2 Sámuel 11
1 És volt az évnek fordultakor, amikor hadba vonulnak a királyok, elküldte Dávid Jóábot és szolgáit vele, meg egész Izraelt és elpusztították Ammón fiait és ostrom alá vették Rabbát, Dávid pedig Jeruzsálemben maradt.
Saning boeng moe, siangpahrangnawk misatukhaih tue phak naah, David mah Joab to siangpahrang ih tamnanawk, Israel kaminawk boih hoi nawnto misatuk naah patoeh, nihcae mah Ammon kaminawk to hum o moe, Rabbah vangpui to ven o. Toe David loe Jerusalem vangpui ah oh.
2 Történt egyszer estefelé, fölkelt Dávid a fekvőhelyéről, járkált a király házának tetején és meglátott a tetőről egy fürdőző asszonyt; az asszony pedig nagyon szép ábrázatú volt.
Khawnbang duem ah David loe a iihhaih ahmuen hoiah angthawk moe, a ohhaih siangpahrang imphu ah amkaeh; to naah tui kamthluh nongpata maeto a hnuk. To nongpata loe paroeai kranghoih.
3 Ekkor küldött Dávid és tudakozódott az asszony felől. Mondták: Hiszen ez Bat-Séba, Eliám leánya, a chittíta Úrija felesége.
David mah to nongpata loe mi maw, tiah panoek hanah, kami patoeh moe, duengsak; to naah to kami mah, Anih loe Hit kami Uriah ih zu, Eliam canu Bethsheba na ai maw? tiah a naa.
4 Erre küldött Dávid követeket, és elhozatta; odament hozzá, ő meg hált vele, midőn épen megtisztult volt tisztátalanságától. Erre visszatért házába.
To naah David mah laicaehnawk to patoeh moe, laksak; nongpata to anih khaeah angzoh naah, anih to a iih haih; nongpata loe kaciim ai hmuen pasaeh pacoengah, angmah im ah amlaem let.
5 Várandós lett az asszony, elküldött és tudtára adta Dávidnak és mondta: Várandós vagyok.
Nongpata loe zokpomh; zokpomh boeh, tiah David khaeah thuih pae o.
6 Ekkor küldött Dávid Jóábhoz: Küldd el hozzám a chittita Uriját. És elküldte Jóáb Úriját Dávidhoz.
To pongah David mah Joab khaeah, Hit kami Uriah to na patoeh ah, tiah a naa. To pongah anih mah Uriah to patoeh.
7 Odament tehát Úrija hozzá, és kérdezősködött Dávid Jóáb hogyléte felől, a népnek hogyléte felől és a háború hogyléte felől.
Uriah anih khaeah phak naah, siangpahrang mah Joab ih akawng, misatuh kaminawk ih akawng hoi misatukhaih kawng to dueng.
8 Erre mondta Dávid Úrijának: Menj le házadba és mosd meg lábaidat. Kiment Urija a király házából és ment utána a király ajándéka.
David mah Uriah khaeah, Na im ah caeh tathuk loe, na khok to amsae ah, tiah a naa. Uriah loe siangpahrang im hoiah tacawt, anih caeh pacoengah siangpahrang mah caaknaeknawk pat pae.
9 S feküdt Úrija a király házának bejáratán mind az urának szolgáival és nem ment le házába.
Toe Uriah loe angmah angraeng ih tamnanawk hoi nawnto siangpahrang thok taengah iih; angmah im ah caeh tathuk ai.
10 Tudtára adták Dávidnak, mondván: Nem ment le Úrija a házába. Ekkor szólt Dávid Úrijához: Nem útról jössz-e? Miért nem mentél le házadba?
Uriah loe angmah im ah caeh tathuk ai, tiah David khaeah thuih pae o naah, anih mah Uriah khaeah, Kholong caehhaih ahmuen hoiah nang zoh na ai maw? Tipongah nangmah im ah na caeh ai loe? tiah a naa.
11 Szólt Úrija Dávidhoz: A láda meg Izrael és Jehúda sátrakban laknak, uram Jóáb pedig és uramnak szolgái a mezőn táboroznak és én bemenjek házamba, hogy egyem, igyam és háljak a feleségemmel? Életedre és lelked életére, nem teszem ezt a dolgot!
Uriah mah David khaeah, Sithaw thingkhong, Israel kaminawk hoi Judah kaminawk loe kahni imthung ah oh o; ka angraeng Joab hoi ka angraeng ih tamnanawk doeh taw ah ni atai o; kawbangmaw ka naekcaak moe, ka zu khaeah iih hanah im ah kam laem thai tih? Nang na hing moe, na pakhra hing baktih toengah, hae baktih hmuen hae ka sah mak ai, tiah a naa.
12 Erre szólt Dávid Úrijához: Maradj itt ma is, és majd holnap elbocsátlak. Maradt tehát Úrija Jeruzsálemben aznap és másnap.
To naah David mah Uriah khaeah, Vaihni loe cam raeh, khawnbangah kang patoeh let han, tiah a naa. To pongah Uriah loe, to na ni hoi akhawnbang khoek to Jerusalem vangpui ah oh.
13 És hivatta őt Dávid; evett előtte és ivott, le is részegítette. Este kiment, hogy lefeküdjék a fekvőhelyén urának szolgái mellett, de házába nem ment le.
