2 Királyok 22
1 Nyolc éves volt Jósíjáhú, mikor király lett és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben; anyjának neve pedig Jedída, Adája leánya Bockátból.
Naʻe valu taʻu ʻae motuʻa ʻo Sosaia ʻi heʻene kamata ʻene pule, pea naʻe pule ia ʻi he taʻu ʻe tolungofulu ma taha ʻi Selūsalema. Pea ko e hingoa ʻo ʻene faʻē ko Sitita, ko e ʻofefine ʻo ʻAtaaia ʻo Posikate.
2 És tette azt, ami helyes az Örökkévaló szemeiben. Járt ősének, Dávidnak minden útján és nem tért el se jobbra, se balra.
Pea naʻe fai lelei ia, ʻi he ʻao ʻo Sihova, pea naʻa ne ʻalu ʻi he ngaahi hala kotoa pē ʻo Tevita ko ʻene tamai, pea naʻe ʻikai tafoki ia mei ai ki he nima toʻomataʻu pe ki he toʻohema.
3 És volt Jósíjáhú királynak tizennyolcadik évében, küldte a király Sáfánt, Acaljáhúnak, Mesullám fiának a fiát, az írót, az Örökkévaló házába, mondván:
Pea ʻi hono hongofulu ma valu ʻoe taʻu ʻoe tuʻi ko Sosaia, naʻe fekau ai ʻe he tuʻi ʻa Safani ko e foha ʻo ʻAsalia, ko e foha ʻo Mesulami, ko e tangata tohi, ki he fale ʻo Sihova ʻo pehē,
4 Menj föl Chilkijáhú főpaphoz, hogy összeszámlálja a pénzt, mely bevitetett az Örökkévaló házába, amelyet gyüjtöttek a küszöb őrei a néptől;
“ʻAlu hake kia Hilikia ko e taulaʻeiki lahi, koeʻuhi ke ne lau ʻae siliva ʻaia kuo ʻomi ki he fale ʻo Sihova, ʻaia kuo tānaki ʻe he kau leʻo matapā mei he kakai:
5 és adják a munkavezetőknek kezébe, kik kirendelve voltak az Örökkévaló házában és adják azon munkavezetőknek, kik az Örökkévaló házában vannak, hogy kiigazítsák a házon a javítani valót:
Pea tuku ke nau ʻatu ia ki he nima ʻokinautolu ʻoku fai ʻae ngāue, ʻakinautolu ʻoku ekinaki ʻi he tauhi fale ʻo Sihova: pea tuku ke nau ʻatu ia ki he kau ngāue ʻoku ngāue ʻi he fale ʻo Sihova, ke nau ngaohi ke lelei ʻae ngaahi potu maumau ʻoe fale,
6 faíveseknek, az építőknek és a kőíveseknek és arra, hogy fát és faragott köveket vegyenek, hogy kijavítsák a házat.
Ki he kau tufunga ʻakau, mo e kau langa fale, mo e kau tufunga maka, pea ke fakatau ʻae ngaahi ʻakau, mo e ngaahi maka kuo tātā ke ngaohi ʻaki ʻae fale.
7 De ne számolják le velük a pénzt, mely kezükbe adatott, mert becsületesen járnak el.
Ka naʻe ʻikai ha ʻeke ʻe fai kiate kinautolu ʻi he ngaahi paʻanga naʻe ʻatu ki honau nima, koeʻuhi naʻa nau fai angatonu pe.”
8 Ekkor szólt Chilkíjáhú főpap Sáfánhoz az íróhoz: A tannak könyvét találtam az Örökkévaló házában. És átadta Chilkíjáhú a könyvet Sáfánnak, és elolvasta.
Pea naʻe pehē ʻe Hilikia ko e taulaʻeiki lahi kia Safani ko e tangata tohi, “Kuo u ʻilo ʻae tohi ʻoe fono ʻi he fale ʻo Sihova.” Pea naʻe ʻatu ʻe Hilikia ʻae tohi kia Safani, pea naʻa ne lau ia.
9 Erre bement Sáfán az író a királyhoz. és választ vitt a királynak; mondta: Kiöntötték szolgáid a pénzt, mely házában találtatott és adták azt a munkavezetők kezébe, kik kirendelve vannak az Örökkévaló házában.
Pea naʻe haʻu ʻa Safani ko e tangata tohi ki he tuʻi, pea ne toe ʻomi ʻae lea ki he tuʻi, ʻo pehē, “Kuo tānaki ʻe hoʻo kau tamaioʻeiki ʻae ngaahi paʻanga naʻe ʻilo ʻi he fale, pea kuo ʻatu ia ki he nima ʻokinautolu ʻoku fai ʻae ngāue, ʻakinautolu ʻoku ekinaki ʻi he fale ʻo Sihova.”
10 És jelentette Sáfán az író a királynak, mondván: Egy könyvet adott nekem Chilkijáhú pap. És felolvasta azt Sáfán a király előtt.
Pea naʻe fakahā ʻe Safani ko e tangata tohi ki he tuʻi, ʻo pehē, “Kuo tuku kiate au ʻe Hilikia ko e taulaʻeiki ha tohi.” Pea naʻe lau ia ʻe Safani ʻi he ʻao ʻoe tuʻi.
11 És volt, a mint hallotta a király a tan könyvének szavait, megszaggatta ruháit.
Pea ʻi he fanongo ʻae tuʻi ki he ngaahi lea ʻi he tohi ʻoe fono, naʻa ne haehae hono ngaahi kofu.
