1 Királyok 3
1 És sógorságra lépett Salamon Fáraóval, Egyiptom királyával; elvette ugyanis Fáraó leányát, és elhozta Dávid városába, addig, míg végzett azzal, hogy fölépítse. a maga házát és Jeruzsálem falait köröskörül.
Salomon then made affinitie with Pharaoh King of Egypt, and tooke Pharaohs daughter, and brought her into the citie of Dauid, vntill hee had made an ende of buylding his owne house, and the house of the Lord, and the wall of Ierusalem round about.
2 A nép csak áldozott a magaslatokon, mert nem építtetett ház az Örökkévaló nevére mindama napokig.
Only the people sacrificed in the hie places, because there was no house buylt vnto the name of the Lord, vntill those dayes.
3 És szerette Salamon az Örökkévalót, járván Dávid atyjának törvényei szerint, csakhogy a magaslatokon áldozott és füstölögtetett.
And Salomon loued the Lord, walking in the ordinances of Dauid his father: onely he sacrificed and offred incense in the hie places.
4 Ment a király Gibeónba, hogy ott áldozzon, mert az volt a nagy magaslat; ezer égőáldozatot szokott áldozni Salamon amaz oltáron.
And the King went to Gibeon to sacrifice there, for that was the chiefe hie place: a thousand burnt offrings did Salomon offer vpon that altar.
5 Gibeónban jelent meg az Örökkévaló Salamonnak éjjeli álomban; és mondta Isten: Kérj, mit adjak neked?
In Gibeon the Lord appeared to Salomon in a dreame by night: and God sayd, Aske what I shall giue thee.
6 Mondta: Te nagy szeretetet míveltél szolgáddal, Dávid atyámmal, amint hogy járt előtted hűséggel, igazsággal és egyenes szívvel te irántad; és te megőrizted neki ezt a nagy szeretetet és fiat adtál neki, ki trónján ül, ahogy van e mai napon.
And Salomon sayd, Thou hast shewed vnto thy seruant Dauid my father great mercie, when hee walked before thee in trueth, and in righteousnesse, and in vprightnes of heart with thee: and thou hast kept for him this great mercie, and hast giuen him a sonne, to sit on his throne, as appeareth this day.
7 Most tehát, Örökkévaló, Istenem, te tetted királynak szolgádat Dávid atyám helyébe – én pedig kicsiny fiú vagyok, nem tudok ki- és bevonulni.
And now, O Lord my God, thou hast made thy seruant King in steade of Dauid my father: and I am but a yong childe, and know not howe to go out and in.
8 És szolgád néped közepette van, melyet kiválasztottál: nagyszámú nép, mely meg nem olvasható s meg nem számlálható a sokaság miatt.
And thy seruant is in the mids of thy people, which thou hast chosen, euen a great people which cannot be told nor nobred for multitude.
9 Adj tehát szolgádnak értő szívet, hogy ítélhesse népedet, tudván különbséget tenni jó és rossz között; mert ki győzi ítélni ezt a tömérdek népedet?
Giue therefore vnto thy seruant an vnderstanding heart, to iudge thy people, that I may discerne betweene good and bad: for who is able to iudge this thy mightie people?
10 És jónak tetszett a dolog az Úr szemében, hogy Salamon ezt a dolgot kérte.
And this pleased the Lord well, that Salomon had desired this thing.
11 Szólt hozzá Isten: Mivelhogy ezt a dolgot kérted és nem kértél magadnak hosszú életet és nem kértél magadnak gazdagságot és nem kérted ellenségeid életét, hanem kértél magadnak belátást, hogy megértsed a jogot:
And God sayde vnto him, Because thou hast asked this thing, and hast not asked for thy selfe long life, neyther hast asked riches for thy selfe, nor hast asked the life of thine enemies, but hast asked for thy selfe vnderstanding to heare iudgement,
12 íme tettem szavad szerint, íme adtam neked bölcs és értelmes szívet, úgy, hogy olyan mint te nem volt előtted, és utánad sem támad olyan mint te.
Beholde, I haue done according to thy wordes: lo, I haue giuen thee a wise and an vnderstanding heart, so that there hath bene none like thee before thee, neither after thee shall arise the like vnto thee.
13 De azt is, mit nem kértél, adtam neked, gazdagságot is, dicsőséget is, úgy hogy nem lesz olyan mint te senki a királyok közt, minden napjaidban.
And I haue also giuen thee that, which thou hast not asked, both riches and honour, so that among the Kings there shall be none like vnto thee all thy dayes.
