1 Királyok 22
1 Három évig maradtak úgy, hogy nem volt háború Arám és Izraél között.
Pea naʻa nau nofo pe ʻo tolu taʻu mo e taʻefai ha tau ʻe Silia mo ʻIsileli.
2 Volt pedig a harmadik évben, lement Jehósáfát; Jehúda királya, Izraél királyához.
Pea ʻi heʻene hoko ki hono tolu ʻoe taʻu, naʻe hoko hifo ʻa Sihosafate ko e tuʻi Siuta ki he tuʻi ʻo ʻIsileli.
3 És szólt Izraél királya a szolgáihoz: Tudjátok-e, hogy mienk Bámót-Gileád, mi meg vesztegelünk és nem vesszük azt el Arám királyának kezéből!
Pea naʻe pehē ʻe he tuʻi ʻo ʻIsileli ki heʻene kau tamaioʻeiki, “ʻIkai ʻoku mou ʻilo ʻoku ʻotautolu ʻa Lemoti ʻi Kiliati, ka ʻoku tau nofo noa pe, mo taʻetoʻoa mai ia mei he nima ʻoe tuʻi ʻo Silia?”
4 És szólt Jehósáfáthoz: Elmész-e velem a háborúba Rámót Gileádba? Szólt Jehósáfát Izraél királyához: Én úgy mint te, népem úgy mint a te néped, lovaim úgy mint a te lovaid!
Pea naʻa ne pehē kia Sihosafate, “Te ke fie ʻalu mo au ki he tau ki Lemoti-Kiliati?” Pea naʻe pehē ʻe Sihosafate ki he tuʻi ʻo ʻIsileli, “ʻOku ou hangē ko koe, mo ʻeku kakai ʻo hangē ko hoʻo kakai, mo ʻeku fanga hoosi ʻo hangē ko hoʻo fanga hoosi.”
5 Majd szólt Jehósáfát Izraél királyához: Kérdezd csak meg az Örökkévaló igéjét.
Pea naʻe pehē ʻe Sihosafate ki he tuʻi ʻo ʻIsileli, “ʻOku ou kole, ke ke fakafehuʻi he ʻaho ni ki he folofola ʻa Sihova.”
6 Erre összegyűjtötte Izraél királya a prófétákat, mintegy négyszáz embert és szólt hozzájuk: Elmenjek-e háborúba Rámót Gileád ellen vagy abbahagyjam-e? Mondták: Menj föl; adni fogja az Úr a királynak kezébe.
Pea naʻe toki tānaki mai fakataha ʻae kau tangata kikite ʻe he tuʻi ʻo ʻIsileli, ko e kau tangata ʻe toko fāngeau nai, ʻo ne pehē kiate kinautolu, “Te u ʻalu atu ke tauʻi ʻa Lemoti-Kiliati pe ʻikai?” Pea naʻa nau pehē, “ʻAlu hake; he koeʻuhi ʻe tuku mai ia ʻe Sihova ki he nima ʻoe tuʻi.”
7 De mondta Jehósáfát: Nincs-e itt még prófétája az Örökkévalónak, hogy ő tőle kérdezhessük?
Pea naʻe pehē ʻe Sihosafate, “ʻIkai ʻoku ʻi heni ha palōfita foki ʻa Sihova, koeʻuhi ke tau fehuʻi meiate ia?”
8 Szólt Izraél királya Jehósáfáthoz: Még van egy férfiú, akitől megkérdezhetjük az Örökkévalót, de én gyűlölöm őt, mert nem szokott jót prófétálni felőlem, hanem rosszat: Míkhájehú, Jimla fia. Erre szólt Jehósáfát: Ne mondjon ilyent a király.
Pea naʻe pehēange ʻe he tuʻi ʻo ʻIsileli kia Sihosafate, “ʻOku ai mo e tangata ʻe tokotaha, ko Mikaia ko e foha ʻo Imila, ʻaia te tau faʻa fehuʻi ai kia Sihova: ka ʻoku ou fehiʻa kiate ia; he ʻoku ʻikai faʻa kikite ʻaki ʻe ia ha lelei kiate au, ka ko e kovi.” Pea naʻe pehē ʻe Sihosafate, “Ke ʻoua naʻa lea pehē ʻe he tuʻi.”
