2 Sámuel 12
1 átán fenyegető szavai És küldte az Örökkévaló Nátánt Dávidhoz; bement hozzá és mondta neki: Két ember volt egy városban, az egyik gazdag, a másik szegény.
Pea naʻe fekau ʻe Sihova ʻa Natani kia Tevita. Pea naʻa ne haʻu kiate ia, ʻo ne pehē ki ai, “Naʻe ai ʻae ongo tangata ʻe toko ua, ʻi he kolo pe taha: naʻe koloaʻia ʻae tokotaha kae masiva ʻae tokotaha.
2 A gazdagnak igen sok apró jószága és marhája volt.
Naʻe maʻu ʻe he koloaʻia ʻae fanga manu siʻi mo e fanga manu lalahi ʻo lahi ʻaupito:
3 A szegénynek pedig nem volt semmije, csak egy kis juhocskája, melyet szerzett; ezt táplálta, fölnövekedett nála és gyermekeivel együtt; a kenyeréből evett, poharából ivott és ölében feküdt és olyan volt neki, mint egy leánya.
Ka naʻe ʻikai ha meʻa ʻi he tangata masiva, ka ko e kihiʻi lami fefine pe taha, ʻaia naʻa ne fakatau pea pusiaki: pea naʻe tupu hake ia mo ia pea mo ʻene fānau; pea naʻe kai ia ʻi heʻene meʻakai ʻaʻana, pea ne inu mei heʻene ipu ʻaʻana, pea naʻe tokoto ia ki hono fatafata, pea naʻe tatau ia kiate ia mo ha ʻofefine.
4 De jött egy vándor a gazdag emberhez és ez sajnált venni a maga apró jószágából és marhájából, hogy azt elkészítse s hozzáment utas számára; vette tehát a szegény ember juhocskáját és elkészítette s hozzáment ember számára.
Pea naʻe haʻu ʻae tangata fononga ki he tangata koloaʻia, pea naʻa ne mamae ke fili mei heʻene fanga manu siʻi ʻaʻana, mo ʻene fanga manu lalahi, ke teuteu ia maʻae tangata fononga ʻaia naʻe haʻu kiate ia; ka naʻa ne ʻomi ʻae lami ʻae tangata masiva, ʻo ne teuteuʻi ia maʻae tangata ʻaia naʻe haʻu kiate ia.”
5 Ekkor nagyon fellobbant Dávid haragja azon ember ellen, és szólt Nátánhoz: Él az Örökkévaló, hogy halálfia az ember, aki ezt tette.
Pea naʻe tupu ʻo vela lahi ʻae houhau ʻa Tevita ki he tangata; pea naʻa ne pehē kia Netane, “Hangē ʻoku moʻui ʻa Sihova, ʻoku totonu ke mate ʻae tangata ʻaia kuo fai ʻae meʻa ni:
6 A juhocskát pedig fizesse meg négyszeresen, mivelhogy a dolgot cselekedte és nem könyörült.
Pea ʻe totongi ia ʻae lami ke liunga fā, koeʻuhi ko ʻene fai ʻae meʻa ni, pea koeʻuhi naʻe ʻikai ʻiate ia ha angaʻofa.”
7 Erre szólt Nátán: Te vagy az az ember! Így szól az Örökkévaló, Izrael Istene én fölkentelek királynak Izrael fölé, és én megmentettelek Sául kezéből;
Pea naʻe pehē atu ʻe Netane kia Tevita, “Ko koe ʻae tangata ko ia. ʻOku pehē ʻe Sihova ko e ʻOtua ʻo ʻIsileli, naʻaku pani lolo koe ke ke tuʻi ʻi ʻIsileli, pea naʻaku fakamoʻui koe mei he nima ʻo Saula;
8 adtam neked urad házát, meg urad asszonyait az öledbe, és adtam neked Izrael és Jehúda házát, és ha kevés az, hozzátennék még ilyeneket meg ilyeneket.
Pea naʻaku tuku kiate koe ʻae fale ʻo hoʻo ʻeiki, pea u tuku ki ho fatafata ʻae ngaahi uaifi ʻo hoʻo ʻeiki, pea u ʻatu kiate koe ʻae fale ʻo ʻIsileli pea mo Siuta; pea ka ne siʻi ia, pehē te u foaki kiate koe mo e ngaahi meʻa kehekehe.
