1 Királyok 18
1 Volt sok idő múlva, lett az Örökkévaló igéje Élijáhúhoz a harmadik évben, mondván: Menj, mutatkozzál Achábnak, hadd adok esőt a föld színére.
EIA kekahi, a i na la he nui, hiki mai la ka olelo a ke Akua ia Elia i ke kolu o ka makahiki, i ka i ana mai, E hele, a e hoike ia oe iho ia Ahaba; a e hoohaule au i ka ua maluna o ka ill o ka honua.
2 Ment tehát Élijáhú, hogy mutatkozzék Achábnak; az éhség pedig erős volt Sómrónban.
Hele ae la hoi o Elia e hoike ia ia iho ia Ahaba: a he wi nui ma Samaria.
3 És szólította Acháb Óbadjáhút, ki a ház fölött volt – Óbadjáhú pedig nagyon félte az Örökkévalót;
Kahea ae la o Ahaba ia Obadia, ka luna o kona hale. (He weliweli nui ko Obadia ia Iehova:
4 és történt, mikor kiirtotta Ízébel az Örökkévaló prófétáit, vett Obadjáhú száz prófétát és elrejtette őket, ötven embert egy – egy barlangban és ellátta őket kenyérrel és vízzel –
A o keia hoi, i ka pepehi ana o Iezebela i na kaula o Iehova, lawe ae la o Obadia i na kaula hookahi haneri, a huna papakanalima ae ia lakou iloko o ke ana, a hanai ae la ia lakou me ka berena a me ka wai.)
5 és szólt Acháb Óbadjáhúhoz: Menj az országban mind a forrásokhoz és mind a patakokhoz, hátha találunk valami füvet, hogy életben tartsunk lovat és öszvért és ki ne fogyjunk a baromból.
I mai la hoi o Ahaba ia Obadia, E hele oe ma ka aina i na kumu wai a pau, a me na kahawai a pau; e loaa paha uanei ia kaua ka mauu e malama ai i na lio me na hoki i ola, o hoonele ia kaua iho i na holoholona a pau.
6 És fölosztották maguk közt az országot, hogy bejárják; Acháb ment az egyik úton egyedül, és Óbadjáhú ment a másik úton egyedül.
Mahele ae la hoi laua i ka aina e pau ia i ka heleia. Hele ae la o Ahaba ma kekahi aoao, oia iho no; a hele ae la hoi o Obadia ma kekahi aoao, oia iho no.
7 Midőn Óbadjáhú az útban volt, íme elejébe jött Élijáhú; reáismert, arcra vetette magát és mondta: Te vagy-e az, uram Élijáhú?
Oiai o Obadia ma ke alanui, aia hoi, halawai mai la me ia o Elia: a ike hoi oia ia ia, moe iho la oia ilalo ke alo, i aku la, O oe no anei keia haku o'u, o Elia?
8 Mondta neki: Én vagyok! Menj, mondjad uradnak: itt van Élijáhú!
I mai la oia ia ia, Owau no: e hele oe e hai aku i ko'u haku, Aia hoi o Elia.
9 És mondta: Mit vétettem, hogy Acháb kezébe akarod adni szolgádat, hogy megöljön engem?
I aku la hoi kela, O ke aha la ko'u hewa e haawi ai oe i kau kauwa i ka lima o Ahaba e pepehi mai ia'u?
10 Él az Örökkévaló, a te Istened, nincsen nemzet és királyság, ahova nem küldött volna uram, hogy téged keressen, de azt mondták: nincs itt, akkor megeskette azt a királyságot és nemzetet arra, hogy csakugyan nem találnak téged.
Ma ke ola ana o Iehova kou Akua, aohe lahuikanaka, aohe aupuni, kahi i hoouna ole aku ai kuu haku e imi ia oe ilaila: a i ka lakou olelo ana, Aole ia, lawe oia i ka hoohiki ana i ke Akua, o ia aupuni a me ia lahuikanaka, i ka loaa ole ana ou ia lakou.
