1 Sámuel 16
1 És szólt az Örökkévaló Sámuelhez: Meddig akarsz gyászolni Sául miatt, holott én őt megvetettem, hogy ne legyen király Izrael fölött! Töltsd meg szarudat olajjal és menj, hadd küldelek a Bét-Léchembeli Jísájhoz, mert fiai közül szemeltem ki magamnak királyt.
And the Lord said unto Samuel, How long wilt thou mourn for Saul, seeing I have rejected him so as not to reign over Israel? fill thy horn with oil, and go, I will send thee to Jesse the Beth-lechemite; for I have selected among his sons unto myself a king.
2 Mondta Sámuel: Hogyan menjek, meghallaná Sául és megölne engem! És mondta az Örökkévaló: Egy üszőtinót vigyél magaddal és mondjad: az Örökkévalónak áldozni jöttem.
And Samuel said, How shall I go? if Saul should hear it, he would kill me. And the Lord said, Take a heifer with thee, and say, To sacrifice unto the Lord am I come.
3 Hívd meg Jísájt az áldozásra: én meg tudatom majd veled azt, amit tegyél, hogy fölkend nekem azt, akiről majd szólok hozzád.
And invite Jesse to the sacrifice, and I will let thee know what thou shalt do; and thou shalt anoint unto me the one whom I will say unto thee.
4 Megtette Sámuel azt, amit beszélt az Örökkévaló és odament Bét-Léchembe; s elejébe siettek a város vénei és mondták: Béke a jöveteled?
And Samuel did that which the Lord had spoken, and came to Beth-lechem. And the elders of the town came hastily to meet him, and said, Peace to thee at thy coming.
5 Mondta: Béke! Az Örökkévalónak áldozni jöttem, szenteljétek meg magatokat és jöjjetek velem áldozásra; és megszentelte Jísájt és fiait és meghívta őket az áldozásra.
And he said, Peace: to sacrifice unto the Lord am I come; sanctify yourselves, and come with me to the sacrifice. And he sanctified Jesse and his sons, and invited them to the sacrifice.
6 És volt, mikor odaértek, meglátta Elíábot; ekkor mondta: Bizony az Örökkévaló előtt van az ő fölkentje!
And it came to pass, when they came, that he saw Eliab, and said, Surely the Lord's anointed is [here] before him.
7 És szólt az Örökkévaló Sámuelhez: Ne tekints ábrázatára és termetének magasvoltára, mert megvetem őt; mert nem úgy, amint az ember néz, – mert az ember a szemre néz, az Örökkévaló pedig a szívre néz.
But the Lord said unto Samuel, Regard not his appearance, nor the height of his stature; because I have rejected him; for not what man looketh on; —for man looketh on the eyes, but the Lord looketh on the heart.
8 Ekkor szólította Jísáj Abínádábot és elvezette Sámuel előtt; mondta: Ezt sem választotta az Örökkévaló.
Then Jesse called Abinadab, and caused him to pass before Samuel. And he said, This one also hath the Lord not chosen.
9 Erre elvezette Jísáj Sammát; mondta: Ezt sem választotta az Örökkévaló.
Then Jesse caused Shammah to pass by. And he said, This one also hath the Lord not chosen.
10 Így elvezette Jísáj a hét fiát Sámuel előtt; de szólt Sámuel Jísájhoz: Nem választotta az Örökkévaló ezeket.
And Jesse caused seven of his sons to pass before Samuel: and Samuel said unto Jesse, The Lord hath not made choice of these.
11 Ekkor szólt Sámuel Jísájhoz: Vége-e már az ifjaknak? Mondta: Még hátra van a legkisebb s íme, a juhokat legelteti. És szólt Sámuel Jísájhoz: Küldj el és hozasd őt, mert nem ülünk asztalhoz, míg ide nem jött,
And Samuel said unto Jesse, Are there not more young men? And he said, There is yet left behind the youngest, and, behold, he is feeding the flocks. And Samuel said unto Jesse, Send and fetch him; for we will not sit down till he have come hither.