12 És parancsolta a király Chilkíjáhú papnak és Achíkámnak, Sáfán fiának és Akhbórnak, Míkhája fiának, meg Sáfán írónak és Aszájának, a király szolgájának, mondván:
Pea naʻe fekau ʻe he tuʻi kia Hilikia ko e taulaʻeiki, mo ʻAhikami ko e foha ʻo Safani, mo ʻAkipoa ko e foha ʻo Mikaia, mo Safani ko e tangata tohi, mo ʻAsahia ko e tamaioʻeiki ʻae tuʻi, ʻo pehē,
13 Menjetek, kérdezzétek meg az Örökkévalót érettem és a népért és egész Jehúdáért e megtalált könyv szavai felől, mert nagy az Örökkévalónak haragja, amely ellenünk kigyulladt, mivelhogy nem hallgattak őseink e könyv szavaira, hogy cselekedtek volna mind aszerint, amint íratott számunkra.
“Mou ʻalu, pea fehuʻi kia Sihova koeʻuhi ko au, pea mo e kakai pea mo Siuta, ʻi he ngaahi lea ʻae tohi kuo ʻilo ni: he kuo lahi ʻae houhau ʻa Sihova ʻaia kuo tupu kiate kitautolu, ko e meʻa ʻi he ʻikai tokanga ʻa ʻetau ngaahi tamai ki he ngaahi lea ʻoe tohi, ke fai ʻo fakatatau ki he meʻa kotoa pē kuo tohi kiate kitautolu.”
14 Ekkor elment Chilkíjáhú pap, meg Achíkám, Akhbór, Sáfán és Aszája Chulda prófétanőhöz, feleségéhez Sallúmnak, Tikva Charcháez fia fiának, a ruhaőrnek; ő lakott Jeruzsálemben a második városrészben és beszéltek hozzá.
Ko ia naʻe ʻalu ai ʻa Hilikia ko e taulaʻeiki, mo ʻAhikami, mo ʻAkipoa, mo Safani, mo ʻAsahia kia Hulita ko e fefine palōfita, ko e uaifi ʻo Salumi, ko e foha ʻo Tikiva, ko e foha ʻo Hahasi, ko e tauhi ʻoe fale tukunga kofu: (pea naʻe nofo ia ʻi Selūsalema ʻi he fale ako: ) pea naʻa nau alea mo ia.
15 Erre szólt hozzájuk: Így szól az Örökkévaló, Izraél Istene: mondjátok meg a férfiúnak, ki titeket hozzám küldött,
Pea naʻe pehē ʻe ia kiate kinautolu, “ʻOku pehē ʻe Sihova ko e ʻOtua ʻo ʻIsileli, Tala ki he tangata naʻa ne fekauʻi ʻakimoutolu kiate au,
16 így szól az Örökkévaló: íme én hozok veszedelmet e helyre és lakóira – azon könyvnek minden szavait, melyet olvasott Jehúda királya.
ʻOku pehē mai ʻe Sihova, Vakai te u ʻomi ʻae kovi ki he potu ni, pea ki hono kakai, ʻio, ʻae ngaahi lea kotoa pē ʻae tohi ʻaia kuo lau ʻe he tuʻi ʻo Siuta:
17 Azért hogy elhagytak engem és füstölögtettek más isteneknek, hogy bosszantsanak engem kezeik minden művével, úgy hogy kigyulladt haragom e hely ellen és nem alszik ki.
Ko e meʻa ʻi heʻenau liʻaki au, pea kuo nau tutu ʻae meʻa namu kakala ki he ngaahi ʻotua kehe, koeʻuhi ke nau fakatupu ʻeku houhau ʻaki ʻae ngaahi ngāue kotoa pē ʻa honau nima: ko ia ʻe tupu ai ʻeku houhau ki he potu ni, pea ʻe ʻikai fuʻifuʻiʻi.
18 Jehúda királyához pedig. a ki küldött bennetek megkérdezni az Örökkévalót – így szóljatok hozzá: így szól az Örökkévaló, Izraél Istene a szavak felől, melyeket hallottál:
Ka te mou lea ki he tuʻi ʻo Siuta ʻaia naʻa ne fekauʻi ʻakimoutolu ke fehuʻi kia Sihova, ʻo pehē, ʻOku pehē mai ʻe Sihova ko e ʻOtua ʻo ʻIsileli, Ko e meʻa ʻi he ngaahi lea ʻaia kuo ke ongoʻi:
19 mivelhogy meglágyult a szíved és megalázkodtál az Örökkévaló előtt, midőn hallottad azt, amit kimondtam e helyről és lakóiról, hogy iszonyattá és átokká lesznek és megszaggattad ruháidat és sírtál előttem, én is hallgattam rá, úgymond az Örökkévaló.
Koeʻuhi naʻe ongongofua ho loto, pea kuo ke fakavaivaiʻi koe ʻi he ʻao ʻo Sihova, ʻi hoʻo fanongo ʻaia naʻaku lea ki ai ki he potu ni, pea ki hono kakai, koeʻuhi ke nau hoko ko e ʻauhia, mo e malaʻia, pea kuo ke haehae ho ngaahi kofu, pea tangi ʻi hoku ʻao; ʻoku pehē ʻe Sihova, Kuo u ongoʻi koe foki.”
20 Azért íme engedlek betérni őseidhez és betakaríttatok sírodba békében, úgy hogy nem látják meg szemeid mind a veszedelmeket, melyeket hozni akarok e helyre. És vittek a királynak választ.
Ko ia, vakai, Te u fakataha koe mo hoʻo ngaahi tamai, pea ʻe tānaki koe ki ho tanuʻanga ʻi he melino; pea ʻe ʻikai mamata ʻe ho mata ki he kovi kotoa pē ʻaia te u ʻomi ki he potu ni. Pea naʻa nau toe ʻomi mo e lea ki he tuʻi.
