1 Sámuel 25
1 Meghalt Sámuel, és összegyűlt egész Izrael, gyászt tartottak fölötte és eltemették házában, Rámában. – Fölkelt Dávid és lement Párán pusztájába.
A MAKE iho la o Samuela; a hoakoakoaia'e la ka Iseraela a pau, a uwe iho la ia ia, a kanu aku la ia ia iloko o kona hale ma Rama. Ku ae la o Davida, a iho ilalo ma ka waonahele o Parana.
2 Volt egy ember Máónban, gazdasága pedig Karmellben; ez ember igen nagy volt: volt ugyanis neki háromezer juha és ezer kecskéje. És ő Karmellben volt, mikor juhait nyírták.
A o kekahi kauaka ma Maona, a ma Karemela kona waiwai; a he kanaka waiwai loa ia, akolu ana tausani hipa, hookahi tausani kao; a ako iho la ia i kana poe hipa ma Karemela.
3 Az embernek neve Nábál s feleségének neve Abígájil; az asszony jó eszű és szép alakú volt, a férfi pedig durva volt és rossz cselekedetű – ő Kálébbeli volt.
O Nabala ka inoa o ua kanaka la, a o Abigaila ka inoa o kana wahine: a he wahine akamai i ka noonoo, a he maikai kona helehelena: aka, o ke kanaka, he huhu ia, a he hewa kana hana ana: no ko Kaleba ohana ia.
4 Hallotta Dávid a pusztában, hogy Nábál a juhait nyírja;
A lohe ae la o Davida ma ka waonahele e ako aua o Nabala i kana poe hipa.
5 akkor küldött Dávid tíz legényt, és mondta Dávid a legényeknek: Menjetek föl Karmellbe és midőn Nábálhoz elértek, kérdezzétek meg nevemben békéjéről.
Hoouna aku la o Davida i na kanaka ui he umi, a, i aku la o Davida i na kanaka ui, E pii ae oukou ma Karemela, a hele io Nabala la, a e aloha aku ia ia ma kuu inoa.
6 És mondjátok: ekképpen az életre! Te is békében, házad is békében, és minden, ami a tied, békében!
Penei oukou e olelo aku ai ia ia e ola ana, Aloha oe, aloha ko ka hale, a aloha hoi kou mea a pau loa.
7 Most pedig, hallottam hogy nyírnak nálad; tehát, a te pásztoraid velünk voltak, nem bántottuk meg őket és nem hiányzott nekik semmi mindama napokban, hogy Karmellben voltak;
A ua lohe iho nei au, aia no ia oe na mea ako huluhipa: o kou poe kahuhipa me makou, aole makou i hana ino aku ia lakou, aole i lilo kekahi o ko lakou mea i ka manawa a pau a lakou i noho ai ma Karemela.
8 kérdezd meg legényeidet, majd megmondják neked – találjanak hát legényeim kegyet szemeidben, mert szerencsés napra jöttünk; add, kérlek, azt amit talál kezed, szolgáidnak és fiadnak Dávidnak.
E ninau aku oe i kou poe kanaka ui, a e hai mai lakou ia oe. No ia mea, e loaa auanei i na kanaka ui ke aloha imua o kou maka: no ka mea, ua hiki mai makou i ka la maikai: ke noi aku nei au ia oe, o ka mea i loaa i kou lima e haawi na kau poe kauwa, a na kau keiki, na Davida.
9 Odajöttek Dávid legényei és beszéltek Nábálhoz mind e szavak szerint Dávid nevében, és megálltak.
A hiki aku la ka poe kanaka ui o Davida, hai aku la lakou ia Nabala ia mau olelo a pau ma ka inoa o Davida, a hooki iho la.
10 Felelt Nábál Dávid szolgáinak és mondta: Kicsoda Dávid és kicsoda Jisáj fia? Manapság sokan vannak a szolgák, akik megugranak kiki ura. elől.
Olelo mai la o Nabala i na kauwa a Davida, i mai la, Owai la o Davida, owai hoi ke keiki a Iese? I neia manawa, ua nui na kauwa, o kela kanaka keia kanaka i mahuka mai ke alo aku o kona haku.
11 Majd veszem kenyeremet és vizemet és levágott marhámat, amit levágtam nyíróim számára, hogy odaadjam embereknek, kikről nem tudom, honnan valók.
E lawe anei au i kuu berena, a me ko'u wai, a me ka'u holoholona a'u i kalua'i na ka poe ako huluhipa, a e haawi aku na na kanaka a'u i ike ole ai i ko lakou wahi e hele mai nei?
12 Erre elfordultak Dávid legényei útjukra; visszatértek, eljutottak és megmondták neki mind e szavak szerint.
A huli ae la na kanaka ui o Davida ma ko lakou ala, a hoi aku la a hiki, a hai aku la lakou ia ia ia mau olelo a pau.
