1 Sámuel 17
1 Összegyűjtötték a filiszteusok táborukat harcra és összegyűltek Szókhóba, amely Jehúdáé; és táboroztak Szókhó és Azéka között Éfesz-Dammimban.
Entonces los filisteos reunieron sus ejércitos para la guerra y se concentraron en Soco, que pertenece a Judá. Acamparon en Efes-damim entre Soco y Azeca.
2 Sául pedig és Izrael emberei összegyűltek és táboroztak a tölgynek völgyében; és harcra sorakoztak a filiszteusok ellen.
Saúl y los hombres de Israel se reunieron y acamparon en el valle de Ela. Dispusieron la batalla contra los filisteos.
3 A filiszteusok álltak a hegynél innen, Izrael pedig állt a hegynél onnan; és közöttük a völgy.
Los filisteos estaban a un lado sobre una colina y los de Israel al frente de ellos sobre otra colina. El valle estaba entre ellos.
4 És kijött egy párviadalos a filiszteusok táborából, Goliát a neve Gátból; magassága hat könyök és egy arasz.
De entre el campamento de los filisteos salió un retador llamado Goliat, de Gat, cuya altura era de 2,9 metros.
5 Rézsisak a fején, és pikkelyes páncélba volt öltözve; a páncélnak súlya pedig ötezer sékel réz.
Llevaba un casco de bronce en la cabeza, e iba vestido con una cota de malla de bronce que pesaba cinco kilogramos.
6 Rézvért a lábain, és rézlándzsa a vállai közt.
Sobre sus piernas llevaba grebas de hierro y una lanza de bronce sobre sus hombros.
7 Dárdájának a nyele olyan, mint takácsok zugolyfája, dárdájának a pengéje pedig hatszáz sékel vas, a pajzshordozó pedig előtte járt.
El asta de su lanza era como un rodillo de tejedores, y su punta pesaba 6,6 kilogramos. Su escudero iba delante de él.
8 Megállt és kiáltott Izrael csatasorai felé és mondta nekik: Minek jöttök ki harcra sorakozni? Nemde én vagyok a filiszteus, ti pedig szolgái Sáulnak! Válasszatok magatoknak egy embert, és jöjjön le hozzám.
Se paró y gritó a los ejércitos de Israel: ¿Por qué salieron a alinearse en orden de batalla? ¿No soy yo un filisteo y ustedes son esclavos de Saúl? ¡Escójanse un hombre que baje contra mí!
9 Ha bír velem harcolni és megver, akkor mi leszünk nektek szolgáitok; ha meg én bírok ővele és megverem, akkor ti lesztek nekünk szolgáink és szolgáltok minket.
Si él puede pelear conmigo y me mata, entonces seremos sus esclavos. Pero si yo prevalezco contra él y lo mato, entonces ustedes serán nuestros esclavos y nos servirán.
10 Szólt a filiszteus: Én gyaláztam Izrael csatasorait e napon; adjatok nekem embert, hadd harcoljunk egymással.
Y añadió el filisteo: Hoy yo desafío al ejército de Israel. ¡Denme un hombre para que luchemos!
11 S meghallotta Sául meg egész Izrael a filiszteusnak e szavait; arra megrettentek és féltek nagyon.
Cuando Saúl y todo Israel oyeron estas palabras del filisteo, se turbaron y tuvieron mucho temor.
12 Dávid pedig, fia amaz Efrátbeli férfinak, a Jehúdabeli Bét-Léchemből, neve volt Jísáj és nyolc fia volt; e férfi Sául napjaiban vén volt, kiválva az emberek között.
Ahora bien, David era hijo de un hombre efrateo de Belén de Judá, llamado Isaí, quien tenía ocho hijos. En los días de Saúl, ese anciano tenía edad muy avanzada.
13 És elment Jísájnak három idősebb fia, elmentek Sául után a háborúba; neve pedig azon három fiának, kik a háborúba mentek: Elíáb az elsőszülött, másodszülöttje Abínádáb, s a harmadik Samma.
Los tres hijos mayores de Isaí habían ido a la guerra con Saúl. Los nombres de los tres hijos que fueron a la guerra eran: Eliab, el primogénito, Abinadab, el segundo, y Samá, el tercero.
14 Dávid pedig a legfiatalabb volt; a három idősebb elment volt Sául után.
David era el menor. Fueron los tres mayores tras Saúl,
15 És Dávid jönni-menni szokott Sául mellől, hogy legeltesse atyjának juhait Bét-Léchemben.
pero David se apartó de Saúl y volvió a apacentar el rebaño de su padre en Belén.
16 Előlépett a filiszteus reggelenként és esténként és ott állt negyven napig. –
El filisteo salía por la mañana y por la tarde. Así lo hizo durante 40 días.
