2 Sámuel 18
1 És megszámlálta Dávid a vele levő népet, és tett föléjük ezrek tisztjeit és százak tisztjeit.
Daudi nochano joma ne ni kode kendo noyieronigi jotend lweny mag alufe to gi mag miche.
2 És elküldte Dávid a népet: harmadát Jóáb keze alatt, harmadát Abísáj, Czerúja fiának Jóáb testvérének keze alatt, és harmadát a Gátbeli Ittáj keze alatt. – És mondta a király a népnek: ki fogok vonulni én is veletek.
Daudi nooro migepe adek mag jolweny: mokwongo notelne gi Joab, mar ariyo notelne gi Abishai ma owadgi Joab wuod Zeruya, mar adek notelne gi Itai ja-Giti. To ruoth nowachone migepego niya, “An bende nyaka adhi kodu.”
3 De így szólt a nép: Ne vonulj ki! Mert ha megfutamodunk is, nem vetnek ránk ügyet, és ha meghal is felerészünk, nem vetnek ránk ügyet, mert hát olyan mint mi tízezer is van; most tehát jobb az, ha a városból leszel segítségünkre.
To jogo nowachone niya, “In ok inyal dhi kodwa, nikech ka ochuno ni nyaka waringi, to ok gibi dewowa. Kata ka nuswa otho to ok gidhi dewo nikech in iromri gi ji alufu apar kuomwa. Omiyo ber ka in idongʼ mondo ikonywa gie dala maduongʼ ka.”
4 És szólt hozzájuk a király: Ami jónak tetszik szemeitekben, azt teszem. És odaállt a király a kapu mellé, az egész nép pedig kivonult százanként és ezrenként.
Ruoth nodwoko niya, “Abiro timo gima uneno ni bernu.” Omiyo ruoth nochungʼ but rangach sa ma ne oganda lweny duto ne wuok e migepegi mag miche gi mag alufe.
5 És megparancsolta a király Jóábnak, Abisájnak és Ittájnak, mondván: Csínján bánjatok ám az ifjúval, Ábsálómmal. És az egész nép hallotta, amint ezt parancsolta a király mind a vezéreknek Ábsálóm felől.
Ruoth nochiko Joab gi Abishai kod Itai niya, “Beduru mangʼwon ne wuoda Abisalom nikech an.” Oganda duto mag jolweny nowinjo ka ruoth chiko jotelo ni kik gihiny Abisalom.
6 Erre kivonult a nép a mezőre Izrael ellen; és volt a csata Efraim erdejében.
Jolweny nowuok modhi e paw lweny mondo giked gi Israel, kendo lweny nogore e bungu mar Efraim.
7 És vereséget szenvedett ott Izrael népe Dávid szolgái előtt és nagy volt ott a vereség ama napon – húszezren.
Jolwenj mag Daudi noloyo jo-Israel kanyo, kendo ji mane otho ne ngʼeny maloyo ji alufu piero ariyo.
8 Szétterjedt ott a harc az egész vidéken, és többet emésztett meg az erdő a nép közül, mint amennyit megemésztett a kard ama napon.
Lweny nolandore mokwako piny, kendo joma notho chiengʼno e bungu ne ngʼeny moloyo joma noneg gi ligangla.
9 És elékerült Ábsálóm Dávid szolgáinak; Ábsálóm ugyanis nyargalt az öszvéren és az öszvér a nagy tölgyfa bogas ágai alá jutott, ekkor megakadt a feje a tölgyfán, úgy hogy lógott ég és föld között, az öszvér pedig, mely alatta volt, továbbment.
Koro Abisalom nopo koromo gi jolwenj Daudi koidho pundane. To kane oyudo kanyna kadho e bwo yiend ober man-gi tipo malach, wi Abisalom nomoko e bad yadhno, mi nodongʼ koliero e kor yamo, ka kanyna mane oidho to ne dhiyo nyime gi wuoth.
10 Látta egy ember és megjelentette Jóábnak s mondta: Íme, láttam Ábsálómot a tölgyfán függve.
Kane achiel kuom jogo noneno ma, nonyiso Joab niya, “Aneno Abisalom koliero e bad yiend ober.”
11 És mondta Jóáb az embernek, aki jelentette: Ám ha láttad, miért nem ütötted őt ott le a földre? Rajtam állt volna, hogy adtam volna neked tíz ezüstöt és egy övet.
Joab nowacho ni ngʼat mane onyise wachno niya, “Angʼo! Inene? Angʼo ma nomoni chwowe molwar piny kanyo? To damiyi shekel apar mag fedha gi okanda mar jolweny.”
