< 2 Krónika 21 >

1 És feküdt Jehósáfát ősei mellé és eltemették ősei mellé Dávid városában; és király lett helyette fia, Jehórám.
Un Jehošafats aizmiga pie saviem tēviem un tapa aprakts pie saviem tēviem Dāvida pilī, un viņa dēls Jehorams palika par ķēniņu viņa vietā.
2 Neki voltak testvérei, Jehósáfát fiai: Azarja, Jechíél, Zekharjáhú, Azarjáhú, Mikháél és Sefatjáhú; mindezek Jehósáfátnak, Izrael királyának fiai.
Un tam bija brāļi, Jehošafata dēli, Azarija un Jeīels un Zaharija un Acarija un Mikaēls un Šefatija, šie visi bija Jehošafata, Israēla ķēniņa, dēli.
3 És adott nekik atyjuk sok ajándékot, ezüstből, aranyból s drágaságokból, Jehúdában levő erősített városokkal együtt; a királyságot pedig átadta Jehórámnak, mert ő volt az elsőszülött.
Un viņu tēvs tiem deva daudz dāvanas, sudrabu un zeltu un dārgas lietas, arī stipras pilsētas Jūdā, bet valstību viņš deva Jehoramam, tāpēc ka tas bija tas pirmdzimtais.
4 Midőn Jehórám támadt atyja királysága fölött s megerősödött, akkor megölte mind a testvéreit karddal, és Izrael nagyjai közül is.
Kad nu Jehorams bija nācis pie sava tēva valstības un bija palicis spēcīgs, tad viņš nokāva visus savus brāļus ar zobenu, arī kādus no Israēla lielkungiem.
5 Harminckét éves volt Jehórám, midőn királlyá lett és nyolc évig uralkodott Jeruzsálemben.
Trīsdesmit divi gadus Jehorams bija vecs, kad palika par ķēniņu, un valdīja astoņus gadus Jeruzālemē.
6 És járt Izrael királyainak útján, amint cselekedtek az Acháb házából valók, mert Achábnak leányát vette feleségül; tette azt, ami rossz az Örökkévaló szemeiben.
Un viņš staigāja Israēla ķēniņu ceļos, tā kā Ahaba nams darīja; jo viņam Ahaba meita bija par sievu, un viņš darīja, kas Tam Kungam nepatika.
7 De nem akarta az Örökkévaló elpusztítani Dávid házát a szövetség kedvéért, amelyet Dáviddal kötött, s amint mondta, hogy ad mécsest neki a fiainak minden időben.
Bet Tas Kungs Dāvida namu negribēja izdeldēt tās derības dēļ, ko viņš bija derējis ar Dāvidu, un ka bija sacījis, viņam un viņa dēliem dot gaišumu mūžīgi.
8 Az ő napjaiban pártolt el Edóm Jehúda keze alól, és tettek maguk fölé királyt.
Viņa laikā Edomieši atkrita no Jūda valdības un iecēla sev ķēniņu.
9 Ekkor vonult Jehórám a vezéreivel és az egész szekérhaddal ővele; s ő felkelt éjjel s megverte Edómot, amely körülvette őt és a szekérhad vezéreit.
Tādēļ Jehorams cēlās ar saviem virsniekiem un ar visiem saviem ratiem, un nogāja naktī un kāva Edomiešus, kas viņu bija apstājuši, un tos ratu virsniekus.
10 Így elpártolt Edóm Jehúda keze alól mind e mai napig; akkor pártolt el Libna abban az időben keze alól, mert elhagyta az Örökkévalót, ősei Istenét.
Tomēr Edomieši no Jūda valdības atkrita līdz šai dienai. Tai pašā laikā Libna atkrita no viņa valdības; jo viņš To Kungu, savu tēvu Dievu, bija atstājis.
11 Ő is készített magaslatokat Jehúda hegyein és paráznaságra vitte Jeruzsálem lakóit és eltántorította Jehúdát.