9 Miért vetetted meg az Örökkévaló igéjét, cselekedvén azt, ami rossz az ő szemeiben?
Ka ko e hā kuo ke paetaku ai ki he fekau ʻa Sihova, ke fai ʻae kovi ʻi hono ʻao? Kuo ke tāmateʻi ʻa ʻUlia ko e tangata Heti ʻi he heletā, pea kuo ke ʻomi ʻa hono uaifi ke mali mo koe, pea kuo ke tāmateʻi ia ʻaki ʻae heletā ʻoe fānau ʻa ʻAmoni.
10 A chittita Úriját megölted karddal, feleségét pedig nőül vetted magadnak, őt ugyanis megölted Ammón fiainak kardjával.
Pea ko eni foki, ʻe ʻikai mahuʻi ʻae heletā mei ho fale ʻo taʻengata; koeʻuhi kuo ke manuki kiate au, pea kuo ke ʻomi ʻae uaifi ʻo ʻUlia ko e tangata Heti, ke hoko ko ho uaifi.
11 Most tehát nem fog távozni a kard házadtól sohasem, mivelhogy megvetettél engem és elvetted a chittíta Úrija feleségét, hogy nőül legyen neked. Így szól az Örökkévaló: Íme én támasztok ellened veszedelmet a te házadból és veszem szemeid láttára asszonyaidat és odaadom társadnak, az hál majd asszonyaiddal ennek a napnak szeme láttára.
ʻOku pehē ʻe Sihova, Vakai, te u fakatupu hake ʻae kovi kiate koe mei ho fale pe ʻoʻou, pea te u toʻo atu mei ho ʻao ʻa ho ngaahi uaifi, ʻo ʻatu ʻakinautolu ki ho kaungāʻapi, pea ʻe mohe ia mo ho ngaahi uaifi ʻi he ʻao ʻoe laʻā ni.
12 Mert te titokban cselekedtél, én pedig megcselekszem a dolgot egész Izraelnek előtte és a napnak előtte.
He naʻa ke fai fufū ia ʻe koe ka te u fai ʻeau ʻae meʻa ni ʻi he ʻao ʻo ʻIsileli kātoa, pea ʻi he ʻao ʻoe laʻā.’”
13 Ekkor szólt Dávid Nátánhoz: Vétkeztem az Örökkévaló ellen! – Szólt Nátán Dávidhoz: Az Örökkévaló is elvette vétkedet, nem fogsz meghalni.
Pea naʻe pehē ʻe Tevita kia Natani, “Kuo u fai ʻae angahala kia Sihova.” Pea naʻe pehē ʻe Netane kia Tevita, “Kuo ʻave foki ʻe Sihova ʻa hoʻo angahala; ʻe ʻikai te ke mate.
14 Nemde mert káromlásra indította az Örökkévaló ellenségeit e dologgal, a neked születendő fiú is meg fog halni.
Ka ko eni, koeʻuhi kuo ke tuku ha tuʻunga ʻi he meʻa ni ke lauʻikovi ai ʻa Sihova ʻe hono ngaahi fili, ʻe mate moʻoni ʻae tamasiʻi kuo fanauʻi kiate koe.”
15 És elment Nátán a házába s sújtotta az Örökkévaló a gyermeket, melyet Úrija felesége szült Dávidnak, és megbetegedett.
Pea naʻe ʻalu ʻa Netane ki hono fale. Pea naʻe taaʻi ʻe Sihova ʻae tamasiʻi ʻaia naʻe fānau ʻe he uaifi ʻo ʻUlia kia Tevita, pea naʻe mahaki lahi ia.
16 Ekkor megkereste Dávid az Istent a fiúért, böjtöt tartott Dávid, bement és földön fekve hált.
Ko ia naʻe kole ai ʻa Tevita ki he ʻOtua koeʻuhi ko e tamasiʻi; pea naʻe fai ʻae ʻaukai ʻe Tevita, pea ne ʻalu ʻo tokoto ki he funga kelekele ʻi he pō ʻo ʻaho.
