1 Királyok 2
1 Midőn közeledtek Dávid napjai a halálhoz, megparancsolta fiának, Salamonnak, mondván:
Dawutning ɵlidiƣan waⱪti yeⱪinlaxⱪanda, oƣli Sulaymanƣa tapilap mundaⱪ dedi: —
2 Én megyek az egész föld útjára; légy erős és légy férfiúvá!
«Əmdi yǝr yüzidikilǝrning ⱨǝmmisi baridiƣan yol bilǝn ketimǝn. Yürǝklik bolup, ǝrkǝktǝk bolƣin!
3 Őrizd meg az Örökkévalónak, a te Istenednek őrizetét, járva útjaiban, megőrizve törvényeit, parancsolatait, rendeleteit és bizonyságait, amint írva van Mózes tanában, azért hogy boldogulj mindenben, amit cselekszel és mindenütt, ahová fordulsz.
Sǝn barliⱪ ⱪiliwatⱪan ixliringda ⱨǝmdǝ barliⱪ niyǝt ⱪilƣan ixliringda rawaj tepixing üqün Musaƣa qüxürülgǝn ⱪanunda pütülgǝndǝk, Pǝrwǝrdigar Hudayingning yollirida mengip, Uning bǝlgilimiliri, Uning ǝmrliri, Uning ⱨɵkümliri wǝ agaⱨ-guwaⱨliⱪlirida qing turup, Uning tapxuruⱪini qing tutⱪin.
4 Azért hogy fönntartsa az Örökkévaló az ő igéjét, melyet szólt felőlem, mondván: ha majd megőrzik fiaid útjukat, járva előttem igazságban egész szívükkel és egész lelkükkel, mondom, nem fogy el neked ember Izraél trónjáról.
Xundaⱪ ⱪilƣanda Pǝrwǝrdigar manga: «Əgǝr ǝwladliring ɵz yoliƣa kɵngül bɵlüp, Mening aldimda pütün ⱪǝlbi wǝ pütün jeni bilǝn ⱨǝⱪiⱪǝttǝ mangsa, sanga ǝwladingdin Israilning tǝhtidǝ olturuxⱪa bir zat kǝm bolmaydu» dǝp eytⱪan sɵzigǝ ǝmǝl ⱪilidu.
5 Tudod te azt is, mit cselekedett velem Jóáb, Cerúja fia, mit cselekedett Izraél két hadvezérével, Abnérrel, Nér fiával és Amászával, Jéter fiával, hogy megölte őket és háborúnak ontott vérét hozta a békébe és tette a háborúnak ontott vérét a derekán levő övébe, meg a lábán levő sarújára.
Əmma Zǝruiyaning oƣli Yoabning manga ⱪilƣinini, yǝni uning ɵzi ⱪandaⱪ ⱪilip Israilning ⱪoxunidiki ikki sǝrdarni, yǝni Neriyaning oƣli Abnǝr bilǝn Yǝtǝrning oƣli Amasani urup ɵltürüp, tinq mǝzgildǝ jǝngdǝ tɵkülgǝndǝk ⱪan tɵküp, beligǝ baƣliƣan kǝmǝrgǝ wǝ putiƣa kiygǝn kǝxigǝ jǝngdǝ tɵkülgǝndǝk ⱪan qeqip, daƣ ⱪilƣanliⱪini bilisǝn.
6 Cselekedjél tehát bölcsessége szerint és ne engedd leszállni ősz fejét békében a sírba. (Sheol h7585)
Sǝn uni danaliⱪingƣa muwapiⱪ bir tǝrǝp ⱪilip, uning aⱪ bexining gɵrgǝ salamǝt qüxüxigǝ yol ⱪoymiƣaysǝn. (Sheol h7585)
7 De a Gileádbeli Barzilláj fiaival mívelj szeretetet, és legyenek az asztalodnál evők közt, mert ekképpen közeledtek hozzám, mikor megszöktem Ábsálóm testvéred elől.
