2 Sámuel 22
1 És elmondta Dávid az Örökkévalónak ez ének szavait, amely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből meg Sául kezéből.
David upravi Jahvi riječi ove pjesme u dan kad ga je Jahve izbavio iz ruku svih njegovih neprijatelja i iz ruke Šaulove.
2 Mondta: Oh Örökkévaló, szirtem és váram és megszabadítóm nekem.
Pjevao je: “Jahve, hridino moja, utvrdo moja, spase moj;
3 Isten, sziklám, kihez menekülök; pajzsom, üdvöm szaruja, mentsváram és menedékem, segítőm, erőszaktól megsegítesz.
Bože moj, pećino moja kojoj se utječem, štite moj, spasenje moje, tvrđavo moja! Ti me izbavljaš od nasilja.
4 A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem.
Zazvat ću Jahvu hvale predostojna i od dušmana bit ću izbavljen.
5 Mert körülfogtak halálnak hullámai, vésznek árjai ijesztettek;
Valovi smrti okružiše mene, prestraviše me bujice pogubne,
Užad Podzemlja sputiše me, smrtonosne zamke padoše na me: (Sheol h7585)
7 Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez kiáltok: hallotta templomából szavamat, fohászom eljutott füleibe.
u nevolji zazvah Jahvu i Bogu svome zavapih. Iz svog Doma zov mi začu, i vapaj moj mu do ušiju doprije.
8 Megingott, megrezgett a föld, az ég alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.
I zemlja se potrese i uzdrhta, uzdrmaše se temelji nebesa, pokrenuše se, jer On gnjevom planu.
9 Füst szállott föl orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.
Iz nosnica mu dim se diže, iz usta mu oganj liznu, ugljevlje živo od njega plamsa.
10 Meghajtotta az eget és leszállt, ködhomály lábai alatt.
On nagnu nebesa i siđe, pod nogama oblaci mu mračni.
11 Kérubra ült és repült, megjelent szélnek szárnyain.
Na keruba stade i poletje; na krilima vjetra zaplovi.
12 Sötétséget tett maga köré sátorrá, vizek tömegét, fellegek sűrűjét.
Ogrnu se mrakom kao koprenom, prekri se tamnim vodama i oblacima tmastim,
13 A fényből őelőtte tűzparazsak izzottak.
od bljeska pred licem njegovim užga se ugljevlje plameno.
14 Égből dörög az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja a hangját.
Jahve s neba zagrmje, Svevišnjega glas se ori.
15 Küldött nyilakat és szétszórta őket, villámot és megzavarta.
Odape strijele i dušmane rasu, izbaci munje i na zemlju ih obori.
16 Meglátszottak tengernek medrei, feltárultak a világ alapjai, dorgálásától az Örökkévalónak, orra fuvallatának leheletétől.
Morska dna se pokazaše, i temelji svijeta postaše goli od strašne prijetnje Jahvine, od olujna daha gnjeva njegova.
17 Lenyúl magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.
On pruži s neba ruku i mene prihvati, iz silnih voda on me izbavi.
18 Megment hatalmas ellenemtől, gyűlölőimtől, mert erősebbek nálam.
Od protivnika moćnog mene oslobodi, od dušmana mojih jačih od mene.
19 Elémtörtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.
Navališe na me u dan zlosretni, ali me Jahve zaštiti,
20 Kivezetett engem tágas térre, kiragadt; mert kedvelt engem.
na polje prostrano izvede me, spasi me jer sam mu mio.
21 Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.
Po pravednosti mojoj Jahve mi uzvrati, po čistoći ruku mojih on me nagradi,
22 Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszul Istenemtől;
jer čuvah putove Jahvine, od Boga se svoga ne udaljih.
23 mert ítéletei mind előttem vannak és törvényei – nem térek el tőlük.
Odredbe njegove sve su mi pred očima, zapovijedi njegove nisam odbacio,
24 Gáncstalan voltam előtte: őrizkedtem bűnömtől.
do srži odan njemu sam bio, čuvam se grijeha svakoga.
25 S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, tisztaságom szerint, mely szemei előtt volt.
Jahve mi po pravdi mojoj vrati, čistoću ruku mojih vidje.
26 Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan vitézzel gáncstalanul;
S prijateljem ti si prijatelj, poštenu poštenjem uzvraćaš.