17 Ekkor rátámadtak háza vénei, hogy fölkeltsék a földről; de nem akart és nem evett velük kenyeret.
Pea naʻe tutuʻu hake ʻae kau mātuʻa ʻo hono fale kiate ia, ke hiki hake ia mei he kelekele: ka naʻe ʻikai loto ia ki ai, pea naʻe ʻikai te ne kai ha meʻa mo kinautolu.
18 Volt pedig a hetedik napon, meghalt a gyermek; és féltek Dávid szolgái tudtára adni neki, hogy meghalt a gyermek, mert azt mondták: Íme, mikor életben volt a gyermek, beszéltünk hozzá, és nem hallgatott szavunkra, hát hogy mondhatjuk meg neki, meghalt a gyermek, hogy magán bajt tegyen!
Pea naʻe hoko ʻo pehē, naʻe pekia ʻae tamasiʻi ki hono fitu ʻoe ʻaho. Pea naʻe manavahē ʻae kau tamaioʻeiki ʻa Tevita ke tala kiate ia kuo pekia ʻae tamasiʻi: he naʻa nau pehē, “Vakai, ʻi heʻene kei moʻui ʻae tamasiʻi, naʻa mau lea kiate ia, pea naʻe ʻikai fie tokanga ia ki homau leʻo: kae huanoa ʻa ʻene fakamamahi ia, ʻo kapau te mau tala kiate ia kuo pekia ʻae tamasiʻi?”
19 Midőn látta Dávid, hogy szolgái egymással suttognak, megértette Dávid, hogy meghalt a gyermek. És szólt Dávid a szolgáihoz: Meghalt-e a gyermek? Mondták: Meghalt.
Ka ʻi heʻene mamata ʻa Tevita ki he fefanafanahi ʻa ʻene kau tamaioʻeiki, naʻe ʻilo ai ʻe Tevita kuo pekia ʻae tamasiʻi; ko ia naʻe pehē ai ʻe Tevita ki heʻene kau tamaioʻeiki, “Kuo pekia ʻae tamasiʻi?” Pea naʻa nau pehē, “Kuo pekia.”
20 Ekkor fölkelt Dávid a földről, megmosdott, megkente magát és ruhát váltott, bement az Örökkévaló házába és leborult; majd bement a maga házába, kért, és tettek elé kenyeret és evett.
Pea naʻe toki tuʻu hake ʻa Tevita mei he kelekele, pea ne kaukau mo tākai ia, pea naʻa ne fetongi hono kofu, pea naʻe haʻu ia ki he fale ʻo Sihova, pea fai ʻene hū: pea hili ia naʻa ne haʻu ki hono fale ʻoʻona; pea ʻi he fai ʻene fekau, naʻa nau ʻomi ʻae meʻakai ki hono ʻao, pea naʻa ne kai.
21 Ekkor szóltak hozzá szolgái: Mi dolog ez, amit cselekedtél? Az élő gyermekért böjtöltél és sírtál, és midőn meghalt a gyermek, fölkeltél és ettél kenyeret!
Pea naʻe toki pehē ai ʻe heʻene kau tamaioʻeiki kiate ia, “Ko e hā ʻae meʻa ko eni ʻaia kuo ke fai? Naʻa ke ʻaukai mo tangi koeʻuhi ko e tamasiʻi ʻi heʻene kei moʻui; ka ʻi heʻene pekia ʻae tamasiʻi, naʻa ke tuʻu hake mo ke kai ʻae meʻakai.”
22 Mondta: Ameddig élt a gyermek, böjtöltem és sírtam, mert azt mondtam: ki tudja, majd megkönyörül rajtam az Örökkévaló, és életben marad a gyermek.
Pea naʻe pehēange ʻe ia, “Lolotonga ʻae kei moʻui ʻae tamasiʻi, naʻaku ʻaukai mo tangi: he naʻaku pehē, Ko hai ʻoku ʻilo, naʻa ʻaloʻofa ʻae ʻOtua kiate au, koeʻuhi ke moʻui ʻae tamasiʻi?
