2 Sámuel 22
1 És elmondta Dávid az Örökkévalónak ez ének szavait, amely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből meg Sául kezéből.
Mluvil pak David Hospodinu slova písně této v ten den, když ho vysvobodil Hospodin z ruky všech nepřátel jeho, i z ruky Saulovy.
2 Mondta: Oh Örökkévaló, szirtem és váram és megszabadítóm nekem.
A řekl: Hospodin skála má a hrad můj, i vysvoboditel můj se mnou.
3 Isten, sziklám, kihez menekülök; pajzsom, üdvöm szaruja, mentsváram és menedékem, segítőm, erőszaktól megsegítesz.
Bůh skála má, doufati budu v něho; štít můj a roh spasení mého, vyvýšení mé a útočiště mé, spasitel můj, kterýž od násilí vysvobozuje mne.
4 A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem.
Chvály hodného vzýval jsem Hospodina, a od nepřátel svých vysvobozen jsem.
5 Mert körülfogtak halálnak hullámai, vésznek árjai ijesztettek;
Nebo obklíčily mne byly úzkosti smrti, a proudové bezbožných předěsili mne.
Bolesti smrtelné obstoupily mne, a osídla smrti zachvátila mne. (Sheol h7585)
7 Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez kiáltok: hallotta templomából szavamat, fohászom eljutott füleibe.
V úzkosti své vzýval jsem Hospodina, a k Bohu svému volal jsem, i vyslyšel z chrámu svého hlas můj, a křik můj přišel v uši jeho.
8 Megingott, megrezgett a föld, az ég alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.
Tedy pohnula se a zatřásla země, základové nebes pohnuli se, a třásli se pro rozhněvání jeho.
9 Füst szállott föl orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.
Dým vycházel z chřípí jeho, a oheň zžírající z úst jeho, od něhož se uhlí roznítilo.
10 Meghajtotta az eget és leszállt, ködhomály lábai alatt.
Nakloniv nebes, sstoupil, a mrákota byla pod nohami jeho.
11 Kérubra ült és repült, megjelent szélnek szárnyain.
I vsedl na cherubín a letěl, a spatřín jest na peří větrovém.
12 Sötétséget tett maga köré sátorrá, vizek tömegét, fellegek sűrűjét.
Položil temnosti vůkol sebe jako stany, shrnutí vod, oblaky husté.
13 A fényből őelőtte tűzparazsak izzottak.
Od blesku oblíčeje jeho rozpálilo se uhlí řeřavé.
14 Égből dörög az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja a hangját.
Hřímal s nebes Hospodin, a Nejvyšší vydal zvuk svůj.
15 Küldött nyilakat és szétszórta őket, villámot és megzavarta.
Vystřelil i střely, kterýmiž je rozptýlil, a blýskání, jímž je porazil.
16 Meglátszottak tengernek medrei, feltárultak a világ alapjai, dorgálásától az Örökkévalónak, orra fuvallatának leheletétől.
I ukázaly se hlubiny mořské, a odkryti jsou základové okršlku, pro zůřivé kárání Hospodinovo, pro dmýchání větru chřípí jeho.
17 Lenyúl magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.
Poslav s výsosti, přijal mne, vytáhl mne z vod velikých.
18 Megment hatalmas ellenemtől, gyűlölőimtől, mert erősebbek nálam.
Vysvobodil mne od nepřítele mého silného, od těch, kteříž mne nenáviděli, ačkoli silnější mne byli.
19 Elémtörtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.
Předstihli mne v den trápení mého, ale Hospodin byl mi podpora.
20 Kivezetett engem tágas térre, kiragadt; mert kedvelt engem.
Kterýž vyvedl mne na prostranství, vysvobodil mne, nebo sobě oblíbil mne.
21 Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.
Odplatil mi Hospodin podlé spravedlnosti mé, podlé čistoty rukou mých odplatil mi.
22 Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszul Istenemtől;
Nebo jsem ostříhal cest Hospodinových, aniž jsem se bezbožně strhl Boha svého.
23 mert ítéletei mind előttem vannak és törvényei – nem térek el tőlük.
Všickni zajisté soudové jeho jsou před oblíčejem mým, aniž jsem od kterých ustanovení jeho odstoupil.
24 Gáncstalan voltam előtte: őrizkedtem bűnömtől.
A tak byv dokonalý před ním, šetřil jsem, abych se nedopustil nepravosti.
25 S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, tisztaságom szerint, mely szemei előtt volt.
Protož odplatil mi Hospodin podlé spravedlnosti mé, vedlé čistoty mé před očima jeho.
26 Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan vitézzel gáncstalanul;
Ty, Pane, s milosrdným milosrdně nakládáš, a k upřímému upřímě se máš.