Lekin Gileadliⱪ Barzillayning oƣulliriƣa meⱨribanliⱪ kɵrsitip, dastihiningdin nan yegüzgin; qünki mǝn akang Abxalomdin ⱪaqⱪinimda, ular yenimƣa kelip manga xundaⱪ ⱪilƣan.
8 És íme, nálad van, a Benjáminbeli Simeí, Géra fia Bachúrímból, s ő átkozott engem erős átokkal azon a napon, hogy Máchanájimba mentem; de ő elémbe jött a Jordánhoz és megesküdtem neki az Örökkévalóra, mondván: nem foglak megölni karddal.
Wǝ mana Baⱨurimdin kǝlgǝn Binyamin ⱪǝbilisidin Geraning oƣli Ximǝy yeningda turidu. U mǝn Maⱨanaimƣa baridiƣanda, ǝxǝddiy lǝnǝt bilǝn meni ⱪarƣidi. Keyin u Iordan dǝryasiƣa berip mening aldimƣa kǝlgǝndǝ, mǝn Pǝrwǝrdigarning [nami] bilǝn uningƣa: «Seni ⱪiliq bilǝn ɵltürmǝymǝn» dǝp ⱪǝsǝm ⱪildim.
9 Most pedig ne hagyd őt büntetlenül, mert bölcs ember vagy; majd tudni fogod, mit cselekedjél vele, hogy leszállítsad ősz fejét vérrel a sírba. (Sheol h7585)
Əmma ⱨazir uni gunaⱨsiz dǝp sanimiƣin. Ɵzüng dana kixi bolƣandin keyin uningƣa ⱪandaⱪ ⱪilixni bilisǝn; ⱨǝrⱨalda uning aⱪ bexini ⱪanitip gɵrgǝ qüxürgin». (Sheol h7585)
10 És feküdt Dávid őseihez, és eltemették Dávid városában.
Dawut ɵz ata-bowliri bilǝn bir yǝrdǝ uhlidi. U «Dawutning xǝⱨiri» [degǝn jayda] dǝpnǝ ⱪilindi.
11 Az idő pedig, mely alatt király volt Dávid Izraél fölött, negyven esztendő: Chebrónban király volt hét évig, Jeruzsálemben pedig király volt harminchárom évig.
Dawutning Israilƣa sǝltǝnǝt ⱪilƣan waⱪti ⱪiriⱪ yil idi; u Ⱨebronda yǝttǝ yil sǝltǝnǝt ⱪilip, Yerusalemda ottuz üq yil sǝltǝnǝt ⱪildi.
12 Salamon pedig ült atyjának, Dávidnak trónján, és megszilárdult az uralma nagyon.
Sulayman atisi Dawutning tǝhtidǝ olturdi; uning sǝltǝniti heli mustǝⱨkǝmlǝndi.
13 És odament Adóníjáhú, Chaggít fia, Bát-Sébához, Salamon anyjához. És mondta: Béke-e a te jötted? Mondta: Béke!
Əmma Ⱨaggitning oƣli Adoniya Sulaymanning anisi Bat-Xebaning ⱪexiƣa bardi. U uningdin: — Tinqliⱪ mǝⱪsitidǝ kǝldingmu? — dǝp soridi. U: — Xundaⱪ, tinqliⱪ mǝⱪsitidǝ, dedi.
14 Mondta: Szavam van hozzád. És mondta: Szólj.
U yǝnǝ: — Sanga bir sɵzüm bar idi, dedi. U: — Sɵzüngni eytⱪin, dedi.
15 Mondta: Te tudod, hogy enyém volt a királyság, és felém fordította egész Izraél az ő arcát, hogy király legyek; de átfordult a királyság és testvéremé lett, ment az Örökkévalótól lett az övé.
U: — Bilisǝnki, padixaⱨliⱪ ǝslidǝ meningki idi, wǝ pütün Israil meni padixaⱨ bolidu dǝp, manga ⱪaraytti. Lekin padixaⱨliⱪ mǝndin ketip, inimning ilkigǝ ɵtti; qünki Pǝrwǝrdigarning iradisi bilǝn u uningki boldi.