12 Küldött tehát és elhozta – ő pedig piros volt, meg szépszemű és szép tekintetű- és mondta az Örökkévaló: Kelj föl, kend föl őt, mert ez az!
And he sent, and brought him in. Now he was ruddy, having withal handsome eyes, and being of a goodly appearance. And the Lord said, Arise, anoint him; for this is he.
13 Ekkor vette Sámuel az olajszarut és fölkente őt testvérei közepette; és rászökött az Örökkévaló szelleme Dávidra attól a naptól fogva. Erre fölkelt Sámuel és elment Rámába.
Then took Samuel the horn of oil, and anointed him from among his brothers; and the Spirit of the Lord came suddenly upon David from that day and forward. And Samuel then rose up, and went to Ramah.
14 Az Örökkévaló szelleme pedig eltávozott Sáultól és ijesztgette gonosz szellem az Örökkévalótól.
And the Spirit of the Lord departed from Saul, and there troubled him an evil spirit from the Lord.
15 És szóltak Sául szolgái hozzá: Íme csak, Istennek egy gonosz szelleme ijesztget téged!
And Saul's servants said unto him, Behold now, an evil spirit from God troubleth thee.
16 Szóljon hát ami urunk – szolgáid előtted vannak – hogy keressenek egy embert, aki tud hárfán játszani; és lesz, mikor rajtad lesz Istennek egy gonosz szelleme, akkor hárfázzon kezével és jobban lesz.
Let our Lord but say [the word], and thy servants, now before thee, will seek out a man, who is skilful as a player on the harp; and it shall come to pass, when the evil spirit from God is upon thee, that he shall play with his hand, that thou mayest be well.
17 Szólt Sául a szolgáihoz: Szemeljetek csak ki nekem egy embert, aki jól hárfáz és hozzátok hozzám.
And Saul said unto his servants, Select for me, I pray you, a man that can play well, and bring him to me.
18 Ekkor megszólalt egy a legények közül és mondta: Íme, láttam egy fiát Jísájnak, a Bét-Léchembelinek, aki tud hárfázni, derék vitéz és harc embere, eszes beszédű és szép alakú ember; s az Örökkévaló vele van.
Then answered one of the servants, and said, Behold, I have seen a son of Jesse the Beth-lechemite, who is skilful as a player, and a mighty valiant man, and a man of war, and intelligent in speech, and a person of a good form, and the Lord is with him.
19 Küldött tehát Sául követeket Jísájhoz; és mondta: Küldd el hozzám Dávidot, a fiadat, aki a juhoknál van.
Thereupon Saul sent messengers unto Jesse, and said, Send me David thy son, who is with the flocks.
20 És vett Jísáj egy szamarat, kenyérrel, egy tömlő bort és egy kecskegödölyét, és elküldte fia Dávid által Sáulhoz.
And Jesse took an ass laden with bread, and a bottle of wine, and a kid, and sent them through David his son unto Saul.
21 És odajutott Dávid Sáulhoz és állt előtte; megszerette őt nagyon, és neki fegyverhordozója lett.
And David came to Saul, and stood before him; and he loved him greatly, and he became his armor-bearer.
22 És küldött Sául Jísájhoz, mondván: Álljon, kérlek, Dávid előttem, mert kegyet talált szemeimben.
And Saul sent to Jesse, saying, Let David, I pray thee, stand before me; for he hath found favor in my eyes.
23 Volt pedig, amikor rajta volt Istennek az a szelleme Sáulon, vette Dávid a hárfát és játszott kezével; akkor megkönnyebbült Sául és jobban lett, és el-eltávozott tőle a gonosz szellem.
And it came to pass, when the spirit of God was upon Saul, that David took the harp, and played with his hand; so Saul became relieved, and he felt well, and the evil spirit departed from him.
