2 Sámuel 11
1 És volt az évnek fordultakor, amikor hadba vonulnak a királyok, elküldte Dávid Jóábot és szolgáit vele, meg egész Izraelt és elpusztították Ammón fiait és ostrom alá vették Rabbát, Dávid pedig Jeruzsálemben maradt.
And it came to pass, at the return of the year, at the time when kings go out to battle, that David sent Joab, and his servants with him, and all Israel. And they destroyed the sons of Ammon, and besieged Rabbah. But David remained at Jerusalem.
2 Történt egyszer estefelé, fölkelt Dávid a fekvőhelyéről, járkált a király házának tetején és meglátott a tetőről egy fürdőző asszonyt; az asszony pedig nagyon szép ábrázatú volt.
And it came to pass at evening, that David arose from off his bed, and walked upon the roof of the king's house. And from the roof he saw a woman bathing, and the woman was very beautiful to look upon.
3 Ekkor küldött Dávid és tudakozódott az asszony felől. Mondták: Hiszen ez Bat-Séba, Eliám leánya, a chittíta Úrija felesége.
And David sent and inquired after the woman. And one said, Is not this Bathsheba, the daughter of Eliam, the wife of Uriah the Hittite?
4 Erre küldött Dávid követeket, és elhozatta; odament hozzá, ő meg hált vele, midőn épen megtisztult volt tisztátalanságától. Erre visszatért házába.
And David sent messengers, and took her. And she came in to him, and he lay with her (for she was purified from her uncleanness), and she returned to her house.
5 Várandós lett az asszony, elküldött és tudtára adta Dávidnak és mondta: Várandós vagyok.
And the woman conceived. And she sent and told David, and said, I am with child.
6 Ekkor küldött Dávid Jóábhoz: Küldd el hozzám a chittita Uriját. És elküldte Jóáb Úriját Dávidhoz.
And David sent to Joab, saying, Send me Uriah the Hittite. And Joab sent Uriah to David.
7 Odament tehát Úrija hozzá, és kérdezősködött Dávid Jóáb hogyléte felől, a népnek hogyléte felől és a háború hogyléte felől.
And when Uriah came to him, David asked of him how Joab did, and how the people fared, and how the war prospered.
8 Erre mondta Dávid Úrijának: Menj le házadba és mosd meg lábaidat. Kiment Urija a király házából és ment utána a király ajándéka.
And David said to Uriah, Go down to thy house, and wash thy feet. And Uriah departed out of the king's house, and a gift from the king followed him.
9 S feküdt Úrija a király házának bejáratán mind az urának szolgáival és nem ment le házába.
But Uriah slept at the door of the king's house with all the servants of his lord, and did not go down to his house.
10 Tudtára adták Dávidnak, mondván: Nem ment le Úrija a házába. Ekkor szólt Dávid Úrijához: Nem útról jössz-e? Miért nem mentél le házadba?
And when they had told David, saying, Uriah did not go down to his house, David said to Uriah, Have thou not come from a journey? Why did thou not go down to thy house?
11 Szólt Úrija Dávidhoz: A láda meg Izrael és Jehúda sátrakban laknak, uram Jóáb pedig és uramnak szolgái a mezőn táboroznak és én bemenjek házamba, hogy egyem, igyam és háljak a feleségemmel? Életedre és lelked életére, nem teszem ezt a dolgot!
And Uriah said to David, The ark, and Israel, and Judah, abide in booths, and my lord Joab, and the servants of my lord, are encamped in the open field. Shall I then go into my house, to eat and to drink, and to lie with my wife? As thou live, and as thy soul lives, I will not do this thing.
12 Erre szólt Dávid Úrijához: Maradj itt ma is, és majd holnap elbocsátlak. Maradt tehát Úrija Jeruzsálemben aznap és másnap.
And David said to Uriah, Remain here today also, and tomorrow I will let thee depart. So Uriah abode in Jerusalem that day, and the morrow.
13 És hivatta őt Dávid; evett előtte és ivott, le is részegítette. Este kiment, hogy lefeküdjék a fekvőhelyén urának szolgái mellett, de házába nem ment le.
