1 Sámuel 7
1 S eljöttek Kirját – Jeárim emberei és fölvitték az Örökkévaló ládáját és bevitték azt Abínádáb házába a dombon; Eleázárt, a fiát pedig fölszentelték, hogy őrizze az Örökkévaló ládáját.
[When] the men of Kiriath-Jearim [received that message, they] came to Beth-Shemesh and took the sacred chest of Yahweh. They took it to the house of Abinadab, which was on a hillside. They appointed Abinadab’s son Eleazar to take care of the chest.
2 És volt azon nap óta, melyen a láda Kirját-Jeárimban állt, eltelt sok idő – volt ugyanis húsz esztendő – akkor vágyakozott Izrael egész háza az Örökkévaló után.
The sacred chest stayed in Kiriath-Jearim for a long time—a total of 20 years. During that time all the people of Israel mourned [because it seemed that] Yahweh [had abandoned them] (OR, [and then they asked] Yahweh [to help them]).
3 És szólt Sámuel Izrael egész házához, mondván: Ha egész szívetekkel akartok visszatérni az Örökkévalóhoz, távolítsátok el az idegen isteneket közületek meg az Astóreteket; szilárdítsátok meg szíveteket megtérve az Örökkévalóhoz és őt szolgáljátok egyedül, hogy megmentsen titeket a filiszteusok kezéből.
Then Samuel said to all the Israeli people, “If you truly [IDM] want to act like Yahweh’s people should, you must get rid of your statues of [the goddess] Astarte and the idols/statues of all the other foreign gods. You must decide to serve/worship only Yahweh. If you do that, he will rescue you from [the power of] [MTY] the Philistia people.”
4 S eltávolították Izrael fiai a Báalokat és az Astóreteket és szolgálták az Örökkévalót egyedül.
So the Israelis got rid of all their statues of the gods Baal and Astarte, and they worshiped only Yahweh.
5 És mondta Sámuel: Gyűjtsétek össze egész Izraelt Micpába, s majd imádkozom értetek az Örökkévalóhoz.
Then Samuel told them, “All you Israeli people must gather with me at Mizpah. Then I will pray to Yahweh for you.”
6 Összegyűltek tehát Miczpába, merítettek vizet és kiöntötték az Örökkévaló színe előtt, böjtöltek ama napon és mondták ott: Vétkeztünk az Örökkévaló ellen! És ítéletet tartott Sámuel Izrael fiai fölött Miczpában.
So they gathered at Mizpah, which was the town where Samuel previously was the leader of the Israeli people. They had a big ceremony there. They drew water [from a well], and poured the water on the ground while Yahweh watched. [To show that they were sorry for having worshiped idols], they did not eat any food on that day, and they confessed that they had sinned against Yahweh.
7 Midőn meghallották a filiszteusok, hogy összegyűltek Izrael fiai Miczpába, fölvonultak a filiszteusok fejedelmei Izrael ellen; Izrael fiai meghallották és féltek a filiszteusoktól.
When the kings of the Philistia area heard that the Israeli people had gathered at Mizpah, they led their armies there to attack the Israelis. When the Israelis found out that the Philistia army was approaching them, they became very afraid.
8 Ekkor szóltak Izrael fiai Sámuelhez: Meg ne szűnjél értünk kiáltani az Örökkévalóhoz, Istenünkhöz, hogy megsegítsen a filiszteusok kezéből.
They told Samuel, “Pray to Yahweh to rescue us from the Philistia army [MTY], and do not stop pleading!”
9 Erre vett Sámuel egy szopós bárányt és bemutatta égőáldozatul egészen az Örökkévalónak; és kiáltott Sámuel az Örökkévalóhoz Izraelért s meghallgatta őt az Örökkévaló.
So Samuel took a very young lamb [and killed it] and offered it to Yahweh to be a sacrifice that was completely burned [on the altar]. Then he prayed and pleaded that Yahweh [would help] the Israelis, and Yahweh did help them.
10 Sámuel épen bemutatta az égőáldozatot, amidőn a filiszteusok közeledtek harcra Izrael ellen; s dörögtetett az Örökkévaló ama napon nagy hanggal a filiszteusokra és megzavarta őket, és megverettek Izrael előtt.
While Samuel was burning the offering, the Philistia army came near to attack the Israelis. But Yahweh caused it to thunder very loudly. The soldiers of the Philistia army became very frightened, and then they (became confused/did not know what to do). So the Israelis were able to defeat them.
11 Kivonultak Izrael emberei Miczpából, üldözték a filiszteusokat és megverték őket Bét-Kár aljáig.
The Israeli men ran out of Mizpah and pursued the Philistia soldiers almost to Beth-Car [town], and killed many Philistia soldiers while they were trying to run away.
12 Ekkor vett Sámuel egy követ, elhelyezte Miczpá és Sén között és így nevezte el: Ében Háézer; mondta ugyanis: Idáig segített minket az Örökkévaló.
After that happened, Samuel took a large stone and set it up between Mizpah and Jeshanah [towns]. He named the stone ‘Ebenezer’, [which means ‘stone of help’], because he said “Yahweh has helped us until the present time.”
13 S megalázkodtak a filiszteusok és többé nem is mentek be Izrael határába; és volt az Örökkévaló keze a filiszteusok ellen Sámuel minden napjaiban.
So the Philistia people were defeated, and for a long time they did not enter the Israeli land [to attack them] again. During the time that Samuel was alive, Yahweh powerfully protected [MTY] [the Israeli people] from [being attacked by] the Philistia army.
14 És visszakerültek azon városok, melyeket Izraeltől elvettek volt a filiszteusok, Izraelhez, Ekróntól Gátig; s határukat is kiszabadította Izrael a filiszteusok kezéből; és béke volt Izrael és az emóri közt.
The Israeli army was able to capture again the Israeli villages between Ekron and Gath that the Philistia army had captured before. The Israelis were also able to take again the other areas around those cities that the Philistia army had taken [from the Israelis] previously. And there was peace between the Israelis and the Amor people-group.
15 Bírája volt Sámuel Izraelnek élete mindennapjaiban.
Samuel continued to be the leader of the Israeli people until he died.
16 Menni szokott évről évre, körüljárt Bét-Élbe, Gilgálba és Miczpába, és ítéletet tartott Izrael fölött mind e helyeken.
As long as he was alive, every year he traveled back and forth between Bethel and Gilgal and Mizpah [cities]. In those cities he listened to disputes between people and made decisions about them.
17 Vissza pedig Rámába tért, mert ott volt a háza és ott bírája volt Izraelnek. És épített ott oltárt az Örökkévalónak.
After he listened to disputes and made decisions in each of those towns, he returned to his home at Ramah, and he would listen to people’s disputes there, also, [and make decisions about them]. And he built an altar at Ramah [to offer sacrifices] to Yahweh.
