1 Királyok 21

1 És volt e dolgok után, szőlője volt a Jizreélbeli Nábótnak Jizreélben, Achábnak, Sómrón királyának palotája mellett.

Og det skete efter disse Handeler, at Jisreeliteren Naboth havde en Vingaard, som var i Jisreel ved Akabs Palads, Kongens i Samaria.

2 És beszélt Acháb Nábóttal mondván: Adjad nekem szőlődet, hogy zöldséges kertemmé legyen, mert közel van a házam mellett, majd adok neked helyette nálánál jobb szőlőt; s ha jónak tetszik szemeidben, majd adok neked pénzt ennek árában.

Og Akab talede til Naboth og sagde: Giv mig din Vingaard, at den maa være mig til en Urtehave, efterdi den er nær ved mit Hus, og jeg vil give dig en Vingaard for den, som er bedre end denne; eller om dig godt synes, vil jeg give dig Penge for den, saa meget som den er værd.

3 Szólt Nábót Achábhoz: Távol legyen tőlem az Örökkévalóért, hogy neked adjam őseim örökét!

Og Naboth sagde til Akab: Herren lade det være langt fra mig, at jeg skulde give dig mine Fædres Arv.

4 Erre bement Acháb a házába, felindulva éa kedvetlenül azon szó miatt, melyet szólt hozzá a Jizreélbeli Nábót, midőn mondta: nem adom neked őseim örökét. Lefeküdt ágyára, falnak fordította arcát és nem evett kenyeret.

Da kom Akab ilde tilfreds og vred til sit Hus for det Ords Skyld, søm Jisreeliteren Naboth havde talt til ham og sagt: Jeg vil ikke give dig mine Fædres Arv; og han lagde sig paa sin Seng og vendte sit Ansigt omkring og aad ikke Brød.

5 De bement hozzá felesége Ízébel és beszélt hozzá: Miért oly felindult a lelked, hogy nem eszel kenyeret?

Da kom Jesabel, hans Hustru, til ham, og hun sagde til ham: Hvad er det for noget, at din Aand er saa ilde tilfreds, at du ikke æder Brød?

6 Beszélt hozzá: Beszéltem a Jizreélbeli Nábóttal és mondtam neki: adjad nekem szőlődet pénzen, vagy ha kívánod, majd adok neked szőlőt helyette; de ő mondta: nem adom neked a szőlőmet.

Og han sagde til hende: Fordi jeg talte til Jisreeliteren Naboth og sagde til ham: Giv mig din Vingaard for Penge, eller om du har Lyst dertil, da vil jeg give dig en anden Vingaard for den, og han sagde: Jeg vil ikke give dig min Vingaard.

7 Erre szólt hozzá felesége Ízébel: Te mívelsz mostanában uralmat Izraél fölött? Kelj föl, egyél kenyeret, hogy fölviduljon a szíved; én majd neked adom a Jizreélbeli Nábót szőlőjét.

Da sagde Jesabel, hans Hustru, til ham: Du, jo, du skulde nu have Kongemagt over Israel! staa op, æd Brød og lad dit Hjerte være vel til Mode, jeg vil give dig Jisreeliteren Naboths Vingaard.

8 Erre írt leveleket Acháb nevében, megpecsételte annak pecsétjével és elküldte a leveleket a vénekhez és a nemesekhez, kik városában voltak, a kik Nábóttal laktak.

Og hun skrev Breve i Akabs Navn og forseglede dem med hans Signet, og hun sendte Brevene til de ældste og til de ypperste, som vare i hans Stad, og som boede ved Naboth.

9 Írta pedig a levelekben, mondván: Hirdessetek böjtöt, és ültessétek Nábótot a nép élére.

Og hun skrev i Brevene og sagde: Lader udraabe en Faste, og sætter Naboth øverst iblandt Folket!

10 És szemben vele ültessetek két alávaló embert, hogy tanúskodjanak ellene, mondván: káromoltad Istent és a királyt! Erre vezessétek őt ki és kövezzétek meg, hogy meghaljon.

Og sætter to Mænd, Belials Børn, tværs overfor ham, som skulle vidne imod ham og sige: Du har bandet Gud og Kongen; og fører ham ud og stener ham, at han dør.

11 És úgy cselekedtek városának emberei, a vének és a nemesek, akik városában laktak, a, mint küldött hozzájuk Ízébel, amint írva volt a levelekben, melyeket hozzájuk küldött;

Og de ældste Mænd og ypperste i hans Stad, som boede i hans Stad, gjorde, ligesom Jesabel havde ladet sige til dem, ligesom der var skrevet i Brevene, som hun havde sendt til dem.

12 hirdettek böjtöt és ültették Nábótot a nép élre.

Delode udraabe en Faste og satte Naboth øverst iblandt Folket.

13 És jött a két alávaló ember, leültek vele szemben és tanúskodtak ellene, Nábót ellen az alávalók, a nép szeme láttára, mondván: Káromolta Nábót Istent és a királyt. Erre kivezették őt a városon kívül és megkövezték kövekkel, hogy meghalt.

Og de to Mænd, de Belials Børn, kom og satte sig tværs overfor ham, og de Belials Mænd vidnede imod Naboth for Folket og sagde: Naboth bandede Gud og Kongen; og de førte ham ud uden for Staden og stenede ham med Stene, at han døde.

14 Ekkor küldtek Ízébelhez, mondván: Megköveztetett Nábót és meghalt.

Og de sendte til Jesabel og lode sige: Naboth er stenet og er død.

