1 Sámuel 24
1 És volt, midőn visszatért Sául a filiszteusok üldözésétől, tudtára adták neki, mondván: Íme, Dávid Én-Gédi pusztájában van.
Saulo ne Filistifo no ko wiee no, wɔka kyerɛɛ no se, “Dawid hyɛ En-Gedi sare so hɔ.”
2 Ekkor vett Sául háromezer válogatott embert egész Izraelből és ment, hogy keresse Dávidot és embereit a zergesziklák felé.
Ɛno nti Saulo yii mmarima mpensa fii Israel mmaa nyinaa, de wɔn kɔe sɛ wɔrekɔhwehwɛ Dawid ne ne mmarima wɔ beae bi a ɛbɛn Wuram Mmirekyi Abotan no.
3 És eljutott a juhaklokhoz az út mellett, ott pedig volt egy barlang, s bement Sául, hogy befedje lábait; Dávid pedig és emberei a barlang hátuljában ültek.
Obeduu nguannan bi ho a ɛhɔ ara nso na ɔbodan bi wɔ no, Saulo wuraa mu sɛ, ɔrekogye nʼahome. Na Dawid ne ne mmarima no wɔ saa ɔbodan no mu akyirikyiri.
4 Ekkor szóltak Dávid emberei hozzá: Itt a nap, melyről szólt hozzád az Örökkévaló: íme kezedbe adom ellenségedet s tegyél vele, amint, jónak tetszik szemeidben. Erre fölkelt Dávid és titkon levágta Sául köpenyének szárnyát.
Mmarima no kae se, “Nnɛ ne da a Awurade kae se, ‘Mede wo tamfo bɛhyɛ wo nsa, na woayɛ no nea wopɛ biara’ no.” Na Dawid weawea kɔɔ Saulo ho, kotwaa nʼatade ano.
5 Volt pedig azután, furdalta Dávidot a lelke, azért hogy levágta Sául ruhája szárnyát.
Na Dawid adwene mu anteɛ no sɛ watwa Saulo atade ano.
6 És mondta embereinek: Távol legyen tőlem, az Örökkévalóért, nem teszem ezt a dolgot urammal, az Örökkévaló fölkentjével, hogy kezemet kinyújtsam ellene; mert az Örökkévaló fölkentje ő.
Ɔka kyerɛɛ ne mmarima no se, “Awurade nim sɛ ɛnsɛ sɛ meyɛ saa. Ɛyɛ mmusu sɛ obi bɛteɛ me nsa wɔ obi a Awurade asra no ngo so; efisɛ Awurade ankasa na wapaw no.”
7 És elhárította Dávid az embereit szavakkal és nem engedte őket Sául ellen támadni; Sául pedig fölkelt a barlangból és ment az úton.
Ɔnam saa nsɛm yi so kaa ne mmarima no anim, na wamma ho kwan amma wɔankɔ Saulo so. Na Saulo fii ɔbodan no mu kɔɔ ne kwan no.
8 S fölkelt Dávid ezután, kiment a barlangból és kiáltott Sául után, mondván: Uram király! Erre hátratekintett Sául, és meghajtotta magát Dávid arccal a földre és leborult.
Dawid pue bae, teɛteɛɛ mu dii nʼakyi se, “Me wura ɔhene!” Saulo twaa nʼani no, Dawid bɔɔ ne mu ase.
9 És mondta Dávid Sáulnak: Miért hallgatod az emberek szavait, ha mondják: íme Dávid vesztedet akarja.
Afei, ɔteɛɛ mu bisaa Saulo se, “Adɛn nti na wutie nkurɔfo ano sɛ merepɛ wo ahaw wo?
10 Íme, a mai napon látták szemeid, hogy kezembe adott ma téged az Örökkévaló a barlangban, mondták is, hogy megöljelek, de megszánt a szemem és mondtam: nem nyújtom ki kezemet uram ellen, mert az Örökkévaló fölkentje ő.
Nnɛ dua yi, wʼankasa wʼani tua sɛ ɛnyɛ nokware. Efisɛ, Awurade de wo hyɛɛ me nsa wɔ ɔbodan no mu, na me mmarima no bi ka kyerɛɛ me se, minkum wo, nanso mankum wo. Na mekae se, ‘Merenyɛ no bɔne biara da, efisɛ ɔyɛ obi a Awurade asra no.’
