2 Sámuel 13
1 Történt ezután, Absálómnak, Dávid fiának volt szép nővére, neve Támár; azt megszerette Amnón, Dávid fia.
After this, Absalom the son of David had a beautiful sister, whose name was Tamar; and Amnon the son of David loved her.
2 És kínja volt Amnónnak egészen megbetegedésig nővére, Támár miatt, mert hajadon volt és lehetetlennek tetszett Amnón szemeiben, hogy bármit is elkövessen rajta.
Amnon was so troubled that he became sick because of his sister Tamar, for she was a virgin, and it seemed hard to Amnon to do anything to her.
3 Amnónnak pedig volt egy barátja, neve Jónádáb, fia Simeának, Dávid testvérének, s Jónádáb igen okos ember volt.
But Amnon had a friend whose name was Jonadab the son of Shimeah, David’s brother; and Jonadab was a very subtle man.
4 És mondta neki: Miért vagy te egyre soványabb, oh királyfi, napról-napra? Ugye megmondod nekem: Mondta neki Amnón: Támárt, Absálóm testvéremnek nővérét szeretem.
He said to him, “Why, son of the king, are you so sad from day to day? Won’t you tell me?” Amnon said to him, “I love Tamar, my brother Absalom’s sister.”
5 Erre mondta neki Jónádáb: Feküdj ágyadra és tettesd magad betegnek; s ha majd jön az atyád, hogy téged lásson, így szólj hozzá: jöjjön csak Támár nővérem és adjon nekem kenyeret enni, készítse el szemem előtt az ételt, azért hogy lássam és kezéből egyem.
Jonadab said to him, “Lay down on your bed and pretend to be sick. When your father comes to see you, tell him, ‘Please let my sister Tamar come and give me bread to eat, and prepare the food in my sight, that I may see it and eat it from her hand.’”
6 Lefeküdt tehát Amnón és betegnek tetette magát; eljött a király, hogy lássa őt, ekkor így szólt Amnón a királyhoz: Jöjjön csak Támár nővérem és készítsen szemem előtt két bélest, hogy kezéből egyem.
So Amnon lay down and faked being sick. When the king came to see him, Amnon said to the king, “Please let my sister Tamar come and make me a couple of cakes in my sight, that I may eat from her hand.”
7 Ekkor küldött Dávid a házba Támárhoz, mondván: Menj csak Amnón testvéred házába és készítsd el neki az ételt.
Then David sent home to Tamar, saying, “Go now to your brother Amnon’s house, and prepare food for him.”
8 És elment Támár Amnón testvérének házába, az pedig feküdt; vette a tésztát, meggyúrta, elkészítette szemei előtt és megfőzte a bélest.
So Tamar went to her brother Amnon’s house; and he was lying down. She took dough, kneaded it, made cakes in his sight, and baked the cakes.
9 Vette a serpenyőt s kitöltötte elé, de az vonakodott enni; s mondta Amnón: Vezessetek ki mindenkit tőlem, és kiment mindenki tőle.
She took the pan and poured them out before him, but he refused to eat. Amnon said, “Have all men leave me.” Then every man went out from him.
10 Ekkor szólt Amnón Támárhoz: Hozd be az ételt a kamarába, hadd egyem kezedből; s vette Támár a bélest, melyet elkészített és bevitte Amnón testvérének a kamrába.
Amnon said to Tamar, “Bring the food into the room, that I may eat from your hand.” Tamar took the cakes which she had made, and brought them into the room to Amnon her brother.
11 Odanyújtotta neki, hogy egyék; ekkor megragadta őt és mondta neki: Jöjj, feküdj mellém, nővérem.
When she had brought them near to him to eat, he took hold of her and said to her, “Come, lie with me, my sister!”
12 De mondta neki: Ne, testvérem, ne gyalázz meg, mert nem tesznek ilyesmit Izraelben, ne kövesd el ez aljasságot.
She answered him, “No, my brother, do not force me! For no such thing ought to be done in Israel. Don’t you do this folly!