17 És mondta Jísáj Dávidnak, a fiának: Vedd, kérlek, testvéreid számára ez éfa pörkölt gabonaszemet, meg ezt a tíz kenyeret, és vidd el a táborba testvéreidnek;
Isaí dijo a su hijo David: Toma ahora una medida de este grano tostado y estos diez panes para tus hermanos. Llévalos pronto al campamento a tus hermanos.
18 ezt a tíz darab sajtot pedig vidd az ezred tisztjének, tudakold meg testvéreidnél békéjüket és zálogot hozz tőlük.
Lleva también estos diez quesos para el jefe de 1.000, y mira si tus hermanos están bien. Trae noticias de ellos,
19 Sául pedig és mind az Izrael emberei a tölgy völgyében vannak, harcolva a filiszteusokkal.
pues Saúl y ellos, y todos los hombres de Israel luchan contra los filisteos en el valle de Ela.
20 Fölkelt Dávid kora reggel, őrzőre hagyta a juhokat, vitt és ment, amint megparancsolta neki Jísáj; odaért a táborgyűrűhöz, a csapat pedig, amely kivonult a csatasorba, épen riadozott a harcra.
Por la mañana, David se levantó temprano, y dejó el rebaño al cuidado de un guarda. Tomó [las provisiones] y fue como Isaí le mandó. Y llegó al campamento cuando el ejército salía en orden de batalla y daba el grito de guerra.
21 Sorakozott ugyanis Izrael meg filiszteusok, hadsor hadsor ellen.
Se dispusieron en orden de batalla, tanto Israel como los filisteos, ejército contra ejército.
22 És ráhagyta Dávid a rajta volt holmikat a poggyászőrző kezére és futott a hadsorba; odaért és megkérdezte testvéreit békéjükről.
David dejó su carga en manos del guardián del equipo militar, corrió al frente de batalla y entró a saludar a sus hermanos.
23 Épen beszél velük, s íme feljön a párviadalos – neve Goliát, a filiszteus Gátból – a filiszteusok hadsorai közül, és beszélt ama szavak szerint; s meghallotta Dávid.
Mientras conversaba con ellos, ahí estaba el retador, el filisteo de Gat llamado Goliat, quien salía del ejército de los filisteos y habló las mismas palabras. Y David las oyó.
24 Mind az Izrael emberei pedig, mikor meglátták az embert, megfutamodtak előle és féltek nagyon.
Cuando todos los hombres de Israel veían a aquel hombre, huían de su presencia y tenían gran temor.
25 Mondták Izrael emberei: Láttátok-e ezt az embert, aki feljő? Bizony, Izraelt gyalázni jön fel; majd lesz, azon ember, aki megveri – azt gazdaggá teszi a király nagy gazdagsággal, leányát odaadja neki, atyjának házát pedig szabaddá teszi Izraelben.
Los hombres de Israel decían: ¿Vieron a ese hombre que sale? Ciertamente sale para desafiar a Israel. Sucederá que al varón que lo mate, el rey lo enriquecerá con grandes riquezas, le dará su hija, y dará a la casa de su padre la excepción [de tributos] en Israel.
26 És szólt Dávid a mellette álló emberekhez, mondván: Mi fog történni azzal az emberrel, aki megveri ama filiszteust és eltávolít gyalázatot Izraeltől? Mert kicsoda ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gyalázta az élő Isten hadsorait?
David preguntó a los varones que estaban junto a él: ¿Qué harán al hombre que venza a ese filisteo y quite la afrenta de Israel? Porque ¿quién es este filisteo incircunciso para que se enfrente a los escuadrones del ʼElohim viviente?
27 És szólt neki a nép e beszéd szerint, mondván: Így fog történni azon emberrel, aki őt megveri.
El pueblo le respondió las mismas palabras: Así se hará al varón que lo mate.
28 Midőn hallotta Elíáb, legidősebb testvére, amint beszélt az emberekhez, föllobbant Elíáb haragja Dávid ellen és mondta: Minek is jöttél le és kire hagytad azt a kevés juhot a pusztában? Én ismerem vakmerőségedet és szíved gonoszságát, mert avégett, hogy a háborút lásd, jöttél le!
Eliab, su hermano mayor, lo oyó hablar con aquellos hombres y se encendió en ira contra David, y dijo: ¿Para qué viniste? ¿Con quién dejaste las pocas ovejas en la región despoblada? Yo conozco tu insolencia y la perversidad de tu corazón, porque viniste para mirar la batalla.
29 Mondta Dávid: Vajon mit tettem most? Hisz csak beszéd az!
David respondió: ¿Qué hice yo ahora? ¿No fue solo una pregunta?
30 És leborult mellőle más oldalra és szólt a beszéd szerint; és választ adott neki a nép az előbbi beszéd szerint.
Se apartó de él hacia otro y preguntó lo mismo. Y el pueblo le respondió lo mismo que antes.
