1 Királyok 21

1 És volt e dolgok után, szőlője volt a Jizreélbeli Nábótnak Jizreélben, Achábnak, Sómrón királyának palotája mellett.

Nach diesen Begebenheiten aber ereignete sich Folgendes: Der Jesreeliter Naboth besaß einen Weinberg, der zu Jesreel neben dem Palaste Ahabs, des Königs von Samaria, lag.

2 És beszélt Acháb Nábóttal mondván: Adjad nekem szőlődet, hogy zöldséges kertemmé legyen, mert közel van a házam mellett, majd adok neked helyette nálánál jobb szőlőt; s ha jónak tetszik szemeidben, majd adok neked pénzt ennek árában.

Und Ahab redete also zu Naboth: Tritt mir deinen Weinberg ab, damit er mir als Gemüsegarten diene, weil er so nahe bei meinem Palaste liegt. Ich will dir aber einen besseren Weinberg dafür geben oder, wenn dir's recht ist, will ich dir den Kaufpreis für diesen in Geld erstatten.

3 Szólt Nábót Achábhoz: Távol legyen tőlem az Örökkévalóért, hogy neked adjam őseim örökét!

Naboth aber erwiderte Ahab: Bewahre mich Jahwe davor, daß ich dir das Erbe meiner Väter abtreten sollte!

4 Erre bement Acháb a házába, felindulva éa kedvetlenül azon szó miatt, melyet szólt hozzá a Jizreélbeli Nábót, midőn mondta: nem adom neked őseim örökét. Lefeküdt ágyára, falnak fordította arcát és nem evett kenyeret.

Da kam Ahab in seinen Palast, mißmutig und zornig um der Antwort willen, die ihm der Jesreeliter Naboth gegeben hatte, indem er sprach: Ich mag dir das Erbe meiner Väter nicht abtreten! Und er legte sich auf sein Bette, wandte sein Angesicht ab und nahm keine Speise zu sich.

5 De bement hozzá felesége Ízébel és beszélt hozzá: Miért oly felindult a lelked, hogy nem eszel kenyeret?

Da trat seine Gemahlin Isebel zu ihm ein und redete ihn an: Warum bist du doch so mißmutig gestimmt und nimmst keine Speise zu dir?

6 Beszélt hozzá: Beszéltem a Jizreélbeli Nábóttal és mondtam neki: adjad nekem szőlődet pénzen, vagy ha kívánod, majd adok neked szőlőt helyette; de ő mondta: nem adom neked a szőlőmet.

Er antwortete ihr: Rede ich da mit dem Jesreeliter Naboth und sage ihm: Tritt mir deinen Weinberg ab für Geld, oder ich will dir, wenn du das lieber hast, einen anderen dafür geben - da spricht er: Ich mag dir meinen Weinberg nicht abtreten!

7 Erre szólt hozzá felesége Ízébel: Te mívelsz mostanában uralmat Izraél fölött? Kelj föl, egyél kenyeret, hogy fölviduljon a szíved; én majd neked adom a Jizreélbeli Nábót szőlőjét.

Da erwiderte ihm seine Gemahlin Isebel: Übst du jetzt Königsgewalt in Israel aus? Steh auf, nimm Speise zu dir und sei guter Dinge. Den Weinberg des Jesreeliters Naboth will ich dir verschaffen!

8 Erre írt leveleket Acháb nevében, megpecsételte annak pecsétjével és elküldte a leveleket a vénekhez és a nemesekhez, kik városában voltak, a kik Nábóttal laktak.

Hierauf schrieb sie in Ahabs Namen einen Brief, untersiegelte ihn mit seinem Siegel und sandte den Brief an die Edlen und Vornehmen, die in seiner Stadt waren, die mit Naboth zusammen wohnten.

9 Írta pedig a levelekben, mondván: Hirdessetek böjtöt, és ültessétek Nábótot a nép élére.