13 S én hová vigyem gyalázatomat? Te pedig olyan lennél, mint: a legaljasabbaknak egyike Izraelben! Most tehát beszélj csak a királlyal, mert nem tagad meg engem tőled.
As for me, where would I carry my shame? And as for you, you will be as one of the fools in Israel. Now therefore, please speak to the king; for he will not withhold me from you.”
14 De nem akart hallgatni szavára, erőt vett rajta, meggyalázta és hált vele.
However, he would not listen to her voice; but being stronger than she, he forced her and lay with her.
15 Erre meggyűlölte őt Amnón igen nagy gyűlölettel; sőt nagyobb volt a gyűlölet, mellyel gyűlölte, a szerelemnél, mellyel szerette volt: és mondta neki Amnón: Kelj föl, menj!
Then Amnon hated her with exceedingly great hatred; for the hatred with which he hated her was greater than the love with which he had loved her. Amnon said to her, “Arise, be gone!”
16 Mondta neki: Ne történjék e gonoszság, mely nagyobb a másiknál, melyet rajtam elkövettél, hogy elküldsz engem! De nem akart rá hallgatni.
She said to him, “Not so, because this great wrong in sending me away is worse than the other that you did to me!” But he would not listen to her.
17 Hívta a legényét, aki őt szolgálta és mondta: Küldjétek csak ki mellőlem ezt itt és csukd be az ajtót utána.
Then he called his servant who ministered to him, and said, “Now put this woman out from me, and bolt the door after her.”
18 Volt pedig rajta tarka köntös, mert ily ruhákba öltözködnek a hajadon királyleányok. És elvezette őt szolgája kifelé és becsukta utána az ajtót.
She had a garment of various colours on her, for the king’s daughters who were virgins dressed in such robes. Then his servant brought her out and bolted the door after her.
19 Ekkor hamut hintett Támár a fejére, a rajta levő tarka köntöst pedig megszaggatta; fejére tette a kezét és elment, egyre jajgatva.
Tamar put ashes on her head, and tore her garment of various colours that was on her; and she laid her hand on her head and went her way, crying aloud as she went.
20 És szólt hozzá testvére Ábsálóm: Vajon testvéred Amnón volt-e nálad? De most nővérem hallgass, testvéred ő, ne fordítsd szívedet e dologra. És maradt Támár elhagyottan testvérének Ábsálómnak házában.
Absalom her brother said to her, “Has Amnon your brother been with you? But now hold your peace, my sister. He is your brother. Don’t take this thing to heart.” So Tamar remained desolate in her brother Absalom’s house.
21 Dávid király pedig meghallotta mind e dolgokat, és haragjára volt nagyon.
But when King David heard of all these things, he was very angry.
22 És nem beszélt Ábsálóm Amnónnal, se rosszat, se jót, mert gyűlölte Absálóm Amnónt amiatt, hogy meggyalázta nővérét, Támárt.
Absalom spoke to Amnon neither good nor bad; for Absalom hated Amnon, because he had forced his sister Tamar.
23 Történt pedig két esztendő után, nyírtak Ábsálómnál Báal-Cháczórban, mely Efraim mellett van; és meghívta Ábsálóm mind a királyfiakat.
After two full years, Absalom had sheep shearers in Baal Hazor, which is beside Ephraim; and Absalom invited all the king’s sons.
24 Ekkor bement Ábsálóm a királyhoz és mondta: Íme, kérlek, nyírnak szolgádnál; menjen csak oda a király meg szolgái a te szolgáddal.
Absalom came to the king and said, “See now, your servant has sheep shearers. Please let the king and his servants go with your servant.”
25 Szólt a király Ábsálómhoz: Ne fiam, ne hagyj mennünk mindnyájunkat, hogy terhedre ne legyünk; unszolta őt, de nem akart odamenni, hanem megáldotta.
The king said to Absalom, “No, my son, let’s not all go, lest we be burdensome to you.” He pressed him; however he would not go, but blessed him.
