est un rocher, si ce n’est notre Dieu?
33 Az Isten az én váram, erőm, fölszabadította akadálytól utamat.
C’est Dieu qui est ma puissante forteresse, Et qui me conduit dans la voie droite.
34 Olyanná teszi lábaimat mint az őzök, állnom enged magaslataimon.
Il rend mes pieds semblables à ceux des biches, Et il me place sur mes lieux élevés.
35 Harcra tanítja kezeimet, hogy ércíjat fogjanak karjaim.
Il exerce mes mains au combat, Et mes bras tendent l’arc d’airain.
36 Adtad nekem üdvödnek pajzsát, naggyá tesz a nyájasságod.
Tu me donnes le bouclier de ton salut, Et je deviens grand par ta bonté.
37 Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.
Tu élargis le chemin sous mes pas, Et mes pieds ne chancellent point.
38 Üldözöm ellenségeimet és megsemmisítem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.
Je poursuis mes ennemis, et je les détruis; Je ne reviens pas avant de les avoir anéantis.
39 Elpusztítottam, szétzúztam, hogy föl nem kelnek, elhulltak lábaim alatt.
Je les anéantis, je les brise, et ils ne se relèvent plus; Ils tombent sous mes pieds.
40 Felöveztél erővel a harcra, legörnyeszted támadóimat alattam.
Tu me ceins de force pour le combat, Tu fais plier sous moi mes adversaires.
41 Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy kiirtsam.
Tu fais tourner le dos à mes ennemis devant moi, Et j’extermine ceux qui me haïssent.
42 Felnéznek, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.
Ils regardent autour d’eux, et personne pour les sauver! Ils crient à l’Éternel, et il ne leur répond pas!
43 Szétmorzsolom őket, mint földnek porát, mint utcák sarát, letaposom, ellapítom.
Je les broie comme la poussière de la terre, Je les écrase, je les foule, comme la boue des rues.
44 Megszabadítottál népek küzdelmeitől, megtartasz nemzetek fejének, nem ismertem nép szolgál engem.
Tu me délivres des dissensions de mon peuple; Tu me conserves pour chef des nations; Un peuple que je ne connaissais pas m’est asservi.
45 Külföldnek fiai hízelegnek énnekem, fülhallásra engednek nekem.
Les fils de l’étranger me flattent, Ils m’obéissent au premier ordre.
46 Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.
Les fils de l’étranger sont en défaillance, Ils tremblent hors de leurs forteresses.
47 Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék Isten, üdvöm sziklája;
Vive l’Éternel, et béni soit mon rocher! Que Dieu, le rocher de mon salut, soit exalté,
48 az Isten, ki nekem megtorlást enged és népeket ledönt alattam,
Le Dieu qui est mon vengeur, Qui m’assujettit les peuples,
49 kiszabadít ellenségeim közül, és támadóim közül fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.
Et qui me fait échapper à mes ennemis! Tu m’élèves au-dessus de mes adversaires, Tu me délivres de l’homme violent.
50 Azért dicsőítlek, Örökkévaló, a nemzetek között és dallok a nevednek.
C’est pourquoi je te louerai parmi les nations, ô Éternel! Et je chanterai à la gloire de ton nom.
51 Segítség tornya a királyának és kegyet mivel fölkentjével Dáviddal, meg magzatjával örökké.
Il accorde de grandes délivrances à son roi, Et il fait miséricorde à son oint, A David, et à sa postérité, pour toujours.