9 Szólított tehát Izraél királya egy udvari tisztet és mondta: Hamar hívd Míkhájehút, Jimla fiát!
Pea naʻe toki ui mai ʻe he tuʻi ʻo ʻIsileli ha matāpule, ʻo ne pehē, “Omi ke vave ʻa Mikaia ko e foha ʻo Imila.”
10 Izraél királya pedig meg Jehósáfát, Jehúda királya ültek, ki-ki a trónján ruhákba öltözve a szérűn, Sómrón kapujának bejáratán és mind a próféták prófétáltak előttük.
Pea naʻe nofo ʻae tuʻi ʻo ʻIsileli, mo Sihosafate ko e tuʻi ʻo Siuta, taki taha ki hono nofoʻa fakatuʻi, pea kuo na ʻai hona ngaahi kofu fakatuʻi, ʻi he potu ʻi he hūʻanga ʻoe matanikolo ʻo Samēlia; pea naʻe kikite ʻi hona ʻao ʻae kau kikite kotoa pē.
11 És készített magának Cidkija, Kenáana fia vasszarvakat éa mondta: Így szól az Örökkévaló: Ezekkel döföd le Arámot, míg meg nem semmisíted.
Pea naʻe ngaohi maʻana ʻe Setikia ko e foha ʻo Kinana, ʻae ngaahi nifo ukamea: pea naʻa ne pehē, “ʻOku pehē ʻe Sihova, ‘Ko eni ia te ke tekeʻi ʻaki ʻae kakai Silia, kaeʻoua ke fakaʻauha kinautolu.’”
12 Mind a próféták is ekképpen prófétáltak, mondván: Vonulj föl Rámót-Gileádba s légy szerencsés, és adja az Örökkévaló a király kezébe.
Pea naʻe pehē pe ʻae kikite ʻae kau kikite kotoa pē, ʻo [nau ]pehē, “ʻAlu hake ki Lemoti-Kiliati, pea[mou ]monūʻia: koeʻuhi ʻe tuku ia ʻe Sihova ki he nima ʻoe tuʻi.”
13 A követ pedig, aki ment hívni Míkhájehút, beszélt hozzá, mondván: Lám csak, a próféták egyhangúlag jót beszéltek a királyhoz, legyen, kérlek, a te szavad mint azok egyikének szava, hogy jót beszélj.
Pea naʻe lea kia Mikaia ʻe he talafekau naʻe ʻalu ke ui kiate ia, ʻo pehē, “Vakai mai, ʻOku ngutu taha pe ʻae kau kikite ʻi he lea ʻaki ʻae lelei ki he tuʻi: ko ia ʻoku ou kole ke ke tuku hoʻo lea ke tatau mo e lea ʻa ha taha ʻiate kinautolu, pea ke lea ʻaki ʻae lelei.”
14 De mondta Míkhájehú: Él az Örökkévaló, bizony amit majd szól hozzám az Örökkévaló, azt fogom beszélni.
Pea naʻe pehē ʻe Mikaia, “ʻOku moʻui ʻa Sihova, pea ko ia ʻoku folofolaʻaki kiate au ʻe Sihova, ko ia pe te u leaʻaki.
15 Erre odament a királyhoz, és szólt hozzá a király: Míkhájehú, elmenjünk-e a háborúba Rámót-Gileád ellen avagy abba hagyjuk? Szólt hozzá: Vonulj föl és légy szerencsés, és adja az Örökkévaló a király kezébe.
Pea naʻe haʻu ia ki he tuʻi. Pea naʻe pehē kiate ia ʻe he tuʻi, “ʻE Mikaia, te ma ʻalu hake ke tauʻi ʻa Lemoti-Kiliati, pe ʻikai?” Pea naʻa ne tali ia, ʻo pehē, “ʻAlu, pea mo monūʻia: koeʻuhi ʻe tuku mai ia ʻe Sihova ki he nima ʻoe tuʻi.”
16 Ekkor szólt hozzá a király: Még hányszor eskesselek meg téged, hogy csupán igazat beszélj hozzám az Örökkévaló nevében?
Pea naʻe pehē ʻe he tuʻi kiate ia, “ʻE tuʻo fiha ʻa ʻeku takitalaʻi koe ke ʻoua naʻa ke fakahā mai ha meʻa ka ko ia pe ʻoku moʻoni ʻi he huafa ʻo Sihova?”
17 Mondta: Láttam egész Izraélt elszéledve a hegyeken mint juhok, melyeknek nincs pásztoruk; és szólt az Örökkévaló: nincsen ezeknek uruk, menjenek vissza, kiki a házába békében!