11 S lásd, atyám, lásd csak a köpenyed szárnyát a kezemben; mert abból, hogy levágtam köpenyed szárnyát és nem öltelek meg, tudd meg és lásd, hogy nincs kezemben gonoszság sem hűtlenség és nem vétettem neked, holott te leskelődsz életemre, hogy elvegyed.
Mʼagya, hwɛ ade a mikura yi. Ɛyɛ wʼatade sin bi. Mitwae, nanso mankum wo. Eyi da no adi pefee sɛ merenhaw wo, na menyɛɛ wo bɔne biara nso, na mmom, wo na woataataa me rehwehwɛ me akum me.
12 Az Örökkévaló ítéljen köztem és közted és az Örökkévaló álljon bosszút értem rajtad: de kezem nem lesz rajtad –
Awurade na ɔbɛhwɛ me ne wo ntam asɛm. Ebia, nea woayɛ nti, Awurade bɛtwe wʼaso wɔ nea wopɛ sɛ woyɛ me no ho, na me de, merenhaw wo da.
13 amint mondja a régi példabeszéd: gonoszoktól ered gonoszság – de kezem nem lesz rajtad –
Wobu bɛ se, ‘Abɔnefo mu na bɔne fi ba.’ Enti, gye di sɛ, merenhaw wo.
14 Ki után vonult ki Izrael királya, kit veszel űzőbe? Holt eb után, egy bolha után!
“Hena na Israelhene rehwehwɛ no akyere no yi? Ɛsɛ sɛ ɔsɛe ne bere taataa obi a ne so nni mfaso sɛ ɔkraman funu anaa dwiw?
15 Legyen hát az Örökkévaló bíró és ítéljen köztem és közted; lássa és vigye ügyemet és védje jogomat kezedtől!
Ma Awurade mmu atɛn nkyerɛ yɛn mu nea odi bem, na ɔntwe ɔfɔdifo no aso. Ɔno ne me kamafo, na obegye me afi wo tumi ase.”
16 És volt, midőn végzett Dávid azzal, hogy elmondja a szavakat Sáulnak, szólt Sául: A te hangod ez, fiam Dávid? És fölemelte Sául a hangját és sírt.
Saulo buae se, “Me babarima Dawid, wo na worekasa yi?” Na ofii ase sui.
17 Szólt Dávidhoz: Igazságosabb vagy te nálam, mert te a jót cselekedted velem, én pedig cselekedtem veled a rosszat.
Ɔtoaa so se, “Woteɛ sen me. Wode papa atua me bɔne so ka, nanso me de mayɛ wo bɔne.
18 Hiszen te megmondtad ma, hogy mi jót tettél velem, hogy kezedbe szolgáltatott engem az Örökkévaló, te pedig nem öltél meg.
Ampa ara woayɛ me papa a ɛboro so, efisɛ Awurade de me hyɛɛ wo nsa, a anka wubetumi akum me nanso woankum me.
19 Vajon midőn valaki ellenségére talál, elbocsátja-e őt jóban az útra? Az Örökkévaló fizessen neked jóval annak fejében, amit a mai napon tettél velem.
Sɛ obi nsa ka ne tamfo a, ogyaa no ma no kɔ kwa? Awurade nhyira wo wɔ ɔkwan a wode me afa so nnɛ yi ho.
20 Most hát, íme tudom, hogy te király leszel és majd fönnáll kezedben Izrael királysága.
Afei mahu sɛ, nea ɛbɛyɛ biara, wobesi wo ɔhene, na Israel ahemman no bedi yiye wɔ wo bere so.
21 S most esküdjél nekem az Örökkévalóra, hogy nem irtod ki magzatomat utánam és hogy nem pusztítod ki nevemet atyám házából.
Afei, sua wɔ Awurade din mu kyerɛ me sɛ, sɛ wubedi ade a, worentwa mʼasefo anaa worempepa me din mfi mʼagya fi.”
22 Megesküdött Dávid Sáulnak; erre hazament Sául, Dávid és emberei pedig fölmentek a hegyvárba.
Enti Dawid sua kyerɛɛ Saulo. Na Saulo san kɔɔ fie, na Dawid ne ne mmarima kɔɔ wɔn abandennen mu.