16 Most tehát egy dolgot kérek tőled, ne utasítsd vissza arcomat. És szólt hozzá: Beszélj!
Əmdi sanga bir iltimasim bar. Meni yandurmiƣin, dedi. U: — Eytⱪin, dedi.
17 Mondta: Mondd meg, kérlek, Salamon királynak – mert nem fogja visszautasítani arcodat – adja nekem a Súnémbeli Abíságot feleségül.
U: — Sǝndin ɵtünimǝn, Sulayman padixaⱨⱪa mǝn üqün eytⱪinki — qünki u sanga yaⱪ demǝydu! — U Xunamliⱪ Abixagni manga hotunluⱪⱪa bǝrsun, dedi.
18 Erre mondta Bát-Sébá: Jó, majd én beszélek felőled a királyhoz.
Bat-Xeba: — Maⱪul; sǝn üqün padixaⱨⱪa sɵz ⱪilay, dedi.
19 És bement, Bát-Sébá Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adóníjáhú felől. Fölkelt a király elejébe, leborult előtte, trónjára ült, széket tétetett a királynak anyja számára, és az leült jobbjáról.
Bat-Xeba Adoniya üqün sɵz ⱪilƣili Sulayman padixaⱨning aldiƣa bardi. Padixaⱨ ⱪopup aldiƣa berip, anisiƣa tǝzim ⱪildi. Andin tǝhtigǝ berip olturup padixaⱨning anisiƣa bir tǝhtni kǝltürdi. Xuning bilǝn u uning ong yenida olturup, uningƣa: —
20 És mondta: Egy kis kérést kérek én tőled, ne utasítsd vissza arcomat. Mondta neki a király: Kérj, anyám, mert nem utasítom vissza arcodat.
Sanga kiqikkinǝ bir iltimasim bar. Meni yandurmiƣin, dedi. Padixaⱨ uningƣa: — I ana, sorawǝrgin, mǝn seni yandurmaymǝn, dedi.
21 És mondta: Adják a Súnémbeli Abíságot Adóníjáhú testvérednek feleségül.
U: — Akang Adoniyaƣa Xunamliⱪ Abixagni hotunluⱪⱪa bǝrgüzgin, dedi.
22 Felelt Salamon király és mondta anyjának: És minek kéred a Súnémbeli Abíságot Adóníjáhú számára? Kérd hát számára a királyságot, mert ő az idősebb testvérem – számára meg Ebjátár pap számára és Jóáb Cerúja fia számára.
Sulayman padixaⱨ jawab berip anisiƣa: — Nemixⱪa Adoniya üqün Xunamliⱪ Abixagni soraysǝn? U akam bolƣanikǝn, uning üqün, Abiyatar kaⱨin üqün wǝ Zǝruiyaning oƣli Yoab üqün padixaⱨliⱪnimu sorimamsǝn! — dedi.
23 Ekkor megesküdött Salamon király az Örökkévalóra, mondván: Így tegyen velem Isten és így folytassa, bizony élete árán mondotta ki Adóníjáhú e szót!
Sulayman padixaⱨ Pǝrwǝrdigar bilǝn ⱪǝsǝm ⱪilip mundaⱪ dedi: — Adoniya xu sɵzni ⱪilƣini üqün ɵlmisǝ, Huda meni ursun yaki uningdin artuⱪ jazalisun!
24 Most tehát – él az Örökkévaló, ki megszilárdított engem és ki ülnöm engedett Dávid atyám trónjára és a ki házat alapított nekem, amint megígérte – bizony ma meg fog öletni Adóníjáhú!
Mening ornumni mustǝⱨkǝm ⱪilƣan, atamning tǝhtidǝ olturƣuzƣan, Ɵz wǝdisi boyiqǝ manga bir ɵyni ⱪurƣan Pǝrwǝrdigarning ⱨayati bilǝn ⱪǝsǝm ⱪilimǝnki, Adoniya bügün ɵlümgǝ mǝⱨküm ⱪilinidu, dedi.
