< 1 Sámuel 25 >

1 Meghalt Sámuel, és összegyűlt egész Izrael, gyászt tartottak fölötte és eltemették házában, Rámában. – Fölkelt Dávid és lement Párán pusztájába.
And Samuel died. And all Israel gathered themselves together, and lamented him, and buried him in his house at Ramah. And David arose, and went down to the wilderness of Paran.
2 Volt egy ember Máónban, gazdasága pedig Karmellben; ez ember igen nagy volt: volt ugyanis neki háromezer juha és ezer kecskéje. És ő Karmellben volt, mikor juhait nyírták.
And there was a man in Maon whose possessions were in Carmel. And the man was very great in goods, and he had three thousand sheep, and a thousand goats. And he was shearing his sheep in Carmel.
3 Az embernek neve Nábál s feleségének neve Abígájil; az asszony jó eszű és szép alakú volt, a férfi pedig durva volt és rossz cselekedetű – ő Kálébbeli volt.
Now the name of the man was Nabal, and the name of his wife Abigail. And the woman was of good understanding, and of a beautiful countenance, but the man was churlish and evil in his doings, and he was of the house of Caleb.
4 Hallotta Dávid a pusztában, hogy Nábál a juhait nyírja;
And David heard in the wilderness that Nabal was shearing his sheep.
5 akkor küldött Dávid tíz legényt, és mondta Dávid a legényeknek: Menjetek föl Karmellbe és midőn Nábálhoz elértek, kérdezzétek meg nevemben békéjéről.
And David sent ten young men, and David said to the young men, Get you up to Carmel, and go to Nabal, and greet him in my name.
6 És mondjátok: ekképpen az életre! Te is békében, házad is békében, és minden, ami a tied, békében!
And thus ye shall say to him who lives in prosperity, Peace be to thee, and peace be to thy house, and peace be to all that thou have.
7 Most pedig, hallottam hogy nyírnak nálad; tehát, a te pásztoraid velünk voltak, nem bántottuk meg őket és nem hiányzott nekik semmi mindama napokban, hogy Karmellben voltak;
And now I have heard that thou have shearers. Thy shepherds have now been with us, and we did them no hurt, neither was there anything missing to them all the while they were in Carmel.
8 kérdezd meg legényeidet, majd megmondják neked – találjanak hát legényeim kegyet szemeidben, mert szerencsés napra jöttünk; add, kérlek, azt amit talál kezed, szolgáidnak és fiadnak Dávidnak.
Ask thy young men, and they will tell thee. Therefore let the young men find favor in thine eyes, for we come in a good day. Give, I pray thee, whatever comes to thy hand to thy servants, and to thy son David.
9 Odajöttek Dávid legényei és beszéltek Nábálhoz mind e szavak szerint Dávid nevében, és megálltak.
And when David's young men came, they spoke to Nabal according to all those words in the name of David, and ceased.
10 Felelt Nábál Dávid szolgáinak és mondta: Kicsoda Dávid és kicsoda Jisáj fia? Manapság sokan vannak a szolgák, akik megugranak kiki ura. elől.
And Nabal answered David's servants, and said, Who is David? And who is the son of Jesse? There are many servants now-a-days who break away every man from his master.
11 Majd veszem kenyeremet és vizemet és levágott marhámat, amit levágtam nyíróim számára, hogy odaadjam embereknek, kikről nem tudom, honnan valók.
Shall I then take my bread, and my water, and my flesh that I have killed for my shearers, and give it to men of whom I know not from where they are?
12 Erre elfordultak Dávid legényei útjukra; visszatértek, eljutottak és megmondták neki mind e szavak szerint.
So David's young men turned on their way, and went back, and came and told him according to all these words.
13 Ekkor mondta Dávid az ő embereinek: Kössétek föl kiki az ő kardját! És felkötötték kiki a kardját, és felkötötte Dávid is a kardját; és fölmentek Dávid után mintegy négyszáz ember, kétszázan pedig maradtak a poggyász mellett.
And David said to his men, Gird ye on every man his sword. And they girded on every man his sword, and David also girded on his sword. And there went up after David about four hundred men, and two hundred abode by the baggage.
14 De Abígájilnak, Nábál feleségének, tudtára adta egyik legény a legények közül, mondván: Íme, küldött Dávid követeket a pusztából, hogy üdvözöljék urunkat, ő pedig rájuk rontott.
But one of the young men told Abigail, Nabal's wife, saying, Behold, David sent messengers out of the wilderness to salute our master, and he railed at them.
15 Ez emberek pedig igen jók hozzánk, nem bántódtunk meg és nem hiányzott nekünk semmi mind ama napokban, hogy velük jártunk, amikor a mezőn voltunk;
But the men were very good to us, and we were not hurt, neither did we miss anything as long as we went with them when we were in the fields.
16 fal voltak körülöttünk éjjel is, nappal is, mind a napokban, hogy velük voltunk, legeltetve a juhokat.