26 Ekkor mondta Ábsálóm: Ha nem, jöjjön csak oda velünk Amnón testvérem! Mondta neki a király: Minek menjen veled?
Then Absalom said, “If not, please let my brother Amnon go with us.” The king said to him, “Why should he go with you?”
27 De unszolta őt Ábsálóm; küldte tehát vele Amnónt és mind a királyfiakat.
But Absalom pressed him, and he let Amnon and all the king’s sons go with him.
28 És megparancsolta Ábsálóm a legényeinek, mondván: Nézzétek csak, mikor vidám lesz Amnón szíve a bor közben és így szólok hozzátok: üssétek le Amnónt, akkor öljétek meg, ne féljetek, hiszen én parancsoltam nektek, erősödjetek és legyetek derék emberek!
Absalom commanded his servants, saying, “Mark now, when Amnon’s heart is merry with wine; and when I tell you, ‘Strike Amnon,’ then kill him. Don’t be afraid. Haven’t I commanded you? Be courageous, and be valiant!”
29 És tettek Ábsálóm legényei Amnónnal, amint parancsolta Ábsálóm; erre fölkeltek mind a királyfiak, felültek kiki az öszvérére és megfutamodtak.
The servants of Absalom did to Amnon as Absalom had commanded. Then all the king’s sons arose, and every man got up on his mule and fled.
30 Ők még útban voltak, és a hír eljutott Dávidhoz, mondván: megölte Ábsálóm mind a királyfiakat, és nem maradt meg közülük egy sem.
While they were on the way, the news came to David, saying, “Absalom has slain all the king’s sons, and there is not one of them left!”
31 Erre fölkelt a király, megszaggatta ruháit és földre feküdt; mind a szolgái pedig ott álltak megszaggatott ruhákkal.
Then the king arose, and tore his garments, and lay on the earth; and all his servants stood by with their clothes torn.
32 Ekkor megszólalt Jónádáb, Simea, Dávid testvérének fia és mondta: Ne mondja uram: mind az ifjakat, a királyfiakat megöltek, hanem egyedül Amnón halt meg, mert Ábsálóm szájában volt ez, amióta amaz meggyalázta Támárt, a nővérét.
Jonadab the son of Shimeah, David’s brother, answered, “Don’t let my lord suppose that they have killed all the young men, the king’s sons, for Amnon only is dead; for by the appointment of Absalom this has been determined from the day that he forced his sister Tamar.
33 Most tehát ne vegyen uram a király ily dolgot szívébe, hogy mondaná: mind a királyfiak meghaltak; mert egyedül Amnón halt meg.
Now therefore don’t let my lord the king take the thing to his heart, to think that all the king’s sons are dead; for only Amnon is dead.”
34 Ábsálóm pedig megszökött. És fölemelte az őrködő legény a szemeit és látta, íme sok nép jött az út felől, a hegy oldaláról, hátuljáról.
But Absalom fled. The young man who kept the watch lifted up his eyes and looked, and behold, many people were coming by way of the hillside behind him.
35 Ekkor szólt Jónádáb a királyhoz: Íme a királyfiak megjöttek; szolgád szava szerint, úgy lett.
Jonadab said to the king, “Behold, the king’s sons are coming! It is as your servant said.”
36 És volt, amint végzett a beszéddel, íme a királyfiak megjöttek, fölemelték hangjukat ég sírtak; a király is és mind a szolgái sírtak igen nagy sírással.
As soon as he had finished speaking, behold, the king’s sons came, and lifted up their voices and wept. The king also and all his servants wept bitterly.
37 Ábsálóm pedig megszökött és ment Talmájhoz, Ammíhúd fiához, Gesúr királyához. És gyászolt fia fölött minden időben.
But Absalom fled and went to Talmai the son of Ammihur, king of Geshur. David mourned for his son every day.
38 Ábsálóm megszökött és ment Gesúrba, és ott volt három évig.
So Absalom fled and went to Geshur, and was there three years.
39 És vágyódott Dávid király lelke epedve Ábsálóm után, mert megvigasztalódott Amnón felől, hogy meghalt.
King David longed to go out to Absalom, for he was comforted concerning Amnon, since he was dead.