Pea naʻe pehē ʻe ia, “Naʻaku mamata ki he fakamovetevete ʻo ʻIsileli kātoa ʻi he ngaahi funga moʻunga, ʻo hangē ko e fanga sipi ʻoku ʻikai hanau tauhi: pea naʻe pehē ʻe Sihova, ‘ʻOku ʻikai ha ʻeiki kiate kinautolu ni: tuku ke nau taki taha ʻalu ʻae tangata ki hono fale ʻi he melino.
18 Ekkor szólt Izraél királya Jehósáfáthoz: Nemde mondtam neked, nem fog ez rólam jót prófétálni, hanem rosszat!
Pea naʻe pehē ʻe he tuʻi ʻo ʻIsileli kia Sihosafate, “ʻIkai naʻaku tala kiate koe, ʻe ʻikai te ne kikite ʻaki ha lelei kiate au, ka ko e kovi?”
19 És szólt: Azért halljad az Örökkévaló igéjét. Láttam az Örökkévalót, ülve a trónján és az égnek egész serege áll mellette jobbjáról és baljáról.
Pea naʻa ne pehē, “Ko ia foki, fanongo koe ki he folofola ʻa Sihova: naʻaku mamata ki he ʻafio ʻa Sihova ki hono ʻafioʻanga, pea mo e tutuʻu ʻi hono nima toʻomataʻu mo hono nima toʻohema ʻae ngaahi tokolahi kotoa pē ʻoe langi.
20 És mondta az Örökkévaló: Ki beszélné rá Achábot, hogy felvonuljon és elessék Rámót-Gileádban? És szólt az egyik így, a másik meg amúgy szólt.
Pea naʻe pehē ʻe Sihova, ‘Ko hai te ne fakalotoʻi ʻa ʻEhapi ke ne ʻalu hake mo hinga ʻi Lemoti-Kiliati?’ Pea naʻe pehē ʻae lea ʻae tokotaha, kae pehē ʻe he tokotaha kehe.
21 Erre kilépett egy szellem, az Örökkévaló elé állt és mondta: Én beszélem rá! És szólt hozzá az Örökkévaló: Mivel?
Pea naʻe hū mai ha laumālie, ʻo ne tuʻu ʻi he ʻao ʻo Sihova, ʻo ne pehē, ‘Te u fakalotoʻi ia ʻeau.’
22 Mondta: Kimegyek és leszek hazug szellemmé mind az ő prófétáinak szájában. És mondta: Rá fogod beszélni és győzni is fogsz; menj ki és cselekedjél ekképpen!
Pea naʻe pehē ʻe Sihova kiate ia, ‘ʻO fēfeeʻi?’ Pea naʻa ne pehē, ‘Te u ʻalu atu, pea te u hoko ko e laumālie loi ʻi he ngutu ʻo ʻene kau kikite kotoa pē.’ Pea naʻa ne pehē, ‘Te ke fakalotoʻi ia, pea te ke lavaʻi foki: ʻalu atu, mo ke fai pehē.’”
23 Most tehát íme adott az Örökkévaló hazug szellemet mind e prófétáid szájába, holott az Örökkévaló veszedelmet mondott ki reád.
Pea ko ia foki, “Vakai, kuo ʻai ʻe Sihova ha laumālie loi ki he ngutu ʻoe kau tangata kikite na ʻoʻou, pea kuo folofolaʻaki ʻe Sihova ʻae kovi kiate koe.”
24 Erre odalépett Cidkijáhú Kenáana fia és arcul ütötte Míkhájehút éa mondta: Mely úton szállt el az Örökkévaló szelleme én tőlem, hogy veled beszéljen?
Ka naʻe ʻalu atu ke ofi ʻa Setikia ko e foha ʻo Kinana, ʻo ne taaʻi ʻa Mikaia ʻi hono kouʻahe, mo ne pehē, “Naʻe ʻalu ʻi he hala fē ʻae Laumālie ʻo Sihova meiate au ke lea kiate koe?”
25 Mondta Míkhájehú: Ám majd látod ama napon, midőn szobából szobába mész, hogy elrejtőzzél.
Pea naʻe pehē ʻe Mikaia, “Vakai, te ke toki mamata ʻi he ʻaho ko ia, ʻaia te ke hū atu ai ki he ngaahi loki ke fakafufū koe.”