25 És küldött Salamon király Benájáhú, Jehójádá fia által; rátámadt és meghalt.
Xuning bilǝn Sulayman padixaⱨ Yǝⱨoyadaning oƣli Binayani bu ixⱪa ǝwǝtti; u uni qepip ɵltürdi.
26 Ebjátár papnak pedig mondta a király: Anátótba menj, meződre, mert halál fia vagy; de e mai napon nem öllek meg, mert vitted az Úrnak, az Örökkévalónak ládáját Dávid atyám előtt és mert sanyarogtál mindenütt, a hol sanyargott atyám.
Padixaⱨ Abiyatar kaⱨinƣa: — Mang, Anatottiki ɵz etizliⱪingƣa barƣin. Sǝn ɵlümgǝ layiⱪsǝn, lekin sǝn Rǝb Pǝrwǝrdigarning ǝⱨdǝ sanduⱪini atam Dawutning aldida kɵtürgǝnliking tüpǝylidin, wǝ atamning tartⱪan ⱨǝmmǝ azab-oⱪubǝtliridǝ uningƣa ⱨǝmdǝrd bolƣining üqün, mǝn ⱨazir seni ɵlümgǝ mǝⱨkum ⱪilmaymǝn, dedi.
27 És elűzte Salamon Ebjátárt, hogy ne legyen papja az Örökkévalónak, hogy teljesedjék az Örökkévaló igéje, melyet kimondott Éli háza felől Sílóban.
Andin Sulayman Abiyatarni Pǝrwǝrdigarƣa kaⱨin boluxtin juda ⱪilip ⱨǝydidi. Xuning bilǝn Pǝrwǝrdigarning Əlining jǝmǝti toƣruluⱪ Xiloⱨda eytⱪan sɵzi ǝmǝlgǝ axuruldi.
28 És a hír eljutott Jóábhoz – mert Jóáb Adóníjához hajlott, de Ábsálómhoz nem hajlott volt – erre menekült Jóáb az Örökkévaló sátorába és megragadta az oltár szarvait.
Buning hǝwiri Yoabⱪa yǝtkǝndǝ (qünki Yoab Abxalomƣa ǝgǝxmigǝn bolsimu, Adoniyaƣa ǝgǝxkǝnidi) Yoab Pǝrwǝrdigarning qediriƣa ⱪeqip ⱪurbangaⱨning münggüzlirini tutti.
29 Jelentették Salamon királynak, hogy az Örökkévaló sátorába menekült Jóáb és ott van az oltár mellett; ekkor küldte Salamon Benájáhút, Jehójádá fiát, mondván: Menj, támadj rá!
Sulayman padixaⱨⱪa: «Mana, Yoab Pǝrwǝrdigarning qediriƣa ⱪeqip berip, ⱪurbangaⱨning yenida turidu» degǝn hǝwǝr yǝtküzüldi. Sulayman Yǝⱨoyadaning oƣli Binayani xu yǝrgǝ ǝwǝtip: — Mang, uni ɵltürüwǝtkin, dedi.
30 Bement tehát Benájáhú az Örökkévaló sátorába és szólt hozzá: Így szól a király: menj ki! Mondta: Nem, hanem itt halok meg. És választ vitt Benájáhú a királynak, mondván: Így beszélt Jóáb és így felelt nekem.
Binaya Pǝrwǝrdigarning qediriƣa berip uningƣa: — «Padixaⱨ seni buyaⱪⱪa qiⱪsun!» dedi, dedi. U: — Yaⱪ, muxu yǝrdǝ ɵlimǝn, dedi. Binaya padixaⱨning yeniƣa ⱪaytip uningƣa hǝwǝr berip: — Yoab mundaⱪ-mundaⱪ dedi, manga xundaⱪ jawab bǝrdi, dedi.