13 Ekkor mondta Dávid az ő embereinek: Kössétek föl kiki az ő kardját! És felkötötték kiki a kardját, és felkötötte Dávid is a kardját; és fölmentek Dávid után mintegy négyszáz ember, kétszázan pedig maradtak a poggyász mellett.
I aku la o Davida i kona poe kanaka, E hawele oukou o kela kanaka keia kanaka i kana pahikaua. A hawele iho la kela kanaka keia kanaka i kana pahikaua; a hawele iho hoi o Davida i kana pahikaua; aha haneri kanaka paha i hahai mahope o Davida; alua haneri i noho ma na ukana.
14 De Abígájilnak, Nábál feleségének, tudtára adta egyik legény a legények közül, mondván: Íme, küldött Dávid követeket a pusztából, hogy üdvözöljék urunkat, ő pedig rájuk rontott.
A hai aku kekahi o ka poe kanaka ui ia Abigaila, ka wahine a Nabala, i aku la, Aia hoi, ua hoouna mai o Davida i na elele mai ka waonahele mai e aloha mai i ko makou haku, a lele ino aku oia ia lakou.
15 Ez emberek pedig igen jók hozzánk, nem bántódtunk meg és nem hiányzott nekünk semmi mind ama napokban, hogy velük jártunk, amikor a mezőn voltunk;
Aka, ua hana pono mai ia poe kanaka ia makou, aole i hana eha mai ia makou, aole i lilo kekahi mea o makou i na la a pau a makou i noho pu ai me lakou ma ke kula.
16 fal voltak körülöttünk éjjel is, nappal is, mind a napokban, hogy velük voltunk, legeltetve a juhokat.
He pa pohaku lakou no makou ma ka po a me ke ao, i na la a pau a makou i noho pu ai me lakou, e malama ana i ka poe hipa.
17 Most tehát tudd meg és lásd, mit cselekedjél, mert el van határozva a veszedelem urunk ellen és egész háza ellen; ő pedig alávalóbb, semhogy beszélni lehetne hozzá.
Ano hoi e noonoo oe a ike i kau mea e hana aku ai; no ka mea, ua manao hewa ia mai no to makou haku, a no kona ohua a pau; no ka mea, he keiki ia na Beliala, aole e pono ke olelo aku ia ia.
18 Ekkor sietett Abígájil és vett kétszáz kenyeret, két tömlő bort, öt elkészített juhot, öt mérték pörkölt gabonaszemet, száz aszuszőlőlepényt és kétszáz fügelepényt, és rátette a szamarakra.
Alaila lalelale ae la o Abigaila, a lawe aku la i elua haneri pai berena, a i elua hue waina, a me na hipa elima i hoomakaukauia, a me na ipu hua palaoa elima i pulehuia, a i hookahi haneri paihuawaina maloo, a i elua haneri pai huafiku maloo, a kau ae la maluna o na hoki.
19 És mondta legényeinek: Vonuljatok előttem, íme én utánatok megyek; férjének, Nábálnak pedig nem mondta meg.
I aku la ia i kana poe kauwa, E hele e oukou mamua o'u, aia hoi, e hahai ana au mahope o oukou. Aole ia i hai aku ia Nabala kana kane.
20 Volt pedig, amint ül a szamáron és lemegy a hegy hasadékán, íme, Dávid és emberei lejönnek elejébe, és rájuk talált.
A i kona holo ana maluna o ka hoki a hiki ma kahi malu o ka mauna, aia hoi o Davida a me kona poe kanaka e iho mai ana e halawai me ia, a halawai aku la ia me lakou.
21 Dávid pedig mondta volt: Bizony hiába óvtam meg mindent, ami ezé a pusztában, nem hiányzott semmi mindabból, ami az övé, de rosszal fizetett nekem jóért.
Ua olelo iho la o Davida, He oiaio, ua malama make hewa au i na mea a pau a keia kanaka ma ka waonahele, aole i lilo kekahi o kana mau mea a pau; a ua hoihoi mai ia i ka hewa ia'u no ka pono.
22 Így cselekedjék Isten Dávid ellenségeivel és így folytassa: nem hagyok meg mindabból, ami az övé, a reggel virradtáig egy falra vizelőt.
Pela hoi, a e oi aku hoi ka ke Akua e hana aku ai i ka poe enemi o Davida, ke waiho au a hiki i ka malamalama o ke ao i kekahi o kona poe kane.
23 Midőn meglátta Abígájil Dávidot, sietett és leszállt a szamárról: levetette magát Dávid előtt arcára és leborult földig.
A ike aku la o Abigaila ia Davida, lele koke iho la ia mai luna mai o ka hold, a haule ilalo ke alo imua o Davida, a kulou iho la ma ka honua.
