2 Sámuel 19
1 És tudtára adták Jóábnak: Íme, a király sír és gyászol Ábsálóm miatt.
U A haiia'ku ia Ioaba, Aia ke uwe nei ke alii, a ke kanikau nei oia no Abesaloma.
2 És gyásszá lett a győzelem ama napon az egész nép számára, mert hallotta a nép ama napon, mondván: Bánkódik a király fia fölött.
Ia la, lilo ae la ke ola i mea e kanikau ai o na kanaka a pau: no ka mea, ua lohe na kanaka ia la, i ka haiia mai o ka uwe ana o ke alii no kana keiki.
3 És lopódzva ment be a nép ama napon a városba, amint belopódzik az a nép, mely szégyenkezik, mikor megfutamodtak a harcban.
A hoi malu aku la na kanaka iloko o ke kulanakauhale ia la, e like me na kanaka hilahila e holo malu aku, ke hee lakou i ke kaua.
4 A király pedig elfödte arcát, és kiáltott a király nagy hangosan: Fiam Ábsálóm, Ábsálóm fiam, fiam!
Aka, o ke alii, pulou iho la ia i kona maka, a uwe aku la ke alii me ka leo nui, E kuu keiki e Abesaloma e! e Abesaloma kuu keiki, kuu keiki e!
5 Ekkor bement Jóáb a királyhoz a házba; mondta: Megszégyenítetted ma mind a te szolgáidnak arcát, akik ma megmentették életedet meg fiaid és leányaid életét meg feleségeid életét és ágyasaid életét -
Hele aku la o Ioaba iloko o ka hale i ke alii, i aku la, Ua hoohilahila oe i keia la i na maka o kau poe kauwa a pau, o ka poe nana i malama i kou ola, a me ke ola o kau mau keikikane, a me kau mau kaikamahine, a me ke ola o kau mau wahine, a me ke ola o kau mau haiawahine;
6 szeretvén azokat, kik téged gyűlölnek és gyűlölvén azokat, kik téged szeretnek; mert kijelentetted ma, hogy nincsenek vezéreid, sem szolgáid, mert megtudtam ma, hogy ha csak Ábsálóm élne, mi valamennyien pedig ma halva volnánk, hogy az akkor helyes volna szemeidben.
Ma kou aloha ana aku i kou poe enemi, a me ka hoowahawaha ana i kou poe hoalauna: no ka mea, ua hoike mai oe i keia la, he mea ole ia oe na alii a me na kauwa: a ke ike nei au i keia la, ina paha i ola o Abesaloma, a make makou a pau i keia la, ina ua oluolu io no oe.
7 Most tehát kelj föl, menj ki és beszélj szívére szolgáidnak; mert az Örökkévalóra esküszöm, hogyha ki nem jössz, nem marad nálad ez éjjel senki sem, ez pedig nagyobb baj lenne neked, mindazon bajnál, mely rád jött ifjúkorod óta mostanáig.
Ano hoi, e ala'e oe, e hele iwaho, a e olelo hooluolu aku i kau poe kauwa. Ke hoohiki aku nei au ma o Iehova la, a i hele ole aku oe, aole e noho kekahi me oe i neia po; a e ino loa aku ia mea, i na mea ino a pau i hiki mai iou la mai kou wa opiopio a hiki ia nei.
8 Erre fölkelt a király és leült a kapuban; az egész népnek tudtára adták, mondván: Íme a király a kapuban ül. Ekkor odament a nép a király elé; Izrael pedig megfutamodott, ki-ki a sátraihoz.
Alaila ala'e la ke alii, a noho iho la ma ka ipuka o ka pa. Hai aku la lakou i na kanaka a panu, Aia hoi, ke noho mai la ke alii ma ka ipuka. A hele mai la na kanaka a pau imua o ke alii; no ka mea, ua mahuka aku la ka Iseraela o kela kanaka keia kanaka a pau i kona halelewa iho.
