2 Sámuel 1
1 Volt Sául halála után – Dávid pedig visszatért Amálék megverése után és maradt Dávid Cziklágban két napig.
After the death of Saul, David returned from the slaughter of the Amalekites and stayed in Ziklag two days.
2 volt a harmadik napon íme egy ember jön a táborból Sául mellől; ruhái megszaggatva és föld a fején; és volt, mikor bement Dávidhoz, földre vetette magát és leborult.
On the third day a man with torn clothes and dust on his head arrived from Saul’s camp. When he came to David, he fell to the ground to pay him homage.
3 És mondta neki Dávid: Honnan jössz? Szólt hozzá: Izrael táborából menekültem.
“Where have you come from?” David asked. “I have escaped from the Israelite camp,” he replied.
4 Erre szólt hozzá Dávid: Hogy történt a dolog, mondd csak meg nekem. Mondta: Hogy megfutamodott a nép a harcból, sokan el is estek a nép közül és meghaltak, Sául és fia Jónátán is meghaltak.
“What was the outcome?” David asked. “Please tell me.” “The troops fled from the battle,” he replied. “Many of them fell and died. And Saul and his son Jonathan are also dead.”
5 És szólt Dávid az ifjúhoz, aki hírt mondott neki: hogyan tudod, hogy meghalt Sául meg fia Jónátán?
Then David asked the young man who had brought him the report, “How do you know that Saul and his son Jonathan are dead?”
6 Szólt az ifjú, aki hírt mondott neki: Véletlenül ott voltam a Gilbóa hegyén és íme Sául, amint támaszkodik dárdájára s íme, a szekérhad és a lovasok, utolérték.
“I happened to be on Mount Gilboa,” he replied, “and there was Saul, leaning on his spear, with the chariots and the cavalry closing in on him.
7 Hátrafordult és meglátott; akkor szólított engem, és mondtam: itt vagyok.
When he turned around and saw me, he called out and I answered, ‘Here I am!’
8 Ekkor mondta nekem: ki vagy? Szóltam hozzá: amáléki vagyok.
‘Who are you?’ he asked. So I told him, ‘I am an Amalekite.’
9 És szólt hozzám: Állj csak mellém és ölj meg, mert megragadott a görcs, mert egészen bennem van még a lelkem.
Then he begged me, ‘Stand over me and kill me, for agony has seized me, but my life still lingers.’
10 Melléje álltam és megöltem, mert tudtam, hogy nem marad életben elesése után. Akkor vettem a fején levő koronát és a karján levő karkötőt és idehoztam uramhoz.
So I stood over him and killed him, because I knew that after he had fallen he could not survive. And I took the crown that was on his head and the band that was on his arm, and I have brought them here to my lord.”
11 Ekkor megragadta, Dávid a ruháit és megszaggatta azokat, meg mind az emberek is, kik nála voltak.
Then David took hold of his own clothes and tore them, and all the men who were with him did the same.
12 Gyászt tartottak, sírtak és böjtöltek estig Sául miatt, fia Jonátán miatt, az Örökkévaló népe miatt és Izrael háza miatt, hogy elestek a kard által.
They mourned and wept and fasted until evening for Saul and his son Jonathan, and for the people of the LORD and the house of Israel, because they had fallen by the sword.
13 És szólt Dávid az ifjúhoz, aki hírt mondott neki: Honnan való vagy? Mondta: Egy jövevény amáléki embernek vagyok a fia.
And David inquired of the young man who had brought him the report, “Where are you from?” “I am the son of a foreigner,” he answered. “I am an Amalekite.”
14 Ekkor szólt hozzá Dávid: Hogyan nem féltél kinyújtani kezedet, hogy elpusztítsad az Örökkévaló fölkentjét!
So David asked him, “Why were you not afraid to lift your hand to destroy the LORD’s anointed?”
15 Erre hívott Dávid egyet a legények közül és mondta: Lépj ide, támadj rá! Leütötte és meghalt.
Then David summoned one of the young men and said, “Go, execute him!” So the young man struck him down, and he died.
16 És szólt hozzá Dávid: Véred a fejeden, mert saját szád vallott ellened, mondván: én öltem meg az Örökkévaló fölkentjét.
For David had said to the Amalekite, “Your blood be on your own head because your own mouth has testified against you, saying, ‘I killed the LORD’s anointed.’”
17 Ekkor elmondta Dávid ezt a gyászdalt Sául fölött és fia Jónátán fölött.
Then David took up this lament for Saul and his son Jonathan,
18 Mondta, hogy tanítsák Jehúda fiait az íjra; íme írva van az Igazak könyvében.
and he ordered that the sons of Judah be taught the Song of the Bow. It is written in the Book of Jashar:
19 A dísz, oh Izrael, magaslatodon megölve! Mint estek el a vitézek!
“Your glory, O Israel, lies slain on your heights. How the mighty have fallen!
20 Ne jelentsétek Gátban, hírül ne adjátok Askelón utcáin, hogy ne örvendjenek a filiszteusok leányai, ne ujjongjanak a körülmetéletlenek leányai!
Tell it not in Gath; proclaim it not in the streets of Ashkelon, lest the daughters of the Philistines rejoice, and the daughters of the uncircumcised exult.
21 Gilbóa hegyei, se harmat, se eső ne legyen rajtatok, se termékeny mezőség; mert ott vettetett el a vitézek pajzsa, Sáulnak pajzsa, nem kenve olajjal.
O mountains of Gilboa, may you have no dew or rain, no fields yielding offerings of grain. For there the shield of the mighty was defiled, the shield of Saul, no longer anointed with oil.
22 Elesettek vérétől, vitézek zsírjától Jónátán íja nem hátrált meg, és Sáulnak kardja üresen nem tért vissza.
From the blood of the slain, from the fat of the mighty, the bow of Jonathan did not retreat, and the sword of Saul did not return empty.
23 Sául és Jónátán a szeretni valók és kedvesek éltükben, még holtukban sem váltak el; sasoknál gyorsabbak voltak, oroszlánoknál bátrabbak.
Saul and Jonathan, beloved and delightful in life, were not divided in death. They were swifter than eagles, they were stronger than lions.
24 Izrael leányai, Sául fölött sírjatok, aki öltöztetett titeket bíborba és gyönyörűségbe, aki juttatott arany ékességet öltözéktekre.
O daughters of Israel, weep for Saul, who clothed you in scarlet and luxury, who decked your garments with ornaments of gold.
25 Mint estek el a vitézek a harc közepette! Jónátán, magaslatidon megölve!
How the mighty have fallen in the thick of battle! Jonathan lies slain on your heights.
26 Búban vagyok miattad, testvérem Jónátán, kedves voltál nekem nagyon, csodásabb volt nekem szereteted asszonyok szereteténél.
I grieve for you, Jonathan, my brother. You were delightful to me; your love to me was extraordinary, surpassing the love of women.
27 Mint estek el a vitézek, és odavesztek a harc fegyveri!
How the mighty have fallen and the weapons of war have perished!”