They were a wall to us both by night and by day all the while we were with them keeping the sheep.
17 Most tehát tudd meg és lásd, mit cselekedjél, mert el van határozva a veszedelem urunk ellen és egész háza ellen; ő pedig alávalóbb, semhogy beszélni lehetne hozzá.
Now therefore know and consider what thou will do, for evil is determined against our master, and against all his house. For he is such a worthless fellow that a man cannot speak to him.
18 Ekkor sietett Abígájil és vett kétszáz kenyeret, két tömlő bort, öt elkészített juhot, öt mérték pörkölt gabonaszemet, száz aszuszőlőlepényt és kétszáz fügelepényt, és rátette a szamarakra.
Then Abigail made haste, and took two hundred loaves, and two bottles of wine, and five sheep ready dressed, and five measures of parched grain, and a hundred clusters of raisins, and two hundred cakes of figs, and laid them on donkeys.
19 És mondta legényeinek: Vonuljatok előttem, íme én utánatok megyek; férjének, Nábálnak pedig nem mondta meg.
And she said to her young men, Go on before me, behold, I come after you. But she did not tell her husband Nabal.
20 Volt pedig, amint ül a szamáron és lemegy a hegy hasadékán, íme, Dávid és emberei lejönnek elejébe, és rájuk talált.
And it was so, as she rode on her donkey, and came down by the covert of the mountain, that, behold, David and his men came down toward her, and she met them.
21 Dávid pedig mondta volt: Bizony hiába óvtam meg mindent, ami ezé a pusztában, nem hiányzott semmi mindabból, ami az övé, de rosszal fizetett nekem jóért.
Now David had said, Surely in vain have I kept all that this fellow has in the wilderness so that nothing was missed of all that pertained to him, and he has returned me evil for good.
22 Így cselekedjék Isten Dávid ellenségeivel és így folytassa: nem hagyok meg mindabból, ami az övé, a reggel virradtáig egy falra vizelőt.
God do so to the enemies of David, and more also, if I leave of all that pertains to him by the morning light so much as one man-child.
23 Midőn meglátta Abígájil Dávidot, sietett és leszállt a szamárról: levetette magát Dávid előtt arcára és leborult földig.
And when Abigail saw David, she hastened, and alighted from her donkey, and fell before David on her face, and bowed herself to the ground.
24 Levetette magát lábaihoz és mondta: Én rajtam, uram, a bűn; hadd beszéljen, kérlek, szolgálód előtted és halljad szolgálód szavait.
And she fell at his feet, and said, Upon me, my lord, upon me be the iniquity, and let thy handmaid, I pray thee, speak in thine ears, and hear thou the words of thy handmaid.
25 Ne fordítsa uram, kérlek, a szívét erre az alávaló emberre, lábára, mert amilyen a neve, olyan ő maga: Nábál a neve és aljasság van vele; én pedig, szolgálód, nem láttam Uram legényeit, akiket küldtél.
Let not my lord, I pray thee, regard this worthless fellow, even Nabal, for as his name is, so is he. Nabal is his name, and folly is with him. But I thy handmaid saw not the young men of my lord whom thou sent.
26 Most tehát, uram, él az Örökkévaló és lelked életére, miután visszatartott téged az Örökkévaló attól, hogy vérbűnbe essél és hogy tenkezed segítsen magadnak, most tehát legyenek mint Nábál az ellenségeid és akik rosszra törnek uram ellen;
Now therefore, my lord, as Jehovah lives, and as thy soul lives, since Jehovah has withheld thee from blood guiltiness, and from avenging thyself with thine own hand, now therefore let thine enemies, and those who seek evil to my lord, be as Nabal.
27 most tehát ez az ajándék, melyet hozott szolgálód uramnak, adassék a legényeknek, akik uram nyomában járnak.
And now this present which thy servant has brought to my lord, let it be given to the young men who follow my lord.
28 Bocsásd meg, kérlek, szolgálód vétkét, mert az Örökkévaló uramnak állandó házat fog alapítani, mert uram az Örökkévaló harcait harcolja, valami rossz tehát ne találtassék rajtad élteden át.
Forgive, I pray thee, the trespass of thy handmaid. For Jehovah will certainly make my lord a sure house, because my lord fights the battles of Jehovah, and evil shall not be found in thee all thy days.
29 Fölkelt egy ember, hogy üldözzön téged és hogy lelkedre törjön; de be lesz kötve uram lelke az élők kötésében az Örökkévalónál, Istenednél; ellenségeid lelkét pedig parittyázza a parittya fenekében!
And though men be risen up to pursue thee, and to seek thy soul, yet the soul of my lord shall be bound in the bundle of life with Jehovah thy God. And the souls of thine enemies, them he shall sling out as from the hollow of a sling.
