1 Sámuel 4
1 És lett Sámuel szava egész Izraelé. S kivonult Izrael háborúra a filiszteusok ellen és táboroztak Ében-Háézer mellett, a filiszteusok pedig táboroztak Afékban.
U ono vrijeme skupiše Filistejci vojsku protiv Izraela. Izraelci iziđoše pred njih da se pobiju i utaboriše se kod Eben Haezera, dok su Filistejci udarili tabor kod Afeka.
2 Sorakoztak a filiszteusok Izrael ellen, megindult a csata és megveretett Izrael a filiszteusok előtt; s levertek a harctéren, a mezőn, mintegy négyezer embert.
Filistejci se svrstaše u bojni red protiv Izraela i nasta žestoka bitka. Izrael podleže Filistejcima: oko četiri tisuće ljudi pogibe na bojištu, na otvorenu polju.
3 Erre bement a nép a táborba és mondták Izrael vénei: Miért vert meg ma bennünket az Örökkévaló a filiszteusok előtt? Hadd vegyük magunkhoz Sílóból az Örökkévaló szövetségének ládáját, hagy jöjjön közibénk és segítsen meg ellenségünk kezéből.
Kad se narod vratio u tabor, rekoše starješine Izraelove: “Zašto je Jahve dopustio da nas Filistejci danas pobijede? Pođimo u Šilo po Kovčeg saveza Jahvina neka dođe u našu sredinu i spasi nas iz ruku naših neprijatelja.”
4 S küldött a nép Sílóba és elvitték onnan szövetsége ládáját az Örökkévalónak, a Seregek urának, aki székel a kerubok fölött; és ott volt Éli két fia az Isten szövetségének ládája mellett: Chofni és Pinechász.
Narod posla ljude u Šilo i donesoše odande Kovčeg saveza Jahve nad vojskama, koji stoluje nad kerubinima; oba sina Elijeva, Hofni i Pinhas, dođoše kao pratioci Kovčega.
5 És volt, amint megjött az Örökkévaló szövetségének ládája a táborba, riadt egész Izrael nagy riadással, és zúgott bele a föld.
Kad je Kovčeg Jahvin stigao u tabor, sav Izrael podiže gromki poklik, od kojega odjeknu zemlja.
6 Midőn hallották a filiszteusok a riadás hangját, mondták: Mi ennek a nagy riadásnak a hangja a héberek táborában? És megtudták, hogy az Örökkévaló ládája jött meg a táborba.
Filistejci čuše taj gromki poklik i zapitaše: “Što znači taj gromki poklik u taboru Hebreja?” I shvatiše da je Kovčeg Jahvin stigao u njihov tabor.
7 Ekkor megfélemlettek a filiszteusok, mert mondták: Isten jött a táborba! És mondták: Jaj nekünk, mert nem volt ilyesmi tegnap tegnapelőtt;
Tada Filistejce obuze strah jer su govorili: “Bog je došao u tabor!” I povikaše: “Jao nama! Tako nije bilo dosad.
8 jaj nekünk, ki ment meg bennünket e hatalmas isten kezéből? Ez az az isten, aki megverte Egyiptomot minden csapással a pusztában.
Jao nama! Tko će nas izbaviti iz ruke toga silnog Boga? To je onaj koji je udario Egipat svakojakim nevoljama.
9 Bátorodjatok és legyetek férfiak, filiszteusok, nehogy szolgáljatok a hébereknek, amint ők nektek szolgáltak; legyetek hát férfiak és harcoljatok!
Ohrabrite se i budite junaci, Filistejci, da ne postanete robovi Hebrejima kao što su oni bili robovi vama; budite junaci i borite se!”
10 Harcoltak a filiszteusok, megveretett Izrael, és megfutamodtak kiki sátraihoz; és igen nagy volt a vereség, elesett Izraelből harmincezer gyalogos.
Tada Filistejci zametnuše bitku, Izraelci biše potučeni i pobjegoše svaki u svoj šator. Poraz je bio silan, jer je trideset tisuća pješaka poginulo na izraelskoj strani.
