1 Királyok 18
1 Volt sok idő múlva, lett az Örökkévaló igéje Élijáhúhoz a harmadik évben, mondván: Menj, mutatkozzál Achábnak, hadd adok esőt a föld színére.
Phat chomkhat jou, gojuh louna kum thum alhin phat in, Pakajin Elijah kom’ah, “Chenlang Ahab lengpa kom’ah, ‘Pakaiyin ajuhsah vahding ahitai gatin,” ati.
2 Ment tehát Élijáhú, hogy mutatkozzék Achábnak; az éhség pedig erős volt Sómrónban.
Hichun Elijah jong Ahab kom’ah achen ahi. A langkhat na Samaria khopia chun kel ana khoh lheh jing in ahi.
3 És szólította Acháb Óbadjáhút, ki a ház fölött volt – Óbadjáhú pedig nagyon félte az Örökkévalót;
Hijeh chun Ahab chun khopi vesuija pang Obadiah chu ana kouvin ahi. Amachu chu Pakai nungjui dih tah ahi.
4 és történt, mikor kiirtotta Ízébel az Örökkévaló prófétáit, vett Obadjáhú száz prófétát és elrejtette őket, ötven embert egy – egy barlangban és ellátta őket kenyérrel és vízzel –
Jezebel’in Pakai themgao jouse tha gam sohkei ding ana got laichun, hiche Obadiah kitipa hin songko mun nia themgao jakhat ana huhdoh in ahi. Aman songko khatna mi som nga nga in ana sellin ama ho chu an le twi ana pen ahi.
5 és szólt Acháb Óbadjáhúhoz: Menj az országban mind a forrásokhoz és mind a patakokhoz, hátha találunk valami füvet, hogy életben tartsunk lovat és öszvért és ki ne fogyjunk a baromból.
Ahab in Obadiah kom’ah, “Chen lang gamsung jouse ga kholsoh kei jin twinah jouse gaven chuleh phaicham jouse jong gachon soh keijin, ijeh nem itileh ham hing pouna munkhat beh imudoh uva ka sakol holeh sakol pol phabep beh i-hinso thei khat diuham,” ati.
6 És fölosztották maguk közt az országot, hogy bejárják; Acháb ment az egyik úton egyedül, és Óbadjáhú ment a másik úton egyedül.
Hitichun amani chu gamsung khol ding chun akihom khen lhonin, Ahab jong amatah akipan in gamkai lang khat cheh jonin aki homkhen lhon tan ahi.
7 Midőn Óbadjáhú az útban volt, íme elejébe jött Élijáhú; reáismert, arcra vetette magát és mondta: Te vagy-e az, uram Élijáhú?
Hitia chu Obadiah avale leh, photlot louvin Elijah chu ama komlang ahin jonin ahi. Obadiah chun amachu ahe peijing in, a angsung’ah abohkhup in ahi. Aman ajah’a, “Kapu Elijah na hilou haimo?” atileh,
8 Mondta neki: Én vagyok! Menj, mondjad uradnak: itt van Élijáhú!
Elijah in, “Ka hinai tun chen lang napupa kom’ah, ‘Elijah hikom’ah aum’e’ ga tin,” ati.
9 És mondta: Mit vétettem, hogy Acháb kezébe akarod adni szolgádat, hogy megöljön engem?
Ahivangin Obadiah chun, “Ipi pen tah’a koiman chonset na kaneiya, nangman na sohpa keima hi, Ahab khutna nei peh doh’a ama thasah ding neiti ham?” ati.
10 Él az Örökkévaló, a te Istened, nincsen nemzet és királyság, ahova nem küldött volna uram, hogy téged keressen, de azt mondták: nincs itt, akkor megeskette azt a királyságot és nemzetet arra, hogy csakugyan nem találnak téged.
