< 2 Sámuel 20 >
1 Ott volt pedig véletlenül egy alávaló ember, neve Sébá, Bikhrí fia, Benjáminbeli ember; megfújta a harsonát és szólt: Nincs nekünk részünk Dávidban, sem örökségünk nekünk Jisáj fiában – ki-ki sátraihoz, Izrael!
I LAILA kekahi kanaka hewa, o Seba kona inoa, ke keiki a Bikeri, he mamo a Beniamina: puhi aku la ia i ka pu, i aku la, Aole a kakou kuleana iloko o Davida, aole hoi he hooilina iloko o ke keiki a Iese: e hoi no kela kanaka keia kanaka a pau i kona halelewa, e ka Iseraela.
2 Erre mind az Izrael embere elment Dávidtól Sébá, Bikhrí fia után; Jehúda emberei pedig csatlakoztak királyukhoz, a Jordántól egész Jeruzsálemig.
Alaila pii aku la na kanaka a pau o Iseraela mai o Davida aku la, a hahai aku la lakou ia Seba ke keiki a Bikeri: aka, hoopili aku la na kanaka o ka Iuda i ko lakou alii, mai Ioredane a hiki i Ierusalema.
3 Midőn házába ment Dávid Jeruzsálembe, vette a király a tíz ágyasasszonyt, akiket ott hagyott volt a ház őrzésére, őrizet alá tette őket egy házba és eltartotta őket, de hozzájuk be nem ment; így voltak elzárva holtuk napjáig, eleven özvegységben.
Hele mai la o Davida i kona hale i Ierusalema: a lawe ae la ke alii i ua mau haiawahine la he umi ana i waiho ai e kiai i ka hale, a hahao ae la ia lakou iloko o ka halepaahao, a hanai aku la ia lakou; aka, aole ia i komo aku iloko io lakou la. Pela lakou i paa ai e noho kane ole ana, a hiki i ko lakou la make.
4 És szólt a király Amászához: Hívd egybe nekem Jehúda embereit három nap alatt, akkorra te itt állj.
Alaila i aku la ke alii ia Amasa, E houluulu oe no'u i na kanaka o ka Iuda i na la ekolu, a e hoi hou mai maanei.
5 És elment Amásza, hogy egybehívja Jehúdát, de késett az időn túl, melyet meghatározott neki.
Alaila hele aku la o Amasa e houluulu i ka Iuda: aka, ua lohi kela a hala ka manawa i haawiia nona.
6 Szólt tehát Dávid Abisájnak: Most gonoszabbat tesz velünk Sébá, Bikhrí fia, mint Ábsálóm; vedd te urad szolgáit és üldözd őt, nehogy találván magának erősített városokat, elkerülje szemünket.
I aku la o Davida ia Abisai, Ano, e oi aku ke ino a Seba ke keiki a Bikeri e hana mai ai ia kakou mamua o ka Abesaloma: e lawe oe i na kauwa a kou haku, a e alualu aku ia ia, o loaa ia ia na kulanakauhale i paa i ka pa, a hoopakele ia ia iho mai o kakou aku.
7 Ekkor kivonultak utána Jóáb emberei, a keréti és peléti, meg mind a vitézek; kivonultak Jeruzsálemből, hogy üldözzék Sébát, Bikhrí fiát.
A hele aku la mamuli ona na kanaka o Ioaba, me ka poe Kereti a me ka poe Peleti, a me ka poe kanaka ikaika a pau: puka aku la lakou iwaho o Ierusalema e alualu ia Seba ke keiki a Bikeri.
8 Épen a Gibeónban levő nagy hő mellett voltak, Amásza eléjük jön – Jóáb pedig fel volt övezve, ruhájába öltözve, rajta övön a kard, derekára csatolva hüvelyében; de mikor kilépett, az kiesett.