15 És volt, amint hallotta Ízébel, hogy megköveztetett Nábót és meghalt, szólt Ízébel Achábhoz: Kelj föl, vedd birtokba a Jizreélbeli Nábótnak szőlőjét, melyet vonakodott neked pénzen adni; mert Nábót nem él, hanem meghalt.

Og det skete, der Jesabel hørte, at Naboth var stenet og var død, da sagde Jesabel til Akab: Staa op, tag til Eje Jisreeliteren Naboths Vingaard, som han vægrede sig ved at give dig for Penge; thi Naboth lever ikke, men er død.

16 És volt, amint hallotta Acháb, hogy Nábót meghalt, fölkelt Acháb, hogy lemenjen a Jizreélbeli Nábótnak szőlőjébe, hogy azt birtokba vegye.

Og det skete, der Akab hørte, at Naboth var død, da stod Akab op at gaa ned i Jisreeliteren Naboths Vingaard for at tage den til Eje.

17 De lett az Örökkévaló igéje a Tisbébeli Élijáhúhoz, mondván:

Og Herrens Ord skete til Thisbiteren Elias og sagde:

18 Kelj föl, menj le Acháb, Izraél királya. elé, aki Sómrónban van; íme ő Nábót szőlőjében van, ahová lement, hogy birtokba vegye.

Staa op, gak ned imod Akab, Israels Konge, som er i Samaria; se, han er i Naboths Vingaard, hvorhen han er gaaet ned for at tage den til Ejendom.

19 És beszélj hozzá, mondván: Így szól az Örökkévaló: Hát gyilkoltál és birtokba is vettél? S beszélj hozzá, mondván: Így szól az Örökkévaló: amely helyen felnyalták a kutyák Nábót vérét, fölnyalják majd a kutyák a te véredet is.

Og du skal tale til ham og sige: Saaledes sagde Herren: Har du baade myrdet og tilmed taget en Ejendom? Fremdeles skal du tale til ham og sige: Saa siger Herren: Paa det Sted, hvor Hundene slikkede Naboths Blod, skulle Hundene slikke dit Blod, ja ogsaa dit.

20 És szólt Acháb Élijáhúhoz: Hát rám találtál, ellenségem? Mondta: Rád találtam, mivel arra adtad magadat, hogy tegyed azt, ami rossz az Örökkévaló szemeiben.

Og Akab sagde til Elias: Har du fundet mig, min Fjende? Og han sagde: Jeg har fundet dig, fordi du har solgt dig selv til at gøre det onde for Herrens Øjne.

21 Íme hozok reád veszedelmet és kitakarítok utánad és kiírtok Acháb házából falra vizelőt, elzártat és magára hagyottat Izráélben;

Se, jeg vil føre Ulykke over dig og borttage dine Efterkommere og udrydde af alt Akabs Hus enhver af Mandkøn og den bundne og den løsladte i Israel.

22 és olyanná teszem házadat, mint Járobeám, Nebát fia házát és mint Báesa, Achíjafia házát; a bosszantás miatt, mellyel bosszantottál és vétkezésre indítottad Izráélt.

Og jeg vil gøre dit Hus som Jeroboams, Nebats Søns, Hus, og som Baesas, Ahias Søns, Hus, for den Opirrelses Skyld, som du har opirret mig med, og fordi du kom Israel til at synde.

23 És Ízébel felől is szólt az Örökkévaló, mondván: A kutyák fogják megenni Ízébelt Jizreél bástyafalán.

Og om Jesabel har Herren ogsaa talt og sagt: Hundene skulle æde Jesabel inden Jisreels Mure.

24 Akije meghal Achábnak a városban, azt megeszik a kutyák és aki meghal a mezőn, megeszik az ég madarai.

Hvo som dør i Staden af Akabs Hus, skulle Hundene æde, og hvo som dør paa Marken, skulle Fuglene under Himmelen æde.

25 – Valóban nem volt senki olyan, mint Acháb, ki arra adta volna magát, hogy tegye azt, ami rossz az Örökkévaló szemeiben, mivel elcsábította őt felesége Ízébel;

Dog var der ingen som Akab, der havde solgt sig selv til at gøre det onde for Herrens Øjne, fordi hans Hustru Jesabel tilskyndte ham;

26 nagyon utálatosan cselekedett, járván a bálványok után, mind a szerint, amint cselekedett az emóri, kit az Örökkévaló elűzött Izraél fiai elől. –

og han handlede saare vederstyggeligt, idet han vandrede efter de stygge Afguder, aldeles ligesom Amoriterne gjorde, hvilke Herren fordrev for Israels Børns Ansigt.

27 És volt, amint hallotta Acháb e szavakat, megszaggatta ruháit, zsákot tett a testére és böjtölt; zsákban feküdt és hallgatag járt.

Og det skete, der Akab hørte disse Ord, da sønderrev han sine Klæder og lagde Sæk om sin Krop og fastede, og han laa i Sæk og gik sagtelig.

28 Ekkor lett az Örökkévaló igéje a Tisbébeli Élijáhúhoz, mondván:

Og Herrens Ord skete til Thisbiteren Elias og sagde:

29 Láttad-e, hogy megalázkodott előttem Acháb? Mivelhogy megalázkodott előttem, nem hozom a veszedelmet az ő napjaiban: a fiának napjaiban hozom a veszedelmet a házára.

Har du set, at Akab har ydmyget sig for mit Ansigt? fordi han har ydmyget sig for mit Ansigt, vil jeg ikke lade det onde komme i hans Dage; i hans Søns Dage vil jeg føre det onde over hans Hus.