27 megtisztulttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.
K sprostnému sprostně se ukazuješ, a s převráceným převráceně zacházíš.
28 S a szegény népet megsegíted, szemeid a büszkék ellen, hogy lealázzad.
Lid pak ssoužený vysvobozuješ, ale před vysokomyslnými oči své sklopuješ.
29 Mert te vagy mécsesem, Örökkévaló, s az Örökkévaló fénnyé teszi sötétségemet.
Ty zajisté jsi svíce má, ó Hospodine. Hospodin jistě osvěcuje temnosti mé.
30 Mert veled rohanok meg csapatot, Istenemmel ugrok föl falra.
Nebo v tobě proběhl jsem vojska, v Bohu svém přeskočil jsem zed.
31 Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, pajzsa ő mind a hozzá menekülőknek.
Toho Boha silného cesta jest dokonalá, výmluvnosti Hospodinovy přečištěné; onť jest štít všech, kteříž doufají v něho.
32 Mert ki Isten az Örökkévalón kívül, és ki a szikla Istenünkön kívül?
Nebo kdo jest Bohem kromě Hospodina? A kdo jest skalou kromě Boha našeho?
33 Az Isten az én váram, erőm, fölszabadította akadálytól utamat.
Bůh jest síla má i vojska mého, onť působí volnou cestu mou.
34 Olyanná teszi lábaimat mint az őzök, állnom enged magaslataimon.
Èiní nohy mé jako laní, a na vysokých místech mých postavuje mne.
35 Harcra tanítja kezeimet, hogy ércíjat fogjanak karjaim.
Cvičí ruce mé k boji, tak že lámi lučiště ocelivá rukama svýma.
36 Adtad nekem üdvödnek pajzsát, naggyá tesz a nyájasságod.
Nebo dal mi štít spasení svého, a dobrotivost jeho zvelebila mne.
37 Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.
Rozšířil kroky mé pode mnou, aby se nepodvrtly nohy mé.
38 Üldözöm ellenségeimet és megsemmisítem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.
Honil jsem nepřátely své a zahladil jsem je, aniž jsem se navrátil, dokudž jsem jich nevyplénil.
39 Elpusztítottam, szétzúztam, hogy föl nem kelnek, elhulltak lábaim alatt.
Docela jsem je vyhubil a sprobodal jsem je, tak že nepovstanou; i padli pod nohy mé.
40 Felöveztél erővel a harcra, legörnyeszted támadóimat alattam.
Ty zajisté, Bože, přepásals mne udatností k boji, porazils pode mne ty, kteříž povstávají proti mně.
41 Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy kiirtsam.
Nýbrž dals mi šíji nepřátel mých, těch, kteříž v nenávisti měli mne, a vyplénil jsem je.
42 Felnéznek, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.
Ohlédali se, ale nebyl, kdo by vysvobodil, k Hospodinu, ale nevyslyšel jich.
43 Szétmorzsolom őket, mint földnek porát, mint utcák sarát, letaposom, ellapítom.
I potřel jsem je jako prach země, jako bláto na ulicích potlačil a rozptýlil jsem je.
44 Megszabadítottál népek küzdelmeitől, megtartasz nemzetek fejének, nem ismertem nép szolgál engem.
Ty jsi mne vytrhl z různic lidu mého, zachovals mne, abych byl za hlavu národům; lid neznámý mně sloužil.
45 Külföldnek fiai hízelegnek énnekem, fülhallásra engednek nekem.
Cizozemci lhali mi, a jakž zaslechli, uposlechli mne.
46 Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.
Cizozemci svadli, a třásli se i v ohradách svých.
47 Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék Isten, üdvöm sziklája;
Živť jest Hospodin, a požehnaná skála má; protož ať jest vyvyšován Bůh, skála spasení mého,
48 az Isten, ki nekem megtorlást enged és népeket ledönt alattam,
Bůh silný, kterýž dává mi pomsty a podmaňuje mi lidi.
49 kiszabadít ellenségeim közül, és támadóim közül fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.
Vyvodíš mne z prostřed nepřátel mých, a nad povstávajícími proti mně vyvyšuješ mne, člověka nepravého mne zbavuješ.
50 Azért dicsőítlek, Örökkévaló, a nemzetek között és dallok a nevednek.
Protož chváliti tě budu, Hospodine, mezi národy, a jménu tvému žalmy zpívati budu.
51 Segítség tornya a királyának és kegyet mivel fölkentjével Dáviddal, meg magzatjával örökké.
Onť jest hrad jistého spasení krále svého, a ten, kterýž činí milosrdenství pomazanému svému Davidovi, i semeni jeho až na věky.