In dem Brief aber schrieb sie Folgendes: Laßt ein Fasten ausrufen und Naboth unter den Leuten obenan sitzen

10 És szemben vele ültessetek két alávaló embert, hogy tanúskodjanak ellene, mondván: káromoltad Istent és a királyt! Erre vezessétek őt ki és kövezzétek meg, hogy meghaljon.

und setzt ihm zwei nichtswürdige Buben gegenüber, daß sie wider ihn zeugen und sprechen: Du hast Gott und dem Könige geflucht! Alsdann führt ihn hinaus und steinigt ihn zu Tode!

11 És úgy cselekedtek városának emberei, a vének és a nemesek, akik városában laktak, a, mint küldött hozzájuk Ízébel, amint írva volt a levelekben, melyeket hozzájuk küldött;

Und die Männer in seiner Stadt, die Vornehmen und Edlen, die in seiner Stadt wohnten, thaten, wie ihnen Isebel entboten hatte, wie in dem Briefe geschrieben stand, den sie ihnen übersandt hatte:

12 hirdettek böjtöt és ültették Nábótot a nép élre.

Sie riefen ein Fasten aus und setzten Naboth unter den Leuten obenan.

13 És jött a két alávaló ember, leültek vele szemben és tanúskodtak ellene, Nábót ellen az alávalók, a nép szeme láttára, mondván: Káromolta Nábót Istent és a királyt. Erre kivezették őt a városon kívül és megkövezték kövekkel, hogy meghalt.

Da kamen die beiden nichtswürdigen Buben und setzten sich ihm gegenüber, und die nichtswürdigen Menschen zeugten wider Naboth, angesichts des Volks und sprachen: Naboth hat Gott und dem Könige geflucht! Hierauf führten sie ihn hinaus vor die Stadt und steinigten ihn zu Tode.

14 Ekkor küldtek Ízébelhez, mondván: Megköveztetett Nábót és meghalt.

Dann aber ließen sie der Isebel entbieten: Naboth wurde gesteinigt und ist tot!

15 És volt, amint hallotta Ízébel, hogy megköveztetett Nábót és meghalt, szólt Ízébel Achábhoz: Kelj föl, vedd birtokba a Jizreélbeli Nábótnak szőlőjét, melyet vonakodott neked pénzen adni; mert Nábót nem él, hanem meghalt.

Sobald aber Isebel vernahm, daß Naboth gesteinigt und tot sei, sprach sie zu Ahab: Auf! nimm den Weinberg des Jesreeliters Naboth, den er für Geld nicht abtreten wollte, in Besitz; denn Naboth lebt nicht mehr, sondern ist tot!

16 És volt, amint hallotta Acháb, hogy Nábót meghalt, fölkelt Acháb, hogy lemenjen a Jizreélbeli Nábótnak szőlőjébe, hogy azt birtokba vegye.

Sobald nun Ahab vernahm, daß Naboth tot sei, machte er sich auf, um zu dem Weinberge des Jesreeliters Naboth hinabzuziehen, um ihn in Besitz zu nehmen.

17 De lett az Örökkévaló igéje a Tisbébeli Élijáhúhoz, mondván:

Es erging aber das Wort Jahwes an Elia, den Thisbiter, also:

18 Kelj föl, menj le Acháb, Izraél királya. elé, aki Sómrónban van; íme ő Nábót szőlőjében van, ahová lement, hogy birtokba vegye.

Mache dich auf, gehe hinab und tritt vor Ahab, den König von Israel, der zu Samaria wohnt - er befindet sich eben im Weinberge Naboths, wohin er hinabgezogen ist, um ihn in Besitz zu nehmen, -

19 És beszélj hozzá, mondván: Így szól az Örökkévaló: Hát gyilkoltál és birtokba is vettél? S beszélj hozzá, mondván: Így szól az Örökkévaló: amely helyen felnyalták a kutyák Nábót vérét, fölnyalják majd a kutyák a te véredet is.

und sprich zu ihm also: So spricht Jahwe: Hast du gemordet und nun auch die Erbschaft angetreten? Und sprich weiter zu ihm also: So spricht Jahwe: An der Stätte, wo die Hunde ds Blut Naboths geleckt haben, sollen die Hunde auch dein Blut lecken!