24 Levetette magát lábaihoz és mondta: Én rajtam, uram, a bűn; hadd beszéljen, kérlek, szolgálód előtted és halljad szolgálód szavait.
A haule iho la ma kona wawae, i aku la, Maluna o'u, e kuu haku, maluna o'u ka hewa: a ke noi aku nei au, e ae mai oe i kau kauwawahine, e olelo aku maloko o kou pepeiao, a e hoolohe mai i ka olelo a kau kauwawahine.
25 Ne fordítsa uram, kérlek, a szívét erre az alávaló emberre, lábára, mert amilyen a neve, olyan ő maga: Nábál a neve és aljasság van vele; én pedig, szolgálód, nem láttam Uram legényeit, akiket küldtél.
Ke noi aku nei au ia oe, mai manao nui kuu haku i keia kanaka hewa, ia Nabala: no ka mea, e like me ke ano o kona inoa, pela hoi ia, o Nabala kona inoa, a me ia no ka lapuwale: aka, aole i ike kau kauwawahine i ka poe kanaka ui au i hoouna mai ai.
26 Most tehát, uram, él az Örökkévaló és lelked életére, miután visszatartott téged az Örökkévaló attól, hogy vérbűnbe essél és hogy tenkezed segítsen magadnak, most tehát legyenek mint Nábál az ellenségeid és akik rosszra törnek uram ellen;
Ano hoi, e kuu haku, ma ke ola o Iehova, a ma ke ola o kou uhane, no ke keakea ana o Iehova i kou hele mai e hookahe i ke koko, a me ka hoopai ana nou me kou lima iho, ano hoi, e lilo ana kou poe enemi, a me ka poe imi hewa i kuu haku, e like me Nabala.
27 most tehát ez az ajándék, melyet hozott szolgálód uramnak, adassék a legényeknek, akik uram nyomában járnak.
Ano hoi, o keia manawalea a kau kauwawahine i lawe mai nei na kuu haku, e haawiia'ku ia na ka poe kanaka ui e hele ana ma ka wawae o kuu haku.
28 Bocsásd meg, kérlek, szolgálód vétkét, mert az Örökkévaló uramnak állandó házat fog alapítani, mert uram az Örökkévaló harcait harcolja, valami rossz tehát ne találtassék rajtad élteden át.
Ke noi aku nei au ia oe, e kala ae oe i ka hala o kau kauwawahine: no ka mea, e hana io mai no o Iehova i hale mau no kuu haku; no ke kaua ana a kuu haku i na kaua o Iehova, aole i loaa ka hewa iloko ou i kou mau la.
29 Fölkelt egy ember, hogy üldözzön téged és hogy lelkedre törjön; de be lesz kötve uram lelke az élők kötésében az Örökkévalónál, Istenednél; ellenségeid lelkét pedig parittyázza a parittya fenekében!
Aka, ua ku mai kekahi kanaka e hahai ia oe, a e imi i kou ola: aka, e nakii pu ia auanei ke ola o kuu haku iloko o ka pua o ka poe ola me Iehova kou Akua; a o ke ola o kou poe enemi, nana no lakou e maa aku mai loko ae o ka maa.
30 És lesz, midőn tesz az Örökkévaló urammal mind aszerint, ami jót beszélt felőled, és majd rendel téged fejedelmül Izrael fölé:
A i ka manawa e hana mai ai o Iehova no kuu haku, e like me ka pono a pau ana i olelo mai ai nou, a e hoolilo ia oe i alii no ka Iseraela;
31 akkor ne legyen ez neked megütközésül, se szívbotlásul uramnak, hogy vért ontottál ok nélkül és hogy uram önmagának segített; s midőn majd jól tesz az Örökkévaló urammal, emlékezzél meg szolgálódról.
Alaila aole e lilo keia i mea kaumaha nou, a me ka hihia no ka naau o kuu haku, o kou hookahe ole ana i ke koko hala ole, a o ka hoopai ole ana o kuu haku nona: a i hana pono mai o Iehova i kuu haku, alaila e hoomanao oe i kau kauwawahine.
32 Mondta Dávid Abígájilnak: Áldva legyen az Örökkévaló, Izrael Istene, aki küldött téged e napon elémbe;
Olelo mai la o Davida ia Abigaila, E hoomaikaiia ke Akua o ka Iseraela, i kona hoouna ana mai ia oe i keia la e halawai me au:
33 és áldott legyen eszed és áldott légy te magad, hogy meggátoltál e napon, hogy ne essem vérbűnbe és ne kezem segítsen magamnak.
E hoomaikaiia kou naauao, a e hoomaikaiia oe i kou keakea ana mai ia'u i ka hele ana mai e hookahe i ke koko, a me ka hoopai ana no'u me kuu lima iho.