12 És szólt az ember Jóábhoz: Még ha ezer ezüstöt mérhetnék is tenyereimre, nem nyújtanám ki kezemet a király fia ellen; mert fülünk hallatára parancsolta meg a király neked, Abisájnak és Ittájnak, mondván: vigyázzatok, bárki is, az ifjúra, Ábsálómra.
To ngʼatno nodwoke niya, “Kata dine unyalo pimo shekel alufu achiel moket e lweta, anto ok datingʼ lweta mondo aket kuom wuod ruoth. Ne wawinjo gi itwa ka ruoth chiko in gi Abishai kod Itai ni, ‘Rituru wuoda Abisalom nikech an.’
13 Vagy ha hűtlenséget követnék el lelkem veszélyével hiszen semmi sem marad eltitkolva a király előtt akkor te félreállnál.
To ka dine atim mano, to dine aketo ngimana e chandruok nikech onge gima opondo ne ruoth bende dine ok ikonya.”
14 Mondta Jóáb: Nem akarok így vesztegelni miattad. És vett három dárdát a kezébe és beledöfte azokat Ábsálóm szívébe, még mikor élt a tölgyfa közepén.
Joab nowacho niya, “Anto ok abi rito kamano.” Ka Abisalom ne pod oliero e bad yiend ober kangima, nokawo tonge adek e lwete mochwoyo dho chuny Abisalom.
15 Ekkor körülállt tíz legény, Jóáb fegyverhordozói, ütötték Ábsálómot és megölték.
Kendo ji apar matingʼo gige lweny mag Joab nolworo Abisalom, negigoye, ma ginege.
16 S megfúvatta Jóáb a harsonát, és visszatért a nép Izrael üldözésétől, mert visszatartotta Jóáb a népet.
Eka Joab nogoyo turumbete mi jolweny noweyo lawo jo-Israel nikech Joab nokwerogi.
17 Vették Ábsálómot és bedobták őt az erdőben a nagy verembe és felhánytak rá igen nagy kőrakást; egész Izrael pedig megfutamodott, ki-ki a sátraihoz.
Negikawo Abisalom ma giwito e bugo maduongʼ manie bungu, mi gibiwo kite madongo dongo kuome. E kindeno jo-Israel duto noringo modhi e miechgi.
18 Ábsálóm még életében vett és állított magának egy oszlopot, azt, mely a király völgyében van, mert mondta nincs nekem fiam, a végett, hogy említsék nevemet; és nevezte az oszlopot a maga nevéről. És így neveztetik Ábsálóm emléke mind a mai napig.
Ka Abisalom ne pod ngima nokawo siro mochungo e Holo mar Ruoth kaka rapar mare owuon nimar noparo niya, “Aonge wuowi manyalo tingʼo wiya malo kata ma dichaka.” Nochako sirono nyinge owuon, mi oluonge ni Rapar mar Abisalom nyaka chil kawuono.
19 Achímáacz, Czádók fia, mondta: Hadd futok és viszek hírt a királynak, mert igazat tett neki az Örökkévaló, segítvén őt ellenségei kezéből.
Koro Ahimaz wuod Zadok nowacho niya, “We aring ater wachni ne ruoth ni Jehova Nyasaye oserese e lwet jowasike.”
20 De mondta neki Jóáb: Nem leszel te hírmondó e mai napon, majd hírt viszel más napon, de a napon ne vigyél hírt, mert hiszen a király fia halt meg.
Joab nowachone niya, “In ok niter wach kawuono. Inyalo mana tero wach chiengʼ machielo, nikech wuod ruoth otho.”
21 És mondta Jóáb a kúsinak: Menj, jelentsd a királynak, amit láttál. Leborult a kúsi Jóáb előtt és elfutott.
Eka Joab nowachone ja-Kush niya, “Dhiyo mondo inyis ruoth gima ineno.” Ja-Kush nokulore piny e nyim Joab bangʼe noringo modhi.
22 De továbbra is szólt Achímáacz, Czádók fia, Jóábhoz: Legyen bármi, hadd futok, kérlek, én is a kúsi után. Mondta Jóáb: Minek is futnak, fiam, hisz nem neked jut ki hírbér.
Ahimaz wuod Zadok nochako wacho ne Joab niya, “Kata bed ni angʼo matimore, to yiena alaw ja-Kush.” To Joab nodwoke niya, “Wuoda, angʼo momiyo idwaro dhi? Ionge gi wach maber manyalo keloni mich.”
