2 Sámuel 12
1 átán fenyegető szavai És küldte az Örökkévaló Nátánt Dávidhoz; bement hozzá és mondta neki: Két ember volt egy városban, az egyik gazdag, a másik szegény.
The Lord sent Nathan to see David. When he got there, he said, “Once there were two men living in the same town. One was rich, and one was poor.
2 A gazdagnak igen sok apró jószága és marhája volt.
The rich man had many thousands of sheep and cattle,
3 A szegénynek pedig nem volt semmije, csak egy kis juhocskája, melyet szerzett; ezt táplálta, fölnövekedett nála és gyermekeivel együtt; a kenyeréből evett, poharából ivott és ölében feküdt és olyan volt neki, mint egy leánya.
but the poor man didn't have anything but one small ewe lamb that he had bought. He cared for it, and it grew up with him and his children. It would eat from his plate and drank from his cup. It slept on his lap and was like a daughter to him.
4 De jött egy vándor a gazdag emberhez és ez sajnált venni a maga apró jószágából és marhájából, hogy azt elkészítse s hozzáment utas számára; vette tehát a szegény ember juhocskáját és elkészítette s hozzáment ember számára.
One day the rich man had a visitor. He didn't want to take one of his own sheep or cattle to feed his visitor. He took the poor man's lamb instead to prepare a meal for his visitor.”
5 Ekkor nagyon fellobbant Dávid haragja azon ember ellen, és szólt Nátánhoz: Él az Örökkévaló, hogy halálfia az ember, aki ezt tette.
David became absolutely furious with what that man did, and angrily told Nathan. “As the Lord lives, the man who did this should be put to death!
6 A juhocskát pedig fizesse meg négyszeresen, mivelhogy a dolgot cselekedte és nem könyörült.
He must repay that lamb with four of his own for doing this, for being so heartless.”
7 Erre szólt Nátán: Te vagy az az ember! Így szól az Örökkévaló, Izrael Istene én fölkentelek királynak Izrael fölé, és én megmentettelek Sául kezéből;
“You are that man!” Nathan told David. “This is what the Lord, the God of Israel, says: I anointed you king of Israel, and I saved you from Saul.
8 adtam neked urad házát, meg urad asszonyait az öledbe, és adtam neked Izrael és Jehúda házát, és ha kevés az, hozzátennék még ilyeneket meg ilyeneket.
I gave your master's house to you and placed your master's wives in your lap. I gave you the kingdom of Israel and Judah, and if that hadn't been enough, I would have given you so much more.
9 Miért vetetted meg az Örökkévaló igéjét, cselekedvén azt, ami rossz az ő szemeiben?
So why have you treated what Lord said with contempt by doing evil in his sight? You killed Uriah the Hittite with the sword and stole his wife—you killed him using the sword of the Ammonites.
10 A chittita Úriját megölted karddal, feleségét pedig nőül vetted magadnak, őt ugyanis megölted Ammón fiainak kardjával.
So your descendants will always face the sword that kills because you treated me with contempt and stole Uriah's wife.
11 Most tehát nem fog távozni a kard házadtól sohasem, mivelhogy megvetettél engem és elvetted a chittíta Úrija feleségét, hogy nőül legyen neked. Így szól az Örökkévaló: Íme én támasztok ellened veszedelmet a te házadból és veszem szemeid láttára asszonyaidat és odaadom társadnak, az hál majd asszonyaiddal ennek a napnak szeme láttára.
This is what the Lord says: I'm going to bring disaster in you from your own family. I will take your wives before your very eyes and give them to someone else, and he will sleep openly with your wives where everyone can see.
12 Mert te titokban cselekedtél, én pedig megcselekszem a dolgot egész Izraelnek előtte és a napnak előtte.
You did it all in secret, but I will do it openly where everyone in all of Israel can see.”
13 Ekkor szólt Dávid Nátánhoz: Vétkeztem az Örökkévaló ellen! – Szólt Nátán Dávidhoz: Az Örökkévaló is elvette vétkedet, nem fogsz meghalni.
David said to Nathan, “I have sinned against the Lord.” “The Lord has forgiven your sins. You're not going to die,” Nathan replied.
14 Nemde mert káromlásra indította az Örökkévaló ellenségeit e dologgal, a neked születendő fiú is meg fog halni.
“But because by doing this you have treated the Lord with complete contempt, the son you have will die.”
15 És elment Nátán a házába s sújtotta az Örökkévaló a gyermeket, melyet Úrija felesége szült Dávidnak, és megbetegedett.
Then Nathan went home. The Lord made the child that Uriah's wife had borne to David become very sick.
16 Ekkor megkereste Dávid az Istent a fiúért, böjtöt tartott Dávid, bement és földön fekve hált.
David pleaded with God on behalf of the boy. He fasted, went to his bedroom, and spent the night lying in sackcloth on the ground.
