2 Krónika 12
1 És volt amint megszilárdult Rechabeám királysága s amint megerősödött, elhagyta az Örökkévaló tanát, s egész Izrael vele együtt.
Pea naʻe hoko ʻo pehē, ʻi he hoko ʻo fokotuʻumaʻu ʻe Lehopoami ʻae puleʻanga, ʻo ne fakamālohi ia, naʻa ne liʻaki ʻae fono ʻa Sihova, pea pehē mo ʻIsileli kotoa pē.
2 És volt Rechabeám király ötödik évében, felvonult Sisák, Egyiptom királya Jeruzsálem ellen, mert hűtlenkedtek az Örökkévaló ellen,
Pea naʻe hoko ʻo pehē, ʻi hono taʻu ʻe nima ʻoe tuʻi ko Lehopoami naʻe ʻalu hake ai ʻa Sisaki ko e tuʻi ʻo ʻIsipite ke tauʻi ʻa Selūsalema, ko e meʻa ʻi heʻenau fai talangataʻa kia Sihova,
3 ezerkétszáz hadi szekérrel és hatvanezer lovassal, s nem volt száma a népnek, amely vele jött Egyiptomból: lúbiak, szukkiak és kúsiak;
Mo e saliote ʻe taha mano mo e ua afe, mo e kau tangata heka hoosi ʻe toko ono mano: pea naʻe taʻefaʻalaua ʻae kakai naʻe ʻalu hake mo ia mei ʻIsipite: ʻae kakai Lipea, mo e kakai Sukimi, mo e kakai ʻItiopea.
4 s bevette az erősített városokat, amelyek Jehúdáé voltak, s eljutott egész Jeruzsálemig.
Pea naʻa ne kapa ʻae ngaahi kolotau naʻe kau ki Siuta, ʻo ne haʻu ki Selūsalema.
5 Semája próféta pedig eljött Rechabeámhoz és Jehúda nagyjaihoz, akik Sisák elől Jeruzsálembe gyülekeztek, s mondta nekik: Így szól az Örökkévaló: ti elhagytatok engem, tehát én is elhagylak titeket, Sísák kezébe.
Pea naʻe haʻu ʻaia Simaia ko e palōfita kia Lehopoami, pea ki he houʻeiki ʻo Siuta, ʻaia naʻe kātoa fakataha ki Selūsalema ko e meʻa ia Sisaki, ʻo ne pehē kiate kinautolu, “ʻOku pehē mai ʻa Sihova, ‘Kuo mou liʻaki au, pea ko ia kuo u liʻaki ai foki ʻakimoutolu ki he nima ʻo Sisaki.’”
6 Ekkor megalázkodtak Izrael nagyjai s a király s mondták: Igazságos az Örökkévaló.
Ko ia naʻe fakavaivai ai ʻakinautolu ʻae houʻeiki ʻo ʻIsileli mo e tuʻi: pea naʻa nau pehē, “ʻOku tonuhia ʻa Sihova.”
7 Midőn pedig az Örökkévaló látta, hogy megalázkodtak, lett az Örökkévaló igéje Semájához, mondván: Megalázkodtak, el nem pusztítom őket, de teszek közülük egy csekély részt meneküléssé s ki nem ömlik haragom Jeruzsálem ellen Sísák által;
Pea ʻi he vakai ʻe Sihova kuo nau fakavaivai ʻakinautolu, naʻe hoko mai ʻae folofola ʻa Sihova kia Simaia, ʻo pehē, “Kuo nau fakavaivai ʻakinautolu, ko ia ʻe ʻikai ai te u fakaʻauha ʻakinautolu: ka te u tuku kiate kinautolu ʻae fakamoʻui ʻo fuoloa siʻi: pea ʻe ʻikai lingi ʻeku ʻita lahi ki Selūsalema ʻi he nima ʻo Sisaki.
8 hanem szolgáivá legyenek neki, hogy megismerjék az én szolgálatomat és az országok királyságainak szolgálatát.
Ka ko e moʻoni te nau hoko ko ʻene kau tamaioʻeiki: koeʻuhi ke nau ʻilo ʻeku ngāue, mo e ngāue ki he ngaahi puleʻanga ʻoe ngaahi fonua.”
