2 Krónika 10
1 És elment Rechabeám Sekhémbe; mert Sekhémbe gyűlt egész Izrael, hogy őt királlyá tegyék.
Israel kaminawk boih mah Rehoboam to siangpahrang ah suek han caeh o boeh pongah, anih doeh Shekem ah caeh toeng.
2 És volt midőn hallotta Járobeám, Nebát fia – ő ugyanis Egyiptomban volt, ahová megszökött Salamon király elől – visszatért Járobeám Egyiptomból.
Solomon siangpahrang khae hoi Izip prae ah kacawn ving, Nebat capa Jeroboam mah to tamthang to thaih naah, Jeroboam loe Izip prae hoiah amlaem let.
3 És küldtek s hivatták őt, s odament Járobeám meg egész Izrael, s beszéltek Rechabéámhoz, mondván:
Israel kaminawk mah anih khaeah kami to patoeh moe, kawksak pongah, anih loe kaminawk hoi nawnto Rehoboam khaeah caeh moe, anih khaeah,
4 Atyád keménnyé tette jármunkat, most tehát könnyíts atyád kemény szolgálatán és azon nehéz jármán, melyet ránk vetett, és szolgálunk neked.
Nam pa mah kaicae hanah kazit hmuen ang phawsak; to pongah nam pa khaeah ka sak o ih karai parai tok hoi anih mah kaicae ang phawhsak ih kazit hmuen to anghoepsak lai ah; to tiah nahaeloe na tok to kang sak pae o han, tiah a naa o.
5 Erre szólt hozzájuk: Még három napot, akkor jöjjetek vissza hozzám. S elment a nép.
Rehoboam mah nihcae khaeah, Ni thumto pacoengah kai khae angzo o let ah, tiah a naa. Kaminawk loe amlaem o.
6 Akkor tanácskozott Rechabeám király az öregekkel, kik atyja Salamon előtt álltak, amíg élt, mondván: Miféle tanácsot adtok, hogy választ adjak e népnek?
Rehoboam siangpahrang mah, ampa Solomon hing naah, anih ih toksah kacoehtanawk khaeah, Hae kaminawk hae kawbangmaw ka pathim han, tiah poekhaih nang paek o thai han maw? tiah a naa.
7 Beszéltek hozzá, mondván: Ha jó lesz e nép iránt s kedveled őket s beszélsz hozzájuk jó szavakkal, akkor szolgáid lesznek neked minden időben.
To ih kaminawk mah, Hae kaminawk nuiah tahmenhaih na tawnh moe, nihcae palung anghoehaih lok na thuih pae nahaeloe, nihcae loe nang ih tamna ah ni om o poe tih, tiah a naa o.
8 De elhagyta az öregek tanácsát, melyet tanácsoltak neki és tanácskozott az ifjakkal, kik vele nőttek föl, kik őelőtte álltak.
Toe Rehoboam loe kacoehtanawk mah paek ih kahoih poekhaih to talawk ai ah, angmah hoi nawnto qoeng tahang ampuinawk ih lok to tahngai lat.
9 És szólt hozzájuk: Mi tanácsot adtok, hogy választ adjunk e népnek, akik így szóltak hozzám, mondván: könnyíts a jármon, amelyet ránk vetett atyád?
Anih mah to kaminawk khaeah, Hae kaminawk mah nam pa mah kaicae han phawhsak ih kazit hmuen to anghoepsak lai ah, tiah ang naa o pongah, nihcae ih lok to kawbangmaw ka pathim han, poekhaih nang paek o thai tih maw? tiah a naa.
10 Beszéltek vele az ifjak, akik vele nőttek föl mondván: Így mondjad a népnek, akik beszéltek hozzád, mondván: atyád nehézzé tette jármunkat, te pedig könnyíts rajtunk; így szólj hozzájuk: kis ujjam vastagabb atyám derekánál;
Anih hoi nawnto qoeng tahang kaminawk mah, anih khaeah, Nang khaeah, nam pa mah kaicae han phawhsak ih kazit hmuen anghoepsak lai ah, tiah kathui kaminawk khaeah, Ka banca loe pa ih kaengkaeh pongah thah kue.
