1 Sámuel 29
1 Összegyűjtötték a filiszteusok egész táborukat Afékba, Izrael pedig táborozott a forrás mellett, mely Jizreélnél van.
Pea naʻe tānaki fakataha ʻe he kakai Filisitia ʻa ʻenau ngaahi matanga tau ki ʻEfeki: pea naʻe ʻapitanga ʻae kakai ʻIsileli ʻo ofi ki he matavai ʻaia ʻoku ʻi Sesilili.
2 A filiszteusok fejedelmei vonultak százak szerint és ezrek szerint; Dávid pedig és emberei utoljára vonultak Ákhíssal.
Pea naʻe ʻalu atu ʻae houʻeiki ʻoe kakai Filisitia ʻi he ngaahi toko teau, mo e ngaahi toko afe: pea ʻalu ʻa Tevita mo hono kau tangata kimui mo ʻAkisi.
3 Ekkor mondták a filiszteusok vezérei: Mire valók ezek a héberek? Szólt Akhís a filiszteusok vezéreihez: Hiszen ez Dávid, Sáulnak, Izrael királyának szolgája, ki nálam van immár napok vagy már évek óta és nem találtam rajta semmit azon naptól fogva, hogy átszökött, mind e mai napig.
Pea pehē ʻe he houʻeiki ʻoe kakai Filisitia, “Ko e hā ʻoku fai ʻe he kau Hepelū ni ʻi heni?” Pea pehē ʻe ʻAkisi ki he houʻeiki ʻoe kakai Filisitia, “ʻIkai ko Tevita eni, ko e tamaioʻeiki ʻa Saula, ko e tuʻi ʻo ʻIsileli, ʻaia kuo ʻiate au ʻi he ngaahi ʻaho ni, pe ko e ngaahi taʻu, pea ʻoku ʻikai te u ʻilo ha kovi ʻe taha ʻiate ia talu ʻene hau kiate au ʻo aʻu ki he ʻaho ni?”
4 Megharagudtak rá a filiszteusok vezérei és mondták neki a filiszteusok vezérei: Küldd vissza ez embert, hogy visszamenjen helyére, ahova rendelted, s ne vonuljon velünk a háborúba, hogy ne legyen nekünk akadályozóúl a háborúban, hisz mivel teheti ez magát kedvessé az uránál, nem amaz emberek fejeivel-e?
Pea naʻe ʻita ʻae houʻeiki ʻoe kakai Filisitia kiate ia; pea pehē ʻe he houʻeiki ʻoe kau Filisitia kiate ia, “Ke ke fakafoki ʻae siana ni, koeʻuhi ke toe ʻalu ia ki hono potu ʻaia kuo ke tuʻutuʻuni kiate ia, pea ʻoua naʻa tuku ia ke ʻalu hifo mo kitautolu ki he tau, telia naʻa hoko ia ʻi he tau ko e fili kiate kitautolu: he te ne fakalelei ia ki heʻene ʻeiki ʻi he hā? ʻIkai ʻaki ʻae ngaahi ʻulu ʻoe kau tangata ni?
5 Nem ez a Dávid, kiről énekeltek körtáncban, mondván: megverte Sául ezreit, Dávid meg tízezreit?
ʻIkai ko Tevita eni, ʻaia naʻa nau hiva fetoutou fetaliʻaki ai ʻi he ngaahi meʻe, ʻo pehē, ‘Kuo tāmateʻi ʻe Saula ʻene ngaahi toko afe, mo Tevita ʻene ngaahi toko mano?’”
6 Erre hívta Ákhís Dávidot és szólt hozzá: Él az Örökkévaló, bizony becsületes vagy és jónak tetszik szemeimben, hogy velem ki és bevonulsz a táborban, mert nem találtam rajtad rosszat azon naptól fogva, hogy hozzám jöttél mind e mai napig; de a fejedelmek szemeiben nem tetszel jónak.
Pea naʻe ui ʻe ʻAkisi ʻa Tevita, ʻo ne pehē kiate ia, “Ko e moʻoni, hangē ʻoku moʻui ʻa Sihova, naʻa ke fai angatonu, pea ko e tau fetoutoumoliliuʻaki mo koe ʻi he tau, ʻoku lelei ʻi hoku ʻao: he ʻoku ʻikai te u ʻilo ha kovi ʻiate koe talu ʻae ʻaho ʻo hoʻo haʻu kiate au ʻo hoko mo e ʻaho ni: ka ko e moʻoni ʻoku ʻikai te ke lelei ʻi he ʻao ʻoe houʻeiki.
7 Most tehát térj vissza és menj békével, hogy rosszat ne tégy a filiszteusok fejedelmeinek szemeiben.
Ko ia ke ke foki ni, pea ke ʻalu fiemālie pe, telia naʻa ke fakaʻita ʻae houʻeiki ʻoe kakai Filisitia.”
8 Szólt Dávid Ákhíshoz: Ugyan mit tettem és mit találtál szolgádon azon naptól fogva, hogy előtted vagyok mind e mai napig, hogy ne menjek és harcoljak uramnak, a királynak ellenségei ellen?
Pea naʻe pehē ʻe Tevita kia ʻAkisi, “Ka ko e hā ia kuo u fai? Pea ko e hā ia kuo ke ʻilo ki hoʻo tamaioʻeiki lolotonga ʻe tau nonofo mo koe ʻo aʻu ki he ʻaho ni, koeʻuhi ke ʻoua naʻaku ʻalu ʻo tauʻi ʻae ngaahi fili ʻo ʻeku ʻeiki ko e tuʻi?”
9 Felelt Ákhís és szólt Dávidhoz: Tudom, hogy jónak tetszel szemeimben mint Isten angyala; csakhogy a filiszteusok vezérei mondták ne vonuljon velünk a háborúba.
Pea leaange ʻa ʻAkisi ʻo pehē kia Tevita, “ʻOku ou ʻilo ʻoku ke lelei ʻi hoku ʻao, ʻo hangē ko e ʻāngelo ʻae ʻOtua: ka koeʻuhi kuo ʻosi ʻae lea ʻae houʻeiki ʻoe kakai Filisitia, ʻo pehē, ‘ʻE ʻikai ʻalu ia mo kitautolu ki he tau.’
10 Most tehát, kelj föl korán reggel te meg urad szolgái, akik veled jöttek; keljetek föl korán reggel és amint rátok virrad, menjetek.
Pea ko ia ke ke tuʻu hengihengi hake ʻi he ʻapongipongi mo e kau tamaioʻeiki ʻa hoʻo ʻeiki ʻaia kuo haʻu mo koe: pea ʻi hoʻomou tuʻu hake leva ʻi he ʻapongipongi, pea maama ʻae ʻaho, pea mou ʻalu.”
11 És korán fölkelt Dávid, ő meg emberei, hogy menjenek reggel és visszatérjenek a filiszteusok országába. A filiszteusok pedig fölvonultak Jizreélbe.
Ko ia naʻe tuʻu hengihengi hake ai ʻa Tevita mo hono kau tangata ʻi he pongipongi, ke foki atu ki he fonua ʻoe kakai Filisitia. Pea naʻe ʻalu hake ʻae kakai Filisitia ki Sesilili.