26 Ekkor szólt Izraél királya: Vedd Míkhájehút és vezesd vissza Ámónhoz, a város nagyjához és Jóáshoz, a király fiához;
Pea naʻe pehē ʻe he tuʻi ʻo ʻIsileli, “Puke ʻa Mikaia, pea toe ʻave ia kia ʻAmoni ko e pule ʻoe kolo, pea kia Soasi ko e foha ʻoe tuʻi;
27 és mondjad: így szól a király: vessétek ezt a fogházba éa adjatok neki enni szűken kenyeret és szűken vizet, míg megjövök békében.
Pea fakahā ange, ʻOku pehē ʻe he tuʻi, ʻAi ʻae siana ni ki he fale pōpula, pea fafangaʻaki ia ʻae mā ʻoe fakamamahi mo e vai ʻoe fakamamahi ʻo aʻu ki heʻeku [toe ]haʻu ʻi he melino.”
28 Ekkor szólt Míkhájehú: Ha békében vissza fogsz térni, nem az Örökkévaló beszélt általam. És szólt: Halljátok ti népek mind!
Pea naʻe pehē ʻe Mikaia, “Kapau te ke toe foki mai ʻi he melino, tā kuo ʻikai folofola ʻa Sihova ʻiate au.” Pea naʻa ne pehē, “Mou fanongo kotoa pē, ʻakimoutolu ko e kakai.”
29 Fölvonult tehát Izraél királya meg Jehósáfát, Jehúda királya Rámót-Gileádba.
Ko ia naʻe ʻalu hake ai ʻae tuʻi ʻo ʻIsileli, mo Sihosafate ko e tuʻi ʻo Siuta ki Lemoti-Kiliati.
30 És szólt Izraél királya Jehósáfáthoz: Elmásítván magamat megyek a harcba, te meg öltsd föl a magad ruháit. És elmásította magát Izraél királya és a harcba ment.
Pea naʻe pehē ʻe he tuʻi ʻo ʻIsileli kia Sihosafate, Te u fakapulipuli au, ʻi heʻeku hū atu ki he tau; ka ke ʻai ʻe koe ʻaho ngaahi kofu fakatuʻi. Pea naʻe fakapulipuli ia ʻe he tuʻi ʻo ʻIsileli, ka ka ʻalu atu ki he tau.
31 Arám királya azonban megparancsolta volt az ő szekérhada harminckét vezérének, mondván: Ne harcoljatok kicsinnyel naggyal, hanem egyedül Izraél királyával.
Ka naʻe fekau ʻe he tuʻi ʻo Silia ki heʻene ʻeiki ʻe toko tolungofulu ma ua naʻe pule ki heʻene ngaahi saliote ʻo pehē, ʻOua naʻa mo tau mo ia ʻoku siʻi pe ko ia ʻoku lahi, ka ko e tuʻi pe ʻo ʻIsileli.
32 És volt, amint meglátták a szekérhad vezérei Jehósáfátot, azt mondták: bizony Izraél királya az és odatértek feléje, hogy harcoljanak vele. Ekkor fölsikoltott Jehósáfát.
Pea ʻi he mamata ē ngaahi ʻeiki ʻoe ngaahi saliote kia Sihosafate, naʻa nau pehē, ko eni moʻoni ʻae tuʻi ʻo ʻIsileli. Pea naʻa nau foki atu ke tau mo ia: pea naʻe kalanga atu ʻa Sihosafate.
33 És volt, amint látták a szekérhad vezérei, hogy nem Izraél királya az, elfordultak tőle.
Pea ʻi he mamata ʻe he ngaahi ʻeiki ʻoe ngaahi saliote naʻe ʻikai ko e tuʻi ia ʻo ʻIsileli, naʻa nau foki atu mei heʻenau tuli kiate ia.
34 Egy ember pedig jóhiszemben meghúzta az íjat éa találta Izraél királyát a kapcsok és a páncél közt. Erre azt mondta szekérhajtójának: Fordítsd meg kezedet és vigy ki a táborból, mert megsebesültem.
Pea naʻe teke noa pe ʻe ha tangata ʻae kaufana, pea naʻe fanaʻi ʻae tuʻi ʻo ʻIsileli ʻi he vahaʻa hokoʻanga ʻo ʻene mahafutau: ko ia naʻa ne pehē ai ki he tangata naʻe fakahinoʻi ʻa ʻene saliote, “Fakatafoki atu ho nima,” pea ke ʻave au mei he tau: he kuo u lavea.
