2 Sámuel 11

1 És volt az évnek fordultakor, amikor hadba vonulnak a királyok, elküldte Dávid Jóábot és szolgáit vele, meg egész Izraelt és elpusztították Ammón fiait és ostrom alá vették Rabbát, Dávid pedig Jeruzsálemben maradt.

Pripetilo se je, potem ko je minilo leto, ob času, ko gredo kralji na bitko, da je David poslal Joába in z njim svoje služabnike in ves Izrael in uničili so Amónove otroke in oblegali Rabo. Toda David se je še vedno zadrževal v Jeruzalemu.

2 Történt egyszer estefelé, fölkelt Dávid a fekvőhelyéről, járkált a király házának tetején és meglátott a tetőről egy fürdőző asszonyt; az asszony pedig nagyon szép ábrázatú volt.

Ob večernem času se je pripetilo, da se je David dvignil iz svoje postelje in hodil po strehi kraljeve hiše in s strehe je videl žensko, ki se je umivala in ženska je bila na pogled zelo krasna.

3 Ekkor küldött Dávid és tudakozódott az asszony felől. Mondták: Hiszen ez Bat-Séba, Eliám leánya, a chittíta Úrija felesége.

David je poslal in poizvedel za žensko. Nekdo je rekel: » Mar ni to Batšéba, Eliámova hči, žena Hetejca Urijája?«

4 Erre küldött Dávid követeket, és elhozatta; odament hozzá, ő meg hált vele, midőn épen megtisztult volt tisztátalanságától. Erre visszatért házába.

David je poslal poslance in jo vzel. Vstopila je k njemu in ležal je z njo, kajti očiščena je bila od svoje nečistosti in vrnila se je v svojo hišo.

5 Várandós lett az asszony, elküldött és tudtára adta Dávidnak és mondta: Várandós vagyok.

Ženska je spočela in poslala in povedala Davidu ter rekla: »Jaz sem z otrokom.«

6 Ekkor küldött Dávid Jóábhoz: Küldd el hozzám a chittita Uriját. És elküldte Jóáb Úriját Dávidhoz.

David je poslal k Joábu, rekoč: »Pošlji mi Hetejca Urijája.« In Joáb je poslal Urijája k Davidu.

7 Odament tehát Úrija hozzá, és kérdezősködött Dávid Jóáb hogyléte felől, a népnek hogyléte felől és a háború hogyléte felől.

Ko je Urijá prišel k njemu, je David od njega zahteval, kako je šlo Joábu in kako je šlo ljudstvu in kako je uspevala vojna.

8 Erre mondta Dávid Úrijának: Menj le házadba és mosd meg lábaidat. Kiment Urija a király házából és ment utána a király ajándéka.

David je Urijáju rekel: »Pojdi dol k svoji hiši in si umij stopala.« Urijá je odšel iz kraljeve hiše in sledilo mu je darilo kraljeve jedi.

9 S feküdt Úrija a király házának bejáratán mind az urának szolgáival és nem ment le házába.

Toda Urijá je spal pri vratih kraljeve hiše z vsemi služabniki svojega gospoda in ni odšel dol k svoji hiši.

10 Tudtára adták Dávidnak, mondván: Nem ment le Úrija a házába. Ekkor szólt Dávid Úrijához: Nem útról jössz-e? Miért nem mentél le házadba?

Ko so Davidu povedali, rekoč: »Urijá ni odšel dol k svoji hiši, « je David rekel Urijáju: »Ali ne prihajaš iz svojega potovanja? Zakaj potem nisi šel dol k svoji hiši?«

11 Szólt Úrija Dávidhoz: A láda meg Izrael és Jehúda sátrakban laknak, uram Jóáb pedig és uramnak szolgái a mezőn táboroznak és én bemenjek házamba, hogy egyem, igyam és háljak a feleségemmel? Életedre és lelked életére, nem teszem ezt a dolgot!

Urijá je Davidu rekel: »Skrinja, Izrael in Juda prebivajo v šotorih in moj gospod Joáb in služabniki mojega gospoda so utaborjeni na odprtih poljih; ali bom jaz potem šel v svojo hišo, da jem, da pijem in da ležim s svojo ženo? Kakor ti živiš in kakor živi tvoja duša, ne bom storil te stvari.«

12 Erre szólt Dávid Úrijához: Maradj itt ma is, és majd holnap elbocsátlak. Maradt tehát Úrija Jeruzsálemben aznap és másnap.

In David je rekel Urijáju: »Ostani tukaj tudi danes, jutri pa ti bom pustil oditi.« Tako je Urijá ostal v Jeruzalemu ta dan in naslednji dan.

13 És hivatta őt Dávid; evett előtte és ivott, le is részegítette. Este kiment, hogy lefeküdjék a fekvőhelyén urának szolgái mellett, de házába nem ment le.