31 Meghallatszottak a szavak, melyeket beszélt Dávid, elmondták Saul előtt, és elhozatta.
Las palabras que David dijo le fueron referidas a Saúl, quien envió a llamarlo.
32 És szólt Dávid Sáulhoz: Ne csüggedjen el senkinek a szíve; szolgád majd elmegy és harcol e filiszteussal.
David dijo a Saúl: No desmaye el corazón de alguno por causa de él. Tu esclavo irá y peleará contra ese filisteo.
33 Szólt Sául Dávidhoz: Nem mehetsz a filiszteus ellen, hogy harcolj vele, mert te fiatal vagy, ő pedig harc, embere fiatal kora óta.
Pero Saúl respondió a David: No podrás tú ir contra ese filisteo para pelear contra él, porque tú eres un muchacho, y él es guerrero desde su juventud.
34 Erre szólt Dávid Sáulhoz: Szolgád pásztora volt atyjának a juhoknál, s jött az oroszlán, meg a medve és elvitt egy bárányt a nyájból;
Pero David respondió a Saúl: Tu esclavo es pastor de las ovejas de mi padre. Si viene un león o un oso y se lleva algún cordero del rebaño,
35 akkor utána indultam, leütöttem és kiragadtam szájából; de rámtámadt, akkor megfogtam a szakállán, leütöttem és megöltem.
salgo tras él, lo golpeo y lo rescato de su boca. Si me ataca, lo agarro por la quijada y lo golpeo hasta matarlo.
36 Az oroszlánt is, a medvét is leütötte szolgád; olyan lesz majd ez a körülmetéletlen filiszteus, mint azok közül egyik, mert gyalázta az élő Istennek hadsorait.
Sea león o sea oso, tu esclavo los mata. Este filisteo incircunciso será como uno de ellos, porque desafía a los escuadrones del ʼElohim viviente.
37 Mondta Dávid: Az Örökkévaló, aki megmentett engem az oroszlán hatalmából és a medve hatalmából, ő fog megmenteni a filiszteus kezéből. – Ekkor szólt Sául Dávidhoz: Menj és az Örökkévaló veled lesz!
Y David añadió: Yavé, Quien me libró de las garras del león y de las garras del oso, Él también me librará de la mano de este filisteo. Entonces Saúl dijo a David: Vé, y Yavé sea contigo.
38 És fölöltöztette Sául Dávidot az ő ruháiba, rézsisakot tett a fejére és felöltöztette őt páncélba.
Saúl vistió a David con sus propias ropas. Le colocó un casco de bronce en su cabeza y lo protegió con una coraza.
39 Erre felkötötte Dávid a kardját ruháin felül és menni akart, mert még nem próbálta; ekkor szólt Dávid Sáulhoz: Nem bírok járni ezekben, mert még nem próbáltam. És levetette Dávid magáról.
Sobre la armadura le ató su propia espada. David intentó andar, porque nunca [las] había probado. Luego David dijo a Saúl: Con esto no puedo andar, porque no estoy entrenado. David se quitó todas aquellas cosas
40 Vette botját a kezébe, kiválogatott magának öt sima követ a patakból és tette azokat az ő pásztor szerszámába és a tarisznyába, parittyája pedig kezében volt; így lépett oda a filiszteushoz.
y tomó su cayado en la mano. Escogió cinco piedras lisas del arroyo, las echó en el zurrón y con su honda en su mano se acercó al filisteo.
41 Ekkor odament a filiszteus, egyre közeledve Dávid fele, a pajzshordozó ember pedig előtte.
El filisteo caminaba y se acercaba a David, y su escudero iba delante de él.
42 Oda tekintett a filiszteus, meglátta Dávidot és megvetette őt, mert fiatal volt és piros meg szép ábrázatú.
Cuando el filisteo miró y vio a David, lo despreció, porque era un joven rubio y de buen parecer.
43 És szólt a filiszteus Dávidhoz: Kutya vagyok-e, hogy botokkal jössz felém? És átkozta a filiszteus Dávidot a maga istenére.
Y el filisteo preguntó a David: ¿Soy yo un perro para que vengas contra mí con palos? Y al invocar sus ʼelohim maldijo a David.
44 Szólt a filiszteus Dávidhoz: Gyere hozzám, hadd adom húsodat az ég madarának és a mező vadjának.
El filisteo también dijo a David: ¡Ven a mí, y daré tu carne a las aves del cielo y a las bestias del campo!
45 Ekkor szólt Dávid a filiszteushoz: Te jössz hozzám karddal, dárdával és lándzsával; én pedig jövök hozzád nevében az Örökkévalónak, a seregek Urának, Izrael hadsorai Istenének, amelyeket gyaláztál.
