< 1 Sámuel 27 >

1 Mondta Dávid a szívében: Még elpusztulhatok egy napon Sául keze által; nincsen számomra jobb, mint hogy elmeneküljek a filiszteusok országába, majd lemond rólam Sául, hogy keressen engem Izrael egész határában, és így megmenekülök kezéből.
Pea naʻe pehē ʻe Tevita ʻi hono loto, “Ko eni, ʻe ai ha ʻaho te u ʻauha ai nai ʻi he nima ʻo Saula: ʻoku ʻikai ha meʻa lelei hake kiate au, ka ko ʻeku hola ʻo hao ki he fonua ʻoe kau Filisitia; pea ʻe ʻosi ai ʻae mamahi ʻa Saula kiate au, ʻi he toe kumi kiate au ʻi he ngaahi potu fonua ʻo ʻIsileli: ko ia te u hao ai mei hono nima.”
2 Fölkelt tehát Dávid és átvonult ő meg a vele levő hatszáz ember Ákhíshoz, Máókh fiához, Gát királyához.
Pea naʻe tuʻu ʻa Tevita, pea hoko atu ia mo e kau tangata ʻe toko onongeau naʻe ʻiate ia kia ʻAkisi, ko e foha ʻo Maoki ko e tuʻi ʻo Kati.
3 És maradt Dávid Ákhísnál Gátban, ő meg emberei, kiki a házával, Dávid és két felesége, a Jizreélbeli Achinóam és a Karmellbeli Abígájil, Nábál felesége.
Pea naʻe nofo ʻa Tevita mo ʻAkisi ʻi Kati, ʻaia mo hono kau tangata, ʻae tangata taki taha mo hono fale, ʻa Tevita mo hono ongo uaifi ʻe toko ua, ko ʻAhinoami ko e fefine Sesilili, mo ʻApikale ko e fefine Kameli, ʻaia naʻe mali mo Napale.
4 Tudtára adták Sáulnak, hogy elszökött Dávid Gátba; akkor többé már nem kereste őt.
Pea naʻe tala kia Saula kuo hola ʻa Tevita ki Kati: pea naʻe ʻikai te ne toe kumi ia.
5 És szólt Dávid Ákhíshoz: Ha ugyan kegyet találtam szemeidben, adjanak helyet nekem a vidéki városok egyikében, hadd lakjam ott: minek lakjék szolgád veled együtt a király városban?
Pea naʻe pehē ʻe Tevita kia ʻAkisi, “Ko eni, kapau kuo u ʻilo ʻae ʻofa ʻi ho ʻao, tuku kenau foaki mai kiate au ha potu fonua ʻi ha kolo, pe ʻi ʻuta, koeʻuhi ke u nofo ki ai: he koeʻumaʻā ʻae nofo ʻa hoʻo tamaioʻeiki mo koe ʻi he kolo ʻae tuʻi?”
6 Erre adta neki Ákhís ama napon Cziklágot; azért lett Cziklág Jehúda királyaié mind e mai napig.
Pea naʻe foaki kiate ia ʻe ʻAkisi ʻa Sikilaki ʻi he ʻaho ko ia: ko ia naʻe toka ai ʻa Sikilaki ki he ngaahi tuʻi ʻo Siuta ʻo aʻu ki he ʻaho ni.
7 Volt pedig a napok száma, hogy lakott Dávid a filiszteusok vidékén egy év és négy hónap.
Pea ko hono lahi ʻoe ʻaho naʻe nofo ai ʻa Tevita ʻi he fonua ʻoe kakai Filisitia, ko e taʻu ʻe taha mo e māhina ʻe fā.
8 Vonult Dávid meg emberei és portyáztak a gesúri, a gizri és az amáléki ellen, mert ezek voltak az ország lakossága ősidőtől fogva Súr felé egészen Egyiptom országáig.
Pea naʻe ʻalu hake ʻa Tevita mo hono kau tangata, ʻo tauʻi ʻae kakai Kesuli, mo e kakai Kesili, mo e kakai ʻAmaleki; he ko kinautolu ko e kakai ʻi muʻa ʻoe fonua ʻi hoʻo ʻalu ki Sua, ʻo ʻalu atu ki he fonua ko ʻIsipite.
9 És megverte Dávid amaz országot, nem hagyott életben sem férfit, sem nőt és elvitt juhot, marhát, szamarakat, tevéket és ruhákat, ekkor visszatért és Ákhíshoz ment;
Pea naʻe taaʻi ʻe Tevita ʻae fonua, pea naʻe ʻikai tuku ke moʻui ha tangata pe ko e fefine, pea naʻa ne fetuku ʻo ʻave ʻae fanga sipi, mo e fanga pulu, mo e fanga ʻasi, mo e fanga kāmeli, mo e ngaahi kofu, pea liu mai ʻo haʻu, pea hoko ia kia ʻAkisi.
10 és mondta Ákhís: Merre portyáztatok ma? Mondta Dávid: Jehúda délvidékén, a jerachmeéli délvidékén és a kéni délvidékén.
Pea pehē ʻe ʻAkisi, “Kuo mou tofa ʻae hala ki fē he ʻaho ni?” Pea pehē ʻe Tevita, “Ki he potu tonga ʻo Siuta, pea ki he potu tonga ʻoe kakai Selamili, pea ki he potu tonga ʻoe kakai Kena.”
11 Sem férfiút, sem asszonyt nem hagyott Dávid életben, hogy Gátba vitte volna, mert mondta: hogy meg ne jelentsék rólunk, mondván: Így tett Dávid és ilyen a módja az egész időben, hogy lakott a filiszteusok vidékén.
Pea naʻe ʻikai fakamoʻui ʻe Tevita ha tangata ʻe tokotaha pe ha fefine, ke ʻomi ʻae ongoongo ki Kati, ʻo ne pehē, Telia naʻa nau haʻu ʻo talaʻi ʻakimautolu, ʻo pehē, naʻe fai pehē ʻe Tevita, pea ʻe pehē pe ʻene anga, lolotonga ʻene nofo ʻi he fonua ʻoe kakai Filisitia.
12 És megbízott Ákhís Dávidban, mondván: Rossz hírbe keveredett népénél Izraelnél és majd lesz nekem örök szolgául.
Pea naʻe tui ʻa ʻAkisi kia Tevita, ʻo ne pehē, “Kuo fakafehiʻa ʻaupito ʻe ia ʻa hono kakai ʻIsileli kiate ia; ko ia ʻe hoko ai ia ko ʻeku tamaioʻeiki ʻo taʻengata.”

< 1 Sámuel 27 >