14 És ha majd jársz útjaimban, megőrizvén törvényeimet és parancsolataimat, amint járt Dávid atyád, akkor meg fogom hosszabbítani életedet.
And if thou wilt walke in my wayes, to keepe mine ordinances and my commandements, as thy father Dauid did walke, I will prolong thy dayes.
15 Erre fölébredt Salamon és íme: álom. Elment Jeruzsálembe, oda állt az Örökkévaló szövetségének ládája elé, bemutatott égőáldozatokat, készített békeáldozatokat és szerzett lakomát mind a szolgái számára.
And when Salomon awoke, behold, it was a dreame, and he came to Ierusalem, and stoode before the Arke of the couenant of the Lord, and offred burnt offrings and made peace offrings, and made a feast to all his seruants.
16 Akkor jött két parázna asszony a királyhoz és álltak előtte.
Then came two harlots vnto the King, and stoode before him.
17 És mondta az egyik asszony: Kérem, uram, én és ez asszony lakunk egy házban, és szültem nála a házban.
And the one woman sayd, Oh my lorde, I and this woman dwell in one house, and I was deliuered of a childe with her in the house.
18 Volt pedig harmadnapon a szülésem után, szült ez asszony is; és mi együtt voltunk, senki idegen nálunk a házban, csak mi ketten voltunk a házban.
And the third day after that I was deliuered, this woman was deliuered also: and we were in the house together: no stranger was with vs in the house, saue we twaine.
19 De meghalt ez asszony fia egy éjjel, mert rája feküdt;
And this womans sonne died in the night: for she ouerlay him.
20 és fölkelt éjjel és elvette mellőlem fiamat – szolgálód pedig aludt – és ölébe fektette, az ő holt fiát pedig az én ölembe fektette.
And she rose at midnight, and tooke my sonne from my side, while thine handmaide slept, and layde him in her bosome, and layde her dead sonne in my bosome.
21 Midőn reggel fölkeltem, hogy szoptassam fiamat, íme, meg volt halva; de midőn reggel megtekintettem, íme, nem a fiam volt, akit szültem.
And when I rose in the morning to giue my sonne sucke, beholde, he was dead: and when I had well considered him in the morning, beholde, it was not my sonne, whom I had borne.
22 Erre mondta a másik asszony: Nem, hanem az én fiam az élő, a te fiad pedig a halott! Amaz meg mondja: Nem, hanem a te fiad a halott, az én fiam pedig az élő! Így beszéltek a király előtt.
Then the other woman sayd, Nay, but my sonne liueth, and thy sonne is dead. Againe she sayde, No, but thy sonne is dead, and mine aliue: thus they spake before the King.
23 És mondta a király: Ez mondja: az én fiam az élő s a te fiad a halott; amaz Pedig mondja: nem, hanem a te fiad halott és az én fiam az élő.
Then sayde the King, She sayth, This that liueth is my sonne, and the dead is thy sonne: and the other sayth, Nay, but the dead is thy sonne, and the liuing is my sonne.
24 Mondta a király: Hozzatok kardot nekem! És oda vitték a kardot a király elé.
Then the King said, Bring me a sworde: and they brought out a sworde before the King.
25 És mondta a király: Vágjátok ketté az élő gyermeket és adjátok felét az egyiknek és felét a másiknak.
And the King sayde, Deuide ye the liuing child in twaine, and giue the one halfe to the one, and the other halfe to the other.
26 Ekkor szólt az asszony, akié volt az élő fiú, a királyhoz – mert megindult a szíve fia iránt – és mondta: Kérem, uram, adjátok neki az élő gyermeket, de ölni ne öljétek meg! Amaz pedig mondta: Se enyém, se tied ne legyen, vágj átok szét!
Then spake the woman, whose the liuing child was, vnto the King, for her compassion was kindled toward her sonne, and she sayde, Oh my lorde, giue her the liuing childe, and slay him not: but the other sayde, Let it be neither mine nor thine, but deuide it.
27 Erre megszólalt a király és mondta: Neki adjátok az élő gyermeket és ölni meg ne öljétek; ő az anyja.
Then the King answered, and sayde, Giue her the liuing childe, and slay him not: this is his mother.
28 Hallotta egész Izraél az ítéletet, melyet hozott a király és féltek a királytól, mert látták, hogy Isten bölcssége van ő benne, hogy ítéletet szerezzen.
And all Israel heard the iudgement, which the King had iudged, and they feared the King: for they sawe that the wisedome of God was in him to doe iustice.
