2 Sámuel 18
1 És megszámlálta Dávid a vele levő népet, és tett föléjük ezrek tisztjeit és százak tisztjeit.
David mah a taengah kaom kaminawk to pakoep moe, sangto ukkung hoi cumvaito ukkung kami to suek.
2 És elküldte Dávid a népet: harmadát Jóáb keze alatt, harmadát Abísáj, Czerúja fiának Jóáb testvérének keze alatt, és harmadát a Gátbeli Ittáj keze alatt. – És mondta a király a népnek: ki fogok vonulni én is veletek.
David mah angmah ih misatuh kaminawk to abu thumto ah tapraek moe, abu maeto loe Joab han uksak, kalah abu maeto loe Zeruiah capa, Joab ih amnawk Abishai han uksak pacoengah, kalah abu thumto haih loe Gith acaeng Ittai hanah uksak. Siangpahrang mah angmah ih misatuh kaminawk khaeah, Kai doeh nangcae hoi nawnto misatuk naah ka caeh toeng han, tiah a naa.
3 De így szólt a nép: Ne vonulj ki! Mert ha megfutamodunk is, nem vetnek ránk ügyet, és ha meghal is felerészünk, nem vetnek ránk ügyet, mert hát olyan mint mi tízezer is van; most tehát jobb az, ha a városból leszel segítségünkre.
Toe kaminawk mah, Nang loe caeh hmah; kaicae ka cawnh o langlacadoeh, misanawk han tidoeh avang mak ai; kami ahap ka duek o cadoeh avanghaih om mak ai; toe nang loe kaicae sang hato kami hoiah anghmong pongah, vangpui thung hoiah tha nang paek to mah khawt boeh, tiah a naa o.
4 És szólt hozzájuk a király: Ami jónak tetszik szemeitekben, azt teszem. És odaállt a király a kapu mellé, az egész nép pedig kivonult százanként és ezrenként.
To naah siangpahrang mah nihcae khaeah, Nangcae mah hoih, tiah na poek o ih baktih toengah ka sak han, tiah a naa. To pongah siangpahrang loe vangpui sipae taengah angdoet; to naah kaminawk loe cumvaito abu, sangto abu hoiah caeh o.
5 És megparancsolta a király Jóábnak, Abisájnak és Ittájnak, mondván: Csínján bánjatok ám az ifjúval, Ábsálómmal. És az egész nép hallotta, amint ezt parancsolta a király mind a vezéreknek Ábsálóm felől.
Siangpahrang mah Joab, Abishai hoi Ittai khaeah, Ka mikhmai khethaih hoiah thendoeng Absalom to paquem oh, tiah lok a paek. Siangpahrang mah misatuh angraeng khaeah thuih pae ih lok to misatuh kaminawk boih mah thaih o.
6 Erre kivonult a nép a mezőre Izrael ellen; és volt a csata Efraim erdejében.
Kaminawk loe Israel misatuk hanah, Ephraim taw ah caeh o.
7 És vereséget szenvedett ott Izrael népe Dávid szolgái előtt és nagy volt ott a vereség ama napon – húszezren.
David ih misatuh kaminawk mah Israel misatuh kaminawk to pazawk o; to na ni misatuk naah dueh kami paroeai pop o, kami sang pumphaeto oh.
8 Szétterjedt ott a harc az egész vidéken, és többet emésztett meg az erdő a nép közül, mint amennyit megemésztett a kard ama napon.
Misatukhaih loe prae boih ah pung; to na niah sumsen hoi hum ih kami pongah taw ah kadueh kami to pop kue.
9 És elékerült Ábsálóm Dávid szolgáinak; Ábsálóm ugyanis nyargalt az öszvéren és az öszvér a nagy tölgyfa bogas ágai alá jutott, ekkor megakadt a feje a tölgyfán, úgy hogy lógott ég és föld között, az öszvér pedig, mely alatta volt, továbbment.
Absalom loe David ih tamnanawk hoiah angqum o. Absalom loe mule hrang pongah angthueng moe, kathah parai aqam kabuk oak thing tlim ah caeh naah, a sam to thing tanghang pongah angtang caeng; anih loe long hoi van salakah thing pongah angbang sut; mule hrang mah anih to caeh taak ving.
10 Látta egy ember és megjelentette Jóábnak s mondta: Íme, láttam Ábsálómot a tölgyfán függve.
Anih to kami maeto mah hnuk naah, Joab khaeah, Khenah, oak thing pongah kangbang sut Absalom to ka hnuk, tiah a naa.
11 És mondta Jóáb az embernek, aki jelentette: Ám ha láttad, miért nem ütötted őt ott le a földre? Rajtam állt volna, hogy adtam volna neked tíz ezüstöt és egy övet.
To lok thuikung khaeah Joab mah, khenah, anih to na hnuk boeh to mah, tipongah long ah na hum ai loe? Na hum nahaeloe phoisa shekel hato hoi misatukhaih kaengkaeh kang paek han, tiah a naa.
