2 Sámuel 15
1 Történt ezek után, szerzett magának Ábsálóm kocsit meg lovakat, és ötven embert, kik futottak előtte.
Pripetilo se je po tem, da si je Absalom pripravil vozove, konje in petdeset mož, da so tekli pred njim.
2 Korán föl szokott kelni Ábsálóm és kiállni a kapu útja mellé; és volt, minden ember, kinek pöre volt és ítéletre akart menni a királyhoz – azt megszólította Ábsálóm és mondta: Melyik városból való vagy? Mondta: Izrael törzseinek egyikéből való a te szolgád.
Absalom je vstajal zgodaj in stal poleg poti velikih vrat in to je bilo tako, da ko je katerikoli človek imel polemiko, je prišel h kralju za sodbo, potem mu je Absalom zaklical in rekel: »Iz katerega mesta si?« In ta je rekel: »Tvoj služabnik je iz enega izmed Izraelovih rodov.«
3 Ekkor szólt hozzá Ábsálóm: Lásd, szavaid jók és helyesek, de nem hallgat rád senki a király részéről.
Absalom mu je rekel: »Poglej, tvoje zadeve so dobre in pravilne; toda tam ni nobenega človeka, poslanega od kralja, da te sliši.«
4 Majd így szólt Ábsálóm: Vajha engem tennének bírául az országban s hozzám jönne minden ember, kinek pöre vagy ügye van, én meg igazat adnék neki.
Poleg tega je Absalom rekel: »Oh da bi mene postavili za sodnika v deželi, da bi vsak človek, ki ima kakršnokoli tožbo ali zadevo, lahko prišel k meni in bi mu jaz storil pravico!«
5 És volt, mikor közeledett valaki, hogy leboruljon előtte, akkor kinyújtotta kezét, megfogta őt és megcsókolta.
In to je bilo tako, da ko je katerikoli moški prišel blizu k njemu, da se mu globoko prikloni, je svojo roko iztegnil naprej, ga prijel in ga poljubil.
6 Ily módon cselekedett Ábsálóm egész Izraellel, azokkal, kik a királyhoz ítéletre jöttek; így meglopta Ábsálóm Izrael embereinek szívét.
Na ta način je Absalom počel vsemu Izraelu, ki so hodili h kralju po sodbo. Tako je Absalom kradel srca Izraelovih mož.
7 Történt negyven év múlva, így szólt Ábsálóm a királyhoz: Hadd menjek, kérlek, hogy Chebrónban lerójam fogadásomat, melyet fogadtam az Örökkévalónak.
Pripetilo se je po štiridesetih letih, da je Absalom rekel kralju: »Prosim te, naj grem in izpolnim svojo zaobljubo, ki sem jo zaobljubil Gospodu v Hebrónu.
8 Mert fogadást tett a te szolgád, mikor Gesúrban, Arámban, laktam, mondván: ha engem vissza fog hozni az Örökkévaló Jeruzsálembe, akkor szolgálom az Örökkévalót.
Kajti tvoj služabnik se je zaobljubil, medtem ko je prebival pri Gešurju v Siriji, rekoč: ›Če me bo Gospod zares ponovno privedel v Jeruzalem, potem bom služil Gospodu.‹«
9 Mondta neki a király: Menj békével. Fölkelt és elment Chebrónba.
Kralj mu je rekel: »Pojdi v miru.« Tako je vstal in odšel v Hebrón.
10 És küldött Ábsálóm kémeket mind az Izrael törzsei közé, mondván: Amint halljátok a harsona hangját, mondjátok: király lett Ábsálóm Chebrónban.
Toda Absalom je poslal oglednike po vseh Izraelovih rodovih, rekoč: »Takoj ko zaslišite zvok šofarja, potem boste rekli: ›Absalom kraljuje v Hebrónu.‹«
11 Ábsálómmal pedig ment kétszáz ember Jeruzsálemből, meg voltak hívva és mentek jóhiszemben, nem tudtak ugyanis semmiről.
Z Absalomom je iz Jeruzalema odšlo dvesto mož, ki so bili poklicani. Odšli pa so v svoji toposti in niso vedeli nobene stvari.
12 És elhozatta Ábsálóm a Gílóbeli Achítófelt, Dávid tanácsosát, városából, Gílóból, mikor bemutatta az áldozatokat. És erős volt az összeesküvés és a nép egyre számosabb lett Ábsálóm mellett.
Absalom je poslal po Gilčana Ahitófela, Davidovega svetovalca, iz njegovega mesta, torej iz Gila, medtem ko je daroval klavne daritve. In zarota je bila močna, kajti ljudstvo je nenehno naraščalo z Absalomom.