9 És versengett az egész nép, mind az Izrael törzseiben, mondván: A király mentett meg bennünket ellenségeink kezéből, és ő szabadított meg bennünket a filiszteusok kezéből és most elszökött az országból Ábsálóm elől;
Hoopaapaa ae la na kanaka a pau ma na ohana a pau o ka Iseraela, i ae la, Ua hoola mai ke alii ia kakou mai ka lima ae o ko kakou poe enemi, a ua hoopakele hoi oia ia kakou mai ka lima ae o ko Pilisetia: ano hoi, ua holo aku no ia mawaho o ka aina no Abesaloma.
10 Ábsálóm pedig, kit fölkentünk magunk fölé, meghalt a háborúban; most tehát miért vesztegeltek s nem hozzátok vissza a királyt?
A o Abesaloma ka mea a kakou i poni ai i alii maluna o kakou, ua make ia iloko o ke kaua: heaha hoi ka mea e olelo ole aku ai oukou i kekahi huaolelo no ka hoihoi ana mai i ke alii?
11 Dávid király pedig küldött Czádók és Ebjátár papokhoz, mondván: Beszéljetek Jehúda véneivel, mondván: miért lennétek az utolsók, mikor visszahozzák a királyt a házába? Egész Izrael szava pedig eljutott volt a királyhoz a házába.
Hoouna aku la o Davida ke alii io Zadoka la a me Abiatara na kahuna, i aku la, E olelo aku olua i na lunakahiko o ka Iuda, e i aku, No ke aha la e lohi loa nei oukou i ka hoihoi ana mai i ke alii i kona hale? no ka mea, ua hiki mai ka olelo a ka Iseraela a pau i ke alii, a i kona ohana.
12 Testvéreim vagytok, csontom és húsom vagytok; miért lennétek hát utolsók, mikor visszahozzák a királyt?
Oukou no na hoahanau o'u, oukou no ko'u mau iwi a me ko'u io; no ke aha hoi e lohi loa nei oukou i ka hoihoi aku i ke alii?
13 Amászának meg mondjátok: nemde csontom és húsom vagy? Így tegyen velem az Isten és így folytassa – bizony hadvezér lesz színem előtt minden időben Jóáb helyett.
E i aku hoi olua ia Amasa, Aole anei oe no kuu iwi a me kuu io? Pela ke Akua e hana mai ai ia'u, a nui aku, i ole oe ka lunakaua mau imua o'u ma ko Ioaba wahi.
14 Így magához hajtotta mind a Jehúda embereinek szívét, mint egy emberét; és küldtek a királyhoz: Jöjj vissza te meg mind a szolgáid,
Hoohuli mai la kela i ka naau o na kanaka a pau o ka Iuda, e like me ko ke kanaka hookahi; nolaila, olelo aku la lakou i ke alii, E hoi hou mai oe a me au mau kauwa a pau.
15 Visszatért tehát a király és eljutott a Jordánhoz; Jehúda pedig Gilgálba ment, hogy elémenjen a királynak, hogy átvigyék a királyt a Jordánon.
Alaila hoi mai la ke alii, a hiki mai i Ioredane. A hele mai la ka Iuda i Gilegala e halawai me ke alii, a e alakai i ke alii ma keia aoao o Ioredane.
16 Akkor sietett Simeí, Géra fia, a Benjaminbeli, a Bachúrímból való, s lement Jehúda embereivel Dávid király elé.
Ao Simei ke keiki a Gera, he mamo na Beniamina no Bahurima, wikiwiki ae la ia a iho pu aku la me na kanaka o ka Iuda e halawai me ke alii me Davida.
17 És ezer ember volt vele Benjáminból meg Czíba, Sául házának szolgája s tizenöt fia és húsz szolgája ővele; és átgázoltak a Jordánon a király elé.