12 És szólt az ember Jóábhoz: Még ha ezer ezüstöt mérhetnék is tenyereimre, nem nyújtanám ki kezemet a király fia ellen; mert fülünk hallatára parancsolta meg a király neked, Abisájnak és Ittájnak, mondván: vigyázzatok, bárki is, az ifjúra, Ábsálómra.
Toe to kami mah Joab khaeah, Phoisa shekel sangto ka ban ah nang paek cadoeh, siangpahrang capa nuiah ban ka phok mak ai. Aicae boih kangthaih ah siangpahrang mah, Mi kawbaktih doeh thendoeng, Absalom to sui o hmah, tiah Nang, Abishai hoi Ittai khaeah, lok ang thuih boeh to loe!
13 Vagy ha hűtlenséget követnék el lelkem veszélyével hiszen semmi sem marad eltitkolva a király előtt akkor te félreállnál.
Ka hinghaih amro hanah katoeng ai hmuen ka sak moeng nahaeloe, siangpahrang hmaa ah angphat thaih koi hmuen tidoeh om ai pongah, nang mah kasae nang net lat tih, tiah a naa.
14 Mondta Jóáb: Nem akarok így vesztegelni miattad. És vett három dárdát a kezébe és beledöfte azokat Ábsálóm szívébe, még mikor élt a tölgyfa közepén.
To naah Joab mah, Nang hoi nawnto ka om khing mak ai, tiah a naa. To pongah anih mah tayae thumto ban ah sinh moe, thing pongah kahingah kangbang Absalom to palung thuemah takhawh puet.
15 Ekkor körülállt tíz legény, Jóáb fegyverhordozói, ütötték Ábsálómot és megölték.
Joab ih maiphaw kapu kami hato mah, Absalom to takui o pacoengah, anih to takroek o moe, hum o.
16 S megfúvatta Jóáb a harsonát, és visszatért a nép Izrael üldözésétől, mert visszatartotta Jóáb a népet.
To naah Joab mah mongkah to uengh, to naah Israel kaminawk misa patomhaih hoiah amlaem o; Joab mah kaminawk to anghaksak.
17 Vették Ábsálómot és bedobták őt az erdőben a nagy verembe és felhánytak rá igen nagy kőrakást; egész Izrael pedig megfutamodott, ki-ki a sátraihoz.
Absalom to lak o moe, taw thung ih tangqom thungah vah o pacoengah, a nuiah thlung pakhueng o thuih; Israel kaminawk loe angmacae im ah cawnh o boih.
18 Ábsálóm még életében vett és állított magának egy oszlopot, azt, mely a király völgyében van, mert mondta nincs nekem fiam, a végett, hogy említsék nevemet; és nevezte az oszlopot a maga nevéről. És így neveztetik Ábsálóm emléke mind a mai napig.
Absalom loe hing nathuem ah, capa ka tawn ai pongah, ka hmin anghmat ving han ai ah pakuemkung ka tawn ai, tiah a poek; to pongah siangpahrang ih azawn thungah thlung maeto a tling moe, angmah ih ahmin to sak; to thlung loe vaihni ni khoek to, Absalom mah tling ih thlung ni, tiah thuih o.
19 Achímáacz, Czádók fia, mondta: Hadd futok és viszek hírt a királynak, mert igazat tett neki az Örökkévaló, segítvén őt ellenségei kezéből.
Zadok capa Ahimaaz mah, ka cawnh moe, a misa ban thung hoiah Angraeng mah pahlong boeh, tiah siangpahrang khaeah ka thuih pae han, tiah a poek.
20 De mondta neki Jóáb: Nem leszel te hírmondó e mai napon, majd hírt viszel más napon, de a napon ne vigyél hírt, mert hiszen a király fia halt meg.
Joab mah anih khaeah, Vaihniah tamthang na thui mak ai; kalah niah na thui tih hmang; siangpahrang capa duek boeh pongah, vaihniah tamthang na thui mak ai, tiah a naa.
21 És mondta Jóáb a kúsinak: Menj, jelentsd a királynak, amit láttál. Leborult a kúsi Jóáb előtt és elfutott.
To naah Joab mah Kush kami maeto khaeah, Caeh loe, na hnuk ih hmuennawk to siangpahrang khaeah thui paeh, tiah a naa. Kush kami loe Joab hmaa ah akuep pacoengah, cawnh poe.
22 De továbbra is szólt Achímáacz, Czádók fia, Jóábhoz: Legyen bármi, hadd futok, kérlek, én is a kúsi után. Mondta Jóáb: Minek is futnak, fiam, hisz nem neked jut ki hírbér.
Zadok capa Ahimaaz mah Joab khaeah, Kawbangah doeh om nasoe, Kush kami hnukah na cawnsak ah, tiah a naa. Toe Joab mah, Ka capa, tangqum hnuk han ih tamthang tidoeh om ai, tipongah cawnh han na koeh khruek loe? tiah a naa.