13 És jött a hírmondó Dávidhoz, mondván: Ábsálóm felé fordult Izrael embereinek szíve.
K Davidu je prišel poslanec, rekoč: »Srca Izraelovih mož sledijo Absalomu.«
14 Ekkor mondta Dávid mind a szolgáinak, kik vele voltak Jeruzsálemben: Keljetek föl, hadd szökjünk meg, mert nem lesz számunkra menekvés Ábsálóm elől; siessetek elmenni, nehogy sietve utolérjen és ránklökje a veszedelmet és megverje a várost a kard élével.
David je rekel vsem svojim služabnikom, ki so bili z njim pri Jeruzalemu: »Vstanimo in pobegnimo, kajti sicer ne bomo pobegnili pred Absalomom. Pohitimo, da nas ne bi nenadoma dohitel in nad nas privedel zla in mesto udaril z ostrino meča.«
15 Szóltak a király szolgái a királyhoz: Egészen aszerint, amit jónak talál uram a király! Itt a szolgáid!
Kraljevi služabniki so rekli kralju: »Glej, tvoji služabniki so pripravljeni storiti, karkoli bo moj gospod kralj določil.«
16 Erre elindult a király meg egész háza az ő nyomában; és otthagyta a király a tíz ágyasnőt, hogy őrizzék a házat.
Kralj je odšel naprej in vsa njegova družina za njim. Kralj pa je pustil deset žensk, ki so bile priležnice, da varujejo hišo.
17 Elindult a király meg az egész nép az ő nyomában, és megálltak a legszélső háznál.
Kralj je odšel naprej in vse ljudstvo za njim in se mudil na kraju, ki je bil daleč proč.
18 Mind a szolgái pedig elvonultak mellette s mind a keréti és mind a peléti, meg mind a Gátbeliek, hatszáz ember akik nyomában jöttek Gátból, elvonultak a király előtt.
Vsi njegovi služabniki so šli poleg njega in vsi Keretéjci in vsi Péletovci in vsi Gitéjci, šeststo mož, ki so prišli za njim iz Gata, so prečkali pred kraljem.
19 Ekkor szólt a király a Gátbeli Ittájhoz: Minek jössz te is velünk? Menj vissza s maradj a királynál; mert idegen vagy és el is költözhetsz helyedre.
Potem je kralj rekel Gitéjcu Itáju: »Čemu greš tudi ti z nami? Vrni se na svoj kraj in prebivaj s kraljem, kajti tujec si in tudi izgnanec.
20 Tegnap jöttél és már ma bujdostassalak, hogy velünk jöjj, míg én megyek, ahová megyek? Menj vissza és vidd vissza magaddal testvéreidet szeretettel és hűséggel!
Glede na to, da si prišel šele včeraj, ali naj te ta dan pripravim hoditi z nami gor in dol? Ker grem, kamor lahko, se vrni in svoje brate vzemi nazaj. Usmiljenje in resnica naj bosta s teboj.«
21 Erre felelt Ittáj a királynak és mondta: Él az Örökkévaló és él uram a király, bizony azon a helyen, ahol lesz uram a király, akár életre, akár halálra, bizony ott lesz a te szolgád.
Itáj je odgovoril kralju in rekel: » Kakor živi Gospod in kakor živi moj gospod kralj, zagotovo, na kateremkoli kraju bo moj gospod kralj, bodisi v smrti ali življenju, celo tam bo tudi tvoj služabnik.«
22 Ekkor szólt Dávid Ittájhoz: Menj hát és vonulj el. Elvonult tehát a Gátbeli Ittáj meg mind az emberei és mind a gyermekek kik vele voltak.
David je rekel Itáju: »Pojdi in prečkaj.« Gitéjec Itáj je šel čez in vsi njegovi možje in vsi malčki, ki so bili z njim.
23 Az egész ország hangosan sírt, míg az egész nép elvonult; a király pedig átkelt a Kidrón patakon és az egész nép átkelt vele, a pusztába való út felé.
In vsa dežela je jokala z močnim glasom in vse ljudstvo je šlo čez. Tudi sam kralj je šel čez potok Kidron in vse ljudstvo je šlo čez, proti poti divjine.
24 S ott volt Czádók is meg mind a leviták vele, hordozva Isten szövetségének ládáját, és letették az Isten ládáját – Ebjátár is fölment – míg végképen el nem vonult az egész nép a városból.
Glej, tudi Cadók in vsi Lévijevci so bili z njim, nesoč skrinjo Božje zaveze in odložili so Božjo skrinjo. Abjatár je odšel gor, dokler ni vse ljudstvo šlo iz mesta.