Viņš arī cēla altārus Jūda kalnos un darīja, ka Jeruzālemes iedzīvotāji maukoja, un pievīla Jūdu.
12 És eljutott hozzá egy írás Élijáhú prófétától, mondván: Így szól az Örökkévaló, ősödnek Dávidnak Istene: mivelhogy nem jártál atyádnak Jehósáfátnak útjain és Ászának, Jehúda királyának útjain,
Tad grāmata pie tā nāca no pravieša Elijas ar šiem vārdiem: tā saka Tas Kungs, tava tēva Dāvida Dievs: tāpēc ka tu neesi staigājis sava tēva Jehošafata un Asas, Jūda ķēniņa, ceļos,
13 hanem jártál Izrael királyainak útján és paráznaságra vitted Jehúdát meg Jeruzsálem lakóit, amint paráznaságot okozott Acháb háza, s testvéreidet is, atyád házát, akik jobbak nálad, megölted:
Bet esi staigājis Israēla ķēniņu ceļos un esi darījis, ka Jūda un Jeruzālemes iedzīvotāji maukoja pēc Ahaba nama maukošanas, un arī esi nokāvis savus brāļus no sava tēva nama, kas bija labāki nekā tu, -
14 íme az Örökkévaló sújtja népedet nagy csapással, meg fiaidat és feleségeidet s egész vagyonodat.
Redzi, tad Tas Kungs tevi mocīs ar lielu mocību pie taviem ļaudīm, pie taviem bērniem un pie tavām sievām un pie visas tavas mantas.
15 Te pedig sokféle betegségben leszel, beleidnek betegségében, mígnem beleid kimennek a betegség által napokon és napokon át.
Un tev uzies liela slimība, ka tavas iekšas sirgs, tiekams tavas iekšas caur šo sērgu ar laiku pavisam izbeigsies.
16 És fölébresztette az Örökkévaló Jehórám ellen a filiszteusok és az arabok szellemét, akik a Kúsbeliek oldalán laktak.
Un Tas Kungs pamodināja pret Jehoramu Fīlistu un Arābu prātu, kas dzīvo gar Moru zemi.
17 És fölvonultak Jehúdába és elfoglalták azt és fogságba vitték az egész vagyont, amely a király házában találtatott, meg fiait s feleségeit is; és nem maradt meg neki fia, csakis Jehóácház, fiainak legkisebbje.
Un tie cēlās pret Jūdu un ielauzās un aizveda visu mantu, kas atradās ķēniņa namā, arī viņa bērnus un viņa sievas, tā kā neviens dēls viņam neatlika, kā vien Joakas (Ahazija), viņa jaunākais dēls.
18 És mindezután sújtotta őt az Örökkévaló belein betegséggel gyógyíthatatlanul.
Un pēc visa tā Tas Kungs viņu mocīja viņa iekšās ar tādu sērgu, ko nevarēja dziedināt.
19 És volt napok és napok múlva, midőn két év múlva lejárt a vég, kimentek belei betegsége közben s meghalt kínos betegségekben; és nem rendezett számára a népe máglyaégetést, őseinek máglyaégetése módjára.
Tas notika jo dienas jo vairāk, un kad divu gadu laiks bija pagājis, tad viņa iekšas ar to sērgu izbeidzās, ka tas lielās mokās nomira. Un viņa ļaudis par viņu nededzināja tādu dedzināšanu, kā tie bija darījuši viņa tēviem.
20 Harminckét éves volt, midőn királlyá lett s nyolc évig uralkodott Jeruzsálemben; és ment kedveltetés nélkül, s eltemették őt Dávid városában, de nem a királyok sírjaiban.
Viņš bija trīsdesmit divus gadus vecs, kad palika par ķēniņu, un valdīja astoņus gadus Jeruzālemē, un viņš aizgāja, un nevienam viņa nebija žēl, un to apraka Dāvida pilī, bet ne ķēniņu kapos.

< 2 Krónika 21 >