“Hingjing Pakai na Pathen min’a kasei ahi, kapu Ahab in nangma holnan leiset chunga lenggam jouse le nam jouse hi kolkim vella ahol soh ahitai. Elijah hikom ah aumpoi tihi ama kom alhut teng ule hiche lenggam mite chu aki hahsel sahji ahi.
11 És most te azt mondod: menj, mondjad uradnak, itt van Élijáhú!
Ahinla tun nangman napupa jah’a, ‘Elijah hikom ah aum’e’ ga tin neitin.
12 És lészen, én majd elmegyek tőled, s az Örökkévaló szelleme elvisz téged, nem tudom hová, én meg odamegyek, hogy tudtára adjam Achábnak a hírt, de ő nem talál téged és megöl engem – pedig szolgád féli az Örökkévalót ifjúkoromtól fogva.
Ahin nangma ka dalhah lhah teng lhagao vin nangma ka het khahlouna mun khat ah, nalhoh mang kit’in tin, Ahab in nangma na mudoh lou ding ahi. Hiteng chuleh na sohpa keima hi Pathen gingtah mi kahi vang'in Ahab chun ei thalo tei ding ahi.
13 Hiszen tudtára adták uramnak azt, amit tettem, mikor Ízébel megölte az Örökkévaló prófétáit? Elrejtettem az Örökkévaló prófétái közül száz embert, ötven ötven embert egy barlangban és elláttam őket kenyérrel és vízzel.
Jezebel lengnun Pakai Themgao te thagam dia agot laiya, thilsoh chu koiman na jah’a aseilou ham? Keiman themgao ho jakhat chu songko nia kana seldoh’a an le twi kana peh ahi.
14 És most te azt mondod: menj, mondjad uradnak: itt van Élijáhú, hogy megöljön!
Ahin tun nangin chenlang napupa jaha, ‘Elijah hikom ah aum’e,’ gatin nati. Hepu, hichu ka seileh Ahab in eitha teitei ding ahi,” ati.
15 Mondta Élijáhú: Él az Örökkévaló, a seregek ura, ki előtt én álltam, bizony ma mutatkozom neki.
Ahinlah Elijah in, “Keima a-angsung’a kadin jing, Pakai thanei pen minna kihahsel’a kasei ahi, tuni tah’a hi Ahab chu keiman ka kimupi tei ding ahi,” ati.
16 Ment tehát Óbadjahú Acháb elejébe és tudtára adta neki; erre elment Acháb Élíjáhú elejébe.
Hijeh chun Obadiah in Ahab kom’ah, “Elijah ahung’e,” aga tin ahileh, Ahab chu Elijah toh kimuto dingin achen ahi.
17 És volt, amint meglátta Acháb Élijáhút, így szólt hozzá Acháb: Te vagy-e az, Izraél megzavarója?
Ahab in amuphat in ahin samin, “Israel suboi jingpa nangma na hung hinam?” atin ahi.
18 Mondta: Nem én zavartam meg Izraélt, hanem te és atyád háza azzal, hogy elhagytátok az Örökkévaló parancsolatait és jártál a Báalok után.
Elijah in adonbut in, “Keiman Israel kasuboi poi, nangma le na insung mite in na suhboi ahibouve, ajeh chu nangin Pakai thupeh nitlouvin, Baal semthu Pathen joh na hou uvin ahi.
19 Most pedig küldj el, gyűjtsd hozzám egész Izraélt a Karmel hegyére, meg Báal prófétáit, négyszázötvenet és az Aséra prófétáit, négyszázat, az Ízébel asztalánál evőket.
Tun Israelte jouse Carmel mol’ah khom in, Baal themgao jali le somnga toh Asherah themgao jali Jazebel in avah ho chu kouvin,” ati.
20 Ekkor küldött Acháb mind az Izraél fiaihoz, és a Karmel hegyére gyűjtötte a prófétákat.
Hiti chun Ahab in Israel mipi hole themgao hochu Carmel mol ah akou khom in ahi.