And when David had called him, he ate and drank before him, and he made him drunk. And at evening he went out to lie on his bed with the servants of his lord, but did not go down to his house.
14 Volt pedig reggel, levelet írt Dávid Jóábnak és elküldte Úrija által.
And it came to pass in the morning, that David wrote a letter to Joab, and sent it by the hand of Uriah.
15 Írta pedig a levélben, mondván: Állítsátok Úriját a leghevesebb harc éle felé, s forduljatok el tőle, hogy megveressék és meghaljon.
And he wrote in the letter, saying, Set ye Uriah in the forefront of the hottest battle, and retire ye from him, that he may be smitten, and die.
16 És volt, mikor ostromolta Jóáb a várost, arra a helyre állította Úriját, melyről tudta, hogy ott vitéz férfiak vannak.
And it came to pass, when Joab kept watch upon the city, that he assigned Uriah to the place where he knew that valiant men were.
17 Ekkor kivonultak a város emberei, harcoltak Jóábbal, és elestek néhányan a nép közül, Dávid szolgái közül, és meghalt a chittita Úrija is.
And the men of the city went out, and fought with Joab. And there fell some of the people, even of the servants of David, and Uriah the Hittite died also.
18 Ekkor küldött Jóáb és tudtára adta Dávidnak a harcnak minden dolgát.
Then Joab sent and told David all the things concerning the war.
19 És megparancsolta a követnek, mondván: Midőn végeztél azzal, hogy elmondod a királynak a harcnak minden dolgát,
And he charged the messenger, saying, When thou have made an end of telling all the things concerning the war to the king,
20 és lesz, ha fölgerjed a király haragja és azt mondja neked: minek közeledtetek a városhoz, hogy harcoljatok, nem tudtátok-e, hogy lőni fognak a falról?
it shall be that, if the king's wrath arise, and he says to thee, Why did ye go so near to the city to fight? Did ye not know that they would shoot from the wall?
21 ki ütötte agyon Abimélekhet, Jerubbéset fiát, nemde egy asszony dobott rá egy malomkődarabot a falról, úgy, hogy meghalt Tébéczben – minek közeledtetek a falhoz? – akkor mondjad: szolgád, a chittita Urija is meghalt.
Who smote Abimelech the son of Jerubbesheth? Did not a woman cast an upper millstone upon him from the wall so that he died at Thebez? Why did ye go so near the wall? Then thou shall say, Thy servant Uriah the Hittite is dead also.
22 Elment a követ, megérkezett és tudtára adta Dávidnak mindazt, mivel őt Jóáb küldte.
So the messenger went, and came and told David all that Joab had sent him.
23 Szólt a követ Dávidhoz: Bizony erősebbek voltak nálunk az emberek, kijöttek ellenünk a mezőre, mi meg voltunk ő ellenük a kapu bejáratáig;
And the messenger said to David, The men prevailed against us, and came out to us into the field, and we were upon them even to the entrance of the gate.
24 és lőttek a lövők szolgáidra a falról és meghaltak néhányan a király szolgái közül, a te szolgád, a chittita Úrija is meghalt.
And the shooters shot at thy servants from off the wall. And some of the king's servants are dead, and thy servant Uriah the Hittite is dead also.
25 Ekkor szólt Dávid a követhez: Így szólj Jóábhoz: ne tessék rossznak szemeidben ez a dolog, mert így is úgy is emészt a kard, erősen folytasd harcodat a város ellen s rombold le – így bátorítsd őt.
Then David said to the messenger, Thus thou shall say to Joab, Let not this thing displease thee, for the sword devours one as well as another. Make thy battle stronger against the city, and overthrow it. And encourage thou him.
26 Midőn meghallotta Úrija felesége, hogy meghalt férje Úrija, gyászt tartott az ura fölött.
And when the wife of Uriah heard that Uriah her husband was dead, she made lamentation for her husband.
27 Midőn elmúlt a gyász, küldött Dávid és befogadta őt házába, lett neki feleségül és szült neki fiút; és rossznak tetszett a dolog, melyet cselekedett Dávid, az Örökkévaló szemeiben.
And when the mourning was past, David sent and took her home to his house, and she became his wife, and bore him a son. But the thing that David had done displeased Jehovah.