Me ia pu na kanaka o ka Beniamina he tausani, a o Ziba ke kauwa na ka ohana a Saula, a me ia hoi na keikikane ana he umikumamalima, a me na kauwa ana he iwakalua: hele mai la lakou ma keia aoao o Ioredane imua o ke alii.
18 Épen átkelt a komp, hogy átvigyék a király házát és hogy tegyék, ami, jónak tetszik szemeiben, ekkor Simeí, Géra fia, levetette magát a király előtt, mikor átkelt a Jordánon.
A holo ae la ka waapa e alo mai i ko ka hale o ke alii, a e lawelawe hoi i ka mea a ke alii i manao ai he pono. Moe iho la o Simei ke keiki a Gera imua o ke alii i kona pae ana i keia aoao o Ioredane.
19 És szólt a királyhoz: Ne tudjon be nekem uram bűnt és ne emlékezzél arra, amit vétett szolgád ama napon, melyen elment uram, a király Jeruzsálemből, hogy szívére venné a király.
I mai la ia i ke alii, mai manao hewa mai kuu haku ia'u, aole hoi e hoomauhala i ka mea a kau kauwa i hana kolohe aku ai i ka la a kuu haku a ke alii i puka mai ai iwaho o Ierusalema, i waiho ai ke alii ia mea maloko o kona naau.
20 Mert tudja szolgád, hogy én vétkeztem és íme eljöttem ma elsőnek József egész házából, lemenve uram a király elé.
No ka mea, ke ike nei kau kauwa; ua hana hewa no wau: nolaila, eia au i hele mai nei, ka mea mua o ka ohana a Iosepa, i iho mai e halawai me kuu haku me ke alii.
21 Ekkor megszólalt Abisáj, Czerúja fia, és mondta: Vajon amiatt ne ölessék-e meg Simeí, hogy átkozta az Örökkévaló fölkentjét?
Olelo mai la o Abisai ke keiki a Zeruia, i mai la, Aole anei e make o Simei ia mea; no ka mea, ua hoino mai ia i ka Iehova mea i poniia?
22 De mondta Dávid: Mi közöm hozzátok Czerúja fiai, hogy akadályozókul lennétek ma nekem. Ma megölessék valaki Izraelben? Mert hiszen tudom, hogy ma vagyok király Izrael fölött!
I aku la o Davida, Heaha ka'u ia olua, e na keiki a Zeruia, i ku e mai ai olua ia'u i keia la? E make anei kekahi kanaka i keia la iloko o ka Iseraela? Aole anei au i ike, owau no ke alii i keia la maluna o ka Iseraela?
23 Szólt tehát a király Simeíhez: Nem fogsz meghalni. És megesküdött neki a király.
I aku la ke alii ia Simei, Aole oe e make: a hoohiki aku la ke alii ia ia.
24 Mefibóset pedig, Sául fia, lement a király elé; nem gondozta volt lábait, se nem gondozta szakállát, és ruháit sem mosatta ama naptól fogva, hogy elment a király, egészen ama napig, melyen békével megjött.
Iho aku la hoi o Mepiboseta ka moopuna a Saula e halawai me ke alii; aole ia i hooponopono i kona mau wawae, aole i hoomaikai i kona umiumi, aole no hoi i holoi i kona kapa, mai ka la i hele aku ai ke alii, a hiki i ka la i hoi hou mai ai ia me ka malu.
25 És volt, mikor Jeruzsálembe jött a király elé, mondta neki a király: Miért nem jöttél velem, Mefíbóset?
A hiki mai la ia i Ierusalema e halawai me ke alii, i aku la ke alii ia ia, E Mepiboseta, heaha kau i hele pu ole ai me au?
26 Mondta: Uram király, a szolgám megcsalt engem; mert azt mondta szolgád: hadd nyergelem föl magamnak a szamarat, ráülök és elmegyek a királlyal, mert szolgád sánta.
