2 Krónika 16

1 Ásza uralkodásának harminchatodik évében fölvonult Bácsa, Izrael királya, Jehúda ellen s építette Rámát, hogy ne engedjen senkit ki- és bemenni, Ásza, Jehúda királyának részéről.

V šestintridesetem letu Asájevega kraljevanja je zoper Juda prišel Izraelov kralj Bašá in gradil Ramo z namenom, da nikomer ne bi dovolil iti ven ali priti noter k Judovemu kralju Asáju.

2 Akkor kivett Ásza ezüstöt meg aranyat az Örökkévaló házának és a király házának kincstáraiból és elküldte Ben-Hadádhoz, Arám királyához, aki Darmészekben székelt, mondván:

Potem je Asá prinesel ven srebro in zlato iz zakladnic Gospodove hiše in kraljeve hiše ter poslal k sirskemu kralju Ben Hadádu, ki je prebival v Damasku, rekoč:

3 Szövetség van köztem és közötted, atyám s atyád között; íme küldtem neked ezüstöt meg aranyat, menj, bontsd föl szövetségedet Báesával, Izrael királyával, hogy elvonuljon tőlem.

»Zaveza je med menoj in teboj, kakor je bila med mojim očetom in tvojim očetom. Glej, poslal sem ti srebro in zlato; pojdi in prelomi svojo zavezo z Izraelovim kraljem Bašájem, da lahko odide od mene.«

4 Hallgatott Ben-Hadád Ásza királyra, elküldte az ő hadvezéreit Izrael városai ellen és megverték Ijjónt, Dánt, Ábel-Májimot és Naftáli városainak mind az éléstárait.

Ben Hadád je prisluhnil kralju Asáju in poslal poveljnike svoje vojske zoper Izraelova mesta in udarili so Ijón, Dan, Abél Majim in vsa Neftálijeva skladiščna mesta.

5 És volt, midőn meghallotta Báesa, fölhagyott Ráma építésével és beszűntette munkáját.

Pripetilo se je, ko je Bašá to slišal, da je prenehal graditi Ramo in opustil svoje delo.

6 Ásza király pedig vitte mind a Jehúdabelieket és elhordták Ráma köveit és fáit, melyekkel épített Báesa, és építette azokból Gébát és Micpát.

Potem je kralj Asá vzel vsega Juda in odnesli so proč kamenje iz Rame in njen les, s katerim je Bašá gradil; s tem je gradil Gebo in Micpo.

7 És abban az időben jött Chanáni, a látó, Ászához, Jehúda királyához, és szólt hozzá: Mivelhogy támaszkodtál Arám királyára és nem támaszkodtál az Örökkévalóra, a te Istenedre, azért megmenekült Arám királyának hadserege kezedből.

Ob tistem času je k Judovemu kralju Asáju prišel videc Hananí in mu rekel: »Ker si se zanašal na sirskega kralja in se nisi zanesel na Gospoda, svojega Boga, zato je vojska sirskega kralja pobegnila iz tvoje roke.

8 Nemde a kúsiak és a lúbiak nagy sereggel voltak, szekérhaddal és lovasokkal felette sokan? De mivelhogy az Örökkévalóra támaszkodtál, kezedbe adta őket.

Mar niso bili Etiopijci in Libijci ogromna vojska z mnogimi bojnimi vozovi in konjeniki? Vendar ker si se zanesel na Gospoda, jih je izročil v tvojo roko.

9 Mert az Örökkévalónak szemei bejárják az egész földet, hogy erősnek bizonyuljon azok mellett, akiknek szíve tökéletes hozzá; balgául cselekedtél ebben, mert mostantól fogva háborúk lesznek veled.

Kajti Gospodove oči tekajo sem ter tja po vsej celotni zemlji, da se izkaže močnega v korist tistih, katerih srce je popolno do njega. V tem si storil nespametno, zato boš od sedaj naprej imel vojne.

10 És megharagudott Ásza a látóra és betette őt a kalodába; mert haragvásban volt iránta emiatt. És elnyomott Ásza sokakat a nép közül abban az időben.

Potem je bil Asá ogorčen nad vidcem in ga vrgel v jetnišnico, kajti zaradi te stvari je bil ogorčen nanj. In Asá je isti čas zatiral nekatere izmed ljudstva.

11 S íme Ásza dolgai, az előbbiek s az utóbbiak, nemde azok meg vannak írva Jehúda és Izrael királyainak könyvében.

Glej, dejanja Asája, prva in zadnja, glej, ta so zapisana v knjigi Judovih in Izraelovih kraljev.

12 És megbetegedett Ásza a lábain, uralkodása harminckilencedik évében, felette erős lett a betegsége; de betegségében sem kereste az Örökkévalót, hanem az orvosokat.

Asá je bil v devetintridesetem letu svojega kraljevanja bolan na svojih stopalih, dokler ni bila njegova bolezen silno velika, vendar se v svoji bolezni ni obrnil h Gospodu, temveč k zdravnikom.

13 És feküdt Ásza ősei mellé és meghalt uralkodása negyvenegyedik évében.

Asá je zaspal s svojimi očeti in umrl v enainštiridesetem letu svojega kraljevanja.

14 És eltemették őt azon sírhelyén, amelyet ásott magának Dávid városában, és fektették őt a fekvőhelyre, amelyet megtöltöttek illatszerekkel és különféle fűszerrel, kenőcskeverés művével keverve és nagy máglyát égettek neki fölötte nagyon.

Pokopali so ga v njegovih lastnih mavzolejih, ki si jih je naredil zase v Davidovem mestu in ga položili v posteljo, ki je bila napolnjena s prijetnimi dišavami in različnimi vrstami dišav, pripravljenih po lekarnarski umetnosti. Zanj so naredili zelo velik sežig [dišav].