Entonces David respondió al filisteo: Tú vienes contra mí con espada y lanza larga y corta, pero yo voy contra ti en el Nombre de Yavé de las huestes, el ʼElohim de los escuadrones de Israel, a quien tú provocaste.
46 E mai napon átszolgáltat téged az Örökkévaló a kezembe, megverlek és elveszem fejedet rólad és odaadom e napon a filiszteusok táborának dögét az ég madarának és a föld vadjának; és meg fogja tudni az egész föld, hogy van Istene Izraelnek.
Hoy Yavé te entregará en mis manos. Yo te heriré y te cortaré la cabeza. Entregaré los cadáveres del campamento de los filisteos a las aves del cielo y a las bestias de la tierra, para que toda la tierra sepa que hay ʼElohim en Israel,
47 És meg fogja tudni ez az egész gyülekezet, hogy nem karddal és dárdával segít az Örökkévaló; mert az Örökkévalóé a harc és majd kezünkbe ad titeket.
y toda esta gente sepa que Yavé no salva con la espada y la lanza. Por cuanto esta batalla es de Yavé, Él los entregará en nuestras manos.
48 És történt, amint fölkelt a filiszteus és egyre közeledett Dávid elejébe, akkor sietett Dávid és szaladt a hadsor felé, a filiszteus elejébe.
Sucedió que cuando el filisteo comenzó a andar para encontrarse con David, éste se apresuró y corrió hacia la línea de batalla contra el filisteo.
49 És kinyújtotta Dávid a kezét a szerszámhoz, vett onnan egy követ, elparittyázta és homlokon találva megverte a filiszteust: bemélyedt a kő a homlokába, és földre esett arcával.
Al meter David su mano en el zurrón, sacó una piedra, la lanzó con la honda e hirió al filisteo en la frente. La piedra quedó clavada en la frente, y [él] cayó sobre su rostro en tierra.
50 Így legyőzte Dávid a filiszteust parittyával és kővel, megverte a filiszteust és megölte; kard pedig nem volt Dávid kezében.
Así David, sin tener espada en su mano, prevaleció sobre el filisteo con una honda y una piedra. Hirió al filisteo y lo mató.
51 És futott Dávid és megállt a filiszteus mellett, vette a kardját, kivonta hüvelyéből, megölte őt és elvágta vele a fejét. Midőn látták a filiszteusok, hogy meghalt hősük, megfutamodtak.
Entonces David corrió, se puso en pie sobre el filisteo, tomó la espada de éste, la sacó de su vaina y lo remató. Con ella le cortó la cabeza. Los filisteos, al ver a su caudillo muerto, huyeron.
52 Ekkor fölkeltek Izrael és Jehúda emberei, riadoztak és üldözték a filiszteusokat egészen a völgy felé és Ekrón kapuiig; és elestek a filiszteusok megöltjei Sáarájim útján egész Gátig és egész Ekrónig.
Entonces los hombres de Israel y de Judá se levantaron, gritaron y persiguieron a los filisteos hasta llegar al valle y las puertas de Ecrón. Los muertos de entre los filisteos estaban tendidos por el camino de Saraim, hasta Gat y Ecrón.
53 És visszatértek Izrael fiai, miután űzőbe vették volt a filiszteusokat, és kifosztották táborukat.
Los hijos de Israel se volvieron de perseguir a los filisteos y saquearon su campamento.
54 És vette Dávid a filiszteus fejét és bevitte Jeruzsálembe; fegyvereit pedig elhelyezte sátrában.
David tomó la cabeza del filisteo y la llevó a Jerusalén, pero las armas de él las puso en su tienda.
55 S midőn látta Sául Dávidot, hogy indul a filiszteus ellen, szólt Abnérhez, a hadvezérhez: Kinek a fia ez az ifjú, Abnér? Mondta Abnér: Él a lelked, király, nem tudom.
Cuando Saúl vio a David que salía a encontrarse con el filisteo, preguntó a Abner, jefe del ejército: Abner, ¿de quién es hijo ese muchacho? Y Abner respondió:
56 Erre mondta a király: Kérdezd meg te, kinek a fia ez a gyermek?
¡Vive tu alma, oh rey, no sé! Y el rey dijo: Averigua tú de quién es hijo ese muchacho.
57 S midőn visszatért Dávid, miután megverte volt a filiszteust, vette őt Abnér és odavezette Saul elé, a filiszteus feje pedig a kezében.
Al volver David de matar al filisteo, Abner lo tomó y lo llevó delante de Saúl, con la cabeza del filisteo en su mano.
58 És szólt hozzá Sául: Kinek a fia vagy te ifjú? Mondta Dávid: Szolgádnak, a Bét-Léchembeli Jisájnak a fia.
Saúl le preguntó: Joven, ¿de quién eres hijo? Y David respondió: Soy hijo de tu esclavo Isaí de Belén.
