1 Sámuel 26

1 Jöttek a Zífbeliek Sáulhoz Gibeába, mondván: Nemde Dávid Ckakhíla dombján rejtőzködik, a sivatag előtt.

Sifittene kom til Saul i Gibea og sa: David holder sig skjult på Kakilahaugen, midt imot ørkenen.

2 Ekkor fölkelt Sául és lement Zíf pusztájába és vele háromezer ember, Izrael válogatottjai, hogy keresse Dávidot Zíf pusztájában.

Da tok Saul ut og drog ned til Sifs ørken med tre tusen mann, som var utvalgt av hele Israel, for å søke efter David i Sifs ørken.

3 És táborozott Sául Chakhíla dombján, mely a sivatag előtt az út mellett van; Dávid pedig a pusztában lakott, és látta, hogy Sául utána ment a pusztába.

Og Saul leiret sig på Kakilahaugen, midt imot ørkenen, ved veien. David holdt til i ørkenen, og da han skjønte at Saul var kommet efter ham ut i ørkenen,

4 Erre küldött Dávid kémeket és megtudta, hogy eljött Sául a megállapított helyre.

sendte han ut speidere og fikk vite at Saul virkelig var kommet.

5 Ekkor fölkelt Dávid és elment azon helyre, ahol Sául táborozott, és látta Dávid a helyet, ahol feküdt Sául meg Abnér, Nér fia, az ő hadvezére; Sául ugyanis a táborgyűrűben feküdt és a nép táborozott körülötte.

Så brøt David op og kom til det sted hvor Saul hadde leiret sig, og David så stedet hvor Saul og hans hærfører Abner, Ners sønn, hadde lagt sig til å sove; Saul lå i vognborgen, men folket hadde leiret sig rundt omkring ham.

6 Megszólalt Dávid és szólt a chittita Achímélekhez és Abisájhoz, Czerúja fiához, Jóáb testvéréhez, mondván: Ki jön le velem Sáulhoz a táborba? Mondta Abisáj: Lemegyek én veled.

Da tok David til orde og sa til Akimelek, hetitten, og til Abisai, Serujas sønn, Joabs bror: Hvem vil gå med mig ned til Saul i leiren? Abisai svarte: Jeg vil gå med dig ned.

7 Odament Dávid meg Abisáj a néphez éjjel, és íme Sául alva fekszik a táborgyűrűben és dárdája a földbe szúrva fejtől neki, Abnér pedig és a nép feküsznek körülötte.

Da David og Abisai om natten kom bort til krigsfolket, lå Saul og sov i vognborgen, og hans spyd var stukket ned i jorden ved hans hodegjerde, og Abner og folket lå rundt omkring ham.

8 És szólt Abísáj Dávidhoz: Kiszolgáltatta ma kezedbe az Isten ellenségedet; most tehát hadd szegezem őt a dárdával a földhöz egy ütéssel s tovább nem bántom.

Da sa Abisai til David: Gud har idag gitt din fiende i din hånd; la mig nu få støte spydet igjennem ham og ned i jorden med en eneste gang, så jeg ikke skal behøve å gi ham et støt til!

9 De szólt Dávid Abisájhoz: Ne pusztítsd el; mert kinyújtotta ki a kezét az Örökkévaló fölkentje ellen és büntetlen maradt?

Men David sa til Abisai: Drep ham ikke! Hvem har utrakt sin hånd mot Herrens salvede og er blitt ustraffet?

10 Mondta Dávid: Él az Örökkévaló, hacsak az Örökkévaló nem veri meg őt: vagy napja eljön és meghal, vagy háborúba vonul és elpusztul.

Og David sa: Så sant Herren lever: Herren skal selv slå ham, enten nu hans dag kommer, og han dør, eller han drar i krig og blir bortrykket.

11 Távol legyen tőlem, az Örökkévalóért, hogy kinyújtsam kezemet az Örökkévaló fölkentje ellen. Most tehát vedd el, kérlek, a dárdát, mely neki fejtől van, és a vizeskancsót és menjünk el.

Herren fri mig fra å legge hånd på Herrens salvede! Men ta nu spydet, som står ved hans hodegjerde, og vannkrukken og la oss gå!

12 Vette Dávid a dárdát és a vizeskancsót Sául feje mellől és elmentek; de senki sem látta, sem nem tudta, sem föl nem ébredt, mert mindnyájan aludtak, mert az Örökkévalótól mély álom esett rájuk.

Så tok David spydet og vannkrukken fra Sauls hodegjerde, og de gikk sin vei, og der var ingen som så det eller merket det eller våknet - de sov alle sammen, fordi Herren hadde latt en dyp søvn falle på dem.

13 Erre átment Dávid a túloldalra és állt a hegy csúcsán, messziről; nagy volt a térség közöttük.

Derefter gikk David over på den andre side av dalen og stod langt borte på toppen av fjellet - det var et godt stykke mellem dem.