23 Legyen bármi, én futok. Mondta neki: Fuss! Futott hát Achímáacz a Kerület felé és megelőzte a kúsit.
En to nowacho niya, “Kata angʼo matimore, to nyaka aring adhi.” Omiyo Joab nowachone niya, “Ringi idhi.” Eka Ahimaz noringo odhi koluwo yor pap moyombo ja-Kush.
24 Dávid a. két kapu között ült; és ment az őr a kapu tetejére a falra, fölemelte szemeit és látta, íme egy ember fut egyedül.
Kane oyudo Daudi obet e kind rangach maiye gi ma oko, jarito noidho wi dhoranga ohinga mar ngʼicho. Kane ongʼiyo oko, noneno ngʼato karingo kende.
25 Ekkor kiáltott az őr és tudtára adta, a királynak; mondta a király: Ha egyedül van, hír van a szájában. És egyre közelebb jött.
Jarito noluongo ruoth monyise. To ruoth nowacho niya, “Ka en kende to nyaka bed ni en gi wach maber.” Kendo ngʼatno nomedo sudo machiegni koringo.
26 Erre látott az őr egy másik embert, amint fut; és kiáltott az őr a kapusnak és mondta: Íme, egy ember fut egyedül. Mondta a király: Ez is hírhozó.
Eka jarito noneno ngʼat machielo karingo, kendo noluongo jarit dhorangach mowachone niya, “Ne ngʼat machielo bende ringo biro ka en kende!” To ruoth nowacho niya, “En bende nyaka bed ni okelo wach maber.”
27 És szólt az őr: Úgy látom, hogy az elsőnek futása olyan, mint Achímaacz, Czádók fiának futása. Mondta a király: Jó férfi az s jó hírrel jön.
Jarito nowacho niya, “Nenorena ni ngʼat mokwongo ringo ka Ahimaz wuod Zadok.” Ruoth nowacho niya, “En ngʼat maber. Obiro gi wach maber.”
28 Ekkor kiáltott Achímáacz és szólt a királyhoz: Béke! És leborult a király előtt arccal a földre; mondta: Áldva legyen az Örökkévaló, a te Istened, aki kiszolgáltatta azokat az embereket, kik fölemelték kezüket uram, a király ellen.
Eka Ahimaz nowuoyo gi ruoth kowacho niya, “Gik moko dhi maber!” Nopodho piny auma e nyim ruoth ka wangʼe ochomo piny mi owacho niya, “Pak obed ni Jehova Nyasaye ma Nyasachi! Osechiwo e lwet ruodha ma en ruoth jogo mosepiem kode.”
29 Mondta a király: Béke van-e a fiúval, Ábsálómmal? És szólt Achímáacz: Láttam a nagy tolongást, mikor elküldte Jóáb a király szolgáját meg szolgádat; de nem tudok semmit.
Ruoth nopenjo niya, “Bende wuowi ma Abisalom ngima?” Ahimaz nodwoke niya, “Ne aneno ka mutni nitie maduongʼ e sa ma Joab ne oro jatich ruoth kod an, jatichni, to ok angʼeyo gima ne timore.”
30 Mondta a király: Fordulj, állj ide. Fordult és megállt.
To ruoth nowachone niya, “Chungʼ e bathe ka kendo iriti.” Omiyo nosudo bathe mochungʼ kanyo.
31 És íme, a kúsi megérkezett; és szólt a kúsi: Hírül legyen uramnak, a királynak, hogy igazat tett neked ma az Örökkévaló, megsegítvén téged mind az ellened feltámadók kezéből.
Eka ja-Kush nochopo mowacho niya, “Ruodha ma en ruoth, winj wach maber! Jehova Nyasaye oseresi kawuononi e lwet joma piem kodi duto.”
32 Szólt a király a kúsihoz: Béke van-e a fiúval, Ábsálómmal? És mondta a kúsi: Úgy legyenek mint e fiú, uramnak, a királynak ellenségei és mindazok, kik ellened támadtak veszedelemre!
Ruoth nopenjo ja-Kush niya, “Bende wuowi ma Abisalom ngima?” Ja-Kush nodwoko niya, “Mad wasigu mag ruodha ma en ruoth gi ji duto mane ongʼanyo ka dwahinyi obed kaka wuowino.”
33 Erre megrendült a király és fölment a kapu felső termébe és sírt; s így szólt mentében: Fiam Ábsálóm, fiam, fiam Ábsálóm, bárcsak én haltam volna meg te helyetted, Absálóm fiam, fiam!
Ruoth nobwok motetni. Noidho malo e ot man ewi rangach mi oywak. Noywak kowacho niya, “Yaye wuoda Abisalom, wuoda, wuoda Abisalom! Onego an ema ne atho kari, yaye Abisalom wuoda, wuoda!”