11 most tehát atyám nehéz jármot rakott rátok, én pedig súlyosbítom majd jármotokat; atyám ostorokkal fenyített benneteket, én pedig skorpiókkal!
Pa mah ang phawh o sak ih kazit hmuen pongah kazit kue hmuen to kang phawh o sak han; pa mah quiboeng hoiah ang boh o, kaimah loe sataai hoiah kang boh o han, tiah thui paeh, tiah a naa o.
12 És odament Járobeám meg az egész nép Rechabeámhoz harmadnapon, ahogy szólt a király, mondván: jöjjetek vissza hozzám harmadnapon.
Siangpahrang mah, Ni thumto pacoengah angzo o let ah, tiah thuih ih lok baktih toengah, Jeroboam hoi anih kaminawk boih loe, Rehoboam khaeah caeh o let.
13 Keményen felelt nekik a király; elhagyta Rechabeám király az öregek tanácsát,
Siangpahrang loe kacoehtanawk mah paek ih kahoih poekhaih to la ai pongah, nihcae to lok kaham hoiah pathim,
14 és beszélt hozzájuk az ifjak tanácsa szerint, mondván: Atyám nehézzé tette jármotokat, én pedig majd súlyosbítom azt; atyám ostorokkal fenyített benneteket, én pedig skorpiókkal.
thendoengnawk mah paek ih poekhaih baktih toengah, Kam pa mah kazit hmuen ang phawh o sak, toe kai mah loe hmuen kazit kang thap o aep han; kam pa mah quiboeng hoiah ang boh o, kai mah loe sataai hoiah kang boh o han, tiah a naa.
15 A király azért nem hallgatott a népre, mert így volt okozva Isten részéről, azért hogy az Örökkévaló fenntartsa szavát, amelyet szólt a Silóbeli Achijáhú által Járobeámhoz, Nebát fiához.
Tipongah maw siangpahrang mah kaminawk ih lok tahngai pae ai tih nahaeloe, Sithaw mah Shiloh acaeng Ahijah patohhaih rang hoiah Nebat capa Jeroboam khaeah thuih ih Angraeng ih lok akoep han ih ni to tiah oh.
16 Látta tehát egész Izrael, hogy nem hallgatott rájuk a király, s válaszolt a nép a királynak, mondván: Mi részünk van Dávidban? Nincs örökségünk Jísaj fiában! Kiki sátraidhoz, Izrael! Most nézz házad után, Dávid! S elment egész Izrael a sátraihoz.
Siangpahrang mah nihcae ih lok tahngai pae ai, tiah Israel kaminawk boih mah panoek o naah, siangpahrang khaeah, David khaeah taham timaw ka tawnh o vop, Jesse capa khaeah qawktoep han koi tidoeh ka tawn o ai, Aw Israel acaengnawk, nangmacae ohhaih ahmuen ah amlaem o ah, David, nangmah ih im to nangmah khenzawn ah, tiah a naa o. To pongah Israel kaminawk loe angmacae ohhaih ahmuen ah amlaem o boih.
17 A Jehúda városaiban lakó Izrael fiai azok fölött király volt Rechabeám.
Toe Judah vangpuinawk thungah kaom Israel acaengnawk loe Rehoboam mah uk.
18 Küldte Rechabeám király Hadórámot, aki a robot fölött volt és meghajigálták őt kővel Izrael fiai, úgy hogy meghalt; Rechabeám király pedig erőlködött, hogy kocsira szálljon, hogy megfutamodjék Jeruzsálembe.
Siangpahrang Rehoboam mah tamut cong hanah Hadoram to patoeh naah, Israel acaengnawk mah anih to thlung hoiah vah o mat; toe siangpahrang Rehoboam angmah to loe angmah ih hrangleeng thungah karangah akun moe, Jerusalem ah cawnh ving.
19 Így pártolt el Izrael Dávid házától mind e mai napig.
To pongah vaihni ni khoek to Israel kaminawk mah David imthung takoh to misatuk o.