11 És most te azt mondod: menj, mondjad uradnak, itt van Élijáhú!
Ano hoi, ke olelo nei oe, E hele e hai aku i ko'u haku, Aia hoi o Elia!
12 És lészen, én majd elmegyek tőled, s az Örökkévaló szelleme elvisz téged, nem tudom hová, én meg odamegyek, hogy tudtára adjam Achábnak a hírt, de ő nem talál téged és megöl engem – pedig szolgád féli az Örökkévalót ifjúkoromtól fogva.
Eia hoi auanei keia, a hala au mai ou aku nei, e lawe aku ka Uhane o Iehova ia oe ma kahi e ike ole ai au; a hele au e hai aku ia Ahaba, aole hoi e loaa oe ia ia, e pepehi mai auanei oia ia'u; aka, ke weliweli nei au kau kauwa ia Iehova mai ko'u wa kamalii mai.
13 Hiszen tudtára adták uramnak azt, amit tettem, mikor Ízébel megölte az Örökkévaló prófétáit? Elrejtettem az Örökkévaló prófétái közül száz embert, ötven ötven embert egy barlangban és elláttam őket kenyérrel és vízzel.
Aole anei i haiia i ko'u haku ka mea a'u i hana aku ai i ka wa i pepehi ai o Iezebela i na kaula o Iehova, o ko'u huna ana'e i hookahi haneri kanaka o ko Iehova poe kaula, papakanalima ma ke ana, a hanai aku ia lakou me ka berena a me ka wai?
14 És most te azt mondod: menj, mondjad uradnak: itt van Élijáhú, hogy megöljön!
Ano hoi, ke olelo mai nei oe, E hele e hai aku i ko'u haku, Aia hoi o Elia! a e pepehi mai no oia ia'u.
15 Mondta Élijáhú: Él az Örökkévaló, a seregek ura, ki előtt én álltam, bizony ma mutatkozom neki.
I mai la hoi o Elia, Ma ke ola ana o Iehova o na kaua, imua ona e ku nei au, e hoike io aku no au ia'u iho ia ia i keia la.
16 Ment tehát Óbadjahú Acháb elejébe és tudtára adta neki; erre elment Acháb Élíjáhú elejébe.
Hele aku la hoi o Obadia e halawai me Ahaba, a hai aku la hoi ia ia; a hele mai la o Ahaba e halawai me Elia.
17 És volt, amint meglátta Acháb Élijáhút, így szólt hozzá Acháb: Te vagy-e az, Izraél megzavarója?
Eia kekahi, i ka wa i ike ai o Ahaba ia Elia, i mai la o Ahaba ia ia, O oe no anei ka mea i hoopilikia i ka Iseraela?
18 Mondta: Nem én zavartam meg Izraélt, hanem te és atyád háza azzal, hogy elhagytátok az Örökkévaló parancsolatait és jártál a Báalok után.
I aku la hoi oia, Aole na'u i hoopilikia i ka Iseraela, aka, nau, a na ka ohana a kou makuakane, i ko oukou haalele ana i na kauoha a Iehova, a ua hahai hoi oe mamuli o na Baala.
19 Most pedig küldj el, gyűjtsd hozzám egész Izraélt a Karmel hegyére, meg Báal prófétáit, négyszázötvenet és az Aséra prófétáit, négyszázat, az Ízébel asztalánál evőket.
Ano hoi e kii aku oe e hoakoakoa mai i ka Iseraela a pau io'u nei, ma ka mauna Karemela, a me na kaula o Baala eha haneri me kanalima, a me na kaula o na wahi e hoomana'i eha haneri, ka poe e ai ana ma ka papaaina a Iezebela.