23 Most azonban meghalt, minek is böjtöljek? Visszahozhatom-e még? Én elmegyek hozzá, de ő nem tér vissza énhozzám.
Ka ko eni kuo ne mate, pea ko e ʻumaʻā ʻeku ʻaukai? He te u faʻa fai ke toe omi ia? Te u ʻalu atu kiate ia ka e ʻikai toe haʻu ia kiate au.
24 És megvigasztalta Dávid a feleségét, Bat-Sébát, bement hozzá és hált vele; fiat szült és elnevezte őt Salamonnak. Az Örökkévaló pedig szerette őt;
Pea naʻe fakafiemālieʻi ʻe Tevita ʻa hono uaifi ko Patisepa, pea naʻa ne ʻalu ange kiate ia, mo ne mohe mo ia: pea naʻa ne fanauʻi ʻae tama tangata, pea naʻa ne fakahingoa ia ko Solomone pea naʻe ʻofeina ia ʻe Sihova.
25 üzenetet küldött Nátán próféta által, és elnevezte őt Jedídjának, az Örökkévaló kedvéért.
Pea naʻa ne fekau kiate ia ia Netane ko e palōfita; pea naʻa ne fakahingoa ia ko Sitaia, koeʻuhi ko Sihova.
26 Harcolt Jóáb Rabbát-Bené-Ammón ellen és bevette a királyvárost.
Pea naʻe fai ʻae tau ʻe Soape ki Lapa ʻoe fānau ʻa ʻAmoni, mo ne kapasi ʻae kolo ʻoe tuʻi.
27 Ekkor küldött Jóáb követeket Dávidhoz, és mondta: Harcoltam Rabba ellen, be is vettem a Vizivárost;
Pea naʻe ʻave ʻe Soape ʻae kau talafekau kia Tevita, ʻo ne pehē, “Kuo u tau ki Lapa, pea kuo kapasi ʻae kolo ʻoe ngaahi vai.
28 most tehát, gyűjtsd össze a többi népet és táborozz a város ellen és vedd be, nehogy én vegyem be a várost és az én nevemről nevezzék azt el.
Ko ia foki, tānaki mai ʻae toenga ʻoe kakai, pea fakanofo ʻae tau ki he kolo, pea lavaʻi ia: telia naʻaku lavaʻi ʻeau ʻae kolo, pea ʻe fakahingoa ia ki hoku hingoa ʻoʻoku.”
29 Erre összegyűjtötte Dávid az egész népet és elment Rabbába, harcolt ellene és bevette.
Pea naʻe tānaki fakataha ʻe Tevita ʻae kakai kotoa pē, pea ne ʻalu ki Lapa, pea ne tau ki ai, ʻo ne hamu ia.
30 És levette királyuknak koronáját a fejéről, – súlya egy kikkár arany volt és drágakő rajta – és Dávid fejére került; a városnak igen sok zsákmányát pedig elvitte.
Pea naʻa ne toʻo ʻae tatā fakatuʻi mei he fofonga ʻo honau tuʻi, ko hono mamafa ko e taleniti ʻe taha ʻoe koula fakataha mo hono ngaahi maka mahuʻinga: pea naʻe ʻai ia ki he fofonga ʻo Tevita. Pea naʻa ne fetuku kituʻa ʻae koloa vete ʻoe kolo ʻo lahi ʻaupito.
31 És a népet is, mely benne volt, kivezette és tetette fűrész alá, vasboronák alá és vasfejszék alá és átvitette téglaégetőn, és így tett mind az Ammón fiainak városaival; erre visszatért Dávid meg az egész nép Jeruzsálembe.
Pea naʻa ne ʻomi kituʻa ʻae kakai naʻe ʻi ai, ʻo ne tuku ʻakinautolu ki he lalo kili, pea ki lalo ʻi he ngaahi meʻa toho vangavanga naʻe ngaohi ʻaki ʻae ʻaione, pea ki lalo ʻi he ngaahi toki ukamea, pea naʻa ne pule kenau ʻalu atu ʻi he lotolotonga ʻoe tutuʻanga makaʻumea: pea naʻe pehē pe ʻa ʻene fai ki he ngaahi kolo kotoa pē ʻoe fānau ʻa ʻAmoni. Pea naʻe liu mai ki Selūsalema ʻa Tevita pea mo e kakai kotoa pē.
