1 Sámuel 3
1 A fiú Sámuel pedig szolgálta az Örökkévalót Éli előtt; az Örökkévaló szava pedig ritka volt ama napokban, látomás nem volt elterjedve.
Pea naʻe tauhi kia Sihova ʻe he tamasiʻi ko Samuela ʻi he ʻao ʻo Ilai. Pea naʻe maʻungataʻa ʻae folofola ʻa Sihova ʻi he ngaahi ʻaho ko ia; naʻe ʻikai fakahā ha meʻa hā mai.
2 És volt valamely napon, Éli feküdt a helyén, szemei kezdtek elhomályosodni, látni sem tudott;
Pea naʻe hoko ʻo pehē ʻi he ngaahi ʻaho ko ia, naʻe tokoto ʻa Ilai ʻi hono potu, pea naʻe fakaʻaʻau ke poʻuli hono mata, ʻo ʻikai kei mamata:
3 Isten mécsese pedig még nem aludt ki. Sámuel meg feküdt az Örökkévaló templomában, ahol Isten ládája volt.
Pea ʻi he teʻeki ai mate ʻae maama ʻi he faletapu ʻo Sihova, ʻaia naʻe ʻi ai ʻae puha tapu ʻoe ʻOtua, pea kuo tokoto ʻa Samuela ke mohe:
4 És szólította az Örökkévaló Sámuelt; mondta: Itt vagyok.
Naʻe ui ʻe Sihova kia Samuela; pea tali ʻe ia, “Ko au eni.”
5 Odafutott Élihez és mondta: Itt vagyok, mert szólítottál engem. Mondta: Nem szólítottalak, feküdj le újra; ment és lefeküdt.
Pea naʻe lele ia kia Ilai, ʻo ne pehē, “Ko au eni; he naʻa ke ui au.” Pea pehē ʻe ia, “Naʻe ʻikai te u ui; ke ke toe tokoto.” Pea naʻe ʻalu ia ʻo tokoto.
6 És ismét szólította az Örökkévaló Sámuelt; erre fölkelt Sámuel, Élihez ment és mondta: Itt vagyok, mert szólítottál engem. Mondta: Nem szólítottalak fiam, feküdj le újra.
Pea naʻe toe ui ʻe Sihova, “Samuela.” Pea tuʻu ʻa Samuela ʻo ʻalu kia Ilai, ʻo ne pehē, “Ko au eni; he naʻa ke ui au.” Pea pehē ʻe ia, “ʻE hoku foha naʻe ʻikai te u ui; ke ke toe tokoto.”
7 Sámuel pedig még nem ismerte az Örökkévalót, még nem nyilatkozott meg neki az Örökkévaló igéje.
Pea naʻe ʻikai ʻilo ʻe Samuela ʻa Sihova, pea naʻe teʻeki ai fakahā ʻae folofola ʻa Sihova kiate ia.
8 És ismét szólította az Örökkévaló Sámuelt, harmadszor; erre fölkelt, Élihez ment és mondta: Itt vagyok, mert szólítottál engem. Ekkor megértette Éli, hogy az Örökkévaló szólítja a fiút.
Pea naʻe toe ui ʻe Sihova ʻa Samuela ko hono liunga tolu. Pea tuʻu ia ʻo ʻalu kia Ilai, ʻo ne pehē, “Ko au eni he naʻa ke ui au.” Pea naʻe toki ʻilo ʻe Ilai kuo ui ʻa Sihova ki he tamasiʻi.
9 Mondta tehát Éli Sámuelnek: Menj, feküdj le; és lesz, ha szólít téged, akkor mondjad: beszélj, Örökkévaló, mert hallja a szolgád. És ment Sámuel és lefeküdt helyére.
Ko ia naʻe pehē ai ʻe Ilai kia Samuela, “ʻAlu ʻo tokoto hifo: pea ʻe pehē, kapau te ne ui koe, te ke pehē,’ʻE Sihova ke ke folofola mai; he ʻoku ongoʻi ʻe hoʻo tamaioʻeiki.’” Ko ia naʻe ʻalu ʻa Samuela ʻo tokoto ʻi hono potu.
10 S eljött az Örökkévaló, odaállt és szólította, mint már több ízben: Sámuel, Sámuel. Mondta Sámuel Beszélj, mert hallja a te szolgád.
Pea naʻe hāʻele mai ʻa Sihova, ʻo tuʻu, ʻo ui ʻo hangē ko ia naʻe fai, “Samuela, Samuela.” Pea naʻe toki tali ʻe Samuela, ʻo pehē, “Ke ke folofola mai; he ʻoku ongoʻi ʻe hoʻo tamaioʻeiki.”