25 És mondta a király Czádóknak: Vidd vissza az Isten ládáját a városba; ha majd kegyet találok az Örökkévaló szemeiben, akkor visszahoz engem és látnom engedi őt és hajlékát.
Kralj je Cadóku rekel: »Božjo skrinjo odnesite nazaj v mesto. Če bom našel naklonjenost v Gospodovih očeh, me bo ponovno privedel in mi pokazal oboje, to in njeno prebivališče,
26 Ha pedig így szól: nem kedvellek, – itt vagyok, tegyen velem, amint jónak tetszik szemeiben.
toda če reče tako: ›Nimam veselja v tebi; ‹ glej, tukaj sem, naj mi stori, kakor se mu zdi dobro.«
27 És szólt a király Czádókhoz a paphoz: Ugye látod? térj vissza a városba békével; Achímáacz fiad és Jónátán, Ebjátár fia, két fiatok veletek van.
Kralj je tudi rekel duhovniku Cadóku: » Mar nisi ti videc? V miru se vrni v mesto in tvoja dva sinova s teboj, tvoj sin Ahimáac in Jonatan, Abjatárjev sin.
28 Lássátok, én majd késedelmezek a puszta síkságain, míg üzenet jön tőletek, hogy értesítsetek engem.
Glejte, mudil se bom na ravnini divjine, dokler ne bo prišla od vas beseda, da me potrdite.«
29 Visszavitték tehát Czádók és Ebjátár Isten ládáját Jeruzsálembe, és ott maradtak.
Torej Cadók in Abjatár sta Božjo skrinjo ponovno odnesla v Jeruzalem in ostala sta tam.
30 Dávid pedig fölment az olajfák hegye hágóján, sírva, fölmentében, feje betakarva és mezítláb ment; az egész nép is, mely vele volt, betakarta kiki fejét, és fölmentek, sírva fölmentükben.
David je odšel gor po pobočju Oljske gore in jokal, ko se je vzpenjal in svojo glavo je imel pokrito in hodil je bos. Vse ljudstvo, ki je bilo z njim, je vsak pokril svojo glavo in hodili so gor in jokali, medtem ko so hodili gor.
31 Dávidnak pedig tudtára adták, mondván: Achítófel az összeesküvők közt van Ábsálóm mellett; s így szólt Dávid: Tedd, kérlek, balgává Achítófel tanácsát, oh Örökkévaló!
In nekdo je povedal Davidu, rekoč: »Ahitófel je z Absalomom med zarotniki.« David je rekel: »Oh Gospod, prosim te, obrni Ahitófelov nasvet v norost.«
32 Midőn Dávid épen a csúcsig ért, ahol Isten előtt leborulni szokott, íme, elébe jön az Arkibeli Chúsáj, megtépett köntössel és földdel a fején.
Pripetilo se je, da ko je David prišel na vrh gore, kjer je oboževal Boga, glej, je prišel Arkéjec Hušáj, da ga sreča, s svojim pretrganim plaščem in zemljo na svoji glavi,
33 És mondta neki Dávid: Ha vonulnál velem, terhemre lennél nekem;
ki mu je David rekel: »Če greš z menoj naprej, potem mi boš v breme,
34 de ha visszatérsz a városba és azt mondod Ábsálómnak: szolgád leszek én, oh király, atyád szolgája voltam régen, most meg a te szolgád leszek, – akkor majd meghiusítod javamra Achítófel tanácsát.
toda če se vrneš k mestu in rečeš Absalomu: ›Jaz bom tvoj služabnik, oh kralj, kakor sem bil doslej služabnik tvojega očeta, tako bom sedaj tudi tvoj služabnik, ‹ potem boš lahko zame premagal Ahitófelov nasvet.
35 Hiszen ott vannak veled Czádók és Ebjátár a papok, s lesz, minden dolgot, amit hallasz a király házából, tudtára adsz Czádók és Ebjátár papoknak.
In ali nisi tam z duhovnikoma Cadókom in Abjatárjem? Zato naj bo, da kakršnokoli stvar boš slišal iz kraljeve hiše, boš to povedal duhovnikoma Cadóku in Abjatárju.
36 Íme, ott van velük két fiuk, Achímáacz Czádóké és Jónátán Ebjátáré; küldjetek általuk hozzám minden dolgot, mit hallani fogtok.
Glej, onadva imata tam s seboj svoja dva sinova, Cadókovega sina Ahimáaca in Abjatárjevega sina Jonatana. Po njima boste poslali k meni vsako stvar, ki jo lahko slišite.«
37 Bement tehát Chúsáj, Dávid barátja, a városba, midőn Ábsálóm Jeruzsálembe érkezett.
Tako je Davidov prijatelj Hušáj prišel v mesto in Absalom je prišel v Jeruzalem.
