1 Királyok 17
1 És szólt a Tiabébeli Élijáhú, Gileád lakosai közül, Achábhoz: Él az Örökkévaló, Izraél Istene, aki előtt állottam, nem lesz ez években sem harmat, sem eső, hacsak nem igém szerint.
And Elijah the Tishbite, of Tishbe in Gilead, said to Ahab, By the living Lord, the God of Israel, whose servant I am, there will be no dew or rain in these years, but only at my word.
2 És lett hozzája az Örökkévaló igéje, mondván:
Then the word of the Lord came to him, saying,
3 Menj el innen, fordulj keletnek és rejtőzzél el a Kerít patakjánál, mely a Jordán felől van.
Go from here in the direction of the east, and keep yourself in a secret place by the stream Cherith, east of Jordan.
4 És lészen, a patakból fogsz inni, a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy ott téged tápláljanak.
The water of the stream will be your drink, and by my orders the ravens will give you food there.
5 Elment és tett az Örökkévaló igéje szerint; elment és letelepedett a Kerít patakjánál, a mely a Jordán felől van.
So he went and did as the Lord said, living by the stream Cherith, east of Jordan.
6 A hollók pedig vittek neki kenyeret éa húst reggel, meg kenyeret és húst este, és a patakhól ivott.
And the ravens took him bread in the morning and meat in the evening; and the water of the stream was his drink.
7 És volt napok multán, kiszáradt a patak, mert nem volt eső az országban.
Now after a time the stream became dry, because there was no rain in the land.
8 Ekkor lett hozzá az Örökkévaló igéje, mondván:
Then the word of the Lord came to him, saying,
9 Kelj föl, menj Cárefátba, mely Cídóné, és maradj ott: íme megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy téged tápláljon.
Up! go now to Zarephath, in Zidon, and make your living-place there; I have given orders to a widow woman there to see that you have food.
10 Fölkelt és elment Cárefátba s midőn a város bejáratához ért, íme egy özvegy asszony ott fát szedegetett; megszólította és mondta: Hozz nekem, kérlek, az edényben egy kis vizet, hogy igyam.
So he got up and went to Zarephath; and when he came to the door of the town, he saw a widow woman getting sticks together; and crying out to her he said, Will you give me a little water in a vessel for my drink?
11 Elment, hogy hozza; akkor szólította és mondta: Hozz nekem, kérlek, kezedben egy darab kenyeret.
And when she was going to get it, he said to her, And get me with it a small bit of bread.
12 Mondta: Él az Örökkévaló, a te Istened, nincsen nekem süteményem, hanem csak egy maroknyi liszt van a vékámban és egy kevés olaj a korsóban; s íme szedegetek két darab fát, hogy lemenjek és elkészítsem a magam és fiam számára, majd megesszük és meghalunk.
Then she said, By the life of the Lord your God, I have nothing but a little meal in my store, and a drop of oil in the bottle; and now I am getting two sticks together so that I may go in and make it ready for me and my son, so that we may have a meal before our death.
13 Erre szólt hozzá Élijáhú: Ne félj, menj be, tégy szavad szerint, csakhogy előbb készíts abból számomra egy kis süteményt és hozd ki nekem; a magad és fiad számára készíts utóbb.
And Elijah said to her, Have no fear; go and do as you have said, but first make me a little cake of it and come and give it to me, and then make something for yourself and your son.
14 Mert így szól az Örökkévaló, Izraél Istene: A lisztes véka nem fogy ki és az olajas korsó nem apad meg mindaddig, míg az Örökkévaló esőt nem ad a föld színére.
For this is the word of the Lord, the God of Israel: The store of meal will not come to an end, and the bottle will never be without oil, till the day when the Lord sends rain on the earth.
15 Ment tehát és tett Élijáhú szava szerint és evett ő is, amaz is és háza is jó ideig.
So she went and did as Elijah said; and she and he and her family had food for a long time.
16 A lisztes véka nem fogyott ki s az olajos korsó nem apadt meg az Örökkévaló szava szerint, melyet szólt Élijáhú által.
The store of meal did not come to an end, and the bottle was never without oil, as the Lord had said by the mouth of Elijah.
17 És volt e dolgok után, beteg lett a nőnek, a ház asszonyának fia; igen súlyos volt a betegsége, úgy, hogy nem maradt benne lélek.
Now after this, the son of the woman of the house became ill, so ill that there was no breath in him.
18 Ekkor szólt Élijáhúhoz: Mi közöm hozzád, Isten embere? Azért jöttél hozzám, hogy emlékezetembe hozzad bűnömet és megöljed fiamat?
And she said to Elijah, What have I to do with you, O man of God? have you come to put God in mind of my sin, and to put my son to death?
19 Szólt hozzá: Add ide a fiadat! Elvette az öléből, fölvitte az emeleti szobába, ahol ő lakott és ágyára fektette.
And he said to her, Give your son to me. And lifting him out of her arms, he took him up to his room and put him down on his bed.
20 És kiáltott az Örökkévalóhoz és mondta: Örökkévaló, én Istenem, vajon az özveggyel is, kinél tartózkodom, rosszul bánsz, megölvén a fiát?
And crying to the Lord he said, O Lord my God, have you sent evil even on the widow whose guest I am, by causing her son's death?
21 Ekkor háromszor rányújtózkodott a gyermekre, kiáltott az Örökkévalóhoz és mondta: Örökkévaló, én Istenem, térjen vissza, kérlek, e gyermek lelke ő beléje!
And stretching herself out on the child three times, he made his prayer to the Lord, saying, O Lord my God, be pleased to let this child's life come back to him again.
22 És hallgatott az Örökkévaló Élijáhú szavára; visszatért a gyermek lelke ő beléje és föléledt.
And the Lord gave ear to the voice of Elijah, and the child's spirit came into him again, and he came back to life.
23 Ekkor vette Élijáhú a gyermeket, levitte az emeletről a házba és átadta anyjának; mondta Élijáhú: Lásd, él a te fiad!
And Elijah took the child down from his room into the house and gave him to his mother and said to her, See, your son is living.
24 Erre az asszony így szólt Élijáhúhoz: Most már tudom, hogy Isten embere vagy és az Örökkévaló igéje a szádban igazság.
Then the woman said to Elijah, Now I am certain that you are a man of God, and that the word of the Lord in your mouth is true.