31 De mondta neki a király: Tégy, amint szólott, támadj rá és temesd el; és hárítsd el a vért, melyet ok nélkül kiontott Jóáb, rólam és atyám házáról.
Padixaⱨ uningƣa: — U ɵzi degǝndǝk ⱪilip, uni qepip ɵltürgin wǝ uni dǝpnǝ ⱪilƣin. Xuning bilǝn Yoab tɵkkǝn naⱨǝⱪ ⱪan mǝndin wǝ atamning jǝmǝtidin kɵtürülüp kǝtkǝy.
32 És térítse vissza az Örökkévaló a vér ontását a fejére, hogy rátámadt nálánál igazabb és jobb két férfiúra, és megölte őket a karddal, Dávid atyám pedig nem tudta: Abnért, Nér fiát, Izraél hadvezérét és Amászát, Jéter fiát, Jehúda hadvezérét.
Xundaⱪ ⱪilip atam Dawut bihǝwǝr ǝⱨwalda u ɵzidin adil wǝ esil ikki adǝmni, yǝni Israilning ⱪoxunining sǝrdari nǝrning oƣli Abnǝr bilǝn Yǝⱨudaning ⱪoxunining sǝrdari Yǝtǝrning oƣli Amasani ⱪiliqliƣini üqün, Pǝrwǝrdigar u tɵkkǝn ⱪanni ɵz bexiƣa yanduridu.
33 Térjen hát vissza az elontott vérük Jóáb fejére és magzatjának fejére örökre; Dávidnak pedig, meg magzatjának és házának és trónjának békéje legyen mindörökké az Örökkévaló részéről!
Ularning ⱪeni Yoabning bexi wǝ nǝslining bexiƣa mǝnggü yanƣay; lekin Dawut, uning nǝsli, jǝmǝti wǝ tǝhtigǝ ǝbǝdil’ǝbǝdgiqǝ Pǝrwǝrdigardin tinq-hatirjǝmlik bolƣay, dedi.
34 Erre fölment Benájahú, Jehójádá fia, rátámadt és megölte; és eltemették házában, a pusztában.
Yǝⱨoyadaning oƣli Binaya qiⱪip uni qepip, ɵlümgǝ mǝⱨkum ⱪildi. Andin u qɵldiki ɵz ɵyidǝ dǝpnǝ ⱪilindi.
35 És helyébe tette a király a sereg fölé Benájáhút, Jehójádá fiát, Cádók papot pedig tette a király Ebjátár helyébe.
Padixaⱨ Yǝⱨoyadaning oƣli Binayani uning orniƣa ⱪoxunning sǝrdari ⱪildi; padixaⱨ Abiyatarning orniƣa Zadokni kaⱨin ⱪilip tǝyinlidi.
36 Küldött a király s hivatta Simeít és mondta neki: Építs magadnak házat Jeruzsálemben és lakjál ott és ki ne menj onnan, se ide, se oda;
Andin keyin padixaⱨ Ximǝyni qaⱪirip uningƣa: — Yerusalemda ɵzünggǝ bir ɵy selip u yǝrdǝ olturƣin. Baxⱪa ⱨeq yǝrgǝ qiⱪma.
37 de lészen, amely napon kimész és átkelsz a Kidrón patakján, jól tudjad, hogy meg kell halnod; véred a fejeden lészen.
Əgǝr sǝn qiⱪip Kidron jilƣisidin ɵtsǝng, xuni eniⱪ bilip ⱪoyki, xu kündǝ sǝn xǝksiz ɵlisǝn. Sening ⱪening ɵz bexingƣa qüxidu, dedi.
38 És mondta Simeí a királynak: Jól van ez így; amint szólt ma a király, akképpen cselekszik majd szolgád. És lakott Simeí Jeruzsálemben sok ideig.
Ximǝy padixaⱨⱪa: — Ƣojamning sɵzi bǝrⱨǝⱪtur. Ƣojam padixaⱨ eytⱪandǝk ⱪulliri xundaⱪ ⱪilidu, dedi. Xuning bilǝn Ximǝy uzun waⱪitⱪiqǝ Yerusalemda turdi.