9 És fölvonult Sísák, Egyiptom királya Jeruzsálem ellen, s elvette az Örökkévaló házának kincseit és a király házának kincseit, mindent elvett; elvette az arany pajzsokat is, melyeket Salamon készített.
Ko ia naʻe hoko mai ʻa Sisaki ʻo tauʻi ʻa Selūsalema, pea naʻe ʻave mo ia ʻae ngaahi koloa mei he fale ʻo Sihova, mo e ngaahi koloa ʻoe fale ʻoe tuʻi: naʻa ne ʻave kotoa pē: naʻa ne fetuku ʻo ʻave ʻae ngaahi pā koula ʻaia naʻe ngaohi ʻe Solomone.
10 Ekkor készített Rechabeám király rézpajzsokat helyettük és rábízta a futárok tisztjeire, akik őrt álltak a király házának bejáratán.
Pea naʻe ngaohi ʻe Lehopoami ʻae ngaahi pā palasa ke fetongi ia, ʻo ne tuku ia ki he matāpule ʻoe kau leʻo, ʻaia naʻe leʻohi ʻae hūʻanga ki he fale ʻoe tuʻi.
11 És volt, valahányszor a király az Örökkévaló házába ment, eljöttek a futárok s vitték azokat s visszatették a futárok szobájába.
Pea ʻi he hū ʻae tuʻi ki he fale ʻa Sihova, naʻe haʻu ʻae kau leʻo ʻo fetuku ia ki ai pea naʻe toe ʻomi ia mei ai ki he fale ʻoe kau leʻo.
12 Midőn tehát megalázkodott, visszatért tőle az Örökkévaló haragja, hogy végkép el ne pusztítsa; s Jehúdában is jó dolgok voltak.
Pea ʻi heʻene fakaangavaivai ia, naʻe tafoki meiate ia ʻae houhau ʻa Sihova, koeʻuhi ke ʻoua naʻa fakaʻauha ʻaupito ia: pea naʻe hoko foki ʻae lelei ʻi Siuta.
13 És megerősödött Rechabeám király Jeruzsálemben s király volt; mert negyvenegy éves volt Rechabeám, midőn király lett s tizenhét évig uralkodott Jeruzsálemben, abban a városban, amelyet az Örökkévaló kiválasztott, hogy ott helyezze el nevét mind az Izrael törzsei közül; anyjának neve pedig az ammóni Náama.
Ko ia naʻe fakamālohiʻi ia ʻe Lehopoami ʻi Selūsalema, pea pule ia: he naʻe fāngofulu taʻu mo e taʻu ʻe taha ʻae motuʻa ʻo Lehopoami ʻi heʻene kamata pule, pea naʻe pule ia ʻi he taʻu ʻe hongofulu ma fitu ʻi Selūsalema, ko e kolo ʻaia naʻe fili ʻe Sihova mei he ngaahi faʻahinga kotoa pē ʻo ʻIsileli, ke tuku ki ai hono huafa. Pea ko e hingoa ʻo ʻene faʻē ko Neama, ko e fefine ʻAmoni.
14 S tette azt, ami rossz, mert nem irányította szívét arra, hogy az Örökkévalót keresse.
Pea naʻe fai kovi ia, koeʻuhi naʻe ʻikai te ne teuteu hono loto ke kumi kia Sihova.
15 Recbabeám dolgai pedig, az előbbiek és az utóbbiak, hiszen meg vannak írva Semájának a prófétának és Iddónak a látónak beszédeiben a származás följegyzésével; a háborúk voltak Rechabeám és Járobeám között minden időben.
Pea ko hono toe ʻoe ngaahi ngāue ʻa Lehopoami ko e ʻuluaki mo e kimui, ʻikai kuo tohi ia ʻi he tohi ʻa Simaia ko e palōfita, pea mo Ito ko e tangata kikite, ki he ngaahi hohoko? Pea naʻe fai maʻu ʻae fetauʻaki ʻa Lehopoami mo Selopoami.
16 És feküdt Rechabeám ősei mellé s eltemették Dávid városában. És király lett helyette fia, Abija.
Pea naʻe mohe ʻa Lehopoami mo ʻene ngaahi tamai, pea naʻe fai hono putu ʻi he kolo ʻa Tevita: pea naʻe fetongi ia ʻi he pule ʻe hono foha ko ʻApisa.