30 És lesz, midőn tesz az Örökkévaló urammal mind aszerint, ami jót beszélt felőled, és majd rendel téged fejedelmül Izrael fölé:
And it shall come to pass, when Jehovah shall have done to my lord according to all the good that he has spoken concerning thee, and shall have appointed thee prince over Israel,
31 akkor ne legyen ez neked megütközésül, se szívbotlásul uramnak, hogy vért ontottál ok nélkül és hogy uram önmagának segített; s midőn majd jól tesz az Örökkévaló urammal, emlékezzél meg szolgálódról.
that this shall be no grief to thee, nor offense of heart to my lord, either that thou have shed blood without cause, or that my lord has avenged himself. And when Jehovah shall have dealt well with my lord, then remember thy handmaid.
32 Mondta Dávid Abígájilnak: Áldva legyen az Örökkévaló, Izrael Istene, aki küldött téged e napon elémbe;
And David said to Abigail, Blessed be Jehovah, the God of Israel, who sent thee this day to meet me,
33 és áldott legyen eszed és áldott légy te magad, hogy meggátoltál e napon, hogy ne essem vérbűnbe és ne kezem segítsen magamnak.
and blessed be thy discretion, and blessed be thou, who have kept me this day from blood guiltiness, and from avenging myself with my own hand.
34 Azonban, él az Örökkévaló, Izrael Istene, aki visszatartott engem attól, hogy veled rosszul bánjak: bizony, ha nem siettél és nem jöttél volna elém, bizony nem maradt volna Nábálnak reggel virradtáig falra vizelője.
For in very deed, as Jehovah, the God of Israel, lives, who has withheld me from hurting thee, unless thou had hastened and come to meet me, surely there had not been left to Nabal by the morning light so much as one man-child.
35 És elfogadta Dávid a kezéből amit hozott neki; őneki pedig mondta: Menj föl békében házadba, lásd, hallgattam szavadra és tekintetbe vettelek.
So David received from her hand that which she had brought him. And he said to her, Go up in peace to thy house. See, I have hearkened to thy voice, and have accepted thy person.
36 Eljutott Abígájíl Nábálhoz és íme, neki lakomája volt házában, mint a király lakomája, Nábálnak a szíve vidám volt és őfelette részeg volt; de nem mondott meg neki semmit, sem kicsinyt sem nagyot, reggel virradtáig.
And Abigail came to Nabal, and, behold, he held a feast in his house like the feast of a king. And Nabal's heart was merry within him, for he was very drunk. Therefore she told him nothing, less or more, until the morning light.
37 Volt pedig reggel, mikor elszállt a bor Nábálból, megmondta neki felesége e dolgokat; erre elhalt benne a szíve, s ő maga kővé lett.
And it came to pass in the morning, when the wine was gone out of Nabal, that his wife told him these things, and his heart died within him, and he became as a stone.
38 És történt mintegy tíz nap múlva, megverte az Örökkévaló Nábált, és meghalt.
And it came to pass about ten days after, that Jehovah smote Nabal, so that he died.
39 Midőn hallotta Dávid, hogy Nábál meghalt, mondta: Áldva legyen az Örökkévaló, aki viselte gyalázásom ügyét Nábál ellenében, szolgáját pedig visszatartotta rossztól és Nábál rosszaságát visszatérítette az Örökkévaló az ő fejére. Erre küldött Dávid és megkérte Abígájilt, hogy magának feleségül vegye.
And when David heard that Nabal was dead, he said, Blessed be Jehovah, who has pleaded the cause of my reproach from the hand of Nabal, and has kept back his servant from evil, and the evil-doing of Nabal Jehovah has returned upon his own head. And David sent and spoke concerning Abigail, to take her to him to wife.
40 Eljöttek Dávid szolgái Abígájilhoz Karmellbe és beszéltek hozzá, mondván: Dávid küldött bennünket hozzád, hogy téged magának feleségül vegyen.
And when the servants of David came to Abigail to Carmel, they spoke to her, saying, David has sent us to thee, to take thee to him to wife.
41 Fölkelt, arccal földre borult és mondta: Itt a szolgálód rabnőül, hogy uram szolgáinak lábait mossa.
And she arose, and bowed herself with her face to the earth, and said, Behold, thy handmaid is a servant to wash the feet of the servants of my lord.
42 Ekkor sietett és fölkelt Abígájil, felült a szamárra, meg öt leányzója, kik nyomában mentek; ment Dávid követei után és lett neki feleségül.
And Abigail hastened, and arose, and rode upon a donkey, with five of her damsels who followed her. And she went after the messengers of David, and became his wife.
43 Achínóamot pedig elvette volt Dávid Jizreélből, és voltak mindketten neki feleségül.
David also took Ahinoam of Jezreel, and they became his wives, both of them.
44 Sául pedig adta volt Míkhál leányát, Dávid feleségét a Gallimból való Paltínak, Lájis fiának.
Now Saul had given Michal his daughter, David's wife, to Palti the son of Laish, who was of Gallim.

< 1 Sámuel 25 >