23 Legyen bármi, én futok. Mondta neki: Fuss! Futott hát Achímáacz a Kerület felé és megelőzte a kúsit.
Toe anih mah, Kawbangah doeh om nasoe, na cawnsak ah, tiah a naa. To naah anih mah, Cawn ah, tiah a naa. Ahimaaz loe azawn bang hoiah cawnh pongah, Kush kami hmaa ah phak.
24 Dávid a. két kapu között ült; és ment az őr a kapu tetejére a falra, fölemelte szemeit és látta, íme egy ember fut egyedül.
To naah David loe khongkha hnetto salakah anghnut; to naah misatoep kami maeto loe tapang bang hoiah sipae khongkha imphu nuiah dawh tahang, anih mah khet naah, angmabueng kacawn kami maeto a hnuk.
25 Ekkor kiáltott az őr és tudtára adta, a királynak; mondta a király: Ha egyedül van, hír van a szájában. És egyre közelebb jött.
Misatoep kami loe hang moe, siangpahrang khaeah thuih pae. Siangpahrang mah, Angmabueng nahaeloe tamthang kahoih sin tih, tiah a naa. To tiah kacawn kami loe anghnai aep aep.
26 Erre látott az őr egy másik embert, amint fut; és kiáltott az őr a kapusnak és mondta: Íme, egy ember fut egyedül. Mondta a király: Ez is hírhozó.
Misatoep kami mah kalah kami maeto kacawn to a hnuk let bae; misatoep kami mah khongkha toepkung khaeah, Khenah, kalah kami maeto doeh ang cawnh let bae vop, tiah a naa. Siangpahrang mah, Anih doeh tamthang ni sin tih, tiah naa let bae.
27 És szólt az őr: Úgy látom, hogy az elsőnek futása olyan, mint Achímaacz, Czádók fiának futása. Mondta a király: Jó férfi az s jó hírrel jön.
Misatoep kami mah hmaloe ah kacawn kami loe, Zadok capa hoi anghmong, tiah a naa. Siangpaharng mah, anih loe kahoih kami ni; tamthang kahoih ni na sin tih, tiah a naa.
28 Ekkor kiáltott Achímáacz és szólt a királyhoz: Béke! És leborult a király előtt arccal a földre; mondta: Áldva legyen az Örökkévaló, a te Istened, aki kiszolgáltatta azokat az embereket, kik fölemelték kezüket uram, a király ellen.
To naah Ahimaaz mah, siangpahrang khaeah, Tamthang loe hoih boih, tiah a naa. Anih mah siangpahrang hmaa ah long ah akuep moe, Na Angraeng Sithaw loe tahamhoihaih om nasoe; ka angraeng siangpahrang nuiah ban phok kaminawk to Angraeng mah tamit boih boeh, tiah a naa.
29 Mondta a király: Béke van-e a fiúval, Ábsálómmal? És szólt Achímáacz: Láttam a nagy tolongást, mikor elküldte Jóáb a király szolgáját meg szolgádat; de nem tudok semmit.
Siangpahrang mah, Thendoeng Absalom loe ngancuem hmang maw? tiah a naa. To naah Ahimaaz mah, Na tamna Joab mah na tamna kai ang patoeh naah, paroeai lokpunghaih atuennawk to oh; toe tih hmuen maw oh, tiah ka panoek ai, tiah a naa.
30 Mondta a király: Fordulj, állj ide. Fordult és megállt.
Siangpahrang mah, Angqoi ah loe, kalah bangah angdoe ah, tiah a naa. To pongah anih loe angnawn moe, kalah bangah angdoet.
31 És íme, a kúsi megérkezett; és szólt a kúsi: Hírül legyen uramnak, a királynak, hogy igazat tett neked ma az Örökkévaló, megsegítvén téged mind az ellened feltámadók kezéből.
To naah Khenah, Kush acaeng to angzoh moe, anih khaeah, Ka angraeng siangpahrang, Tamthang hae tahngai ah; nang tuk hanah misa angthawk kaminawk ban thung hoiah vaihniah Angraeng mah ang pahlong boeh, tiah a naa.
32 Szólt a király a kúsihoz: Béke van-e a fiúval, Ábsálómmal? És mondta a kúsi: Úgy legyenek mint e fiú, uramnak, a királynak ellenségei és mindazok, kik ellened támadtak veszedelemre!
Siangpahrang mah Kush kami khaeah, Thendoeng Absalom loe ngancuem hmang maw? tiah a naa. Kush kami mah, Ka angraeng siangpahrang ih misanawk hoi nang tuk hanah angthawk kaminawk boih loe, to ih thendoeng baktiah oh o boih boeh, tiah a naa.
33 Erre megrendült a király és fölment a kapu felső termébe és sírt; s így szólt mentében: Fiam Ábsálóm, fiam, fiam Ábsálóm, bárcsak én haltam volna meg te helyetted, Absálóm fiam, fiam!
To naah siangpahrang loe tasoehhaih hoiah oh; khongkha ranui ih imkhaan thungah caeh tahang moe, Aw ka capa Absalom; ka capa; ka capa Absalom; Sithaw mah nang zuengah na duehsak halat nahaeloe hoih han to mah; Aw Absalom; ka capa, ka capa, tiah qah.