Aia hiki aku lakou ma ka pohaku nui i Gibeoua, hele aku la o Amasa imua o lakou. A o ka aahu a Ioaba i aahu iho ai, ua kakuaia ia maluna ona, a maluna iho ke kaei; ua paaia ma kona puhaka ka pahikaua maloko o kona wahi: a i kona hele ana aku, haule iho la ia mea.
9 Ekkor mondta Jóáb Amászának Békében vagy-e testvérem? És megfogta Jóáb jobb keze Amásza szakállát, hogy őt megcsókolja.
I aku la o Ioaba ia Amasa, E ola ana oe, e kuu hoahanau? Lalau aku la Ioaba ia Amasa ma ka umiumi me ka lima akau e honi ia ia.
10 Amásza pedig nem vigyázott a kardra, mely Jóáb kézében volt, ekkor ágyékba ütötte vele, kiontotta beleit a földre, nem is tette vele másodszor, és meghalt. Jóáb pedig meg testvére Abisáj üldözte Sébát, Bikhrí fiát.
Aole i manao o Amasa i ka pahikaua ma ka lima o Ioaba: hou aku la kela ia ia me ia mea ma ka lima o ka iwiaoao, a poha mai la kona naau ma ka honua, aole ia i hou hou aku ia ia; a make aku la ia. A alualu aku la o Ioaba a me Abisai kona hoahanau ia Seba ke keiki a Bikeri.
11 De egy ember ott állt mellette Jóáb legényei közül és mondta: Aki kedveli Jóábot és aki Dávidé – utána Jóábnak!
Ku mai la kekahi kanaka o Ioaba ma ona la, i mai la, O ka mea makemake ia Ioaba, a o ka mea no Davida, mamuli ia o Ioaba.
12 Amásza pedig vérében fetrengett az országút közepén; és midőn látta amaz ember, hogy megállt az egész nép, odébbtette Amászát az országútról a mezőre és ruhát vetett rá, amint látta, hogy bárki mellé ért, megállt.
Oni ae la o Amasa maloko o ke koko, iwaena o ke kuamoo. A ike ae la ua kanaka la, ua ku malie iho la na kanaka a pau, lawe aku la oia ia Amasa mawaho o ke kuamoo i ke kula, a hohola iho la i ke kapa maluna ona, i kona ike ana ua ku malie kela kanaka keia kanaka i hele mai ma ona la.
13 Amint elmozdíttatott az országútról, minden ember utána vonult Jóábnak, hogy üldözze Sébát, Bikhrí fiát –
A laweia'ku ia mawaho o ke kuamoo, alaila hele aku la na kanaka a pau mahope o Ioaba, e alualu ia Seba ke keiki a Bikeri.
14 ez átvonult Izrael minden törzsein Ábélig, Bét-Máakháig s egész Bérímon át -gyülekeztek és oda is mentek utána.
Hele aku la ia ma na ohana a pau o ka Iseraela, a hiki i Abela a i Betemaka; a i ka poe Beerota a pau: a ua houluuluia e la hoi lakou a hahai aku la mahope ona.
15 Odaérkeztek és ostrom alá vették őt Ábel- Bét-Máakhában, felhánytak a város ellen töltést, úgy hogy a bástyafalig ért; s az egész nép, mely Jóábbal volt, rombolták, hogy ledöntsék a falat.
Hiki aku la lakou, a hoopuni ae la ia ia iloko o Abela-betemaka, hooahu aku la lakou i ka puu e ku pono i ke kulanakauhale, e ku ana ia ma ka pa mawaho: kui aku la ko Ioaba poe kanaka a pau i ka pa pohaku e hoohiolo ia mea malalo.
16 Akkor kiáltott egy okos asszony a városból: Halljátok, halljátok, szóljatok csak Jóábhoz: közeledj idáig, hadd beszélek hozzád.
Alaila, hea mai la kekahi wahine naauao mailoko mai o ke kulanakauhale, E hoolohe mai, e hoolohe mai; ke noi aku nei au ia oukou, e i aku ia Ioaba, E hele mai a kokoke, i olelo aku ai au me oe.
