1 Sámuel 21
1 És eljutott Dávid Nóbba Achímélekh paphoz; és elésietett Achímélekh Dávidnak és mondta neki: Mért vagy te egyedül és senki sincs veled?
Unya miadto si David sa Nob aron sa pagpakigkita kang Ahimelek ang pari. Misugat nga nangurog si Ahimelek kang David ug miingon kaniya, “Nganong nag-inusara ka man ug walay kauban?”
2 Mondta Dávid Achímélekh papnak: A király parancsolt nekem valamit és szólt hozzám: senki ne tudja semmiképpen a dolgot, melyben küldelek és melyet neked parancsoltam; a legényeket pedig odarendeltem egy bizonyos helyre.
Miingon si David kang Ahimelek ang pari, “Gipaanhi ako sa hari sa usa ka tuyo ug misulti kanako, 'Ayaw pahibal-a si bisan kinsa sa bisan unsang butang mahitungod sa tuyo nga gituga ko kanimo.' Gikasabot ko ang batan-ong mga lalaki didto sa usa ka dapit.
3 Most pedig, mi van kezed alatt, öt kenyér-e, add a kezembe, vagy ami található.
Karon unsa man ang anaa sa imong kamot? Hatagi ako ug lima ka buok tinapay, o bisan unsa nga ania dinhi.”
4 Felelt a pap Dávidnak és mondta: Nincs közönséges kenyér kezem alatt, hanem szentkenyér van – hacsak asszonytól óvakodtak a legények.
Mitubag ang pari kang David ug miingon, “Walay naandan nga tinapay nga ania sa akong kamot, apan adunay balaang tinapay—kon ang mga batan-ong kalalakin-an wala makahilabot ug mga babaye.”
5 És felelt Dávid a papnak és mondta neki: Sőt inkább, asszony tiltva van nekünk, mint tegnap; tegnapelőtt; amikor elindultam, szentek voltak a legények edényei – pedig ez közönséges út – hát még ma, hogy szentség lesz az edényben!
Gitubag ni David ang pari, “Ang tinuod gipahilayo kanamo ang mga babaye sa milabay nga tulo na ka adlaw, sama sa naandan sa dihang molakaw ako. Ang mga butang nga iya sa kalalakin-an gipahilayo bisan gani sa yanong mga buluhaton. Labi na gayod karong adlawa naglikay sila!”
6 És adott neki a pap szentséget, mert nem volt ott kenyér, csak a színkenyér, mely eltávolíttatott az Örökkévaló színe elől, hogy oda tegyenek meleg kenyeret, amely napon elvétetett.
Busa gihatagan siya sa pari ug tinapay nga linain. Kay wala nay laing tinapay ang anaa didto gawas sa tinapay diha sa atubangan, nga gikuha gikan sa atubangan ni Yahweh, aron nga kapulihan ug init nga tinapay sa adlaw nga kuhaon kini.
7 De volt ott ama napon egy ember Sául szolgái közül, elzárva az Örökkévaló színe előtt; neve Dóég, az edómi, Sául pásztorainak legfőbbje. –
Karon ang usa sa mga sulugoon ni Saul atua didto nianang adlawa, nga nagpabilin sa atubangan ni Yahweh. Siya mao si Doeg nga taga-Edomea, ang pangulo sa tigbantay sa mga kahayopan ni Saul.
8 Ekkor mondta Dávid Achímélekhnek: Hát nincs itt kezed alatt dárda vagy kard? Mert sem kardomat, sem fegyvereimet nem vettem kezemhez, mert sürgős volt a király dolga.
Miingon si David kang Ahimelek, “Aduna bay bangkaw o espada nga anaa kanimo? Kay wala ko madala ang akong espada ni ang akong mga hinagiban, tungod kay dinalian ang buluhaton sa hari.”
9 Mondta a pap: Góliátnak, a filiszteusnak kardja, kit megvertél a tölgy völgyében, itt van beburkolva a ruhába az éfód mögött; ha azt vennéd magadhoz, vedd, mert nincs más rajta kívül e helyütt. Erre mondta Dávid: Nincs olyan mint az, adjad nekem!
Miingon ang pari, “Ania dinhi ang espada ni Goliat ang Filistihanon nga imong gipatay didto sa walog sa Ela, ania giputos ug panapton luyo sa ephod. Kon buot nimo kanang kuhaon, kuhaa, kay walay laing hinagiban dinhi.” Miingon si David, “Wala na gayoy laing espada nga sama niana; ihatag kini kanako.”
10 Fölkelt Dávid és elszökött aznap Sául elől; és eljött Ákhíshoz, Gát királyához.
Mibarog si David ug milikay nianang adlawa gikan kang Saul ug miadto kang Akis, ang hari sa Gat.
11 Ekkor szóltak Ákhís szolgái hozzá: Nem Dávid-e ez, az ország királya? nemde erről énekelnek körtáncban, mondván: megverte Sául az ő ezreit, Dávid pedig a tízezreit?
Ang mga sulugoon ni Akis miingon kaniya, “Dili ba mao man kini si David, ang hari niining dapita? Dili ba nanag-awit man inubanan sa panagsayaw ang tagsatagsa kanila mahitungod kaniya, 'Napatay ni Saul ang 1, 000, ug 10, 000 kang David?'”
12 Szívére vette Dávid e szavakat és nagyon félt Ákhístól, Gát királyától.
Ug kining mga pulonga gikinasingkasing ni David ug nahadlok pag-ayo kang Akis, ang hari sa Gat.
13 Elváltoztatta tehát eszét szemük előtt és eszelősködött kezeik közt; rajzolt a kapu ajtóira és lefolyatta nyálát szakállára.
Giusab niya ang iyang panlihok sa ilang atubangan ug nagpabuangbuang didto sa ilang mga kamot; gipatikan niya ang mga pultahan sa ganghaan ug gipatulo ang laway sa iyang bungot.
14 Ekkor szólt Akhís a szolgáihoz: Íme, látjátok, őrült ember! Minek hozzátok őt hozzám?
Unya miingon si Akis ngadto sa iyang mga sulugoon, “Tan-awa, nakita ninyo nga buang kanang tawhana. Nganong gidala man ninyo siya dinhi kanako?
15 Híjával vagyok-e én az őrülteknek, hogy hoztátok ezt, hogy bolondozzon előttem? Vajon ez jöjjön-e be házamba?
Nakulangan ba ako ug mga tawong buang, nga nagdala man kamo ug tawo nga sama niining tawhana dinhi sa akong atubangan? Mosulod ba gayod kining tawhana sa akong pinuy-anan?”