21 Odalépett Élijáhu az egész néphez és mondta: Meddig akartok ti ugrálni két ágon? Ha az Örökkévaló az Isten, járjatok ő utána, ha pedig a Báal, járjatok ő utána! De nem felelt neki a nép semmit.
Hichun Elijah chu amaho masang ah ading doh in, “Phat i-chanpi hi lunggel khenna nei louva lungni pu’a naum jom jing nahlai diuham? Pakai hi Pathen ahi natiu leh jui jeng’un, ahinla Baal hi pathen ahi natiu leh jui jeng’un,” atin ahi. Ahinlah mipi chu athipchet jeng un ahi.
22 Ekkor szólt Élijáhú a néphez: Én egyedül maradtam meg prófétául az Örökkévalónak, a Báal prófétái pedig négyszázötvenen vannak.
Hijou chun Elijah in amaho kom’ah asei tai, “Pakai themgao aki hinghoiya keima changbou kahi tai, Baal doi themgao ho vang jali le somnga alhing uve.
23 Adjanak nekünk két tulkot, válasszák ők maguknak az egyik tulkot, darabolják el ég tegyék a fára, de tüzet ne tegyenek alája; én meg elkészítem a másik tulkot, ráteszem a fára, de tüzet nem teszek alája.
Tun bongchal ni hin kailut uvin lang, amahon bongchal khat kilhen masat uvintin, that’u henlang, asemtel jou teng uleh thinglom chung’a khun koi uhen, meivang ati theilou diu ahi. Kenjong bongchal khat joh chu that ing ting thinglom chunga koi jing tin ama vang mei kati lou ding ahi.
24 Akkor szólítsátok a ti istenteknek nevét, én pedig szólítom az Örökkévaló nevét; és lészen, amely isten tűzben felel, az az Isten! Erre felelt az egész nép és mondták: Jól van így!
Hijou teng chuleh na pathen’u min kou un, chule keiman ka Pakai min kakou ding ahi. Hiteng chuleh mei konga hin donbut pen penchu, Pathen dih ahi ti hetna ahi jenge,” ati. Hichu mipi hon a-nop peh tauvin ahi.
25 És mondta Élijáhú a Báal prófétáinak: Válasszátok magatoknak az egyik tulkot és készítsétek el elébb ti, mert ti vagytok többen; szólítsátok istenteknek nevét, de tüzet ne tegyetek alá.
Hichun Elijah in Baal themgao ho kom ah, “Nangho atamjo nahiuvin, bol masauvin,” ati. Hichun bongchal khat joh chu kilhen unlang kisem un, na pathen’u chu kou’un, amavang thinglom chung’a chun mei tih hih un,” ati.
26 Vették tehát a tulkot, melyet adtak nekik, elkészítették azt és szólították a Báal nevét reggeltől délig, mondván: Oh Báal, hallgass meg minket! De se szó, se válasz. Ekkor ugrándoztak az oltárra, melyet készítettek.
Hiti chun amahon bongchal khat chu alheng un, athat un, asem toh un, maicham chung achun akoiyun, jingkah’a pat sun gei jin, “O Baal neihouvun” tin apeng peng jeng tauvin ahi. Hijou chun amaho alam’un, maicham vella chun asuh chop atou chop jing un ahi.
27 És volt déltájt, kicsúfolta őket Élijáhú és mondta: Kiáltsatok fennhangon, mert isten ő, talán beszélni valója, talán akadálya van, talán útja van; hátha alszik, majd fölébred!
Sun kim ahung hi phat’in, Elijah chun amaho chu atot in, “Na hasap jep’u ngai inte ajeh chu ama pathen ahin, asun imut phat ahi loule, aki choldo phat ahilou leh akhol jin pet ahiloule, a imut pet hija suhkhah ngai himai thei ahi,” ati peh’e.
28 Erre kiáltottak fennhangon és megvagdalták magukat szokásuk szerint kardokkal éa lándzsákkal, míg vér omlott el rajtuk.