David mah anih to kawk pongah, anih loe David hmaa ah buhcaak; David mah anih to mu paqui khoek to naeksak; toe duembangah loe angmah angraeng ih tamnanawk hoi nawnto iih hanah a caeh; angmah im ah caeh ai.
14 Volt pedig reggel, levelet írt Dávid Jóábnak és elküldte Úrija által.
Khawnbangah loe David mah Joab khaeah ca tarik moe, Uriah hnukah pat pae.
15 Írta pedig a levélben, mondván: Állítsátok Úriját a leghevesebb harc éle felé, s forduljatok el tőle, hogy megveressék és meghaljon.
To ih ca pongah, Misa pop koekhaih ahmuen ah Uriah to patoeh ah, misa mah anih to hum moe, paduek hanah, anih to hnukbang amlaem taak ah, tiah a naa.
16 És volt, mikor ostromolta Jóáb a várost, arra a helyre állította Úriját, melyről tudta, hogy ott vitéz férfiak vannak.
To pongah Joab mah vangpui to tuk naah, misa pop koek, tiah a poek ih ahmuen ah Uriah to patoeh.
17 Ekkor kivonultak a város emberei, harcoltak Jóábbal, és elestek néhányan a nép közül, Dávid szolgái közül, és meghalt a chittita Úrija is.
Vangpui ih kaminawk angzoh o moe, Joab to tuk o naah, thoemto David ih kaminawk to duek o; Hit kami Uriah doeh to ah duek toeng.
18 Ekkor küldött Jóáb és tudtára adta Dávidnak a harcnak minden dolgát.
To pacoengah Joab mah David khaeah, misatukhaih kawng kakoep ah thuih pae hanah, kami to patoeh.
19 És megparancsolta a követnek, mondván: Midőn végeztél azzal, hogy elmondod a királynak a harcnak minden dolgát,
Joab mah laicaeh ah patoeh ih kami khaeah, Misatukhaih kawng boih siangpahrang khaeah na thuih pae naah,
20 és lesz, ha fölgerjed a király haragja és azt mondja neked: minek közeledtetek a városhoz, hogy harcoljatok, nem tudtátok-e, hogy lőni fognak a falról?
siangpahrang palungphui moe, Tipongah vangpui kanghnai ah na caeh o loe? Sipae nui hoiah na kaat o tih, tiah na panoek o ai maw?
21 ki ütötte agyon Abimélekhet, Jerubbéset fiát, nemde egy asszony dobott rá egy malomkődarabot a falról, úgy, hogy meghalt Tébéczben – minek közeledtetek a falhoz? – akkor mondjad: szolgád, a chittita Urija is meghalt.
Jerubbeseth capa Abimelek loe mi mah maw hum? Anih to Thebez vangpui ah nongpata maeto mah tapang nui hoiah caangkaehhaih thlung palet thuih moe, a duek na ai maw? Tipongah sipae hoi kanghnai ah na caeh o loe, tiah lokdueng nahaeloe, anih khaeah, Hit kami na tamna Uriah loe duek boeh, tiah thui paeh, tiah a naa.
22 Elment a követ, megérkezett és tudtára adta Dávidnak mindazt, mivel őt Jóáb küldte.
Joab mah thuih pae ih baktih toengah, to laicaeh mah siangpahrang khaeah thuih pae.
23 Szólt a követ Dávidhoz: Bizony erősebbek voltak nálunk az emberek, kijöttek ellenünk a mezőre, mi meg voltunk ő ellenük a kapu bejáratáig;
Laicaeh mah David khaeah, Kaminawk mah kaicae ang pazawk o, kaicae tuk hanah taw khoek to angzoh o; toe nihcae to vangpui sipae khoek to ka patom o.
24 és lőttek a lövők szolgáidra a falról és meghaltak néhányan a király szolgái közül, a te szolgád, a chittita Úrija is meghalt.
To naah nihcae mah sipae nui hoiah na tamnanawk to palaa hoiah kah o pongah, thoemto siangpahrang ih tamnanawk loe duek o boeh; na tamna Hit kami Uriah doeh to ah duek toeng, tiah a naa.
25 Ekkor szólt Dávid a követhez: Így szólj Jóábhoz: ne tessék rossznak szemeidben ez a dolog, mert így is úgy is emészt a kard, erősen folytasd harcodat a város ellen s rombold le – így bátorítsd őt.
David mah to ih laicaeh khaeah, Joab khaeah hae tiah thuih pae hanah lokpat; hae hmuen pongah poeknawm ai ah om hmah; sumsen mah kami maeto hum baktih toengah, kalah maeto doeh a hum. Misatuk thacaksak loe, vangpui to phrae paeh, tiah a naa. Hae tiah Joab thapaekhaih lok to thui pae ah, tiah a naa.
26 Midőn meghallotta Úrija felesége, hogy meghalt férje Úrija, gyászt tartott az ura fölött.
Uriah zu mah a sava duek ving boeh, tiah thaih naah palungset.
27 Midőn elmúlt a gyász, küldött Dávid és befogadta őt házába, lett neki feleségül és szült neki fiút; és rossznak tetszett a dolog, melyet cselekedett Dávid, az Örökkévaló szemeiben.
Palungset dip pacoengah, David mah nongpata to angmah im ah kawk hanah kami to patoeh; to tiah nongpata loe anih ih zu ah oh moe, anih han capa maeto sak pae. Toe David mah sak ih hmuen nuiah Angraeng anghoe ai.