11 Isten ládája pedig elvétetett és Éli két fia meghalt, Chofni és Pínechász.
I Kovčeg Božji bi otet, i oba sina Elijeva poginuše, Hofni i Pinhas.
12 S futott egy Benjáminbeli ember a csatatérről és ugyanaznap eljutott Sílóba, ruhái megszaggatva és föld a fején.
Jedan Benjaminovac otrča iz bojnih redova i stiže u Šilo još istoga dana, razderanih haljina i glave posute prašinom.
13 Odajutott és íme, Éli ül a széken, az út oldalán várakozva, mert szíve remegésben volt Isten ládája miatt. Az ember pedig odaért, hogy hírt mondjon a városban, és jajveszékelt az egész város.
Kad je stigao, Eli je sjedio na svojoj stolici, pokraj vrata, pazeći na cestu, jer mu je srce strepilo za Kovčeg Božji. Taj dakle čovjek dođe da gradu donese glas, i nasta silna vika po svem gradu.
14 Midőn meghallotta Éli a jajkiáltás hangját, mondta: Mi ennek a zúgásnak hangja? Az ember pedig sietett, eljött és hírt mondott Élinek.
Kad je Eli čuo viku, upita: “Kakva je to velika vika?” Čovjek se požuri i dođe da obavijesti Elija. -
15 Éli kilencvennyolc éves volt, szemei merevek voltak és nem tudott látni.
A Eliju bijaše devedeset i osam godina, oči mu bijahu ukočene te ništa više nije vidio. -
16 És szólt az ember Élihez: Én vagyok az, ki jött a csatatérről, én ugyanis ma a csatatérről futamodtam meg. Mondta: Hogyan történt a dolog, fiam?
Čovjek reče Eliju: “Dolazim s bojišta, danas sam utekao iz boja.” Tada starac zapita: “Što se dogodilo, sine?”
17 Felelt a hírmondó és mondta: Megfutamodott Izrael a filiszteusok előtt és nagy vereség is volt a nép között; két fiad is meghalt, Chofni és Pínechász, és Isten ládája elvétetett.
Glasnik odgovori: “Izrael je pobjegao pred Filistejcima, bio je to težak poraz za narod i još su oba tvoja sina poginula i Kovčeg je Božji otet!”
18 És volt, amint megemlítette az Isten ládáját, hanyatt esett a székről, a kapu oldala mellett, nyakcsontját szegte és meghalt, mert öreg volt a férfiú és nehéz, Ő bírája volt Izraelnek negyven évig.
Kad je spomenuo Kovčeg Božji, pade Eli sa stolice nauznak kraj vrata, slomi vrat i umrije, jer je bio star čovjek i težak. Bio je sudac u Izraelu četrdeset godina.
19 Menye pedig, Pínechász felesége várandós volt, szüléshez közel, s meghallotta a hírt az Isten ládájának elvételéről és hogy meghalt apja és férje; ekkor legörnyedt és szült, mert dúltak benne a fájdalmai.
Njegova snaha, žena Pinhasova, bijaše trudna i pred porodom. Kad je čula vijest da je otet Kovčeg Božji i da je umro njezin svekar i poginuo njezin muž, savila se i rodila jer su je najednom uhvatili trudovi.
20 S mikor haldoklófélben volt, szólták a mellette álló nők: Ne félj, mert fiút szültél. De nem felelt és nem hajtotta rá szívét.
Kako je bila na samrti, rekoše joj žene koje stajahu oko nje: “Budi bez brige jer si rodila sina!” Ali ona ne odgovori niti obrati misli na to.
21 És így nevezte a fiút: Í-Kábód, mondván: Elköltözött a dicsőség Izraelből – Isten ládájának elvétele miatt, meg apja és férje miatt.
Djetetu nadjenu ime Ikabod govoreći: “Otišla je slava od Izraela.” Time je mislila na oteti Kovčeg Božji i na svoga svekra i svoga muža.
22 Mondta ugyanis: Elköltözött a dicsőség Izraelből, mert elvétetett Isten ládája.
Zato reče: “Otišla je slava od Izraela” jer je otet Kovčeg Božji.