11 És szólt az Örökkévaló Sámuelhez: Íme, én cselekszem oly dolgot Izraelben, hogy bárki hallja, megcsendül a két füle.
Pea naʻe pehē ʻe Sihova kia Samuela, “Vakai, te u fai ha meʻa ʻi ʻIsileli, ʻe vavana ai ʻae telinga, ʻokinautolu kotoa pē ʻe fanongo ki ai.
12 Ama napon teljesítem Élin mindazt, amit beszéltem házáról, kezdve és végezve.
ʻI he ʻaho ko ia te u fai kia Ilai ʻae ngaahi meʻa kotoa pē ʻaia kuo ʻosi ʻeku lea ai ki hono fale: ʻo kau ka kamata, te u fai ke ʻosi foki.
13 Kijelentem neki, hogy ítéletet tartok háza fölött örökre, ama bűn miatt, hogy tudta, hogy fiai átkot vonnak magukra, de nem feddte meg őket.
He kuo u tala kiate ia te u fakamaauʻi hono fale ke taʻengata koeʻuhi ko e hia ʻoku ne ʻiloʻi; ko e meʻa ʻi he fai angahala lahi hono ongo foha, pea naʻe ʻikai te ne taʻofi ʻakinaua.
14 Azért tehát megesküdtem Éli házáról: Nem jut engesztelés Éli háza bűnének, sem vágóáldozattal, sem lisztáldozattal, soha sem.
Pea ko ia kuo u fuakava ai ki he fale ʻo Ilai, ʻe ʻikai fakamaʻa ʻae hia ʻae fale ʻo Ilai ʻaki ʻae feilaulau pe ko e meʻa ʻatu ʻo taʻengata.”
15 És feküdt Sámuel reggelig, akkor kinyitotta az Örökkévaló házának ajtajait; Sámuel pedig félt Élinek megmondani a látomást.
Pea naʻe tokoto ʻa Samuela ʻo aʻu ki he pongipongi, pea naʻa ne toʻo ʻae ngaahi matapā ʻoe fale ʻo Sihova. Pea naʻe manavahē ʻa Samuela ke fakahā ʻaia kuo hā mai kia Ilai.
16 És hívta Éli Sámuelt és mondta: Sámuel fiam! Mondta: Itt vagyok.
Pea naʻe ui ʻe Ilai kia Samuela, ʻo ne pehē, “ʻE Samuela ko hoku foha.” Pea pehē ʻe ia, “Ko au eni.”
17 És mondta: Mi az az ige, melyet szólt hozzád? Ne titkold el, kérlek, előttem. Úgy tegyen veled az Isten és úgy folytassa, ha eltitkolsz előttem valamit mind azon igéből, melyet hozzád szólt.
Pea naʻe pehē ʻe ia, “Ko e hā ʻae meʻa kuo folofolaʻaki ʻe Sihova kiate koe? ʻOku ou kole kiate koe ʻoua naʻa ke fakafufū ia ʻiate au: Ke fai pehē ʻe he ʻOtua kiate koe, mo lahi hake foki, ʻo kapau te ke ʻufiʻufi ʻiate au ha meʻa ʻe taha ʻi he ngaahi meʻa kotoa pē kuo ne folofola kiate koe.”
18 Erre megmondta neki Sámuel mind a dolgokat s nem titkolta el előtte. Mondta: Ő az Örökkévaló, ami jónak tetszik szemeiben, azt tegye.
Pea naʻe fakahā ʻe Samuela ʻae meʻa kotoa pē kiate ia ʻo ʻikai fufū ha taha. Pea naʻe pehē ʻe ia, “Ko Sihova ia: tuku ke fai ʻe ia ʻaia ʻoku lelei ki hono finangalo.”
19 Felnőtt Sámuel és az Örökkévaló vele volt és nem ejtett el mind a szavaiból semmit a földre.
Pea naʻe tupu pe ʻa Samuela, pea naʻe ʻiate ia ʻa Sihova, pea naʻe ʻikai te ne tuku ke tō kelekele haʻane lea ʻe taha.
20 És megtudta egész Izrael Dántól Beér-Sebáig, hogy hűséges Sámuel mint az Örökkévalónak prófétája.
Pea naʻe ʻilo ʻe ʻIsileli kotoa pē mei Tani ʻo aʻu atu ki Peasipa, kuo hoko ʻa Samuela ko e palōfita ʻa Sihova.
21 Továbbra is megjelent az Örökkévaló Sílóban, mert megnyilatkozott az Örökkévaló Sámuelnek Sílóban az Örökkévaló igéjével.
Pea naʻe toe fakahāhā ʻa Sihova ʻi Sailo: he naʻe fakahā ʻe Sihova ʻa ʻene ʻafio kia Samuela ʻi Sailo ʻi he folofola ʻa Sihova.