39 Történt pedig három év múlva, elszökött Simeínek két szolgája Ákhíshoz, Máakha fiához, Gát királyához; és tudtára adták Simeínek, mondván: Íme, szolgáid Gátban vannak.
Üq yildin keyin xundaⱪ boldiki, Ximǝyning ⱪulliridin ikkisi ⱪeqip Maakaⱨning oƣli, Gatning padixaⱨi Aⱪixning ⱪexiƣa bardi. Ximǝygǝ: — Mana ⱪulliring Gat xǝⱨiridǝ turidu, degǝn hǝwǝr yǝtküzüldi.
40 Ekkor fölkelt Simeí, fölnyergelte szamarát és Gátba ment Ákhíshoz, hogy megkeresse szolgáit: odament Simeí és elhozta szolgáit Gátból.
Ximǝy exikini toⱪup ⱪullirini izdigili Gatⱪa, Aⱪixning yeniƣa bardi. Andin u yenip ɵz ⱪullirini Gattin elip kǝldi.
41 Tudtára adták Salamonnak, hogy elment Simeí Jeruzsálemből Gátba és visszatért.
Sulaymanƣa: — Ximǝy Yerusalemdin Gatⱪa berip kǝldi, dǝp hǝwǝr yǝtküzüldi.
42 Erre küldött a király, hivatta Simeít és szólt hozzá: Nemde megeskettelek az Örökkévalóra és megintettelek, mondván: amely napon kimész és elmész ide meg oda, jól tudjad, hogy meg kell halnod, – te meg így szóltál hozzám: jól van ez így, megértettem.
Padixaⱨ Ximǝyni qaⱪirtip uningƣa: — Mǝn seni Pǝrwǝrdigar bilǝn ⱪǝsǝm ⱪildurup: — Xuni eniⱪ bilip ⱪoyki, sǝn ⱪaysi küni qiⱪip birǝr yǝrgǝ barƣan bolsang, sǝn xu künidǝ xǝksiz ɵlisǝn, dǝp agaⱨlandurup eytmiƣanmidim? Ɵzüngmu, mǝn angliƣan sɵz bǝrⱨǝⱪ, degǝnidingƣu?
43 Hát mért nem őrizted meg az Örökkévaló esküjét és a parancsot, melyet parancsoltam neked?
Xundaⱪ bolƣanikǝn, nemixⱪa ɵzüng Pǝrwǝrdigar aldida ⱪilƣan ⱪǝsimingni buzup, mǝn sanga buyruƣan buyruⱪumnimu tutmiding? — dedi.
44 És szólt a király Simeíhez: Te tudod mind azt a rosszat, melyről tudja a szíved, hogy elkövetted Dávid atyám ellen, térítse tehát vissza az Örökkévaló fejedre rosszaságodat!
Padixaⱨ Ximǝygǝ yǝnǝ: Sǝn atam Dawutⱪa ⱪilƣan ⱨǝmmǝ rǝzillikni obdan bilisǝn, u kɵnglünggǝ ayandur. Mana Pǝrwǝrdigar rǝzillikingni ɵz bexingƣa yanduridu.
45 De Salamon király áldott legyen, Dávid trónja pedig szilárd lesz az Örökkévaló előtt mindörökké!
Lekin Sulayman padixaⱨ bolsa bǝrikǝtlinip, Dawutning tǝhti Pǝrwǝrdigarning aldida ǝbǝdil’ǝbǝd mustǝⱨkǝm ⱪilinidu, dedi.
46 Erre parancsot adott a király Benájáhúnak, Jehójádá fiának; kiment, rátámadt, és meghalt. És az uralom megszilárdult Salamon kezében.
Andin padixaⱨning buyruⱪi bilǝn Yǝⱨoyadaning oƣli Binaya qiⱪip uni qepip ɵltürdi. Padixaⱨliⱪ bolsa Sulaymanning ⱪolida mustǝⱨkǝm ⱪilindi.