35 És nekihevesedett a harc ama napon, a király pedig állva maradt a kocsiban Arámmal szemben; de este meghalt és ömlött a sebnek vére a kocsi öblébe.
Pea naʻe tupu ʻo lahi ʻae tau ʻi he ʻaho ko ia: pea naʻe poupou hake ʻae tuʻi ʻi hono saliote ke tauʻi ʻae kakai Silia, pea naʻe pekia ia ʻi he efiafi: pea naʻe tafe ʻae toto mei he matalavea ki he loto saliote.
36 S naplementekor bejárta a tábort a riadás, mondván: Kiki városába, kiki országába:
Pea feʻunga mo e tō hifo ʻae laʻā, naʻe ʻalu atu ʻae fanongonongo ki he kautau, ʻo pehē, “Ke ʻalu ʻae tangata taki taha ki hono kolo, mo e tangata taki taha ki hono fonua ʻoʻona.”
37 Meghalt a király, mentek Sómrónba és eltemették a királyt Sómrónban.
Naʻe pehē ʻae pekia ʻae tuʻi, pea naʻe ʻomi ia ki Samēlia: pea naʻa nau fai ʻae putu ʻoe tuʻi ʻi Samēlia.
38 És lemosták a kocsit Sómrón tavánál, akkor fölnyalták a kutyák az ő vérét s a paráznanők abban fürödtek, az Örökkévaló szava szerint, melyet szólt.
Pea naʻe fufulu ʻae saliote ʻe ha tokotaha ʻi he vaikeli ʻo Samēlia; pea naʻe ʻemo hake ʻe he fanga kulī ʻa hono toto pea naʻa nau fufulu ʻa ʻene mahafutau ʻo fakatatau mo e folofola ʻa Sihova, ʻaia naʻa ne folofolaʻaki.
39 Achábnak egyéb dolgai pedig és mind az amit cselekedett, az elefántcsontház, melyet épített, és mind a városok, melyeket épített, hiszen meg vannak írva Izraél királyai történetének könyvében.
Pea ko eni, ko e toenga ngāue ʻa ʻEhapi, mo ia kotoa pē naʻa ne fai, mo e fale lei naʻa ne ngaohi, mo e ngaahi kolo kotoa pē naʻa ne langa, ʻikai kuo tohi ia ʻi he tohi fakamatala ki he ngaahi tuʻi ʻo ʻIsileli?
40 És feküdt Acháb ősei mellé; és király lett helyette fia, Achazjáhú.
Ko ia, naʻe mohe ʻa ʻEhapi mo ʻene ngaahi tamai; pea naʻe fetongi ia ʻi he pule ʻe hono foha ko ʻAhasia.
41 Jehósáfát, Ásza fia pedig király lett Jehúda fölött Acháb, Izraél királya negyedik évében.
Pea naʻe kamata pule ʻa Sihosafate ko e foha ʻo ʻAsa ki Siuta ʻi hono fā ʻoe taʻu ʻo ʻEhapi ko e tuʻi ʻo ʻIsileli.
42 Jehósáfát harmincöt éves volt, midőn király lett és huszonöt évig uralkodott Jeruzsálemben; anyjának neve pedig Azúba, Silchi leánya.
Naʻe tolungofulu ma nima ʻae taʻu ʻo Sihosafate ʻi heʻene kamata pule; pea naʻa ne pule ʻi Selūsalema ʻi he taʻu ʻe uofulu ma nima. Pea ko e hingoa ʻo ʻene faʻē ko ʻAsupa ko e ʻofefine ʻo Sili.
43 És járt atyjánal Ászának minden útja szerint, nem tért le arról, cselekedvén azt ami helyes az Örökkévaló szemeiben. Csak a magaslatok nem szűntek meg, a nép még áldozott és füstölögtetett a magaslatokon.
Pea naʻa ne ʻeveʻeva ʻi he hala kotoa pē ʻo ʻene tamai ko ʻAsa; naʻe ʻikai te ne tafoki mei ai, ʻo ne fai ʻaia naʻe lelei ʻi he ʻao ʻo Sihova: ka neongo ia naʻe ʻikai ʻave ʻae ngaahi potu māʻolunga; naʻe kei fai feilaulau mo tutu ʻae meʻa namu kakala ʻe he kakai ʻi he ngaahi potu māʻolunga.