17 Ekkor rátámadtak háza vénei, hogy fölkeltsék a földről; de nem akart és nem evett velük kenyeret.
His senior officials approached him and tried to help him up from the ground, but he didn't want to, and he refused their appeals to eat.
18 Volt pedig a hetedik napon, meghalt a gyermek; és féltek Dávid szolgái tudtára adni neki, hogy meghalt a gyermek, mert azt mondták: Íme, mikor életben volt a gyermek, beszéltünk hozzá, és nem hallgatott szavunkra, hát hogy mondhatjuk meg neki, meghalt a gyermek, hogy magán bajt tegyen!
On the seventh day the child died. But David's officials were scared to tell him that the child was dead, for they said to each other, “Look, while the child was still alive, we talked with him, and he refused to listen to us. How on earth can we tell him the child is dead? He may do something really bad!”
19 Midőn látta Dávid, hogy szolgái egymással suttognak, megértette Dávid, hogy meghalt a gyermek. És szólt Dávid a szolgáihoz: Meghalt-e a gyermek? Mondták: Meghalt.
But David saw his officials were whispering among themselves, he realized that the child was dead. So he asked his officials, “Did the child die?” “Yes, he died,” they replied.
20 Ekkor fölkelt Dávid a földről, megmosdott, megkente magát és ruhát váltott, bement az Örökkévaló házába és leborult; majd bement a maga házába, kért, és tettek elé kenyeret és evett.
David got up from the ground, washed and put on scented oils, and changed his clothes. Then he went to the house of the Lord and worshiped. Afterwards he went back home, and asked for some food. So they served him a meal which he ate.
21 Ekkor szóltak hozzá szolgái: Mi dolog ez, amit cselekedtél? Az élő gyermekért böjtöltél és sírtál, és midőn meghalt a gyermek, fölkeltél és ettél kenyeret!
“Why are you acting like this?” his officials asked him. “While the child was still alive, you fasted and cried aloud, but now that he's dead, you get up and eat.”
22 Mondta: Ameddig élt a gyermek, böjtöltem és sírtam, mert azt mondtam: ki tudja, majd megkönyörül rajtam az Örökkévaló, és életben marad a gyermek.
David replied, “While the child was still alive, I fasted and cried aloud, for I thought to myself, ‘Who knows? Maybe the Lord will be gracious to me and let him live.’
23 Most azonban meghalt, minek is böjtöljek? Visszahozhatom-e még? Én elmegyek hozzá, de ő nem tér vissza énhozzám.
But now that he's dead, what's the point for me to go on fasting? Can I bring him back again? One day I will die and go to him, but he will never come back to me.”
24 És megvigasztalta Dávid a feleségét, Bat-Sébát, bement hozzá és hált vele; fiat szült és elnevezte őt Salamonnak. Az Örökkévaló pedig szerette őt;
David consoled his wife Bathsheba, and he made love to her. She gave birth to a son, and named him Solomon. The Lord loved the child,
25 üzenetet küldött Nátán próféta által, és elnevezte őt Jedídjának, az Örökkévaló kedvéért.
so he sent a message through Nathan the prophet to name him Jedidiah, because the Lord loved him.
26 Harcolt Jóáb Rabbát-Bené-Ammón ellen és bevette a királyvárost.
At this time Joab had been fighting against the Ammonite town of Rabbah, and had captured the royal fortress.
27 Ekkor küldött Jóáb követeket Dávidhoz, és mondta: Harcoltam Rabba ellen, be is vettem a Vizivárost;
Joab sent messengers to David to tell him, “I have attacked Rabbah and I have also captured its water supply.
28 most tehát, gyűjtsd össze a többi népet és táborozz a város ellen és vedd be, nehogy én vegyem be a várost és az én nevemről nevezzék azt el.
So please call up the rest of the army, besiege the town, and capture it. Otherwise I will capture the city, and I will get the credit.”
29 Erre összegyűjtötte Dávid az egész népet és elment Rabbába, harcolt ellene és bevette.
So David called up the rest of the army and marched on Rabbah. He attacked it and captured it.
30 És levette királyuknak koronáját a fejéről, – súlya egy kikkár arany volt és drágakő rajta – és Dávid fejére került; a városnak igen sok zsákmányát pedig elvitte.
He took the crown from the head of their king, and it was placed on David's head. It weighed a talent of gold and was decorated with precious stones. David took a large amount of plunder from the town.
31 És a népet is, mely benne volt, kivezette és tetette fűrész alá, vasboronák alá és vasfejszék alá és átvitette téglaégetőn, és így tett mind az Ammón fiainak városaival; erre visszatért Dávid meg az egész nép Jeruzsálembe.
David took the inhabitants and forced them to work with saws, iron picks, and axes, and he also made them work making bricks. He did the same in all the Ammonite towns. Then David and the whole Israelite army returned to Jerusalem.