I mai la kela, E kuu haku, e ke alii, ua hoopunipuni mai kuu kauwa ia'u: no ka mea, i aku la kau kauwa, e hoee aku no au i ka noho maluna o ka hoki no'u, i holo ai au maluna, a hele aku i ke alii; no ka mea, he oopa kau kauwa.
27 De ő rágalmazta szolgádat uramnál a királynál; uram a király pedig olyan, mint az Isten angyala: tedd tehát, ami jónak tetszik szemeidben.
A ua alapahi kela i kau kauwa imua o kuu haku o ke alii; a ua like kuu haku ke alii me ka anela o ke Akua; nolaila, e hana aku oe i ka mea pono ma kou maka.
28 Hiszen atyám egész háza nem volt más, mint halálra valók uram a király előtt, mégis az asztalodon evők közé helyezted szolgádat. Mi jogom volna hát nekem még, és hogy kiálthatok még a királyhoz?
No ka mea, ua like me na kanaka make ka poe ohana a pau o kuu kupunakane imua o kuu haku o ke alii; aka, ua hoonoho oe i kau kauwa iwaena o ka poe nana i ai ma kou papaaina iho: heaha hoi kuu pono e kahea hou aku ai i ke alii?
29 Mondta neki a király: Minek szaporítanád még a szót. Kimondtam: te meg Czíba osztozzatok a mezőben.
I aku la ke alii ia ia, No ke aha oe e olelo hou mai nei no kau mau mea? Ua olelo aku no wau, E hoolike a like olua me Ziba i ka aina.
30 Ekkor szólt Mefíbóset a királyhoz: Az egészet is elveheti, minthogy uram királyom békével jött meg házába.
I mai la o Mepiboseta i ke alii, Ae, e lawe kela nona i na mea a pau: no ka mea, ua hoi hou mai nei kuu haku ke alii i kona hale me ka malu.
31 A Gileádbeli Barzilláj pedig lejött Rógelímból és átkelt a királlyal a Jordánon, hogy elkísérje őt a Jordán mentén.
Iho mai la hoi o Barezilai no Gileada mai Rogelima mai a hele pu mai me ke alii ma keia kapa o Ioredane, e alakai ia ia ma neia aoao o Ioredane.
32 És Barzilláj nagyon öreg volt, nyolcvan éves; s ő eltartotta a királyt, mikor Máchanájimban időzött, mert igen nagy ember volt.
He kanaka elemakule o Barezilai; he kanawalu kona mau makahiki: a hanai aku la ia i ke alii i kona wa i noho ai ma Mahanaima; no ka mea, he kanaka koikoi nui loa ia.
33 És szólt a király Barzillájhoz: Jer te velem át, majd eltartalak magamnál Jeruzsálemben.
I aku la ke alii ia Barezilai, E hele pu oe me au, a e hanai aku no au ia oe ma Ierusalema.
34 De szólt Barzilláj a királyhoz: Mennyi még életem éveinek napja, hogy fölmenjek a királlyal Jeruzsálembe?
I mai la o Barezilai i ke alii, Ehia mau la o kuu ola e koe, i pii aku ai au me ke alii i Ierusalema?
35 Nyolcvan éves vagyok én ma, vajon tudok-e különbséget jó és rossz között, avagy ízét érzi-e szolgád annak, amit eszem és amit iszom, avagy hallgatok-e még énekesek és énekesnők hangjára? Minek legyen hát szolgád uramnak a királynak még terhére?
He kanawalu na makahiki o'u i keia la; e hiki anei ia'u ke ike mawaena o ka pono a me ka hewa? Ua ono anei i kau kauwa ka'u mea e ai ai, a me ka'u mea e inu ai? e lohe hou anei au i ka leo o na kane mea mele a me na wahine mea mele? no ke aha hoi e hookaumaha aku ai kau kauwa i kuu haku i ke alii?
36 Egy kicsit majd átmegy szolgád a Jordánon a királlyal; de minek tenné meg velem a király ezt a jótéteményt?
E hele ana kau kauwa ma o iki aku o Ioredane me ke alii: no ke aha hoi e hoouku mai ai ke alii ia'u ia uku nui?