Hijeh chun amahon, ahasap cheh, aha sap cheh jeng un chuleh achon na’u dungjuijin chemcha le chamjam in athi’u ahung kikhodoh masang sen aki at-chen chen jeng un ahi.
29 És volt, mikor elmúlt a dél, prófétáztak a lisztáldozat bemutatása idejéig; de se hang, se válasz, se figyelem.
Hiti chun nilhah lam kilhai phatdon geiyin akap’un apengun, ahivangin, ogin ima la aja pouvin i-macha donbut na amu deh pouvin ahi.
30 Ekkor mondta Élijáhú az egész népnek: Lépjetek ide hozzám! És odalépett hozzá az egész nép; és helyreállította az Örökkévalónak lerombolt oltárát.
Chutah chun Elijah jong chun mipi jouse jah’a, “Nei hin nai lut uvin,” atileh mipi abonchauvin ahenga ahung ki khinlut soh tauve. Hichun Elijah chun Pakai maicham akivo chimsa chu asem phan ahi.
31 Vett Élijáhú tizenkét követ – Jákób fiai törzseinek száma szerint, akihez volt az Örökkévaló igéje, mondván: Izraél legyen a neved –
Hichun aman Israel phungkhat cheh thalheng dingin songtum somle ni ana lhoh khom’in ahi.
32 oltárt épített a kövekből az Örökkévaló nevére és az oltár körül csinált mintegy két mértéknyi vetőmagnak helyét.
Chuleh song tumho chunga chun Pakai min in maicham anathah semin ahi.
33 Elrendezte a fát, szétdarabolta a tulkot és rátette a fára.
Elijah chun thinglom jong chu agol gol in ajamin chuin bongchal chu asemtel tel’in, thinglom chunga chun ajamtan ahi. Hichun Elijah in asei jin, “Twi dimset set bel li gadom uvin lang, pumgo thilto chung le thinglom chunga chun chap kot sohkei jun,” ati.
34 És mondta: Töltsetek meg négy vödröt vízzel és öntsétek az égő áldozatra és a fára. Mondta: tegyétek másodszor. És tették másodszor. Mondta: tegyétek harmadszor. És tették harmadszor.
Hichu aboljou un, Elijah in, “Bol kit uvin,” atin ahileh ama hon avellin abolkit tauve. Aman asol kit’in, “Thumvei lhin nan ga bol kit uvin,” atia ahileh mihon jong athumvei lhinan abolkit tauve.
35 És folyt a víz az oltár körül; és az árkot is megtöltötte vízzel.
Hiti chun maicham kimvel a chun twi along dimset tan, twilam jong chu twi adimset tan ahi.
36 És volt a lisztáldozat bemutatása idejében, odalépett Élijáhú próféta és mondta: Oh Örökkévaló, Ábrahám, Izsák és Izraél Istene, ma tudassék meg, hogy te vagy Isten Izraélben és hogy én vagyok a szolgád és hogy a te igéd szerint cselekedtem mind e dolgokat.
Nilhah lang pumgo thilto phat donin, Elijah themgao pachu maicham muna akal touvin atao tan ahi. “Vo Pakai Abraham Pathen, Isaac Pathen, Jacob Pathen tuni nikho’a hin nangma hi Israel Pathen nahina leh keima hi nasohpa kahina hinphong doh in, hicheho jouse hi nangma thupeh’a kana bol ahi jong hi hinphong doh in.
37 Hallgass meg engem, Örökkévaló, hallgass meg engem, hogy megtudja e nép, hogy te, Örökkévaló, vagy az Isten; hiszen te engedted hátra fordulni szívüket.
“Vo Pakai neihin donbut in! Hiche mite hin nangma hi Pakai Pathen na hin chule nang in alungthim’u hi nanga dinga nale heipeh’u ahitai tihi ahet doh diu ahi,” ati.
38 Erre lehullott tűz az Örökkévalótól és megemésztette az égőáldozatot és a fát, meg a köveket és a földet; az árokban levő vizet pedig fölnyalta.
