1 Sámuel 27
1 Mondta Dávid a szívében: Még elpusztulhatok egy napon Sául keze által; nincsen számomra jobb, mint hogy elmeneküljek a filiszteusok országába, majd lemond rólam Sául, hogy keressen engem Izrael egész határában, és így megmenekülök kezéből.
Asi Dhavhidhi akafunga mumwoyo make, akati, “Rimwe ramazuva ano ndichaparadzwa noruoko rwaSauro. Chinhu chiri nani chandingaita ndechokutizira kunyika yavaFiristia. Ipapo Sauro acharega kunditsvaka muIsraeri yose, uye ndichapukunyuka muruoko rwake.”
2 Fölkelt tehát Dávid és átvonult ő meg a vele levő hatszáz ember Ákhíshoz, Máókh fiához, Gát királyához.
Saka Dhavhidhi akabva navarume mazana matanhatu vakanga vanaye akaenda kuna Akishi mwanakomana waMaoki mambo weGati.
3 És maradt Dávid Ákhísnál Gátban, ő meg emberei, kiki a házával, Dávid és két felesége, a Jizreélbeli Achinóam és a Karmellbeli Abígájil, Nábál felesége.
Dhavhidhi navanhu vake vakandogara muGati naAkishi. Murume mumwe nomumwe akanga ane mhuri yake, uye Dhavhidhi akanga ana vakadzi vake vaviri vanoti: Ahinoami weJezireeri naAbhigairi weKarimeri, chirikadzi yaNabhari.
4 Tudtára adták Sáulnak, hogy elszökött Dávid Gátba; akkor többé már nem kereste őt.
Sauro akati anzwa kuti Dhavhidhi akanga atizira kuGati, haana kuzomutsvakazve.
5 És szólt Dávid Ákhíshoz: Ha ugyan kegyet találtam szemeidben, adjanak helyet nekem a vidéki városok egyikében, hadd lakjam ott: minek lakjék szolgád veled együtt a király városban?
Ipapo Dhavhidhi akati kuna Akishi, “Kana ndawana nyasha pamberi penyu, regai ndipiwe hangu nzvimbo mune rimwe ramaguta omunyika kuti ndigareko. Muranda wenyu angagara seiko muguta ramambo nemi?”
6 Erre adta neki Ákhís ama napon Cziklágot; azért lett Cziklág Jehúda királyaié mind e mai napig.
Saka musi iwoyo, Akishi akamupa Zikiragi, uye rikava guta ramadzimambo eJudha kusvikira nhasi.
7 Volt pedig a napok száma, hogy lakott Dávid a filiszteusok vidékén egy év és négy hónap.
Dhavhidhi akagara munyika yavaFiristia kwegore nemwedzi mina.
8 Vonult Dávid meg emberei és portyáztak a gesúri, a gizri és az amáléki ellen, mert ezek voltak az ország lakossága ősidőtől fogva Súr felé egészen Egyiptom országáig.
Zvino Dhavhidhi navanhu vake vakaenda vakandopamba vaGeshuri, vaGeziri, navaAmareki. (Kubva kare vanhu ava vakanga vachigara munyika yaisvika kuShuri neIjipiti.)
9 És megverte Dávid amaz országot, nem hagyott életben sem férfit, sem nőt és elvitt juhot, marhát, szamarakat, tevéket és ruhákat, ekkor visszatért és Ákhíshoz ment;
Dhavhidhi aiti akarwisa nzvimbo, akanga asingasiyi murume kana mukadzi ari mupenyu, asi aitora makwai nemombe, mbongoro, nengamera, nenguo. Ipapo akadzokera kuna Akishi.
10 és mondta Ákhís: Merre portyáztatok ma? Mondta Dávid: Jehúda délvidékén, a jerachmeéli délvidékén és a kéni délvidékén.
Akishi aiti amubvunza kuti, “Wanga waenda kundopamba kupiko nhasi?” Dhavhidhi aiti, “Kurutivi rweZasi kweJudha kana kuti kurutivi rweZasi kweJerameeri kana kuti kurutivi rweZasi kweKeni.”
11 Sem férfiút, sem asszonyt nem hagyott Dávid életben, hogy Gátba vitte volna, mert mondta: hogy meg ne jelentsék rólunk, mondván: Így tett Dávid és ilyen a módja az egész időben, hogy lakott a filiszteusok vidékén.
Haana kusiya murume kana mukadzi ari mupenyu kuti auye navo kuGati, nokuti akafunga mumwoyo make kuti, “Vangazotirevera vachiti, ‘Izvi ndizvo zvaitwa naDhavhidhi.’” Uye aya ndiwo akanga ari maitiro ake pakugara kwake kwose munyika yavaFiristia.
12 És megbízott Ákhís Dávidban, mondván: Rossz hírbe keveredett népénél Izraelnél és majd lesz nekem örök szolgául.
Akishi akavimba naDhavhidhi akati mumwoyo make, “Ava munhu anovengwa kwazvo navanhu vokwake, ivo vaIsraeri, zvokuti achava muranda wangu nokusingaperi.”