20 És szólt Acháb Élijáhúhoz: Hát rám találtál, ellenségem? Mondta: Rád találtam, mivel arra adtad magadat, hogy tegyed azt, ami rossz az Örökkévaló szemeiben.

Ahab antwortete Elia: Hast du mich gefunden, mein Feind? Er aber sprach: Jawohl! Weil du dich dazu hergegeben hast, zu thun, was Jahwe mißfällt,

21 Íme hozok reád veszedelmet és kitakarítok utánad és kiírtok Acháb házából falra vizelőt, elzártat és magára hagyottat Izráélben;

so will ich nunmehr Unglück über dich bringen und dich wegfegen und will von Ahab ausrotten alles, was an die Wand pißt, Unmündige wie Mündige in Israel.

22 és olyanná teszem házadat, mint Járobeám, Nebát fia házát és mint Báesa, Achíjafia házát; a bosszantás miatt, mellyel bosszantottál és vétkezésre indítottad Izráélt.

Und ich will mit deinem Hause verfahren, wie mit dem Hause Jerobeams, des Sohnes Nebats, und dem Hause Baesas, des Sohnes Ahias, um des Ingrimms willen, den du erregt, und daß du Israel zur Sünde verführt hast.

23 És Ízébel felől is szólt az Örökkévaló, mondván: A kutyák fogják megenni Ízébelt Jizreél bástyafalán.

Auch über Isebel that Jahwe einen Ausspruch und zwar also: Die Hunde sollen Isebel fressen auf der Flur von Jesreel.

24 Akije meghal Achábnak a városban, azt megeszik a kutyák és aki meghal a mezőn, megeszik az ég madarai.

Wer von Ahab in der Stadt stirbt, den sollen die Hunde fressen; wer aber draußen im Freien stirbt, den sollen die Vögel unter dem Himmel fressen.

25 – Valóban nem volt senki olyan, mint Acháb, ki arra adta volna magát, hogy tegye azt, ami rossz az Örökkévaló szemeiben, mivel elcsábította őt felesége Ízébel;

Es hat schlechterdings niemanden gegeben, der sich so dazu hergegeben hätte, das Jahwe Mißfällige zu thun, wie Ahab, den sein Weib Isebel dazu verleitete.

26 nagyon utálatosan cselekedett, járván a bálványok után, mind a szerint, amint cselekedett az emóri, kit az Örökkévaló elűzött Izraél fiai elől. –

Und er handelte über die Maßen abscheulich, indem er den Götzen nachwandelte, ganz wie die Amoriter gethan hatten, die Jahwe vor den Israeliten ausgetrieben hatte.

27 És volt, amint hallotta Acháb e szavakat, megszaggatta ruháit, zsákot tett a testére és böjtölt; zsákban feküdt és hallgatag járt.

Als aber Ahab diese Worte hörte, zerriß er seine Kleider, legte ein härenes Gewand um seinen bloßen Leib und fastete; und er schlief in dem härenen Gewand und schlich still umher.

28 Ekkor lett az Örökkévaló igéje a Tisbébeli Élijáhúhoz, mondván:

Da erging das Wort Jahwes an Elia, den Thisbiter, also:

29 Láttad-e, hogy megalázkodott előttem Acháb? Mivelhogy megalázkodott előttem, nem hozom a veszedelmet az ő napjaiban: a fiának napjaiban hozom a veszedelmet a házára.

Hast du bemerkt, daß sich Ahab vor mir gedemütigt hat? Weil er sich nun vor mir gedemütigt hat, will ich das Unglück nicht bei seinen Lebzeiten hereinbrechen lassen; aber bei Lebzeiten seines Sohnes will ich das Unglück über sein Haus hereinbrechen lassen!