44 Békésen élt Jehósáfát Izraél királyával.
Pea naʻe alea ʻa Sihosafate mo e tuʻi ʻo ʻIsileli ke na melino pe.
45 Jehósáfát egyéb dolgai pedig és hőstettei, melyeket végzett éa amit harcolt, hiszen meg vannak írva Jehúda királyai történetének könyvében.
Pea ko eni, ko e toe ʻoe ngaahi ngāue ʻa Sihosafate, mo e mālohi naʻe hā ʻiate ia, mo ʻene faʻa tau, ʻikai kuo tohi ia ʻi he tohi fakamatala ki he ngaahi tuʻi ʻo Siuta?
46 A szentelt férfiak maradékát pedig, mely megmaradt atyjának, Ászának napjaiban, kipusztította az országból.
Pea ko e toenga kakai angafakasotoma ʻaia naʻe toe ʻi he ngaahi ʻaho ʻo ʻene tamai ko ʻAsa, naʻa ne ʻave mei he fonua.
47 Nem volt király Edómban, helytartó volt a király.
ʻI he kuonga ko ia naʻe ʻikai ha tuʻi ʻi ʻItomi: ka naʻe pule ha tokotaha maʻae tuʻi.
48 Jehósáfát Tarsís-hajókat készített, hogy Ófírba menjenek aranyért, de nem mentek, mert összetörtek a hajók Ecjón-Géberben.
Naʻe maʻu ʻe Sihosafate ʻae ngaahi vaka mei Tasisi ke folau ki Ofeli ke ʻomi koula; ka naʻe ʻikai hoko ʻae folau; he naʻe maumauʻi ʻae ngaahi vaka ʻi Esioni-Kepa.
49 Akkor szólt Achazjáhú, Acháb fia Jehósáfáthoz: Menjenek szolgáim a te szolgáiddal a hajókon; de Jehósáfát nem akarta.
Pea naʻe pehē ai ʻe ʻAhasia ko e foha ʻo ʻEhapi kia Sihosafate, Tuku ke ʻalu ʻa ʻeku kau tamaioʻeiki fakataha mo hoʻo kau tamaioʻeiki ʻi he folau. Ka naʻe ʻikai loto ki ai ʻa Sihosafate.
50 És feküdt Jehósáfát ősei mellé és eltemették ősei mellé, őse Dávid városában. És király lett helyette fia, Jehórám.
Pea naʻe mohe ʻa Sihosafate mo ʻene ngaahi tamai, pea naʻe fai hono putu ki he [potu ]ʻo ʻene ngaahi tamai ʻi he Kolo ʻo Tevita ko ʻene tamai: pea naʻe fetongi ia ʻi he pule ʻe Siholami ko hono foha.
51 Achazjáhú, Acháb fia király lett Izraél fölött Sómrónban Jehósáfátnak, Jehúda királyának tizenhetedik évében, és uralkodott Izraél fölött két évig.
Naʻe kamata pule ʻa ʻAhasia ko e foha ʻo ʻEhapi ki ʻIsileli ʻi Samēlia ʻi hono hongofulu ma fitu ʻoe taʻu ʻo Sihosafate ko e tuʻi ʻo Siuta, pea naʻa ne pule ʻi he taʻu ʻe ua ʻi ʻIsileli.
52 És azt tette, ami rossz az Örökkévaló szemeiben; járt atyja útján és anyja útján és Járobeámnak, Nebát fiának útján, aki vétkezésre indította Izraélt.
Pea naʻa ne fai kovi ʻi he ʻao ʻo Sihova, mo ne ʻalu ʻi he hala ʻo ʻene tamai mo e hala ʻo ʻene faʻē, pea ʻi he hala ʻo Selopoami ko e foha ʻo Nipati, ʻaia naʻa ne fakaangahalaʻi ʻa ʻIsileli:
53 Szolgált a Báalnak és leborult előtte; és bosszantotta az Örökkévalót, Izraél Istenét, mind a szerint, ahogy cselekedett az atyja.
He naʻa ne tauhi kia Peali, mo ne lotu kiate ia, mo ne fakatupu ʻae houhau ʻo Sihova ko e ʻOtua ʻo ʻIsileli, ʻo fakatatau ki he meʻa kotoa pē naʻe fai ʻe heʻene tamai.