27 megtisztulttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.
S čovjekom čistim ti si čist, a lukavca izigravaš,
28 S a szegény népet megsegíted, szemeid a büszkék ellen, hogy lealázzad.
jer narodu poniženu spasenje donosiš a ponižavaš oči ohole.
29 Mert te vagy mécsesem, Örökkévaló, s az Örökkévaló fénnyé teszi sötétségemet.
Jahve, ti moju svjetiljku užižeš, Bože, tminu moju obasjavaš:
30 Mert veled rohanok meg csapatot, Istenemmel ugrok föl falra.
s tobom udaram na čete dušmanske, s Bogom svojim preskačem zidine.
31 Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, pajzsa ő mind a hozzá menekülőknek.
Savršeni su puti Gospodnji, i riječ je Jahvina ognjem kušana. on je štit svima, samo on, koji se k njemu utječu.
32 Mert ki Isten az Örökkévalón kívül, és ki a szikla Istenünkön kívül?
Jer tko je Bog osim Jahve? Tko li je hridina osim Boga našega?
33 Az Isten az én váram, erőm, fölszabadította akadálytól utamat.
Taj Bog me snagom opasuje, stere mi put besprijekoran.
34 Olyanná teszi lábaimat mint az őzök, állnom enged magaslataimon.
Noge mi dade brze ko u košute i postavi me na visine sigurne,
35 Harcra tanítja kezeimet, hogy ércíjat fogjanak karjaim.
ruke mi za borbu uvježba i mišice da luk mjedeni napinju.
36 Adtad nekem üdvödnek pajzsát, naggyá tesz a nyájasságod.
Daješ mi štit svoj koji spasava, tvoja me brižljivost uzvisi.
37 Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.
Pouzdanje daješ mom koraku, i noge mi više ne posrću.
38 Üldözöm ellenségeimet és megsemmisítem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.
Pognah svoje dušmane i dostigoh, i ne vratih se dok ih ne uništih.
39 Elpusztítottam, szétzúztam, hogy föl nem kelnek, elhulltak lábaim alatt.
Obaram ih, ne mogu se dići, padaju, pod nogama mi leže.
40 Felöveztél erővel a harcra, legörnyeszted támadóimat alattam.
Ti me opasa snagom za borbu, a protivnike moje meni podloži.
41 Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy kiirtsam.
Ti dušmane moje u bijeg natjera, i rasprših one koji su me mrzili.
42 Felnéznek, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.
Vapiju u pomoć, nikog da pomogne, vapiju Jahvi - ne odaziva se.
43 Szétmorzsolom őket, mint földnek porát, mint utcák sarát, letaposom, ellapítom.
Smrvih ih kao prah na vjetru, zgazih ih ko blato na putu.
44 Megszabadítottál népek küzdelmeitől, megtartasz nemzetek fejének, nem ismertem nép szolgál engem.
Ti me §izbavÄi od bune u mom narodu, postavi me glavarom pogana, puk koji ne poznavah služi mi.
45 Külföldnek fiai hízelegnek énnekem, fülhallásra engednek nekem.
Svaki moj šapat pokorno on sluša. Sinovi tuđinci meni laskaju,
46 Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.
sinovi tuđinski gube srčanost izlaze dršćuć iz svojih utvrda.
47 Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék Isten, üdvöm sziklája;
Živio Jahve! Blagoslovljena hridina moja! Neka se uzvisi Bog, spasenje moje!
48 az Isten, ki nekem megtorlást enged és népeket ledönt alattam,
Bog koji mi daje osvetu i narode meni pokorava.
49 kiszabadít ellenségeim közül, és támadóim közül fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.
Od dušmana me mojih izbavljaš i nad protivnike me moje izdižeš, ti mene od čovjeka silnika spasavaš.
50 Azért dicsőítlek, Örökkévaló, a nemzetek között és dallok a nevednek.
Zato te slavim, Jahve, među pucima i psalam pjevam tvome Imenu:
51 Segítség tornya a királyának és kegyet mivel fölkentjével Dáviddal, meg magzatjával örökké.
umnožio si pobjede kralju svojemu, pomazaniku svome milost si iskazao, Davidu i potomstvu njegovu navijeke.”