37 Hadd térjen vissza szolgád, hogy meghaljak városomban, atyám és anyám sírja mellett. De íme szolgád Kimhám vonul majd urammal a királlyal, és tedd vele azt, ami jónak tetszik szemeidben.
Ke noi aku nei au ia oe, e ae mai oe i kau kauwa e hoi hou aku ia, i make au maloko o kuu kulanakauhale, ma ka halekupapau o kuu makuakane a me uku makuwahine. Aka, eia hoi kau kauwa o Kimehama; e aho e hele pu ia me kuu haku me ke alii; e hana aku oe ia ia e like me ka mea pono ia oe.
38 Mondta a király: Velem vonuljon Kimhám, én pedig teszem vele, ami jónak tetszik a szemeidben; és bármit kívánsz magadnak tőlem, megteszem neked.
I aku la ke alii, E hele pu o Kimehama me au, a e hana aku au ia ia ma ka mea pono ia oe: a o ka mea au e makemake mai ai ia'u, oia ka'u e hana aku ai nou.
39 Átkelt az egész nép a Jordánon, meg a király is átkelt; megcsókolta a király Barzillájt, megáldotta őt, és visszatért helyére.
Hele mai la na kanaka a pau ma neia aoao o Ioredane. A pae mai ke alii, alaila honi ae la ke alii ia Barezilai, a hoomaikai aku la ia ia, a hoi hou aku la ia i kona wahi.
40 Tovavonult a király Gilgálba és Kimhán vele vonult; Jehúda egész népe átvitte volt a királyt és Izrael népének is a fele.
Alaila hele aku la ke alii i Gilegala, a hele pu aku la o Kimehama me ia: a alakai aku la na kanaka a pau o ka Iuda i ke alii, a pela hoi kekahi hapa o na kanaka o ka Iseraela.
41 És íme mind az Izrael emberei jöttek a királyhoz; így szóltak a királyhoz: Miért loptak el téged testvéreink, Jehúda emberei, és átvitték a királyt és házát a Jordánon, mind a Dávid embereit ő vele együtt?
Aia hoi, hele mai la na kanaka a pau o ka Iseraela i ke alii, i aku la i ke alii, No ke aha la i aihue aku ai ko makou mau hoahanau na kanaka o ka Iuda ia oe, a ua kai mai i ke alii a me ko ka hale ona, a me na kanaka o Davida a pau me ia ma keia kapa o Ioredane?
42 Ekkor megszólalt mind a Jehúda embere Izrael embere ellen: Mert közel áll hozzám a király; miért is haragszol hát e dolog miatt? Vajon ettünk-e valamit a királyból, avagy tán ajándék adatott-e nekünk?
Olelo aku la na kanaka a pau o ka Iuda i na kanaka o ka Iseraela, no ka mea, ua hookahi kona hanauna me ko makou; heaha ka oukou e huhu mai nei ia mea? Ua ai iki anei makou i ka ke alii? a ua haawi mai anei ia i ka manawalea ia makou?
43 Felelt Izrael embere Jehúda emberének és mondta: Tíz részem van nekem a királyban, és Dávidot is inkább kívánom, mint te; miért kicsinylettél hát engem, hogy nem volt az én szavam az első, hogy visszahozzam királyomat? De keményebb volt Jehúda emberének szava Izrael emberének szavánál.
Olelo aku la na kanaka o ka Iseraela i na kanaka o ka Iuda, i ae la, He umi mau hakina o ke alii ka makou, a he nui aku ka makou ia Davida i ka oukou: no ke aha hoi oukou i hoowahawaha ai ia makou, i lilo ole ka makou olelo no ka hoihoi ana mai i ke alii i ka mea mua? A o ka olelo ana a na kanaka o ka Iuda, he ikaika aku ia i ka olelo ana a na kanaka o ka Iseraela.