20 Ekkor küldött Acháb mind az Izraél fiaihoz, és a Karmel hegyére gyűjtötte a prófétákat.
Pela hoi, kii aku la o Ahaba i na mamo a pau a Iseraela, a hoakoakoa mai la i na kaula ma ka mauna Karemela,
21 Odalépett Élijáhu az egész néphez és mondta: Meddig akartok ti ugrálni két ágon? Ha az Örökkévaló az Isten, járjatok ő utána, ha pedig a Báal, járjatok ő utána! De nem felelt neki a nép semmit.
Hele mai la hoi o Elia i ka poe kanaka a pau, i mai la hoi, Pehea la ka loihi o ko oukou kapekepeke ana iwaena o na manao elua! Ina o Iehova ke Akua, e hahai oukou mamuli ona; aka, ina o Baala, e hahai mamuli ona, Aole olelo aku na kanaka i kekahi olelo ia ia.
22 Ekkor szólt Élijáhú a néphez: Én egyedül maradtam meg prófétául az Örökkévalónak, a Báal prófétái pedig négyszázötvenen vannak.
Alaila olelo mai la o Elia i ka poe kanaka, Owau nei, owau wale no ka i koe mai he kaula no Iehova; aka o na kaula o Baala, eha haneri kanaka lakou me kanalima.
23 Adjanak nekünk két tulkot, válasszák ők maguknak az egyik tulkot, darabolják el ég tegyék a fára, de tüzet ne tegyenek alája; én meg elkészítem a másik tulkot, ráteszem a fára, de tüzet nem teszek alája.
He pono no hoi e haawi mai lakou i na bipi elua, ia makou; a e koho ae lakou i kekahi bipi no lakou iho, a e okioki i mau apana, a e kau aku hoi maluna o ka wahie, aole hoi e hahao ae i ke ahi: a e hoomakaukau aku au i kekahi bipi, a e kau ae maluna o ka wahie, aole hoi e hahao ae i ke ahi:
24 Akkor szólítsátok a ti istenteknek nevét, én pedig szólítom az Örökkévaló nevét; és lészen, amely isten tűzben felel, az az Isten! Erre felelt az egész nép és mondták: Jól van így!
A e kahea oukou ma ka inoa o ko oukou mau akua, a e kahea wau i ka inoa o Iehova; a o ke Akua nana e haawi mai i ke ahi, oia ke Akua. Olelo aku la ka poe kanaka a pau, i aku la, He pono ka olelo.
25 És mondta Élijáhú a Báal prófétáinak: Válasszátok magatoknak az egyik tulkot és készítsétek el elébb ti, mert ti vagytok többen; szólítsátok istenteknek nevét, de tüzet ne tegyetek alá.
Olelo mai la hoi o Elia i na kaula o Baala, E koho oukou i kekahi bipi no oukou iho, a e hoomakaukau mua ae ia. no ka mea, he lehulehu oukou; a e kahea aku i ka inoa o ko oukou mau akua, aole hoi e hahao ae i ke ahi.
26 Vették tehát a tulkot, melyet adtak nekik, elkészítették azt és szólították a Báal nevét reggeltől délig, mondván: Oh Báal, hallgass meg minket! De se szó, se válasz. Ekkor ugrándoztak az oltárra, melyet készítettek.
Lawe ae la lakou i ka bipi i haawiia ia lakou, a hoomakaukau ae la hoi ia, a kahea aku la i ka inoa o Baala, mai kakahiaka a awakea, i ka i ana'ku, E Baala, e hoolohe mai ia makou. Aka, aohe leo; aole hoi mea i hoolohe mai. Lelele ae la lakou ma ke kuahu i hanaia'e.
27 És volt déltájt, kicsúfolta őket Élijáhú és mondta: Kiáltsatok fennhangon, mert isten ő, talán beszélni valója, talán akadálya van, talán útja van; hátha alszik, majd fölébred!
Eia kekahi, a awakea ae la, hoomaewaewa ae la o Elia ia lakou, i ae la, E kahea me ka leo nui, no ka mea, he akua ia; e kukakuka ana paha ia, e hahai ana paha ia, e hele loihi ana paha, a e hiamoe ana paha ia, e pono hoi ke hoalaia'e.