Ko ga je David poklical, je pred njim jedel in pil in ga je opijanil in zvečer je odšel ven, da bi s služabniki svojega gospoda legel na svojo posteljo, toda ni šel dol k svoji hiši.

14 Volt pedig reggel, levelet írt Dávid Jóábnak és elküldte Úrija által.

Zjutraj pa se je zgodilo, da je David napisal pismo Joábu in to poslal po Urijájevi roki.

15 Írta pedig a levélben, mondván: Állítsátok Úriját a leghevesebb harc éle felé, s forduljatok el tőle, hogy megveressék és meghaljon.

V pismu je napisal, rekoč: »Postavite Urijája na sprednji del najbolj vroče bitke in se umaknite od njega, da bo lahko udarjen in umre.«

16 És volt, mikor ostromolta Jóáb a várost, arra a helyre állította Úriját, melyről tudta, hogy ott vitéz férfiak vannak.

Pripetilo se je, ko je Joáb opazoval mesto, da je Urijája določil na kraj, kjer je vedel, da so bili hrabri možje.

17 Ekkor kivonultak a város emberei, harcoltak Jóábbal, és elestek néhányan a nép közül, Dávid szolgái közül, és meghalt a chittita Úrija is.

Možje iz mesta so odšli ven in se borili z Joábom in tam so padli nekateri izmed ljudstva, izmed Davidovih služabnikov in tudi Hetejec Urijá je umrl.

18 Ekkor küldött Jóáb és tudtára adta Dávidnak a harcnak minden dolgát.

Potem je Joáb poslal in Davidu povedal vse stvari glede vojne

19 És megparancsolta a követnek, mondván: Midőn végeztél azzal, hogy elmondod a királynak a harcnak minden dolgát,

in naročil poslancu, rekoč: »Ko boš končal s sporočanjem stvari kralju glede vojne

20 és lesz, ha fölgerjed a király haragja és azt mondja neked: minek közeledtetek a városhoz, hogy harcoljatok, nem tudtátok-e, hogy lőni fognak a falról?

in če bo tako, da se bo vzdignil kraljevi bes in ti reče: ›Zakaj ste se približali tako blizu mesta, ko ste se bojevali? Mar niste vedeli, da bodo streljali iz obzidja?

21 ki ütötte agyon Abimélekhet, Jerubbéset fiát, nemde egy asszony dobott rá egy malomkődarabot a falról, úgy, hogy meghalt Tébéczben – minek közeledtetek a falhoz? – akkor mondjad: szolgád, a chittita Urija is meghalt.

Kdo je udaril Jerubéšetovega sina Abiméleha? Ali ni ženska iz obzidja vrgla nanj kos mlinskega kamna, da je umrl v Tebécu? Zakaj ste se približali obzidju?‹ Potem reci: ›Tudi tvoj služabnik Hetejec Urijá je mrtev.‹«

22 Elment a követ, megérkezett és tudtára adta Dávidnak mindazt, mivel őt Jóáb küldte.

Tako je poslanec odšel in prišel in pokazal Davidu vse, za kar ga je Joáb poslal.

23 Szólt a követ Dávidhoz: Bizony erősebbek voltak nálunk az emberek, kijöttek ellenünk a mezőre, mi meg voltunk ő ellenük a kapu bejáratáig;

Poslanec je Davidu rekel: »Ljudje so zagotovo prevladali zoper nas in prišli ven, k nam na polje in mi smo bili nad njimi celo do vhoda velikih vrat.

24 és lőttek a lövők szolgáidra a falról és meghaltak néhányan a király szolgái közül, a te szolgád, a chittita Úrija is meghalt.

In strelci so streljali iz obzidja na tvoje služabnike; in nekateri izmed kraljevih služabnikov so mrtvi in tudi tvoj služabnik Hetejec Urijá je mrtev.«

25 Ekkor szólt Dávid a követhez: Így szólj Jóábhoz: ne tessék rossznak szemeidben ez a dolog, mert így is úgy is emészt a kard, erősen folytasd harcodat a város ellen s rombold le – így bátorítsd őt.

Potem je David rekel poslancu: »Tako boš rekel Joábu: ›Ne dopusti, da te ta stvar razžali, kajti meč požre enega kakor drugega. Svojo bitko zoper mesto naredi močnejšo in ga premagaj. Ohrabri ga.‹«

26 Midőn meghallotta Úrija felesége, hogy meghalt férje Úrija, gyászt tartott az ura fölött.

Ko je Urijájeva žena slišala, da je bil njen soprog Urijá mrtev, je žalovala za svojim soprogom.

27 Midőn elmúlt a gyász, küldött Dávid és befogadta őt házába, lett neki feleségül és szült neki fiút; és rossznak tetszett a dolog, melyet cselekedett Dávid, az Örökkévaló szemeiben.

Ko je žalovanje minilo, je David poslal in jo privedel k svoji hiši in postala je njegova žena in mu rodila sina. Toda stvar, ki jo je David storil, je razžalila Gospoda.