34 Azonban, él az Örökkévaló, Izrael Istene, aki visszatartott engem attól, hogy veled rosszul bánjak: bizony, ha nem siettél és nem jöttél volna elém, bizony nem maradt volna Nábálnak reggel virradtáig falra vizelője.
He oiaio, ma ke ola o Iehova ke Akua o ka Iseraela, nana i keakea mai ia'u e hana hewa aku ia oe, ina paha aole oe i hele koke mai e halawai me au, ina aole koe ia Nabala a hiki i ka malamalama o ke ao kekahi o kona poe kane.
35 És elfogadta Dávid a kezéből amit hozott neki; őneki pedig mondta: Menj föl békében házadba, lásd, hallgattam szavadra és tekintetbe vettelek.
A lawe aku la o Davida mai kona lima aku i ka mea ana i lawe mai ai nana, a i aku la ia ia ia, E pii pomaikai oe ma kou hale; aia hoi, ua hoolohe aku au i kou leo, a ua maliu aku au ia oe.
36 Eljutott Abígájíl Nábálhoz és íme, neki lakomája volt házában, mint a király lakomája, Nábálnak a szíve vidám volt és őfelette részeg volt; de nem mondott meg neki semmit, sem kicsinyt sem nagyot, reggel virradtáig.
A hoi aku la o Abigaila ia Nabala; aia hoi, he ahaaina kana ma kona hale e like me ka ahaaina alii; a ua olioli ka naau o Nabala iloko ona, no ka mea, ua ona loa: no ia mea, aole ia i hai iki aku ia ia, a hiki i ka malamalama o ke ao.
37 Volt pedig reggel, mikor elszállt a bor Nábálból, megmondta neki felesége e dolgokat; erre elhalt benne a szíve, s ő maga kővé lett.
A ao ae la, i ka wa i hala aku ka waina mawaho o Nabala, a hai aku la kana wahine ia ia i keia mau mea, make iho la kona naau iloko ona, a like ia me ka pohaku.
38 És történt mintegy tíz nap múlva, megverte az Örökkévaló Nábált, és meghalt.
A he anahulu paha la ma ia hope mai, pepehi mai o Iehova ia Nabala, a make iho la ia.
39 Midőn hallotta Dávid, hogy Nábál meghalt, mondta: Áldva legyen az Örökkévaló, aki viselte gyalázásom ügyét Nábál ellenében, szolgáját pedig visszatartotta rossztól és Nábál rosszaságát visszatérítette az Örökkévaló az ő fejére. Erre küldött Dávid és megkérte Abígájilt, hogy magának feleségül vegye.
A lohe ae la o Davida, ua make o Nabala, i iho la ia, E hoomaikaiia o Iehova, nana i hoopai aku maluna o Nabala i kuu hoinoia mai, a nana i keakea mai i kana kauwa i ole e hana ino; a ua hoihoi aku o Iehova i ka hewa o Nabala maluna o kona poo. A hoouna aku la o Davida, a kamailio me Abigaila e lawe ia ia i wahine nana.
40 Eljöttek Dávid szolgái Abígájilhoz Karmellbe és beszéltek hozzá, mondván: Dávid küldött bennünket hozzád, hogy téged magának feleségül vegyen.
A hiki aku la na kauwa a Davida io Abigaila la ma Karemela, olelo aku la lakou ia ia, i aku la, Ua hoouna mai o Davida ia makou iou la e lawe ia oe i wahine nana.
41 Fölkelt, arccal földre borult és mondta: Itt a szolgálód rabnőül, hogy uram szolgáinak lábait mossa.
Ku ae la ia, a kulou iho la me kona maka ma ka honua, i aku la, Aia hoi, e hooliloia kau kauwawahine i kauwa e holoi ai i na wawae o na kauwa a kuu haku.
42 Ekkor sietett és fölkelt Abígájil, felült a szamárra, meg öt leányzója, kik nyomában mentek; ment Dávid követei után és lett neki feleségül.
A ku koke ae la o Abigaila, a hooholo maluna o ka hoki me kona mau wahine elima i hele mahope ona; a hahai aku la ia mahope o na elele a Davida, a lilo ia i wahine nana.
43 Achínóamot pedig elvette volt Dávid Jizreélből, és voltak mindketten neki feleségül.
Lawe hoi o Davida ia Ahinoama no Iezereela, a lilo laua elua i mau wahine nana.
44 Sául pedig adta volt Míkhál leányát, Dávid feleségét a Gallimból való Paltínak, Lájis fiának.
Ua haawi aku o Saula ia Mikala kana kaikamahine, ka wahine a Davida, i wahine na Paleti ke keiki a Laisa no Galima.