28 Erre kiáltottak fennhangon és megvagdalták magukat szokásuk szerint kardokkal éa lándzsákkal, míg vér omlott el rajtuk.
Kahea aku la lakou me ka leo nui, a kokoe iho la lakou ia lakou iho mamuli o ko lakou ano, me na pahi, a me na ihe, a hu mai ke koko maluna iho o lakou.
29 És volt, mikor elmúlt a dél, prófétáztak a lisztáldozat bemutatása idejéig; de se hang, se válasz, se figyelem.
Eia hoi kekahi, i ka aui ana'e o ka la, a pule ae lakou a hiki i ka wa e kaumaha ai i ka mohai ahiahi, aohe leo, aole hoi mea hoolohe, aole hoi mea manao mai:
30 Ekkor mondta Élijáhú az egész népnek: Lépjetek ide hozzám! És odalépett hozzá az egész nép; és helyreállította az Örökkévalónak lerombolt oltárát.
Alaila, i mai la o Elia i ka poe kanaka a pau, E hookokoke mai io'u nei; Hookokoke ae la ka poe kanaka a pau io na la. Kukulu hou ae la oia i ke kuahu o Iehova i hiolo ilalo.
31 Vett Élijáhú tizenkét követ – Jákób fiai törzseinek száma szerint, akihez volt az Örökkévaló igéje, mondván: Izraél legyen a neved –
Lawe ae la hoi o Elia i na po haku he umikumamalua, mamuli o ka helu ana o na ohana a na keiki a Iakoba, a ka mea i hiki mai ka olelo a Iehova ia ia, o i ana, E kapaia auanei kou inoa o Iseraela;
32 oltárt épített a kövekből az Örökkévaló nevére és az oltár körül csinált mintegy két mértéknyi vetőmagnak helyét.
A kukulu ae la oia ia mau pohaku i kuahu no ka inoa o Iehova, a hana iho la hoi i auwaha a puni ke kuahu, o kona nui e hiki ai ke komo na ana hua elua.
33 Elrendezte a fát, szétdarabolta a tulkot és rátette a fára.
Hooponopono ae la hoi oia i ka wahie, a okioki ae la i ka bipi i mau apana, a kau ae la maluna o ka wahie; i mai la hoi oia, E hoopiha i na barela eha me ka wai, a e ninini iho maluna iho o ka mohaikuni, a maluna iho hoi o ka wahie.
34 És mondta: Töltsetek meg négy vödröt vízzel és öntsétek az égő áldozatra és a fára. Mondta: tegyétek másodszor. És tették másodszor. Mondta: tegyétek harmadszor. És tették harmadszor.
Olelo mai la hoi oia, I elua o ka oukou hana ana. Elua'e la no hoi ka lakou hana ana. I mai la hoi oia, I ekolu hoi o ka oukou hana ana, Ekolu ae la no hoi ka lakou hana ana.
35 És folyt a víz az oltár körül; és az árkot is megtöltötte vízzel.
Kahe ae la hoi ka wai a puni ke kuahu; a hoopiha iho la no hoi oia i ka auwaha i ka wai.
36 És volt a lisztáldozat bemutatása idejében, odalépett Élijáhú próféta és mondta: Oh Örökkévaló, Ábrahám, Izsák és Izraél Istene, ma tudassék meg, hogy te vagy Isten Izraélben és hogy én vagyok a szolgád és hogy a te igéd szerint cselekedtem mind e dolgokat.
Eia hoi kekahi, i ka wa i kaumaha ai i ka mohai ahiahi, hookokoke ae la o Elia ke kaula, i aku la hoi, E Iehova ke Akua o Aberahama, a me Isaaka, a me Iseraela, i keia la e hoikeia'i o oe no ke Akua iloko o ka Iseraela, a owau nei kau kauwa, a no kau olelo i hana aku ai au i keia mau mea a pau.