17 Mikor közeledett hozzá, mondta az asszony: Te vagy Jóáb? Mondta: Én vagyok. Ekkor mondta neki: Halljad szolgálód szavait! Mondta: Hallom.
A hiki aku la ia a kokoke io na la, i mai la ka wahine, O Ioaba anei oe? I aku la ia, Owau no. Alaila i mai la kela, E hoolohe mai oe i ka olelo a kau kauwawahine. I aku la ia, Ke lohe nei au.
18 És szólt, mondván: Így szoktak beszélni régen, mondván meg kell kérdezni Ábélt – és ekképpen végeztek.
Olelo mai la kela, i mai la, I olelo io mai la lakou mamua, i ka i ana, He oiaio no e ninau mai ana lakou ma Abela, a pela e hooki ai.
19 Én Izrael békései, hűségesei közül való vagyok; te meg akarsz ölni várost és anyát Izraelben! Miért enyészted el az Örökkévaló birtokát?
Owau no ke noho malie a me ka malama iloko o ka Iseraela: ke manao nei oe e luku mai i kekahi kulanakauhale a me ka makuwahine iloko o ka Iseraela. No ke aha la oe e hoopau ai i ka aina a Iehova i hooili mai ai?
20 Felelt Jóáb és mondta: Távol, távol legyen tőlem! Nem enyésztem el és nem pusztítom.
Olelo aku la o Ioaba, i aku la, Aole loa, aole loa ia'u ia ke hoopau iho, aole loa ke luku aku.
21 Nem úgy van a dolog, hanem egy ember Efraim hegységéből, neve Sébá, Bikhrí fia, fölemelte kezét Dávid király ellen; adjátok ki őt egyedül, akkor majd elmegyek a város alól. És szólt az asszony Jóábhoz: Íme, feje kidobatik hozzád a falon át.
Aole pela ka mea; aka, he wahi kanaka no ka mauna o Eperaima, o Seba ke keiki a Bikeri ka inoa, ua hookiekie ae ia i kona lima e ku e i ke alii ia Davida: e haawi mai ia ia wale no, a e hoi hou aku no wau mai ke kulanakauhale aku. I mai la ka wahine ia Ioaba, Eia hoi, e kiolaia'ku kona poo i ou la mawaho o ka pa.
22 Erre bement az asszony az egész néphez az ő okosságával és levágták Sébá, Bikhrí fiának fejét és kidobták Jóábhoz; ekkor megfútta a harsonát, és elszéledtek a város alól, ki-ki sátraihoz, Jóáb pedig visszatért Jeruzsálembe a királyhoz.
Alaila hele aku la ua wahine la i na kanaka a pau ma kona akamai. A oki iho la lakou i ke poo o Seba ke keiki a Bikeri, a kiola aku la iwaho io Ioaba la. Hookani aku la ia i ka pu, a hoi aku la lakou, o kela kanaka keia kanaka i kona halelewa iho. A hoi aku la o Ioaba i Ierusalema a i ke alii.
23 Jóáb volt Izrael egész serege fölött; Benája, Jehójádá fia a keréti és peléti fölött;
A o Ioaba, maluna no ia o ka poe kaua a pau no ka Iseraela: a o Benaia ke keiki a Iehoida, maluna no ia o ka poe Kereti a me ka poe Peleti.
24 Adórám az adó fölött; Jehósáfát, Achílúd fia a kancellár;
A o Adorama, maluna no ia o ke auhau: a o lehosapata ke keiki a Ahiluda ke kakaumooolelo:
25 Seva író; Czádók és Ebjátár papok.
A o Seva ke kakauolelo: a o Zadoka me Abiatara na kahuna:
26 A jáíri fia pedig papja volt Dávidnak.
A o Ira hoi no Iaira, kekahi alii ia no Davida.