14 És kiáltott Dávid a népnek és Abnérnak, Nér fiának, mondván: Nem felelsz-e Abnér? Felelt Abnér és mondta: Ki vagy te, aki kiáltottál a királynak.

Og David ropte til krigsfolket og til Abner, Ners sønn, og sa: Svarer du ikke, Abner? Og Abner svarte: Hvem er du som roper hit over til kongen?

15 És szólt Dávid Abnérhez: Nem férfi vagy-e és ki olyan mint te Izraelben? Miért nem vigyáztál hát uradra, a királyra? Mert odament egy a nép közül, hogy elpusztítsa a királyt, uradat.

Da sa David til Abner: Du er jo en mann som ikke har sin like i Israel? Hvorfor har du da ikke holdt vakt over din herre kongen? Det kom en av folket og vilde drepe kongen, din herre.

16 Nem jó ez a dolog, melyet cselekedtél; él az Örökkévaló, bizony halál fiai vagytok, mivel nem vigyáztatok uratokra, az Örökkévaló fölkentjére. Most tehát lásd, hol a király dárdája meg a vizeskancsó, melyek neki fejtől voltak?

Det er ikke godt det du har gjort. Så sant Herren lever: I er dødsens, I som ikke har holdt vakt over eders herre, han som er Herrens salvede. Se nu efter hvor kongens spyd er, og vannkrukken som stod ved hans hodegjerde!

17 És fölismerte Sául Dávid hangját és mondta: A te hangod ez; fiam Dávid? Mondta Dávid: Az én hangom, uram király.

Da kjente Saul Davids røst og sa: Er det din røst, min sønn David? David svarte: Ja, herre konge!

18 Mondta: Miért is üldözi uram az ő szolgáját? Hisz mit tettem és mi rossz van kezemben?

Og han sa: Hvorfor forfølger min herre sin tjener således? Hvad har jeg gjort, og hvad ondt er der i min hånd?

19 Most hallja csak uram a király szolgája szavait: ha az Örökkévaló ingerelt föl téged ellenem, jusson neki illatáldozat; de ha emberfiai, átkozva legyenek az Örökkévaló előtt, mert elűztek ma engem, hogy be ne fogadtassam az Örökkévaló birtokába, mondván: menj, szolgálj más isteneket.

Hør nu, herre konge, din tjeners ord: Er det Herren som har egget dig op mot mig, så forson ham ved et offer! Men er det mennesker, så være de forbannet for Herrens åsyn, fordi de nu har drevet mig bort, så jeg ikke får opholde mig i Herrens eget land - de sier: Gå bort og tjen andre guder!

20 Most pedig, ne hulljon vérem földre messze az Örökkévaló színétől! Hiszen kivonult Izrael királya, hogy keressen egy bolhát, amint üldöznek egy fogolymadarat a hegyekben.

Og la nu ikke mitt blod bli utøst langt borte fra Herrens åsyn, siden Israels konge har draget ut for å lete efter en loppe, likesom en jager efter en akerhøne i fjellet.

21 És mondta. Sául: Vétkeztem, térj vissza, fiam Dávid, mert nem fogok többé rosszat cselekedni veled, azért hogy drága volt a lelkem szemeidben a mai napon: íme balga voltam és fölötte nagyon tévedtem.

Da sa Saul: Jeg har syndet; kom tilbake, min sønn David! Jeg vil ikke gjøre dig noget ondt mere, siden mitt liv var så dyrt i dine øine idag. Jeg har virkelig båret mig at som en dåre og faret storlig vill.

22 Felelt Dávid és mondta: Itt a király dárdája, jöjjön át egy a legények közül és vegye el.

David svarte: Se, her er ditt spyd, konge! La en av dine tjenere komme hit over og hente det!

23 Az Örökkévaló pedig visszatéríti kinek kinek igazságát és hűségét hogy kézbe adott ma téged az Örökkévaló s nem akartam kinyújtani kezemet az Örökkévaló fölkentje ellen.

Men Herren vil gjengjelde mig min rettferdighet og troskap. Herren gav dig idag i min hånd; men jeg vilde ikke legge hånd på Herrens salvede.

24 És íme, valamint nagy volt a lelked a mai napon szemeimben, akképpen nagy legyen az én lelkem az Örökkévaló szemeiben, és mentsen meg engem minden szorongatástól.

Og sa høit verd som ditt liv hadde i mine øine idag, så høit verd skal mitt liv ha i Herrens øine, så han frir mig ut av all trengsel.

25 És szólt Sául Dávidhoz: Áldott légy fiam Dávid, cselekedni is fogsz, győzni is fogsz! Erre elment Dávid az útjára, Sául pedig visszatért helyére.

Da sa Saul til David: Velsignet være du, min sønn David! Alt det du tar dig fore, skal du og kunne fullføre. Så gikk David sin vei, og Saul drog hjem igjen.