37 Hallgass meg engem, Örökkévaló, hallgass meg engem, hogy megtudja e nép, hogy te, Örökkévaló, vagy az Isten; hiszen te engedted hátra fordulni szívüket.
E hoolohe mai ia'u, e Iehova, e hoolohe mai ia'u, i ike keia lahuikanaka o oe no Iehova ke Akua; a ua hoohuli hou mai hoi oe i ko lakou naau.
38 Erre lehullott tűz az Örökkévalótól és megemésztette az égőáldozatot és a fát, meg a köveket és a földet; az árokban levő vizet pedig fölnyalta.
Alaila haule mai la ke ahi o Iehova, a hoopau iho la i ka mohaikuni, a me ka wahie, a me na pohaku, a me ka lepo, a miki ae la hoi i ka wai iloko o ka auwaha.
39 Látta az egész nép, arcukra vetették magukat és mondták: Az Örökkévaló az Isten, az Örökkévaló az Isten!
A ike ka poe kanaka a pau, moe iho la lakou ilalo ke alo, i aku la hoi lakou, O Iehova, oia ke Akua; o Iehova, oia ke Akua.
40 Ekkor mondta nekik Élijáhú: Fogjátok meg a Báal prófétáit, senki se meneküljön közülök! És megfogták őket. És levitte őket Élijáhú a Kísón patakhoz és levágta ott őket.
I mai la hoi o Elia ia lakou, E hopu i na kaula o Baala, i ole e pakele kekahi. Hopu ae la hoi lakou ia lakou; a alakai ae la o Elia ia lakou i ke kahawai Kisona, a pepehi iho la hoi oia ia lakou malaila.
41 És mondta Élijáhú Achábnak: Menj föl, egyél és igyál, mert hallom már az eső zúgását.
I mai la hoi o Elia ia Ahaba, E pii oe, e ai, a e inu; no ka mea, eia ke kamumu ana o ka ua nui.
42 Fölment tehát Acháb, hogy egyék és igyék; Élijáhú pedig fölment a Karmel csúcsára, lehajolt a földre és térdei közé tette az arcát.
Pela i pii ai o Ahaba e ai a e inu hoi. Pii ae la hoi o Elia i ke poo o Karemela, moe iho la oia malalo ma ka honua, a hookomo iho la i kona maka iwaena o kona mau kuli.
43 És szólt a legényéhez: Menj csak föl, tekints a tenger felé! Fölment, odatekintett és mondta: Nincsen semmi! Mondta: Menj vissza, hétszer.
Alaila olelo mai la oia i kana kauwa, E pii ae oe ano, e nana i kai. Pii ae la hoi oia, a nana aku la, a i aku la, Aole. Olelo mai la hoi oia, E hele hou i ehiku hele ana.
44 Volt pedig hetedízben, mondta: Íme, kis felhő, akkora mint egy embernek tenyere, száll föl a tengerből. Mondta: Menj föl, szólj Achabhoz: fogass be és menj le, hogy vissza ne tartson az eső!
Eia kekahi i ka hiku o kona hele ana, i aku la oia, Aia hoi, ke hoea mai la he wahi ao uuku me he lima la o ke kanaka, mailoko mai o ke kai. A olelo mai la oia, E hele oe e olelo aku ia Ahaba, E hoomakaukau ae oe, a e iho ae, o paa mai oe i ka ua.
45 És volt míg ide meg oda fordult, az ég már is besötétült felhőktől és széltől, éa volt nagy eső. Szekérre ült Acháb és elment Jizreélbe.
Eia kekahi, ia manawa no, poele mai la ka lani i na ao a me ka makani, a nui mai la ka ua. Holo kaa ae la o Ahaba a hiki i Iezereela.
46 Az Örökkévaló keze pedig volt Élijáhún: felövezte a derekát és futott Acháb előtt egészen Jizreél felé.
Kau mai la hoi ka lima o Iehova maluna o Elia; kaei iho la oia i kona puhaka iho, a holo ae la imua o Ahaba a i ke komo ana i Iezereela.
