1 Sámuel 26
1 Jöttek a Zífbeliek Sáulhoz Gibeába, mondván: Nemde Dávid Ckakhíla dombján rejtőzködik, a sivatag előtt.
And the Ziphites came unto Saul to Gibeah, saying, Doth not David hide himself in the hill of Hachilah, which is before Jeshimon?
2 Ekkor fölkelt Sául és lement Zíf pusztájába és vele háromezer ember, Izrael válogatottjai, hogy keresse Dávidot Zíf pusztájában.
Then Saul arose, and went down to the wilderness of Ziph, having three thousand chosen men of Israel with him, to seek David in the wilderness of Ziph.
3 És táborozott Sául Chakhíla dombján, mely a sivatag előtt az út mellett van; Dávid pedig a pusztában lakott, és látta, hogy Sául utána ment a pusztába.
And Saul pitched in the hill of Hachilah, which is before Jeshimon, by the way. But David abode in the wilderness, and he saw that Saul came after him into the wilderness.
4 Erre küldött Dávid kémeket és megtudta, hogy eljött Sául a megállapított helyre.
David therefore sent out spies, and understood that Saul was come in very deed.
5 Ekkor fölkelt Dávid és elment azon helyre, ahol Sául táborozott, és látta Dávid a helyet, ahol feküdt Sául meg Abnér, Nér fia, az ő hadvezére; Sául ugyanis a táborgyűrűben feküdt és a nép táborozott körülötte.
And David arose, and came to the place where Saul had pitched: and David beheld the place where Saul lay, and Abner the son of Ner, the captain of his army: and Saul lay in the trench, and the people pitched round about him.
6 Megszólalt Dávid és szólt a chittita Achímélekhez és Abisájhoz, Czerúja fiához, Jóáb testvéréhez, mondván: Ki jön le velem Sáulhoz a táborba? Mondta Abisáj: Lemegyek én veled.
Then answered David and said to Ahimelech the Hittite, and to Abishai the son of Zeruiah, brother to Joab, saying, Who will go down with me to Saul to the camp? And Abishai said, I will go down with thee.
7 Odament Dávid meg Abisáj a néphez éjjel, és íme Sául alva fekszik a táborgyűrűben és dárdája a földbe szúrva fejtől neki, Abnér pedig és a nép feküsznek körülötte.
So David and Abishai came to the people by night: and, behold, Saul lay sleeping within the trench, and his spear stuck in the ground at his head: but Abner and the people lay round about him.
8 És szólt Abísáj Dávidhoz: Kiszolgáltatta ma kezedbe az Isten ellenségedet; most tehát hadd szegezem őt a dárdával a földhöz egy ütéssel s tovább nem bántom.
Then said Abishai to David, God hath delivered thine enemy into thine hand this day: now therefore let me smite him, I pray thee, with the spear even to the earth at once, and I will not smite him the second time.
9 De szólt Dávid Abisájhoz: Ne pusztítsd el; mert kinyújtotta ki a kezét az Örökkévaló fölkentje ellen és büntetlen maradt?
And David said to Abishai, Destroy him not: for who can stretch forth his hand against Yhwh's anointed, and be guiltless?
10 Mondta Dávid: Él az Örökkévaló, hacsak az Örökkévaló nem veri meg őt: vagy napja eljön és meghal, vagy háborúba vonul és elpusztul.
David said furthermore, As Yhwh liveth, Yhwh shall smite him; or his day shall come to die; or he shall descend into battle, and perish.
11 Távol legyen tőlem, az Örökkévalóért, hogy kinyújtsam kezemet az Örökkévaló fölkentje ellen. Most tehát vedd el, kérlek, a dárdát, mely neki fejtől van, és a vizeskancsót és menjünk el.
Yhwh forbid that I should stretch forth mine hand against Yhwh's anointed: but, I pray thee, take thou now the spear that is at his head, and the cruse of water, and let us go.
12 Vette Dávid a dárdát és a vizeskancsót Sául feje mellől és elmentek; de senki sem látta, sem nem tudta, sem föl nem ébredt, mert mindnyájan aludtak, mert az Örökkévalótól mély álom esett rájuk.
So David took the spear and the cruse of water from Saul’s head; and they gat them away, and no man saw it, nor knew it, neither awaked: for they were all asleep; because a deep sleep from Yhwh was fallen upon them.