Chutah chun Pakaiya konin meikong ahung lenglhan, pumgo thilto bongchal sa chu aka vam jengin, thinglom jong akavam jeng in, leivui jong aleo go jengin, twilam’a twivei jeng jong chu ahul go hel jing in ahi.
39 Látta az egész nép, arcukra vetették magukat és mondták: Az Örökkévaló az Isten, az Örökkévaló az Isten!
Mipin hiche thilsoh hi amudoh phat uvin, amai’u tol’ah asulut cheh uvin hitin aseitauve, “Pakai amahi Pathen ahi, ahiye, Pakai hi Pathen ahi,” atiuve.
40 Ekkor mondta nekik Élijáhú: Fogjátok meg a Báal prófétáit, senki se meneküljön közülök! És megfogták őket. És levitte őket Élijáhú a Kísón patakhoz és levágta ott őket.
Hijou chun Elijah in mipi ho chu thu apen, “Baal themgao hochu man’un, khatcha jong lhaso hih’un,” ati. Hichun mipi hon amaho chu aman’un, Elijah in Kishon phaichama apui suh in abonchauvin athat gam tan ahi.
41 És mondta Élijáhú Achábnak: Menj föl, egyél és igyál, mert hallom már az eső zúgását.
Chuin Elijah chun Ahab komah, “Chenlang an ga nen lang twi ga don tan ajeh chu keiman gojuh na dinga van kithin husa kajatai,” ati.
42 Fölment tehát Acháb, hogy egyék és igyék; Élijáhú pedig fölment a Karmel csúcsára, lehajolt a földre és térdei közé tette az arcát.
Hitichun Ahab jong achen an anen twi adon in ahi. Ahinla Elijah chu Carmel molchunga akaldoh in, tol achun akun chah kheh in, akhup teni kikah’a amai asulut in, akun kheh in ahi.
43 És szólt a legényéhez: Menj csak föl, tekints a tenger felé! Fölment, odatekintett és mondta: Nincsen semmi! Mondta: Menj vissza, hétszer.
Chuin asohpa jah’a, “Chen lang twikhanglen lam khu gave tan,” ati. Hichun asohpa jong achen agaven, Elijah kom a ahung kile kit in “Ima kamupoi” ati. Sagivei jen Elijah chun achea aga vet ding'in anasollin ahi.
44 Volt pedig hetedízben, mondta: Íme, kis felhő, akkora mint egy embernek tenyere, száll föl a tengerből. Mondta: Menj föl, szólj Achabhoz: fogass be és menj le, hogy vissza ne tartson az eső!
Asagi vei channa chun asoh pan hitin aseiye, “Vetan, meilhang neo cha mihem khut phang tibep khat hi twikhanglen na konin ahung ki tung doh’e,” ati. Chuphat in Elijah chun asohpa jah’a, “Ahab kom achun cheloijin lang hitin hin ga seipeh in, ‘Na sakol kangtalai ah chun kaldoh inlang na inlanga cheloijin achuti louva ahile geisang le chun gojuh in na lap ding, nache theilou ding ahi, ga tipeh in,” ati.
45 És volt míg ide meg oda fordult, az ég már is besötétült felhőktől és széltől, éa volt nagy eső. Szekérre ült Acháb és elment Jizreélbe.
Hichejou jou chun, van ahung thimcheh cheh jengin, meilom ahung kikhom khom jeng tan hui ahung nungpan tai, chuin go ha juh in ahung jun ahi. Ahab chu asakol kangtalai akitol in Jezreel henglam’ah gangtah in achetan ahi.
46 Az Örökkévaló keze pedig volt Élijáhún: felövezte a derekát és futott Acháb előtt egészen Jizreél felé.
Hichun Pakaiyin Elijah chu thahatna jat chombeh apen, aman jong atai akigah in, Ahab masang’ah ana kheltan in Jezreel kot phunga a ana lam tin kittan ahi.