13 Erre átment Dávid a túloldalra és állt a hegy csúcsán, messziről; nagy volt a térség közöttük.
Then David went over to the other side, and stood on the top of an hill afar off; a great space being between them:
14 És kiáltott Dávid a népnek és Abnérnak, Nér fiának, mondván: Nem felelsz-e Abnér? Felelt Abnér és mondta: Ki vagy te, aki kiáltottál a királynak.
And David cried to the people, and to Abner the son of Ner, saying, Answerest thou not, Abner? Then Abner answered and said, Who art thou that criest to the king?
15 És szólt Dávid Abnérhez: Nem férfi vagy-e és ki olyan mint te Izraelben? Miért nem vigyáztál hát uradra, a királyra? Mert odament egy a nép közül, hogy elpusztítsa a királyt, uradat.
And David said to Abner, Art not thou a valiant man? and who is like to thee in Israel? wherefore then hast thou not kept thy lord the king? for there came one of the people in to destroy the king thy lord.
16 Nem jó ez a dolog, melyet cselekedtél; él az Örökkévaló, bizony halál fiai vagytok, mivel nem vigyáztatok uratokra, az Örökkévaló fölkentjére. Most tehát lásd, hol a király dárdája meg a vizeskancsó, melyek neki fejtől voltak?
This thing is not good that thou hast done. As Yhwh liveth, ye are worthy to die, because ye have not kept your master, Yhwh's anointed. And now see where the king’s spear is, and the cruse of water that was at his head.
17 És fölismerte Sául Dávid hangját és mondta: A te hangod ez; fiam Dávid? Mondta Dávid: Az én hangom, uram király.
And Saul knew David’s voice, and said, Is this thy voice, my son David? And David said, It is my voice, my lord, O king.
18 Mondta: Miért is üldözi uram az ő szolgáját? Hisz mit tettem és mi rossz van kezemben?
And he said, Wherefore doth my lord thus pursue after his servant? for what have I done? or what evil is in mine hand?
19 Most hallja csak uram a király szolgája szavait: ha az Örökkévaló ingerelt föl téged ellenem, jusson neki illatáldozat; de ha emberfiai, átkozva legyenek az Örökkévaló előtt, mert elűztek ma engem, hogy be ne fogadtassam az Örökkévaló birtokába, mondván: menj, szolgálj más isteneket.
Now therefore, I pray thee, let my lord the king hear the words of his servant. If Yhwh have stirred thee up against me, let him accept an offering: but if they be the children of men, cursed be they before Yhwh; for they have driven me out this day from abiding in the inheritance of Yhwh, saying, Go, serve other gods.
20 Most pedig, ne hulljon vérem földre messze az Örökkévaló színétől! Hiszen kivonult Izrael királya, hogy keressen egy bolhát, amint üldöznek egy fogolymadarat a hegyekben.
Now therefore, let not my blood fall to the earth before the face of Yhwh: for the king of Israel is come out to seek a flea, as when one doth hunt a partridge in the mountains.
21 És mondta. Sául: Vétkeztem, térj vissza, fiam Dávid, mert nem fogok többé rosszat cselekedni veled, azért hogy drága volt a lelkem szemeidben a mai napon: íme balga voltam és fölötte nagyon tévedtem.
Then said Saul, I have sinned: return, my son David: for I will no more do thee harm, because my soul was precious in thine eyes this day: behold, I have played the fool, and have erred exceedingly.
22 Felelt Dávid és mondta: Itt a király dárdája, jöjjön át egy a legények közül és vegye el.
And David answered and said, Behold the king’s spear! and let one of the young men come over and fetch it.
23 Az Örökkévaló pedig visszatéríti kinek kinek igazságát és hűségét hogy kézbe adott ma téged az Örökkévaló s nem akartam kinyújtani kezemet az Örökkévaló fölkentje ellen.
Yhwh render to every man his righteousness and his faithfulness: for Yhwh delivered thee into my hand to day, but I would not stretch forth mine hand against Yhwh's anointed.
24 És íme, valamint nagy volt a lelked a mai napon szemeimben, akképpen nagy legyen az én lelkem az Örökkévaló szemeiben, és mentsen meg engem minden szorongatástól.
And, behold, as thy life was much set by this day in mine eyes, so let my life be much set by in the eyes of Yhwh, and let him deliver me out of all tribulation.
25 És szólt Sául Dávidhoz: Áldott légy fiam Dávid, cselekedni is fogsz, győzni is fogsz! Erre elment Dávid az útjára, Sául pedig visszatért helyére.
Then Saul said to David, Blessed be thou, my son David: thou shalt both do great things, and also shalt still prevail. So David went on his way, and Saul returned to his place.
